Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-28 / 201. szám

4. oldal 1998. augusztus 28., péntek Megyei Körkép — Konyhád És Környéke Bányász-segélyt osztanak Nyugdíjas Bányász Alapszer­vezet alakult Bonyhádon, melynek vezetőjét, Papp Ist­vánt kérdeztük a megalaku­lásról és a terveikről. — Két éve létrehoztuk a Nyugdíjas Bányász Alapít­ványt, amely özvegyeknek és nyugdíjasoknak nyújt segít­séget. A taglétszámunk fel­duzzadt közel 250 főre, je­lentkezett egy bonyhádi alap­szervezet igénye. Ez idén ja­nuárban megalakult, és 14 te­lepülést foglal magában. — Ki lehet tagja az alap­szervezetnek? — Elsősorban a bányá­szokon szeretnénk segíteni, de nyitottak vagyunk, bárki jöhet közénk. Az alapítvány alaptőkéjét a bányászat adta, a kívülállók „csak” a tagdíjak befolyásából, a jogi képvise­letből, az üdültetésekből ré­szesülhetnek. Sok mindenben tudunk segíteni, például janu­ártól 150 nyugdíjasnak és öz­vegynek intéztük el a szén­pénzét, özvegyi nyugdíjakat, segélyeket tudunk kiosztani alapítványi pénzből. — Bonyhádon és környé­kén sok bányász, illetve nyug­díjas bányász él. — Valóban, de eddig nem foglalkoztak velük igazán. A polgármesterek sokat segítet­tek, most a vállalkozókat is szeretnénk megkeresni. Az idei egyébként még szervezői év, jövőre már szeretnénk programokat is, a tagság igé­nyei alapján. — Hol jelentkezhetnek az érdeklődők? A városi kórházzal szem­ben, az egykori iskolaépület­ben kaptunk egy ideiglenes helyiséget, itt vagyunk min­den második szerdán délután 2-5 óráig. Az egykori bányá­szüdülőt Harkányban vissza­vásárolta a Vagyonhaszno­sító, és a nyugdíjasoknak biz­tosít kedvezményes üdülési lehetőséget. A nyugdíjaktól, illetve a keresettől függ, ki mennyivel kell hozzájáruljon az üdüléshez. Vakációzáró könyvtár A Téka Fáni helyezettjei (jobbról): 1. Schmidt Milán, 2. Kiss Renáta, 3. Tálas Szabolcs A Bonyhád Városi Könyvtár sokszínű programajánlattal várta a szünidőben a gyereke­ket. A szervezés sikeresnek mondható, hiszen a vakáció ideje alatt közel 1500-an kap­csolódtak be a könyvtár által szervezett programokba. Ezeket egyébként két kü­lönböző csoportba sorolták az intézmény munkatársai: az egyiket a Téka Fáni névvel il­lették, ebben heti rendszeres­séggel voltak rejtvények, il­letve olyan programok, ame­lyeken a részvétel pontokat ért. így adódott össze az az eredmény, amelynek alapján díjak is gazdára találtak. A programok között szerepelt két napos vízitábor Dombod­ban, Zengő-túra, íjászati be­mutató, lovaglási lehetőség, kéthetente számítógépes já­tékverseny. Ezenkívül volt origami-bemutató, Kinder fi­gurák cseréje, illetve minden délután filmvetítés. A résztvevők között az 5 és a 14 éves egyaránt megtalál­ható volt. Elsősorban azok számára „váltak be” ezek az ingyenes, hasznos kikapcso­lódási lehetőségek, akik nem tudtak elmenni nyaralni. — Nyáron azokat is ide tudjuk vonzani, akik távolabb laknak a könyvtártól. Szep­tembertől ismét szervezünk levelezőversenyeket, illetve hétvégenként játszóklubot. Büszkék vagyunk arra, hogy a Dél-Dunántúlon talán a Bonyhád Városi Könyvtár volt az egyetlen, amely egész nyáron nyitva tartott - mondja Antal Mária, az intézmény igazgatója. Mórágyi siker Svájcban A mórágyi együttest - amely két évvel ezelőtt vált egyesü­letté - 23 évvel ezelőtt alakí­totta Glöckner János. Mára több C kategóriás táncosuk is van, és a műsorukat értékelő zsűrik szerint „vérükben van a tánc ezeknek a fiatalok­nak”. A helyi általános isko­lában már tantervbe iktatták a néptánc tanítását, így vár­hatóan nem lesz gond az utánpótlással sem. Tavaly - egy németországi fellépésnek köszönhetően - is­merkedett meg a mórágyi né­met nemzetiségi hagyomány- őrző együttes, és a Svájcban te­vékenykedő montanai csoport. Az ismeretségből gyümölcsöző kapcsolat lett, és a svájciak meghívták a mórágyiakat öt napra hazájukba, természetesen azért, hogy a magyar fiatalok bemutassák tánctudásukat. A mórágyiak gyanútlanul vágtak neki a térképen kivá­lasztott, legrövidebb útvonal­nak. Az éjszakai utazást köve­tően a már nappali svájci bu­szozás óriási hegyeken vezetett keresztül. Az elsőnél még min­denki gyönyörködött a látvány­ban, a tizediknél már szeretet­tek volna Montanaban lenni. A megérkezés, a kedves fogadta­tás hamar feledtette a viszon­tagságokat. A szálláshelyünk négy éjszakára egy légoltalmi pince lett, szobánként 17 darab emeletes ággyal. Az összeszo­kott társaságnak azonban ez nem okozott gondot, az esti kár­tyázás, és az éjszakába nyúló viccmesélés után együtt húzta a lóbőrt a mórágyi küldöttség. Az eredeti terv szerint a svájci látogatás során két fellé­pésük lett volna a vendégeknek, de a helyszínen kiderült, hogy ez napi 3-4-re módosult. A tán­cosok azon morfondíroztak, mi­lyen „bukéja” lesz a népviseleti ruháknak hamarosan, de ez is megoldódott az esti öblögeté­sekkel, reggeli vasalások­kal. Montana a francia nyelvterü­lethez tartozik, de - a mórá­gyiak szerencséjére - szinte mindenki remekül beszél néme­tül is. Ami még furcsa a magyar embernek, hogy ajtót-ablakot- autót, vagyis mindent tárva nyitva hagynak a környékbe­liek. Úgy tűnik, itt a közbizton­ság szó szerint értendő. A mórágyi táncosok minden nap háromszor mutatták be tán­caikat az utca járókelőinek, ez­zel is felkeltve az érdeklődést hazájuk, illetve a randogne-i hétvégi fellépések iránt. Az első bemutatkozás mindjárt 2300 méter magasan volt. A népviseletbe öltözött fiatalok nagy feltűnést keltettek a sífel­vonó-kabinokra várakozva. És ha már erre jártak, feljebb is mentek: havas táj fogadta őket a 3000 méteres Pointe de la Pla- ine Morte-n, amelynek jelen­tése: Hegy a Halál síkságon. (Szerencsére a csoportból senki nem értette a francia nyelvet, a fordítás már utólagos.) Bármerre is mentek a mórá­gyiak, kollektiven keresték a „lila tehenet”. Csalódniuk kel­lett, mert ilyet csak a csokolá­dépapírokon láthattak, a sváj­ciak nem poénkodnak a tehén­festéssel. A csoport fellépett egy szállodai menedzserképző iskolában is, ahol 50 országból 600 vállalkozó szellemű, anyagi gondokkal nem küzdő fiatal tanul. Az ő figyelmüket is el lehetett vonni a könyvektől és a pingpong-asztaltól, a né­met nemzetiségű táncok segít­ségével. A hétvége az ünnepé volt a montanai falucskában, Ran- dogne-ban. Száz évvel ezelőtt - miután porig égett - kezdték új­jáépíteni a települést. Ennek al­kalmából a vendéglátók fotók­kal, tánccal és dalokkal tarkítva bemutatták múltjukat. A mórá­gyiak (akiket Svájcban „ma- ratz”-iakként szólítottak) is ha­talmas sikert arattak az ünnepi esteken. A búcsú reggelén a buszso­főrök már biztosak voltak a ha­zafelé vezető útvonalban, ugyanis szerették volna elke­rülni a nagy hegyeket. A tánc­csoport tagjai is egyetértettek döntésükkel, és élményekkel telve, 24 órás utazás után, fo­lyamatos dudálással újra be­gördült a busz Mórágyra. Kép és szöveg: Máté Réka Perdül a mórágyiszoknya Fellépés 2300 méter magasan, a tánc ellenére is hidegben A Tolna Megyei Munkaügyi Központ bonyhádi kirendelt­ségén az alábbi állásokat ajánl­ják a munkát keresőknek: ki­lenc főt vesznek fel fizikai munkára. Keresnek tíz varrónőt vagy olyan asszonyt, aki vál­lalja a munka betanulását, ide Kisdorog és Tevel környékéről várnak jelentkezőket. Állást ajánlanak még egy német nem­zetiségi tanítónak, egy testne­VölgységJáró velő tanárnak, két felszolgáló­szobaasszonynak, illetve három felszolgálónak. Aki érdeklődik valamelyik állás iránt, az je­lentkezzen a munkaügyi köz­pontban, a Perczel Mór utca 13. szám alatt, vagy telefonon a 451-647-es számon. Közös jelölteket állít a bonyhádi helyhatósági válasz­tásokra a FIDESZ-MPP, az MDF, az FKgP, és a KDNP. Az 1. sz. körzetben ajelölt dr. Bese Zsuzsanna, a 2-esben Krähling Dániel, a 3-asban Filóné Fe- rencz Ibolya, a 4-esben Pál Gá­bor, az 5-ösben dr. Égi Csaba, a 6-osban dr. Erményi Tibor, a 7- esben Varga Szilárd, a 8-asban Ónodi Szabolcs, a 9-esben Genzler Gábor, a 10-es körzet­ben Fábián Ferenc. Polgármes­ternek Oroszki Istvánt jelölik. Szlovák testvérség Testvértelepülési szerző­dést írt alá Bonyhád város polgármestere, Oroszki István, valamint a szlová­kiai Tardoskedd polgár- mestere, Kele Lajos. A szerződésben szerepel együttműködés a kultúra és a sport területén, ezzel bizonyítva, hogy az igaz kapcsolatok és barátságok nemzetiségtől, ideológiától és vallási hovatartozástól függetlenek. — Tardoskedden meg­szervezték a Találkozás a szülőfölddel mottójú prog­ramot, emléktáblát avattak a régi iskolájukon. A falu né­hány százaléknyi szlovák nemzetiségű lakosa nem vi­seltetett ellenségesen, néhá- nyan részt vettek az ünnep­ségen is - mondja Oroszki István polgármester. - Tar- doskeddi futballisták két al­kalommal játszottak váro­sunkban, náluk pedig nagy sikerrel lépett fel a bonyhádi Flamingó táncegyüttes. — Mit vár ettől a testvéri kapcsolattól? — Hogy azok, akiknek nincs arrafelé rokonuk, megismerjék az ott élő szlo­vák és magyar nemzetiségű embereket. Szlovákia ne csak egy szomszédos állam legyen számukra, amelyről a sajtóból lehet hallani kü­lönböző előjelű híreket. Sok mindenben lehet tanulni azoktól az emberektől, akik ott laknak, akár a gyümölcs- termesztésben, akár egy vá­rosközpont térburkolatában. Tiszteletre méltó, ahogy az ottani emberek tartják a kul­túrájukat. Ez a kapcsolat nagyon értékes mind az ott élő, mind az itt élő magyar­ság számára. — Miért tartja fontos­nak, hogy Bonyhádnak több kapcsolata legyen? — A harmóniára törek­vés magában hordozza, hogy többfelé nézzen az ember, össze tudja hasonlí­tani a népek életét, lehető­ségeit. Önkormányzatunk évek óta dolgozik azon, hogy nemzetiségre, szárma­zásra, felekezeti hovatarto­zásra való tekintet nélkül minden embert becsüljünk, bonyhádit és azon kívülit is. Erre jó példa, hogy tervez­zük segíteni egy felrobbant templom alapjainak kiásá­sát, azt konzerválni. Ez a korábbi magyar és német falu határán állt Szlovákiá­ban, a háború óta nincs aki rendezze ezt a területet. Szándékunk szerint bony­hádi és szlovákiai magyar fiatalok közösen végeznék ezt a munkát. má-ré Negyvenöt éve a palettánál Három pedagógus vehette át idén a Bonyhád egykori el­ismert, nagyra becsült taná­ráról elnevezett Merész Kon rád díjat. Kovács Ferenc számára meg­lepetés volt a kitüntetés. — Ez a díj a pedagógusi munkának szól. Ez az Ön ese­tében elsősorban a Bonyhádi Vörösmarty Mihály Általános Iskola diákjainak rajzoktatását jelenti. — A pedagógusi munkás­ság nálam úgy néz ki, hogy amikor a művészetről van szó, akkor nem tudom azt elválasz­tani a pedagógiától, és fordítva sem. Negyvennégy éve taní­tok, most kezdem a negyven- ötödiket. Ebből 27 évet a me­gyei általános iskolákban és gimnáziumokban szak- felügyelőként, szaktaná­csadóként is tevékenyked­tem. — Manapság nem be­csülik igazán a rajzot, mint iskolai tantárgyat. — Sajnos nem csak a rajzoktatás, hanem a mű­vészet is egy bizonyos mértékig háttérbe szorult. Az érzelmi megnyilatko­zásoknak ez az időszak nem kedvez. Nagyon ke­vés az óraszám rajzból is, és ahhoz, hogy minőségi, műves munkát tudjunk végezni, idő kell. Elmé- lyültségre lenne szükség, hogy valaki a belső gon­dolatait, érzéseit meg tudja valósítani. Nagy szívfáj­dalmam, hogy a felnőtt társa­dalom nem igazán érti, hogy a vizualitás óriási fontosságú, hiszen az élet minden színte­rén jelen van. A gyerekeket rá kell vezetni, mire érdemes odafigyelni. — Mit jelent az Ön szá­mára a Merész Konrád díj?-— Kifejezétten örülök neki, mert ezt a lakóhelyem el­ismeréseként kaptam. Bony­hádon voltak és vannak is ki­váló nevelők. Hogy köztük rám is esett a választás, ez iga­zán nagy elismerés. Merész Konrádot ismertem, nagyra becsültem a humorát, a közvet­lenségét. Igazi egyéniség volt, amilyen egyre kevesebb van. Máté Réka EGYETEMET, FŐISKOLÁT VÉGZETTEK, FIGYELEM! A Pénzügyi és Számviteli Főiskola (Zalaegerszeg) az 1998/99-es tanévben ismét indítja Szekszárdon kihelyezett levelező formában a SZAKKÖZGAZDA másoddiploma képzését a Pénzügyi szak, Vállalkozási szakirányon. A képzés 4 féléves és új diploma megszerzésével zárul. Jelentkezhetnek mindazok, akik egyetemi vagy főiskolai végzettséggel rendelkeznek. Szervezi: a Kft. a főiskola megbízásából. Érdeklődni a helyi szervezőnknél: Enyedi István 7100 Szekszárd, Kölcsey Itp. 20. Telefon: hétfő-péntek 8-12 óráig (74) 313-735

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents