Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-31 / 203. szám

1998. augusztus 31., hétfő MEGYEI KÖRKÉP — SZEKSZÁRD, BÁTASZÉK ÉS KÖRNYÉKE___________5. oldal A miénk a legjobb tűzoltózenekar Hatodik alkalommal ren­dezték meg Gyulán a Tűz­oltó Zenekarok és Mazso- rettek Nemzetközi Találko­zóját. Ezúttal 17 zenekar és 7 mazsorett csoport volt je­len, a magyarok mellett len­gyelek, franciák, osztrákok és németek. Megyénk tűzol­tózenekara, az Alisca Brass Band másodszor vett részt a találkozón. A Tolna megyeiek az ünnep - augusztus 20. - előtti délutá­non érkeztek. Este már ját­szaniuk is kellett a háromezer személyes sörsátorban. Más­nap a vár melletti 48-as em­lékműnél adtak 40 perces mű­sort, térzenét. Amikor odaér­tek, éppen egy történelmi ün­nepség zajlott, s a mintegy 200 fős tömeg mögött csend­ben sorakozott fel a zenekar. Az utolsó beszéd elhangzása után - a közönség meglepeté­sére - felhangzott a Fehérvári induló. Az ottlévőknek na­gyon tetszett ez a meglepetés, meg az oda illő zeneszámok is. Ezért aztán a 40 perces műsor egy órásra sikeredett. Délután a német városrész­ben, az Apor Vilmos téren lé­pett fel a zenekar. Amikor az itt élő német származású la­kosság megtudtak, hogy ez a zenekar egyben a szekszárdi németeké is, valamint hogy német nemzetiségi öltözetben is szoktak zenélni, s ráadásul több német tűzoltó szervezet­tel is van kapcsolata az Alisca Brass Band-nak, akkor kérték ide a Tolna megyeieket. Nyíl­tak az ablakok, megálltak az autók. Álljon itt csak annyi, hogy itt még egyszer fel kel­lett lépnie a zenekarnak. A legnagyobb siker a vár­fürdő területén volt. A félig fedett nagymedence melletti teraszon álltak fel a zenekar tagjai, a medencében ekkor úgy 150-e üldögéltek. Az első két számnál még „kóstolgatta egymást” a zenekar és a kö­zönség, de a harmadik szám­nál már kitört a vastaps. A medence meg egyre csak tel­lett emberekkel. A hangulat egyre forrósodott, főként mi­kor a zenekar tagjai táncra is perdültek. A műsor ideje már a 100 percet is meghaladta, a több mint ezerre növekedett „medencei közönség” pedig a vízben állva énekelte a dalo­kat. Nem lehet azt a hangula­tot néhány sorban visszaadni! A közönség csak akkor egye­zett bele a zenekar távozá­sába, mikor megtudták, hogy este fellépnek a sörsátorban. Igazi nemzetközi sikert volt ez, hiszen a fürdőzők között mindenféle náció megtalál­ható volt. Rengetegen gratu­láltak a zenekar vezetőjének, Gellén Máriának. A délutáni felvonulás előtt kiderült, hogy a zenekar „vil­lámházasságot ” kötött a kis- várdai mazsorett csoporttal. Az ő zenekaruknak váratlanul haza kellett utaznia, így az ár­ván maradt együttes partner keresett. A szekszárdiakat ajánlották nekik. A közel há­rom kilométeres sétán egy­mást kiegészítve nagy tapsot arattak. Másnap a minősítő bizott­ság előtt játszott a zenekar. Az értékelés titkaiból annyi szivárgott ki, hogy az esti gá­lára beütemezték a őket. Ne­gyedik volt a gálán a zenekar, s bizony volt egy kis izgalom, hiszen közel 4 ezer ember előtt kellett megmutatni mit tudott. Ráadásul előttük egy nagylétszámú együttes zenélt, nagy sikerrel, utánuk követ­kezett a 27 fős Tolna megyei gárda. Végül is a fürdőben szerzett tapasztalatokat kama­toztatták, s sikerült meglep­niük ismét a közönséget. Nem véletlen, hogy a hivatalos ér­tékelés eredményeként a „Legjobb tűzoltózenekar” címet az Alisca Brass Band vehette át. S a hab a tortán: a „házastársul” szegődött Kis- várdai Mazsorett Csoport is a fődíjat kapta a saját kategóriá­jában. A szekszárdi közönség legközelebb szeptember 26- án hallhatja és láthatja a ze­nekart, mikor is a megye- székhely tűzoltósága ünnepli fennállásának 125. évforduló­ját. Csőglei István Új utcanév-kérelem A szekszárdi közgyűlés gazdasági bizottságának legutóbbi ülé­sén hangzott el az a kérelem, mely szerint a Baktában, Bródy Sándor utcából nyíló, most épülő, eddig névtelen utca a Rozs- nyay Mátyás utca nevet kapja. A dr. Németh József elnök ve­zette Magyar Eszperantó Sakk-Társaság saját javaslatát így tá­masztja alá: Rozsnyay Mátyás (1833-1895) megyénk gyógy­szerész tudósa, a magyar sakktörténelem kiváló sakk-szakírója, országos hírű fényképész és borász volt. Ez utóbbi foglalkozás indokolja a Baktai szőlőhegyen történő utcanévadást. Harminc éves érettségi találkozó a Garay Gimnáziumban Régi diáktárs a Föld túlsó oldaláról Az a legendás 4. c. fiúosztály! Bizony, híre volt annak a csapat­nak, ezelőtt több mint három évtizeddel a szekszárdi Garay János Gimnáziumban. Az egykori diákok a múlt szombaton adtak egymásnak találkozót az egykori Alma Mater épületé­ben, a harminc éves érettségi találkozó alkalmából. Az üdvöz­lések, a régi élmények felelevenítése után a temetőben megko­szorúzták az osztályfőnök, dr. Pataki József sírját, majd a BM- klubban fehér asztal mellett emlékeztek a régi szép időkre. Mára eljutottam egy olyan szintre, amire nem lehet pana­szom. Persze, Ausztráliában is létezik privatizáció, eladnak külföldieknek óriási cégeket, tehát ott sem biztos semmi. — Az ön számára mi jelen­tett kiváltképp érdekességet Ausztráliában ? gyott hátra. Most milyennek látja a várost? — Szekszárd nagyon meg­változott. Ha valaki több évti­zednyi szünet után váratlanul a városközpontban találná magát, talán nem is tudná, hogy hol van. Eltűntek a régi utcák, a régi para&ztházak, helyükre A huszonnyolc főből huszonketten jöttek el az érettségi találkozóra. A második sorban, középen áll Hor­váth Szilárd FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Az öregdiákok egyike, Horváth Szi­lárd a Föld túlsó ol­daláról, egyenesen Ausztráliából érke­zett a találkozóra. Némi biztatás után megosztotta velünk érdekes élettörténe­tének néhány részle­tét. — Mint annyi húsz éves fiatalem­ber, én is világot szerettem volna látni. Ezért disszi­dáltam, azaz men­tem el Magyaror­szágról. — Hova? — Nem kis vi­szontagság után elő­ször Németország­ban kötöttem ki. Ott pár hétig lágerben - táborban - voltam, majd egy évre a raj­nai angol hadse­regbe kerültem. — Mint katona? — Mondjuk úgy, hogy igen. Ez egy különleges alakulat volt, mely főként a kelet-európai fia­talokat és a „régieket” foglalta magában. De innen el akartam menni valamelyik angolszász államba. Végül is Ausztráliára esett a választás. — Mikor érkezett ide? — Hajói emlékszem, 1971. május végén, már nem emlék­szem pontosan a napra. — Nehéz volt a beilleszke­dés folyamata ? — Fiatal fejjel ez nem olyan nehéz, hiszen ekkor az embert minden érdekli. A munkában sem válogattam, mindent elfo­gadtam. — Tehát mint annyian, ön is tányérmosogatóként kezdte? — Voltam én szénbányász, teherautósofőr és sok minden más, egészen addig, míg az esti iskolán el nem végeztem egy gépipari technikum-féleséget. Ekkor lettem tervező annál a cégnél, ahol ma is dolgozom. — Melyik városról van szó? — Sidney-ről. Először csak az alapokkal kezdhettem, majd ahogy telt-múlt az idő, úgy dol­goztam magam mind feljebb. — Először is a növényzet. Az eukaliptuszok. A fák nem lombhullatóak, hanem örök­zöldek. Az állatvilág is elüt va­lamennyi más földrész állatvi­lágától. — S az emberek? — Az ausztrálok, különösen a vidékiek hasonítanak a régi magyar parasztemberre. Nem rohannak, nyugodtan élnek, el­lentétben a városiakkal. Persze, az ausztrálok általában nem ro­hannak úgy, mint az amerika­iak, vagy a nyugat-európaiak. — Távozásakor egy harminc évvel ezelőtti Szekszárdot ha­nagy bérházak kerültek. Az ember, ha a nosztalgia okán ke­resi a múltat, azt bizony már nehezen találja. — Önnek mi maradt meg harminc évvel ezelőttről, mint szekszárdi jellegzetesség? — Például a Kulacs utcája, a híres vendéglővel. Ez mára el­tűnt. Akárcsak a Hármashíd, a Séd patakkal együtt. De azért jó volt viszontlátni a régi épülete­ket, a múzeumot, az első világ- háborús parkot, a Garay János Gimnáziumot. Ám a legjobb az egykori diáktársak körében volt. -szá­Tegnap Holnap, ma Comenius A forma változott, a tartalom továbbra is változatlan A megyeszékhelyen már komoly hírnevet szerzett magának a Holnap Iskolája, amikor megérkezett a híre annak, hogy az ál­talános iskolásokat oktató intézmény nevet változtat. Sőt, igaz­gatót is. Az új vezetőt, Nemes Ildikót kérdeztük a váltás okáról. — Igen, szeptember elsejé­től, azaz tanévkezdéstől való­ban a nagy pedagógus, Come­nius nevét veszi fel intézmé­nyünk - erősítette meg Nemes Ildikó. — A váltásnak pedig az az oka, hogy a Holnap Iskolája Alapítvány megszüntette a Holnap Iskoláját, pontosabban ezt az. iskolatípust. Ezért mun­kánk folytatása érdekében egy új alapítvány, a Keresztény Ne­velésért Alapítvány létrehozása vált szükségessé. — A tartalom szűnt meg, vagy csak a forma? — A tartalom maga válto­zatlan, azaz továbbra is keresz­tény iskola intézményünk. S az elkövetkezőkben is egyik leg­fontosabb célkitűzésünk a gyermekek egyéni fejlődésé­nek, haladásának biztosítása, az erkölcsi nevelés középpontba állítása, valamint a fokozott kapcsolat a szülőkkel. — Említette, hogy az iskola keresztény szellemű. Melyik fe- lekezethez kötődik? — Nem teszünk különbsé­get felekezet, vallás szerint. Nevelésünk bibliai alapokon nyugszik, s éppen ezért nem is hitoktatás, hanem Biblia-okta­tás van iskolánkban. — Nemes Ildikó nemrég vette át az igazgatói tisztet az iskolában. Mi történt elődjével? — Elődöm elköszönt a me­gyeszékhelytől és Győrbe köl­tözött, az új tanévtől én folyta­tom munkáját. A gyerekek, a kollégák, a tennivalók nem is­meretlenek előttem, hiszen már a hatodik éve tanítok ebbe az iskolában. -szá­A regényben négy becsvágyó ember jut válaszúihoz. Mindannyian kijárták már az élet kemény Iskoláját és megtanulták, hogyan kell elfolytam, eltitkolni érzelmeiket. Tisztelt Olvasó! Ha új előfizetőként megrendeli a Tolnai Népújságot, pluszként vá­laszthat egy ajándékkönyvet. megrendelő neve címe Fenti címre 675.-Ft-os havidíj megfizetésével megrendelem a Tolnai Népújságot! Az általam kiválasztott ajándék­-------------könyvet X-el jelöltem. Kérjük a megrendelőlevelet he- Rajongói szemében Roxanne a jó ízlés lyezze borítékba és küldje be a koronázatlan királynője, bírálói Kiadó címére: 7100 Szekszárd, szerint viszont utolsó dög. Liszt F. tér 3., vagy hívjon ben- Roxanne élete egyik nünket a 74/415-468-as telefonon, legnagyobb vállalkozására készül,.. Bécsi barangolások A szekszárdi Wosinsky Mór Múzeum Tájak-Ko- rok-Múzeumok klubjának tagjai a múlt hét közepén első alkalommal utaztak a határainkon túlra. A két napos kirándulás első állomása Sopron volt, ahol az utazók a helyi városi mú­zeumban kiállított tárgyakat nézték meg. Másnap átlép­ték a határt, s legközelebb már az osztrák fővárosban, Bécsben szálltak ki a busz­ból. Először a Schönbrunn kastélyt, majd a Fogadalmi templomot tekintették meg. Ezt követően autóbuszos városnézésen vettek részt, majd rövid sétát tettek a tör­ténelmi hangulatot árasztó belvárosban.

Next

/
Thumbnails
Contents