Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-31 / 203. szám
1998. augusztus 31., hétfő MEGYEI KÖRKÉP — SZEKSZÁRD, BÁTASZÉK ÉS KÖRNYÉKE___________5. oldal A miénk a legjobb tűzoltózenekar Hatodik alkalommal rendezték meg Gyulán a Tűzoltó Zenekarok és Mazso- rettek Nemzetközi Találkozóját. Ezúttal 17 zenekar és 7 mazsorett csoport volt jelen, a magyarok mellett lengyelek, franciák, osztrákok és németek. Megyénk tűzoltózenekara, az Alisca Brass Band másodszor vett részt a találkozón. A Tolna megyeiek az ünnep - augusztus 20. - előtti délutánon érkeztek. Este már játszaniuk is kellett a háromezer személyes sörsátorban. Másnap a vár melletti 48-as emlékműnél adtak 40 perces műsort, térzenét. Amikor odaértek, éppen egy történelmi ünnepség zajlott, s a mintegy 200 fős tömeg mögött csendben sorakozott fel a zenekar. Az utolsó beszéd elhangzása után - a közönség meglepetésére - felhangzott a Fehérvári induló. Az ottlévőknek nagyon tetszett ez a meglepetés, meg az oda illő zeneszámok is. Ezért aztán a 40 perces műsor egy órásra sikeredett. Délután a német városrészben, az Apor Vilmos téren lépett fel a zenekar. Amikor az itt élő német származású lakosság megtudtak, hogy ez a zenekar egyben a szekszárdi németeké is, valamint hogy német nemzetiségi öltözetben is szoktak zenélni, s ráadásul több német tűzoltó szervezettel is van kapcsolata az Alisca Brass Band-nak, akkor kérték ide a Tolna megyeieket. Nyíltak az ablakok, megálltak az autók. Álljon itt csak annyi, hogy itt még egyszer fel kellett lépnie a zenekarnak. A legnagyobb siker a várfürdő területén volt. A félig fedett nagymedence melletti teraszon álltak fel a zenekar tagjai, a medencében ekkor úgy 150-e üldögéltek. Az első két számnál még „kóstolgatta egymást” a zenekar és a közönség, de a harmadik számnál már kitört a vastaps. A medence meg egyre csak tellett emberekkel. A hangulat egyre forrósodott, főként mikor a zenekar tagjai táncra is perdültek. A műsor ideje már a 100 percet is meghaladta, a több mint ezerre növekedett „medencei közönség” pedig a vízben állva énekelte a dalokat. Nem lehet azt a hangulatot néhány sorban visszaadni! A közönség csak akkor egyezett bele a zenekar távozásába, mikor megtudták, hogy este fellépnek a sörsátorban. Igazi nemzetközi sikert volt ez, hiszen a fürdőzők között mindenféle náció megtalálható volt. Rengetegen gratuláltak a zenekar vezetőjének, Gellén Máriának. A délutáni felvonulás előtt kiderült, hogy a zenekar „villámházasságot ” kötött a kis- várdai mazsorett csoporttal. Az ő zenekaruknak váratlanul haza kellett utaznia, így az árván maradt együttes partner keresett. A szekszárdiakat ajánlották nekik. A közel három kilométeres sétán egymást kiegészítve nagy tapsot arattak. Másnap a minősítő bizottság előtt játszott a zenekar. Az értékelés titkaiból annyi szivárgott ki, hogy az esti gálára beütemezték a őket. Negyedik volt a gálán a zenekar, s bizony volt egy kis izgalom, hiszen közel 4 ezer ember előtt kellett megmutatni mit tudott. Ráadásul előttük egy nagylétszámú együttes zenélt, nagy sikerrel, utánuk következett a 27 fős Tolna megyei gárda. Végül is a fürdőben szerzett tapasztalatokat kamatoztatták, s sikerült meglepniük ismét a közönséget. Nem véletlen, hogy a hivatalos értékelés eredményeként a „Legjobb tűzoltózenekar” címet az Alisca Brass Band vehette át. S a hab a tortán: a „házastársul” szegődött Kis- várdai Mazsorett Csoport is a fődíjat kapta a saját kategóriájában. A szekszárdi közönség legközelebb szeptember 26- án hallhatja és láthatja a zenekart, mikor is a megye- székhely tűzoltósága ünnepli fennállásának 125. évfordulóját. Csőglei István Új utcanév-kérelem A szekszárdi közgyűlés gazdasági bizottságának legutóbbi ülésén hangzott el az a kérelem, mely szerint a Baktában, Bródy Sándor utcából nyíló, most épülő, eddig névtelen utca a Rozs- nyay Mátyás utca nevet kapja. A dr. Németh József elnök vezette Magyar Eszperantó Sakk-Társaság saját javaslatát így támasztja alá: Rozsnyay Mátyás (1833-1895) megyénk gyógyszerész tudósa, a magyar sakktörténelem kiváló sakk-szakírója, országos hírű fényképész és borász volt. Ez utóbbi foglalkozás indokolja a Baktai szőlőhegyen történő utcanévadást. Harminc éves érettségi találkozó a Garay Gimnáziumban Régi diáktárs a Föld túlsó oldaláról Az a legendás 4. c. fiúosztály! Bizony, híre volt annak a csapatnak, ezelőtt több mint három évtizeddel a szekszárdi Garay János Gimnáziumban. Az egykori diákok a múlt szombaton adtak egymásnak találkozót az egykori Alma Mater épületében, a harminc éves érettségi találkozó alkalmából. Az üdvözlések, a régi élmények felelevenítése után a temetőben megkoszorúzták az osztályfőnök, dr. Pataki József sírját, majd a BM- klubban fehér asztal mellett emlékeztek a régi szép időkre. Mára eljutottam egy olyan szintre, amire nem lehet panaszom. Persze, Ausztráliában is létezik privatizáció, eladnak külföldieknek óriási cégeket, tehát ott sem biztos semmi. — Az ön számára mi jelentett kiváltképp érdekességet Ausztráliában ? gyott hátra. Most milyennek látja a várost? — Szekszárd nagyon megváltozott. Ha valaki több évtizednyi szünet után váratlanul a városközpontban találná magát, talán nem is tudná, hogy hol van. Eltűntek a régi utcák, a régi para&ztházak, helyükre A huszonnyolc főből huszonketten jöttek el az érettségi találkozóra. A második sorban, középen áll Horváth Szilárd FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Az öregdiákok egyike, Horváth Szilárd a Föld túlsó oldaláról, egyenesen Ausztráliából érkezett a találkozóra. Némi biztatás után megosztotta velünk érdekes élettörténetének néhány részletét. — Mint annyi húsz éves fiatalember, én is világot szerettem volna látni. Ezért disszidáltam, azaz mentem el Magyarországról. — Hova? — Nem kis viszontagság után először Németországban kötöttem ki. Ott pár hétig lágerben - táborban - voltam, majd egy évre a rajnai angol hadseregbe kerültem. — Mint katona? — Mondjuk úgy, hogy igen. Ez egy különleges alakulat volt, mely főként a kelet-európai fiatalokat és a „régieket” foglalta magában. De innen el akartam menni valamelyik angolszász államba. Végül is Ausztráliára esett a választás. — Mikor érkezett ide? — Hajói emlékszem, 1971. május végén, már nem emlékszem pontosan a napra. — Nehéz volt a beilleszkedés folyamata ? — Fiatal fejjel ez nem olyan nehéz, hiszen ekkor az embert minden érdekli. A munkában sem válogattam, mindent elfogadtam. — Tehát mint annyian, ön is tányérmosogatóként kezdte? — Voltam én szénbányász, teherautósofőr és sok minden más, egészen addig, míg az esti iskolán el nem végeztem egy gépipari technikum-féleséget. Ekkor lettem tervező annál a cégnél, ahol ma is dolgozom. — Melyik városról van szó? — Sidney-ről. Először csak az alapokkal kezdhettem, majd ahogy telt-múlt az idő, úgy dolgoztam magam mind feljebb. — Először is a növényzet. Az eukaliptuszok. A fák nem lombhullatóak, hanem örökzöldek. Az állatvilág is elüt valamennyi más földrész állatvilágától. — S az emberek? — Az ausztrálok, különösen a vidékiek hasonítanak a régi magyar parasztemberre. Nem rohannak, nyugodtan élnek, ellentétben a városiakkal. Persze, az ausztrálok általában nem rohannak úgy, mint az amerikaiak, vagy a nyugat-európaiak. — Távozásakor egy harminc évvel ezelőtti Szekszárdot hanagy bérházak kerültek. Az ember, ha a nosztalgia okán keresi a múltat, azt bizony már nehezen találja. — Önnek mi maradt meg harminc évvel ezelőttről, mint szekszárdi jellegzetesség? — Például a Kulacs utcája, a híres vendéglővel. Ez mára eltűnt. Akárcsak a Hármashíd, a Séd patakkal együtt. De azért jó volt viszontlátni a régi épületeket, a múzeumot, az első világ- háborús parkot, a Garay János Gimnáziumot. Ám a legjobb az egykori diáktársak körében volt. -száTegnap Holnap, ma Comenius A forma változott, a tartalom továbbra is változatlan A megyeszékhelyen már komoly hírnevet szerzett magának a Holnap Iskolája, amikor megérkezett a híre annak, hogy az általános iskolásokat oktató intézmény nevet változtat. Sőt, igazgatót is. Az új vezetőt, Nemes Ildikót kérdeztük a váltás okáról. — Igen, szeptember elsejétől, azaz tanévkezdéstől valóban a nagy pedagógus, Comenius nevét veszi fel intézményünk - erősítette meg Nemes Ildikó. — A váltásnak pedig az az oka, hogy a Holnap Iskolája Alapítvány megszüntette a Holnap Iskoláját, pontosabban ezt az. iskolatípust. Ezért munkánk folytatása érdekében egy új alapítvány, a Keresztény Nevelésért Alapítvány létrehozása vált szükségessé. — A tartalom szűnt meg, vagy csak a forma? — A tartalom maga változatlan, azaz továbbra is keresztény iskola intézményünk. S az elkövetkezőkben is egyik legfontosabb célkitűzésünk a gyermekek egyéni fejlődésének, haladásának biztosítása, az erkölcsi nevelés középpontba állítása, valamint a fokozott kapcsolat a szülőkkel. — Említette, hogy az iskola keresztény szellemű. Melyik fe- lekezethez kötődik? — Nem teszünk különbséget felekezet, vallás szerint. Nevelésünk bibliai alapokon nyugszik, s éppen ezért nem is hitoktatás, hanem Biblia-oktatás van iskolánkban. — Nemes Ildikó nemrég vette át az igazgatói tisztet az iskolában. Mi történt elődjével? — Elődöm elköszönt a megyeszékhelytől és Győrbe költözött, az új tanévtől én folytatom munkáját. A gyerekek, a kollégák, a tennivalók nem ismeretlenek előttem, hiszen már a hatodik éve tanítok ebbe az iskolában. -száA regényben négy becsvágyó ember jut válaszúihoz. Mindannyian kijárták már az élet kemény Iskoláját és megtanulták, hogyan kell elfolytam, eltitkolni érzelmeiket. Tisztelt Olvasó! Ha új előfizetőként megrendeli a Tolnai Népújságot, pluszként választhat egy ajándékkönyvet. megrendelő neve címe Fenti címre 675.-Ft-os havidíj megfizetésével megrendelem a Tolnai Népújságot! Az általam kiválasztott ajándék-------------könyvet X-el jelöltem. Kérjük a megrendelőlevelet he- Rajongói szemében Roxanne a jó ízlés lyezze borítékba és küldje be a koronázatlan királynője, bírálói Kiadó címére: 7100 Szekszárd, szerint viszont utolsó dög. Liszt F. tér 3., vagy hívjon ben- Roxanne élete egyik nünket a 74/415-468-as telefonon, legnagyobb vállalkozására készül,.. Bécsi barangolások A szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum Tájak-Ko- rok-Múzeumok klubjának tagjai a múlt hét közepén első alkalommal utaztak a határainkon túlra. A két napos kirándulás első állomása Sopron volt, ahol az utazók a helyi városi múzeumban kiállított tárgyakat nézték meg. Másnap átlépték a határt, s legközelebb már az osztrák fővárosban, Bécsben szálltak ki a buszból. Először a Schönbrunn kastélyt, majd a Fogadalmi templomot tekintették meg. Ezt követően autóbuszos városnézésen vettek részt, majd rövid sétát tettek a történelmi hangulatot árasztó belvárosban.
