Tolnai Népújság, 1998. szeptember (9. évfolyam, 204-229. szám)

1998-09-12 / 214. szám

12. oldal Gyermekvilág 1998. szeptember 12., szombat i Miért nem figyel a gyerek? Egyre több kisiskolásnál fi­gyelhető meg a koncentrá­ciós képesség hiánya. A szétszórt gyermekek hol túl élénkek, „túlmozogják”, za­varják az órákat; hol pedig feltűnően csendesek, áb­rándosán tekintgetnek ma­guk köré, esetleg szórako­zottan rajzolgatnak füze­tükbe. Mindkét esetben ha­sonló a probléma: hosszabb ideig képtelenek figyelni va­lamire. Az ilyen gyermekek agya „túlterhelt”, viselkedésük a túl sok ismeretanyag befoga­dása elleni védekezési reflex megnyilvánulása. Ilyenkor az agy úgy működik, mint egy adathalmazzal túlterhelt komputer, amely egyszerre több utasítást kap. Az ered­mény: a gyermek kikapcsol. Mi a megoldás? A családi terápia - ajánlják a szakértők. Ezek a gyerekek ugyanis nem betegek, csak nehezen bir­kóznak meg azzal az infor­mációs egyveleggel, amelyet a mai kor és az iskolarendszer rájuk zúdított. Ezért a család­nak nem hántással vagy fenyí­téssel, hanem a legnagyobb megértéssel és szeretettel kell hozzájuk közeledni. A közös játék, a családi meghitt be­szélgetések mindennél többet számítanak. Ajánlatos, hogy együtt reggelizzen a család, s az iskolából hazatérő gyerek­nek a házi feladat elkészítése előtt biztosítsunk minimum fél óra pihenőt is. A család segítségén túl a probléma megoldásához ideá­lis a kislétszámú, mintegy 15 fős osztályok kialakítása, ahol a tanító is több időt szentelhet a gyermekek felzárkóztatá­sára. Feb Gyermekvilág-divat Illés Réka (Bonyhád) ruhaterve Zenesarok Lutrida McNeal, a biztos befutó Egy kitűnő énekesnő, remek hanggal. Ilyen és ehhez hasonló jelzőket már sok kezdő énekesnő kapott a szaklapoktól vagy a menedzserektől, azután vagy tudta igazolni, sőt kamatoztatni tehetségét, vagy nem. Lutricia McNeal is egy ilyen jó hangú, tehetséges lány, csakhogy ő már olyasvalamivel büszkélkedhet, amivel sok társa nem: nevét már ismerik, slágereit pedig dú­dolják az emberek. Ez pedig a siker biztos jele. 1. Hol, melyik amerikai város­ban született Lutricia McNeal? 2. Jelenlegi lakhelye, Dallas melyik amerikai tagállamban található? 3. Karrierje Svédországban kezdődött. Mi ennek az ország­nak a fővárosa? A megfejtéseket levélben kérjük a Tolnai Népújság cí­mére - 7100, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. szám alá — eljut­tatni. A nyereményt postán küldjük el. Előző rejtvényünk megfejtője: Kunsztmann No­émi bátaszéki olvasónk, aki egy Party Box 3. kazettát kapott ju­talmul. Lutricia az Egyesült Államok­ban, Oklahomában született. Édesapja a mai napig a telepü­lés egyik lelkipásztora, így ter­mészetes volt, hogy lánygyer­meke szinte a templomban ne­velkedett, s már gyermekkorá­ban tagja lett a kórusnak. Egy svédországi nyári vakáción fi­gyelt fel rá egy zenész, aki rá­beszélte az amerikai lányt: lép­jenek fel együtt közös dalokkal. Ettől kezdve Lutricia - aki közben visszaköltözött az Egyesült Államokba, Dallasba, s áttért a szólókarrierre - sikert sikerre halmozott, először Svédországban, majd Európa más országaiban is. Elsőként az Ain't That Just the Way című feldolgozása hódította meg a slágerlistákat, majd ezt követte a még nagyobb dobás, a My Side of Town. Nemrég pedig robbant a bomba: Stranded című száma bekerült az UK op 20-ba, sőt, Svédországban és Norvégiában már listavezető. Új albumán - a My Side of Town címűn - egyrészt a ko­rábbi felvételek is hallhatók, de újrakeverve, így azok az újdon­ság erejével hatnak. Ezenkívül számtalan sikervárományos dal is szerepel az albumon, mely kétségkívül az ősz egyik leg­hallgatottabb lemeze, illetve kazettája lesz. Nem véletlenül nevezik Lutriciát a biztos ame­rikai befutónak. Figyelem, játék! A Record Express fővárosi lemezkiadó jóvoltából az alábbi három kér­désre helyesen válaszoló olva­sók egy Lutricia McNeal kazet­tát kap ajándékba. Tanácsok nem csak szülőknek Milyen állatot (ne) vegyünk a gyereknek? Mikor vásároljanak a szülők gyermeküknek háziál­latot és milyet? Ez fontos kér­dés, mert a kis állat gyerme­künk hűséges kísérője, s egy­ben játszótársa lesz, amelynek puszta léte is jótékonyan hathat a cseperedő gyermek agymű­ködésére. Ezt dr. Robert Po- re*ky New York-i professzor kutatásai igazolták. Azok a gyerekek, akik kutya és macska nélkül, szinte csak a szülők társaságában nőnek fel, átlagosan 108-as IQ-szinttel rendelkeznek. A kutató szerint az állattartó családokból kike­rülő ifjak átlagos intelligencia­szintje legalább 115. De az állatok nemcsak azért fontosak a gyermek életében, mert a velük való kapcsolat a gyerek értelmi fejlődésére ki­hat, hanem azért is, mert a fiatal gazda társadalomba való beil­leszkedését is megkönnyíti. Az állatáért felelős gyermek meg­tanulja, hogy gondoskodni kell kutyája, macskája élelmezésé­ről, sétál tatásáról. Az állat ön­zetlenségre nevel. Ha valaki az állatokkal jó kapcsolatot alakít ki, általában az emberekkel szemben sem arrogáns. A kutya és a macska a gyerek nevelésére is alkalmasabb, mint a hal, mivel ezek sokkal közvet­lenebbül és magasabb érzelmi szinten reagálnak az emberi ér­zelmekre és gondolatokra - vallja a professzor. Az állat kiválasztásánál a szülők először is gondolják meg, vajon elfér-e otthonukban egy kutya vagy macska s meg­tűrik-e a szomszédok? Csak egészséges állatot vá­sároljanak. Ha kennelből vá­lasztanak, előzetesen szerezzék be szükséges információt a te­nyészetről. Érdemes megfontolni azt is, megoldja-e a gyerek az állatok ellátását vagy az teljes egészé­ben a szülők terhe lesz? Vajon elég érett-e a gyerek gondolko­zásmódja ahhoz, hogy rábíz­hassunk egy állatot? Általában 10 év alatti gyerektől nem vár­hatunk el felelős gondolkodást, így nekik még ne vegyünk há­zikedvencet. Gondoljunk a higiéniára is. Hol fog aludni az állat? Bárho­gyan is hízeleg, ne engedjük be az ágyunkba, hanem legalább egy külön sarkot biztosítsunk neki, ahol ő is majd egyedül le­het. Jól fontoljuk meg, nem aller- giás-e valaki a családból az ál­latszőrre? Ha igen, ne szőrös ál­latot szerezzünk be, hanem in­kább egy-két teknőst vagy igénytelen, de mutatós halakat. A kutya fajtáját jól válasszuk meg. Gyerek mellé véletlenül se vásároljunk gorombának, ha­rapósnak tűnő kutyakölyköt. Ha döntöttünk a megfelelő ál­latfaj mellett, és a kiskutyákat már ki lehet választani, csalá­dostul menjünk. Hadd válasz- szón a gyerek és a kutya a köl­csönös szimpátia alapján. Ferenczy-Europress A majmok útján A csimpánzok leleménye­sen jelzik társaiknak, merre járnak. Az amerikai tudósok valósággal elképedtek a csa­ládi életükről híres bonobók szokásain. A rendkívül in­telligens majmok a Kongó mentén elterülő sűrű dzsun­gelben élnek. Nappal szana­szét bóklásznak táplálékot keresve, estére azonban mindig találkoznak valahol. Mindig máshol. Vajon honnan tudják, merre kell menniük? Sokáig fogalmuk sem volt a tudó­soknak erről, kitartó nyom­követésük mégis eredmény­nyel járt. Ma már tudják, hogy útjelzéseket hagynak hátra ezek az okos majmok. Bonyolult a jelrendszerük. Útelágazásoknál letört leve­lekkel adják társaik tudtára, merre keressék őket. Ha két levél vagy letört gallydarab kerül egymás mellé, az a követendő irányt jelöli, ha csak egy, útelágazásról van szó. A letört levél hegyes vége felé kell továbbmenni. Ha ledőlt fatörzs állja a majom útját, az útakadály elé és mögé is elhelyez egy- egy jelzést, mintegy tudatva a követőkkel, hogy átkelt rajta és valamerre továbbin­dult. Mindig csak olyan he­lyeken hagynak jelzést, ahol el lehet tévedni. A jelrend­szer annyira pontos, hogy a kutatók is minden esetbe rá­találtak az állatok éjjeli szál­láshelyére. Feb Vicces! — Miről ismered meg a repülő nyulat? __ ? ? ? — Sast visz a hátán! —- Ki az állatok disz- kósa? __ ? ? ? — A technosbéka. — Mi az? Négy lába van és egy keze? _ ? ? ? — Kezesbárány... — Hogy hívják a rossz természetű kutyát? _ ??? — Undog! — Hogy ébreszti Hófe­hérke a hét törpét? __ ? ? ? — Seven Up! — Miért nyeli le valaki a lottószelvényt? __ 7 7 7 — Mert rá van írva: eheti. Hogyan lakott jól az éhes farkas Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy farkas. Ez a farkas olyan éhes volt, hogy még a békát is megette volna, ha egyet is talált volna. (Gondolom, azt már kitaláltátok, nem volt va­lami ügyes ez a farkas. Mert ki hallott még olyan farkasról, aki nem tud vadászni. Márpedig ez nem tudott.) Történt egyszer, hogy ami­kor éppen nagyon éhezett, s ép­pen ácsorgott, tanakodott, megpillantott egy szép sudár fát. Gondolta, felmászik rá, hátha onnan jobban belátja a vidéket, s esetleg megpillanthat egy sánta nyulat. Mert ép lábú nyulat ugyan el nem érne, ilyen kiéhezetten. Nagy keservesen nekiállt a famászásnak, de hát ez nem a farkasoknak van kita­lálva. Ahogy egy kicsit feljebb került, mindjárt le is csúszott. Élt azon a fán egy szemfüles bagoly. A baglyok nappal al­szanak, de a farkas esetlenke­désére, no és persze keserves zsörtölődésére felébredt a ba­goly. Kikukkantott az odújából, s jót nevetett a farkas ügyetlen­kedésén. A farkas mérges lett: — Na megállj csak, te ba­goly! Csak másszak fel odáig, egyből bekaplak! Nem nevetsz akkor többé rajtam! — Nahát, nahát! Nem is tud­tam, hogy a farkasok baglyokat is esznek! — Nem esznek! Illetve má­tól kezdve igen! Én már olyan éhes vagyok, hogy mindent meg tudnék enni! Még téged is, majd meglátod! — Ejnye, bejnye! Hát miért nem ezzel kezdted? Gyere utá­nam, mutatok én neked egy jó, éhes farkasoknak való helyet! A bagoly felröppent - előtte feltette a napszemüvegét, mert ugye ő csak sötétben szeret re­pülni - a farkas meg a földön futott utána. Hamarosan egy nagy épülethez értek. A bagoly a farkast a hátsó ajtóhoz ve­zette. — No, csak kopogj be itt a mancsoddal! A farkas úgy is tett, az ajtó kinyílt, s egy megtermett, ked­ves arcú néni nézett ki rajta. — Jaj, te sovány, szeren­csétlen jószág! Látom én mi a te bajod, majd én segítek rajta! Azzal egy hatalmas tálat ho­zott, teli finomabbnál finomabb falatokkal. A farkas azt hitte álmodik, de aztán gyorsan hab­zsolni kezdte a csodás ételeket. Amikor elfogyott, a néni újra töltötte a tálat, míg csak a far­kas úgy jól nem lakott, mint a duda. Hálásan nézett a nénire, még a kezét is megnyalogatta. Oda járt ezentúl étkezni, hama­rosan ki is gömbölyödött szé­pen. S hogy ki volt a jóságos néni? Az iskola szakácsnéja. Merthogy nem volt más az épü­let, mint egy iskola. S amit a gyerekek meghagytak az ebéd­ből, azt mind a farkas ehette meg. Örült is nagyon, hogy a gyerekek ilyen válogatósak. Ha a farkas jól nem lakott volna, az én mesém is tovább tartott volna. Antalné Bíró Jolán Színezd ki tetszés szerint!

Next

/
Thumbnails
Contents