Tolnai Népújság, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-21 / 221. szám

* 4. oldal Megyei Körkép 1998. szeptember 21., hétfő Útmutató, sorselet Tárót kártyávc Herczeg K segítségéve Címünk: AS-B Kft. i 330 513 Hívás díja' 88 Ft + Áfa/perc Hatalmas térerő! Már az első hallásra kifogástalan vétel: nem csoda, hisz az Opel Combo térereje hatalmas! 2720 literes, kategóriájában legnagyobb rakterében EUR raklapok szállítása is kényelmesen megoldható. És hogy Ön a rakománnyal könnyedén manőverezhessen, a szervo­kormányt is alapfelszerelésként kapja! *az ár az ÁFÁ-t nem tartalmazza „Megbélyegzett" kiállítás (Folytatás az 1. oldalról.) Kapinya István, Kovacsóczy András, Liszkai Ernő, Lehőcz Orsolya, Mayer Katalin, Mayer Károly, Néber Tibor, Szeitert László, Takács János és Zsinka Ákos - mutatta be gyűjtemé­nyének egy-egy darabját. A tolnai kör elnöke, Steinbach Fe- ' renc elmondta: különlegesen értékes bélyegritkaságok nem láthatók a tárlaton, viszont az egyes gyűjtők valamilyen spe­ciális téma köré csoportosítva állították össze anyagukat. A kiállítást Keszthelyi Már­ton, a város polgármestere nyi­totta meg, megemlékezve a kör alapítóiról is, akik közül Szászi Béla ma is a helybéli filatelis- ták között van. Dr. Lippai Pál, a Magyar Bé- lyeggyűjtők Országos Szövet- . ségének alelnöke - aki szakmai elismerését fejezte ki a kiállí­tóknak - a legfontosabbnak azt tartotta, hogy a nehezülő anyagi körülmények, az egyéb szóra­kozási lehetőségek bővülése el­lenére Tolnán igen sok ifjúsági gyűjtő van, ami a tervszerű utánpótlás nevelést jelzi. Az al- elnök az ifjúsági kiállítók ré­szére a franciaországi futball VB alkalmából kiadott emlékí­veket adott át. A kiállítótermet teljesen be­töltő tárlatot e hét szerdáig, 9- től 16 óráig lehet megtekinteni. A kiállítást az Axa Colonia Biztosító, a Flamingó Virág és Ajándék, a Gemenc szövetke­zet, a H+J Vendéglátó Kft., Himmel József, a Hotel The- lena, a Kopir Könyvelő Iroda, Szerafin Emil, a Szekszárd Bú­toráruház, Takács Jánosné vi­rágkereskedő, a tolnai művelő­dési központ, a polgármesteri hivatal és a művelődési bizott­ság támogatta.-es­Tolna megyében nem üresek a közraktárak Búzára most nincs kereslet A Cerbona Rt. raktárába viszik a búzát a szekszárdi Keselyűsi úton Közismert, hogy az agrártárca közel egymillió tonna gabona tá­rolására kötött szerződést. Az országos adatok szerint ennek még az egyhar- madát sem szál­lították be a termelők. A Földműve­lésügyi és Vi­dékfejlesztési Minisztérium a napokban ismer­tette azt a rende­letét, miszerint az állami raktá­rozást végző cé­geknek novem­bertől csupán a valóban tárolt búza után fizet. Ez a rendelet elsősorban azo­kat a közraktárakat sújtja, ahol még jócskán van szabad ka­pacitás. A paksi Concordia Köz­raktár Rt. telepvezetője, Csuka János kérdésünkre elmondta, náluk a malmi bú­zának biztosított terület tel­jesen tele van, míg két siló­juk, melyekben az EU minő­ségű és a takarmányminő­ségű gabonát tárolják, félig- félig van. A minőségi köve­telményeknek a termelők megfeleltek, így az ide irá­nyított mennyiséget át is vet­ték. A búza kiszállítása (ér­tékesítése) áll, utoljára má­jusban adtak el innen na­gyobb tételben búzát. — Ha pörögne az áru, ak­kor a közraktárnak is na­gyobb lehetne a bevétele. Lehet, hogy a kukoricának nem tudunk biztosítani terü­letet. Tamásiban, a Kiskun-Mill Kft. közraktározási telepén Szőke Sándor igazgatótól megtudtuk, hogy a kihasz­náltságuk 50 százalékos, de folyamatosan szállítják a ga­bonát azok a termelők, akik ide vannak irányítva. Eddig csupán egy szállítmányt kel­lett visszautasítani minőségi kifogások miatt, de nyilván több termelő, annak ellenére, hogy érvényes kvótája van, ismerve saját termésének hi­ányosságait, nem is jelentke­zett a közraktárnál. Ezt a tényt támasztja alá az is, hogy Tamásiba négyszer annyi termelőt irányítottak, mint amennyi végül is élt a beraktározási lehetőségével. Sajnos az értékesítésben itt sincs mozgás, így várhatóan a lefoglalt helyek egyelőre nem üresednek meg. A Cerbona Rt. szekszárdi telepére (a Gemenc Gaboná­hoz tartozó malmokba) fo­lyamatosan érkeznek a szál­lítmányok. — Ä szokásos őszi betá­rolásról van szó, mondta Szabó Zsolt igazgató, jelen­leg is vásárolunk a termelők­től búzát. Van akivel termel­tetési szerződést is kötöt­tünk, de van akivel a jelen­legi piaci áron állapodtunk meg. A minőséggel meg va­gyunk elégedve. A Cerbona Részvénytár­saság tulajdonában lévő, közraktárnak kinevezett tá­rolókban is folyik a búza át­vétele. Hely van, ha szükség lesz rá, akár kukoricát is tudnak majd tárolni. Mauthner TOLNA MEGYEI MUNKHŰQYI KÖZPONT 7100 Szekszárd, Mártírok tere 11-13. Telefon: 411-658, 419-122 Fax: 311-773 Pf.:178 Tisztelt Munkáltatók! A Tolna Megyei Munkaügyi Központ Kiren­deltségei az elmúlt évek hagyományainak megfelelően 1998. őszén is megrendezik a KIRENDELTSÉGI ÁLLÁSBÖRZÉKET az alábbi időpontokban: Tamási: 1998. szeptember 23., 8-15 óráig Bonyhád: 1998. szeptember 24., 9-15 óráig Szekszárd: 1998 szeptember 30., 8-15 óráig Dombóvár: 1998. október 6., 8-15 óráig Paks: 1998. október 7., 8-15 óráig Tolna: 1998. október 6., 8-15 óráig A börzék elsődleges célja a pályakezdő és a tartós munkanélküliek elhelyezkedésé­nek elősegítése. A kiemelt fontosságra va­ló tekintettel az ezeken a napokon kiköz­vetített és a munkáltatók által ténylegesen alkalmazott pályakezdő és tartós munka- nélküliek esetében az átlagos mértéket meghaladó támogatást biztosítunk. Kérjük a tisztelt Munkáltatókat, hogy már most vegyék fel a kapcsolatot a területileg illetékes kirendeltséggel annak érdeké­ben, hogy munkaerő igényeiket minél ha­tékonyabban ki tudjuk elégíteni. (39317) Nemere István: Szomszédom a halál (30.) „Ahogyan mindenkit. Ilye­nekre nem pazarlóm a „mil­lióimat”! Elmentek. Roland vezette Kiringát, keze sokat sejtetően lapult zakója zsebében. Mióta ki-kimentek éjfél után a par­kolóba, lassan behoztak né­hány fegyvert. Roger még a markomba nyomott egy grá­nátot is.- Hátha jó lesz valamire - közölte filozofikus arckifeje­zéssel. Bezártam az irodát, és el­dobtam a kulcsot. Amikor a kis menet eltűnt - két embe­rem vitte Mitrovicot a vállán - lassan lementem, és megke­restem Dinót. A táncparkett szélén állt úgy, hogy egy pil­lanatra se tévessze szem elől Petrovicot. Megálltam mel­lette.- A másik két csoport már úton van. Ti jöttök. Megyek a toalettre, készüljetek fel. Csakugyan bementem a ma már nagy szerepet kapott fér­fivécébe, de azt egyáltalán nem rendeltetésszerűn hasz­náltam. A szellőzőrács mögül kikaptam a palackokat. Há­rom tartalmát szétöntöttem a vécé előterében, a többit ma­gammal vittem a folyosóra. Mindenütt egybefüggő sávot öntöttem, a folyosón a függö­nyök alá is locsoltam, még a szobákba vezető ajtókat sem hagytam ki. Az iszonyú zaj­ban és félhomályban senki sem figyelt rám. Tudtam, már csak percek vannak hátra. Láttam Elisát és Rogert - Pet- ravic mellett táncoltak. A szerb busafejű fickó volt, magas homlok és dús szem­öldök jellemezte. Barna a haja és barna a bőre is. Lom­pos mozdulatokkal táncolt, inkább csak imitálta azt, talán már fejébe szállt az ital. Dino a Petrovicra vigyázó két ka­tona mellett állt, ugrásra ké­szen. Olasz barátom és he­lyettesem egy kósza váll­mozdulattal mutatott egy kö­zelben ácsorgó feketére. Ez lehetett a titkosügynök... Odamentem melléje, és a fü­lébe súgtam. — Ugye, ön Múlani embere? Bizalmatlanul pislantott hátra.- Nem akarok beleszólni a dolgukba, higgye el. De Mú­lani ott hever az egyik vécé­ben és... szóval olyan véres az arca... - nagyon aggódó volt az arcom, a hangom. A pasas még egy pillantást vetett Pet­rovicra, aztán elindult a vécé felé. Ha a főnökön segíthet, méghozzá elsőnek, az talán beleszámít majd a karrierjébe - gondolhatta. Amikor eltűnt a folyosón, lehajoltam, mint aki a cipőfű­zőjét köti. Senki sem figyelt rám. Dobozból szál gyufa, sercegés. Láng száll a kis po­csolyára. Felcsaptak a lángok, végig­futottak a folyosón. Elsőnek egy fekete lány vette őket észre, sikoltása messze szólt. A pánik majdnem azonnal tört ki. A terem távolabbi vé­geiben még nem sejtették, mi történik, hát nyugodtan táncol­tak tovább. De a lemezlovas magas emelvényéről meglátta a lángokat, és kikapcsolta ké­szülékét. A csönd idegen volt itt, és bármilyen furcsán hang­zik, azt kell mondanom: sike- títő. Mindenki azt hitte egy pil­lanatra, hogy baj van a hallá­sával. De akkor már ropogtak a lángok... Felkúsztak két füg­gönyön és drapérián. A toalett felől rémült férfiak rohantak.- Tűz van! - ordította egy fehér férfi angolul, valaki franciául ismételte. A feketék helyi nyelven üvöltöttek, a fé­lelem úgy terjedt bőrszínre való tekintet nélkül, hogy öröm volt nézni. Már persze nekünk, akik tudtuk, hogy el­jön ez a pillanat. Az emberek egymást taposva lódultak a ki­járat felé. Egyelőre csak a fő­bejáratot használták, azt is­merték, ott jöttek be. Dino, Elisa és Roger máris ott voltak a két katonánál. Míg az olasz és a francia elintézték őket - a kavarodásban senki sem figyelt fel rájuk, a kato­nák egyszerűen eltűntek vala­hol a padlón - Elisa odabillent Petrovic elé, rámosolygott.- Te is félsz a tűztől? - kér­dezte csábos mosollyal. A szerb csak vigyorgott, nem ér­tette, de tetszett neki a lány. Elisa hófehér fogsora megcsil­lant... De a jobb ökle szédüle­tes sebességgel érkezett a férfi halántékára. A lány azelőtt tes­tépítő volt, és néhány menő üzletasszony testőre. Tudott nagyokat ütni. Petrovic barna feje is eltűnt a tolongó ember­testek között... Mbuni elnök kísérete sür­gette az elnököt, kifelé! Test­őrei köré csoportosultak. A tűz még nem volt igazán fenye­gető, az irodák alatt azonban lángra kapott a falakat lazán borító vörös drapéria, ettől né­zett ki úgy, hogy a lángok már szinte eszik a falakat. Ennek ellenére biztos lehettem benne: ha gyorsan nem oltják el, leéghet az egész ház. Ki- ringának annyi - no persze, az apja majd ezt a veszteséget is pótolja! (Folytatása következik.) A helyzet ma reménytelen (Folytatás az 1. oldalról.) A fiatalok lakáshoz jutása hazánkban többek között azért nehéz, mert éves szinten fele annyi, 22 ezer lakás épül, amennyire szükség ienne. Sok szó esett arról, hogy miként lehetne beindítani a lakásmo­bilitást, annak érdekében, hogy mindenki olyan lakásba kerüljön, amelynek költségeit képes is megfizetni. Nem két­séges, hogy szinte megoldha­tatlan probléma lesz a panel­lakások előbb utóbb elkerül­hetetlen felújítása. Ezek egy része már igen rossz állapot­ban került a rendszerváltás után önkormányzatiból ma­gántulajdonba. Az önkormányzatoknak nincs pénzük az első lakáshoz adható támogatásra. A kifi­zethető 100-200 ezer forint a településeknek sok, az építke­zőknek, lakásvásárlóknak, meg szinte semmi. Fejlettebb országokban el­terjedt a magántulajdonban lévő bérlakás. Nálunk ezek építése például külföldi tőke bevonásából még nem indult meg. Ennek oka, hogy egy la­kás megépítésének költsége mintegy 8 millió forint, 8 éves megtérülést számítva, az éves bérleti díj egymillió forint lenne, és akkor még nem esett szó fenntartásról, karbantartás­ról. A hazai kereseti viszonyok között bérlakás építésébe senki sem fekteti a pénzét. Megol­dásként marad a jelenleginél hathatósabb, átgondoltabb ál­lami támogatási rendszer ki­dolgozása és bevezetése. Csak kérdés, hogy miből. A szek­szárdi az ötödik vitafórum volt, ezek összegzését az alapítvány és az egyesület átadja a kor­mánynak. Ihárosi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents