Tolnai Népújság, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-19 / 220. szám

Közlünk élnek 1998. szeptember 20. Negyedik oldal Gsjacsiszomonfság Ki Yj-WWL' fi 9«lA«JMRÉhiMBÉI Nagy a feje, bú­suljon a ló! A mondás olykoi a szamárra is igaz, főleg, ha szom- jaztatják. A pálfai csacsik békésen, ámde szomorúan tűrik a gazdik sö- rözgetését a Sarki kocsma előtt. ÉHHH n | FOTÓ: GOTTVALD A crosspályák bajnoka a forgalomban csak mazsola Kétszer állt már fejre versenyen a Volkswagen Golffal, mégsem érez félelmet a crosspályán. A közúton viszont - saját bevallása szerint - úgy közlekedik mint egy mazsola. Kuminka Attila 32 éves, a paksi Energetikai Szakképzési Intézet szakoktatója és - cseppet sem mellesleg - a nem oly régen szüle­tett paksi autocross nagy remény­sége. Ezt bizonyítja a Duna Kupa versenyeken - amely az idén már az országos bajnokság másodosz­tálya - nagy kategóriában szerzett győzelmei sora. — Apám tanított meg moto­rozni, úgy kilenc-tíz éves lehettem - meséli Attila. - Emlékszem az első alkalomra, csak körbe-körbe tudtam menni. Később már érde­kelt a motor építése, a tuningolás, a technikai fejlesztés. Ebből kö­vetkezett, hogy amit megcsinál­tam, ki is kellett próbálni. Kezdő­dött a motorral, amatőr versenye­ken, úgy ’85, ’86-ban. Zánkán voltunk, a Népligetben, itt történt az első bukásom. Az első helytől estem el miatta, de törés nélkül meg­úsztam. Jött egy újabb lehetőség, indult a go-kart sport az ESZI-ben. No, ez már négy kerék - gondol­tam. Megpróbáltam, bár talán még mindig a motor szerelmese vagyok, van egy ezres Yamahám. Szóval kértek: segítsek go-karto- kat bütykölni. Hiába csináltam meg azonban a srácoknak, belül­ről nem láttam mi az eredménye, ezért szálltam be a versenyzésbe. Jöttek a sikerek, győzelmek, má­sodik helyek, a csúcs ’93-ban, a rotaxban, a formula C. A gokart „király kategóriában” az év végén a harmadik helyen végeztem. Saj­nos egyre több pénzt követelt ez a dolog. Jött számomra egy kis ve­getálás, bár közben már indulgat- tam versenyeken, Trabanttal, Wartburggal. Nem bírtam akkor sem a véremmel. Tavaly azután beszálltam az akkor még amatőr Duna kupába, ez karosszériás au­tocross, amit az idén a Magyar Autósport Szövetség már az or­Levettem róla az injektort, por­lasztót tettem rá, a kipufogórend­szer rövidebb. Tudni kell, hogy a technikai ismeretek és a vezetni tudás csak együtt lehet eredmé­szágos bajnokság másodosztályá­nak ismert el. Úgy néz ki, ezt győ­zelemmel sikerül befejeznem. Alakult Pakson egy autóklub, úgy kezdődött, hogy voltunk ha­verok, akiket ez érdekelt. Kellett egy ember, aki megpróbálja szár­nya alá venni ezt az őrületet. Ő volt a Prantner János, aki imádja az autókat. Autófestő a szakmája, de ért a szereléshez, mindenhez. Van egy Golfom. Kétezres, ti­zenhat szelepes szériamotorral. nyes. Sikerült bizo­nyítanom az elmúlt vasárnap: az OB. I-es versenyen második lettem. Milyen a verseny? Kívülről izgalmas, be­lülről más. Amikor rajthoz állok, nincs bennem félelem. Ez nem vakmerőség, de a reflexek mások. Én mazsola vagyok utcai autózás közben, szépen nyolcvannal hajtok a kis Opelem­mel. A pályán kell bi­zonyítani! Ott próbál­janak megelőzni! Kétszer borultam versenyen, ezért nem is félek. Négypontos övvel semmi baj nem lehet. Mikor borulni kezdett a kis Golf, csak nevettem: milyen jó ez! Lógtam az autóban az övékén. Sokkal nehezebb megélni azt, ami a verseny közben történik. Mióta sikereim vannak, rám szállnak. A pályán lökdösnek hátulról, látsza­nak a nyomai a Golfon, aztán azt mondják, én vagyok agresszív. Ezt csak teljes hitel, akarattal lehet csinálni. Ebben nagy segít­séget kapok a családomtól, a csa­pattól. -kosári­FOTÓ: GOTTVALD A szakcsi tökmag titka — Amikor bálba mentek a'környék falvaiba a szakcsi legények, nem vittek sok pénzt maguk­kal. A zsebük inkább pirított tökmaggal volt tele, és amikor az italozást követően a fizetésre került sor, gyakran ez utóbbi került a markukba. Ezért el is nevezték őket „tökmagosoknak” - elevenítette fel beszélgetésünk kezdetén a régi történetet Gegő Józsefné, Mariska néni. — Nagy volt a tökmag becsülete a faluban. A fiúk nagy előszeretettel fogyasztották, a lá­nyok, asszonyok pedig egész másként hasznosí­tották. Én a szomszédunkban lakó idős néninél láttam először, milyen csodálatos dolgokat lehet a magok felhasználásával készíteni. Fiatal lány­ként nála tanultam meg, miként lehet a tökma­got selyempamut cérnával bevonni és azt kü­lönböző tárgyak díszítéséhez felhasználni. Aztán hosszú időn keresztül, egészen a nyugdíjazásomig nem is foglalkoztam vele. Kö­rülbelül tíz évvel ezelőtt újra kipróbáltam, tu- dok-e még virágdíszhez tökmagból leveleket készíteni. Elsőre sikerült. Később egyre gyak­rabban vontam be nagyon finom méhészdróttal a spárgatök magjait és tekertem rájuk cérnát. Majd selyempamutból virágokat is készítettem hozzájuk - folytatta Mariska néni. A feldíszített hamutartókat, valamint az ablakba lógatható vagy falra akasztható kisebb-nagyobb virág­csokrokat rokonoknak, ismerősöknek ajándé­koztam el. Hamarosan híre ment a foglalatossá­gomnak és egyre többen kérték, kérik, hogy ne­kik is készítsek hasonló díszeket. A szakcsi menyasszonyok és vőlegények közül az utóbbi időben néhányan olyan autóval mentek az es­küvőjükre, melyet az én csokraim ékesítettek. A legnagyobb szívfájdalmam, hogy a nagy kézügyességet igénylő hobbimat a családomból senki sem tanulta meg. Próbálkoztam a helyi is­kolánál is egy szakköri foglalkozáson, ám ott sincs, aki folytatná a tökmagok díszítését - saj­nálkozott Mariska néni. -glaub­A segítő boldog és a harmónia A „Swami” olyan embert jelöl, aki embertársainak segít. A „Chida- nand” pedig azt, aki elérte a teljes tudatosság boldog állapotát. Swami Chidanand jógi tartott két elő­adást megyénkben a jóga mibenlété­ről, erről a külö­nösnek tűnő, ámde gyakoriéi számára felmérhe­tetlenül hasznos életmódról. — Az emberek kü­lönböző okok miatt kezdenek el jógázni. Először is fizikai se­gítséget keresnek maguknak, hogy megerősödjenek, el- lazultabbak legyenek, megóvják magukat a stressz-helyzetektől, jobban tudjanak összpontosítani. Hogy nyugalmat ta­láljanak, vagy hogy feleletet kapjanak a „ki vagyok én?” kér­désre. A jóga vála­szokat ad és lehető­séget, hogy legyőz­zük a gyengeségein­ket, a nemtudásunkat. Engem a jógában a használhatósága és a praktikussága bűvölt el. Hogy mindent meg lehet csinálni, mindent el lehet érni, ha az ember akaija. — Mennyi időre van ssttkség a jóga elsajátításához? — Nyugaton azt mondják: minden kezdet nehéz. Indiá­ban azt mondják: semmi sem köny- nyebb, mint a kezdet. Lehetetlen mérni, ki­nek mennyi időre van szüksége a jóga elsa­játításához. Ez a saját akaraterejétől függ. A jógának az az értéke, hogy mindig ad eredményt. — Ha átalakítjuk az életünket, ezzel mások életét is meg­változtatjuk. — Ha kitartóak vagyunk, és nem akarjuk másokra eről­tetni a saját változta­tásainkat, akkor ez jó. Amikor a felesé­gemmel vegetáriánu­sok lettünk, sok bará­tot elvesztettünk, hi­szen más került az asztalra az összejöve­teleken. Mi nem hagytunk el egyetlen barátot sem, nem is beszéltünk a vegeta­rianizmusról. Azt mondták ránk, meg­bolondultunk. Nehéz szavak voltak, de megértettük, hogy mi változtattunk, a kör­nyezetünk pedig így reagált. Aztán szerez­tünk új barátokat, és idővel a régi kapcso­latok is újraéledtek. — A jégé egy ősi rendszei. Milyen jö­vőt jósol neki? — Olyan idők jönnek, amikor az pontra jutott, hogy minden lehetséges. De nincs nyugalom, nincs harmónia. Mind kevésbé érez­zük biztonságban magunkat. Gyorsabb a tempó, több a stressz, a drog. Az emberek mindinkább saját maguk akarják megoldani a problé­máikat, nem a világ bajaival bíbelődnek. A jógát már elkezd­ték bevezetni a bör­tönökben, a gyógyá­szatban, a művészet­ben, a politikában. Norvégiában és Dá­niában a képviselők a parlamenti ülés előtt egy kisebb teremben relaxálnak, hogy he­lyesen tudjanak dön­teni az emberek prob­lémáiról. A gondol­kodó ember jógivá válik, hogy nyugod­tan élhesse életét, bízva a biztonságos j övőben. Máté Réka egészségtelen testi és lelki szokásokat ki­írtja az emberiség. Még az is lehet, hogy a dohányosok törvé­nyen kívüliek lesz­nek. Amerikában ez a tendencia már meg­kezdődött. Mind több ember fogja abba­hagyni a húsevést. A civilizáció olyan

Next

/
Thumbnails
Contents