Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-27 / 200. szám

4. oldal 1998. augusztus 27., csütörtök Megyei Körkép Krimibe illő jelenetek Alsópélnél Horogra akadt haltolvajok A halőr használta az éjjellátó készülékét Rájár a rúd a haldézsmá- lókra legalábbis a Czikk Halas Kft. tavait illeti. A múlt hét végén a szabatonpusztai, hétfőn pedig az alsópéli tónál akadt horogra egy csapat. — Este nyolckor vettem észre négy gyanús alakot a tó­nál - mesélte el a történetet Dé- kány János halőr. — Szóltam a kollégámnak, s VW Golf gépkocsinkkal lesben álltunk a kivezető útnál. Köz­ben rádiótelefonon a rendőrsé­get is értesítettük. Némi vára­kozás után elhaladt mellettünk egy Opel, benne a négy sze­mély. Azon nyomban utánuk ered­tünk, tudva azt, hogy szemből hamarosan jön majd a rendőr­autó, s az úgyis elállja útjukat, így is történt, Nagydorog felől jöttek is a rendőrök, csakhogy az orvhalászok ezt észrevéve azonnal megfordultak, s teljes gázzal az ellenkező irányba menekültek. Mi valamennyien utánuk ve­tettük magunkat, végül is Sár- szentlőrincnél értük be őket. Igyekeztek ugyan - a világítást lekapcsolva - egy mellékutcá­ban egérutat nyerni, de miután a rendőrökkel folyamatosan tar­tottuk a kapcsolatot, nem volt semmi esélyük. A két bikácsi és két nagydo­rogi személy negyven kiló halat emelt ki a tóból. Czikk László, a halastó tu­lajdonosa a történethez - mint­egy tanulságként -, azt is hoz­zátette, hogy a tolvajok szinte bizton számíthatnak arra, hogy lefülelik őket. Hiszen a kft.-nél nemcsak rádiótelefonos, hanem éjjellátó készülékkel is felsze­relt, képzett őrök csapata vi­gyázza megállás nélkül a tavak - és persze a halak - nyugal­mát.-szá­Legyetek jól, gyerekek! Még egyetlen háztól sem zavarták el őket, pedig ez is „benne van a pakliban”. A tolnai gyermekjóléti szolgálat két munka­társa optimistán ítéli meg a szűk két hónapja felállított szolgál­tató intézmény munkáját. A településeken nemrégiben létrehozott gyermekjóléti szol­gálatok - a „társintézmények­kel” karöltve - a gyerekek testi, lelki, szociális, egészségügyi biztonságának megteremtésé­ért, illetve erősítéséért munkál­kodnak. A helyi városháza épü­letében működő tolnai szolgálat vezetője, Dombiné Nicki Gab­riella és munkatársa, Nyúl An­namária szerint Tolna az ezzel kapcsolatos „feladatokat te­kintve a megyében előkelő he­lyen áll”. — Sok a problémás helyzet, a mi klienseink általában rossz anyagi körülmények között él­nek. Ettől függetlenül úgy ér­zem, ha a társintézményekkel - védőnői szolgálat, oktatási in­tézmények gyermekvédelmi fe­lelősei, gyámhivatal, polgár- mesteri hivatal, rendőrség - szoros a kapcsolat, a gyermek­jólétet legalább minimális szin­ten biztosítani lehet — véleke­dik Dombiné Nicki Gabriella. A szolgálat - amely hangsú­lyozottan szolgáltatás, hatósági jogosítvány nélkül - egyik fel­adata ennek megfelelően a társ- intézmények munkájának ösz- szehangolása, az „egymás mel­letti elbeszélés” megszüntetése. A másik fontos feladatkör a családgondozói funkció, ha­sonló szempontok szerint, mint pl. a védőnői szolgálat, de attól eltérő eszközökkel (is). A „gyermekjólétisek” feladatai közé tartozhat például a gyer­mekét az állami gondozásból visszavenni kívánó szülő „al­kalmassá tétele” a gyerekneve­lésre, amibe beletartozik a munkahelykeresés, a túlzott al­koholfogyasztásról való lebe­szélés, vagy a konfliktusban álló férj-feleség „összebékí- tése”. De volt már példa arra is, hogy a védőnő kérte a segítsé­güket, mert az anya nem volt hajlandó elfogadni a csecsemő etetésére vonatkozó szakmai tanácsot, ezért a gyerek élete veszélybe került. A harmadik jelentős feladat a szolgáltató-tájékoztató szerep, amely a támogatási lehetőségek megkeresésétől, a kérvények megírásán át a „lelki szemetes­láda-funkcióig” terjed. A tolnai gyermekjólétisek szerint a társintézmények és a családok is felismerték a szol­gálat működésének fontossá­gát. A többnyire rossz anyagi helyzetben levő ügyfeleik an­nak ellenére igénylik munkáju­kat, hogy lassan mindannyian tisztában lesznek vele: ettől az intézménytől pénzbeni támoga­tást nem várhatnak. A szolgálat munkatársai szerint bár lehet, hogy naivan hangzik, de ezek­nek az embereknek valamiféle biztonságot, támaszt ad, ha meghallgatják problémáikat, nem beszélve arról, ha a szak­embereknek „kézzelfogható” segítséget is sikerül nyújtaniuk a számukra.-es­Az iskolákban már készülnek a tanévkezdésre Minden diáknak van helye Csak ez a hét van hátra és ismét „becsengetnek” az iskolák­ban. A hátralévő napokat már csak a diákok élvezik, hiszen a tanárok készülődnek a tanításra. Az iskolákban megkezdőd­tek az értekezletek, a tanterveket beszélik meg, egyeztetnek. Ezúttal annak néztünk utána, hogy a szekszárdi iskolákban hány elsős kisgyerek kezdi majd el a tanulmányait. A Babits Általános Iskolában szeptemberben 3 első osztály indul teljes létszámmal, tájé­koztatott bennünket Pappné Kutas Annamária igazgatónő. — Pontosan annyian je­lentkeztek hozzánk, amennyi a teljes kapacitásunkat lefedi. (Az oktatási törvény szerint 25 főnél nem lehet több egy osz­tályban.) Ugyanakkor nem kellett elutasítanunk egyetlen hozzánk jelentkező gyermeket sem, hely hiánya miatt. A ta­nárok száma is megfelel a fel­tételeknek, tehát mind a sze­mélyi, mind a tárgyi feltételek megvannak ahhoz, hogy jól sikerüljön ez az iskolai évünk is. A három első osztály közül az angol-informatika tagozatra volt a legnagyobb érdeklődés, de a német nemzetiségi és az emelt óraszámú (magyar és matematika) osztály is teljes létszámmal indul. Az évnyitót mi augusztus 31-én, délután 5 órakor tartjuk. A katolikus általános isko­lában 23-an kezdik el az első osztályt az idén. Egy osztály indul, mondta Tolnai Péter igazgató. A katolikus iskola szeptemberben a hatodik évfo­lyamát kezdi meg, és egyre nagyobb érdeklődés kíséri a szülők részéről az itt folyó ok­tatást. A kisiskolások itt is ta­nulnak idegennyelvet, heti öt alkalommal, németül. A peda­gógus-állomány azonban nem teljes, mert fizika, német és testnevelő tanárt még keres­nek. A Garay János Általános Iskola volt a legnépszerűbb Szekszárdon a beiratkozások időszakában. A belvárosi isko­lában két első osztály indul ősztől, 25 fővel az énekes, 29 fővel a rajzos osztály, mondta dr. Babina Ferencné igazgató- helyettes. A rajzos osztály lét­száma ugyan túllépi a törvény által megengedett határt, de a megalapozott fellebbezések miatt az önkormányzat így tudta csak megoldani a prob­lémát. A Garay iskolában egyébként az első osztályosok nem tanulnak idegen nyelvet, erre a következő évtől kerül majd sor, amikor a német és az angol nyelvek közül lehet vá­lasztani. Az évnyitó augusztus 30-án, vasárnap lesz, melynek helyszíne a Babits művelődési ház, délután 5 órakor. A Zrínyi Miklós Általános Iskolában három első osztály indul, mondta Hetesiné Miilei Katalin iskolatitkár. Az egyik az úgynevezett „kétéves” első osztály, ami előkészítést jelent az iskolára, tehát nem „ren­des” oktatás. Ide azok a kis­gyermekek járnak, akiknek va­lamilyen részképességi prob­lémája van. Nagyon népszerű ez az osztály a szülők körében. Sok gyermek inkább ide jár, mint hogy marad még egy évet az óvodában. A másik két első osztály a német nemzeti­ségi és az angol-informatika. A zrínyisek augusztus 28-án, délután 5 órakor tartják az év­nyitójukat. M. I. Az Ev Mestere: Nepp Dénes (Folytatás az 1. oldalról.) Az eset Budapesten, közelebb­ről a Várban, a Mesterségek Ünnepe elnevezésű rendezvé­nyen történt, ahol az ország jónevű kézművesei mutatkoz­tak be termékeik által. A kiállítók standjait - külö­nös tekintettel a felkínált áru­cikkek minőségére, küllemére - tüzetesen megvizsgálták a Népművészeti Egyesületek Szövetségének illetékesei is. A testület egy kosárfonó, egy keramikus és Nepp Dénes munkáit találta a kiválók kö­zül is kiválónak. A végső dön­tés a szekszárdi szíjgyártónak kedvezett, aki megkapta az Év Mestere megtisztelő címet. Ezt az országos díjat egyébként - a vele járó kupá­val együtt - most ítélték oda Kézzel varrott lószerszám ötödik alkalommal. Nepp Dé­nes mint eddigi legfiatalabb FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY kézműves vehette át az elis­merést. -szá­Sportolók és „gólyák” Lengyelben Sportoló diákok és leendő társaik, a „gólyák” találkoztak tanév kezdete előtt Lengyelben, az Apponyi Sándor Szak­képző Intézetben. Az első ízben megrendezett táborozás során a sportesemé­nyek mellett a jövő lengyeli diákjai megismerkedhettek az iskola hagyományaival, kép­zési profiljaival. Előadásokat hallgattak meg a leendő suli­juk névadójáról, diákjogokról és kötelességekről, a tanulási technikákról, a tanulás tanulá­sáról, de szó volt a drogok és más ártalmak elkerüléséről, a diákélet szabadidős program­jainak szervezéséről is. Ezek mellett jutott idő edzésekre, versengésre, kirán­dulásra és kulturális vetélke­dőre is. Murvai Árpád, tanár Hírek Könyvkötők Szekszárdon Szekszárdon tartja mától idei közgyűlését a Könyvkötők Or­szágos Ipartestülete. A szoká­sos éves közgyűlés helyszíne évente változik. A két napos rendezvény programjában a be­számoló mellett szerepelnek szakmai programok, üzemláto­gatások is. Iskolanévadó lesz Tolnán szombaton A tolnai II. számú iskola Wo- sinsky Mór nevét veszi fel az új tanévtől. A névadó ünnepség, - egyben az iskola fennállásának 100 éves jubileumának - idő­pontja tévesen jelent meg szombati számunkban. Az ün­nepélyes rendezvényre valójá­ban augusztus 29-én, azaz szombaton 15 órától kerül sor. Az elírásért elnézést kérünk. Testületi ülés őcsényben Őcsény község önkormányzati testületé soron következő ülését augusztus 27-én, csütörtökön, 17 órai kezdettel tartja a köz­ségházán. Az ülés napirendjén többek között az idei költségve­tés féléves teljesítéséről szóló beszámoló, a Közösségi Ház működéséről és a település kul­turális életéről szóló tájékoztató szerepel. A testület foglalkozik majd a választások előkészíté­sével is. Picur tábor faddi kisiskolásoknak Picur tábort tart ma, azaz csü­törtökön a faddi általános is­kola a leendő 0. és 1. osztályos gyerekek számára, az emeletes iskola udvarában, 9 órától. A program célja az iskolával való ismerkedés. Megyei vadásznap Sióagárdon Augusztus 30-án, szombaton Sióagárdon, a sportpályán 8.30-kor ünnepi megnyitóval - ahol kitüntetéseket is adrtak át - kezdődik az immár ha­gyományos megyei vadász­nap. Kilenc órától koronglövészet kezdődik, egyéni- és csapatver­senyben. Lesz íjászbemutató, vadpörkölt-főző verseny, va- dászruha-bemutató. A fiatalok kipróbálhatják a légpuskákat is. Az érdeklődők láthatják Rékási Csaba vadászfestő képeit, Né­meth János csontfaragó kiállí­tását, és természetesen nem ma­rad el a tombola sem, amelynek fődíja egy vadászpuska lesz. Nemere István: Szomszédom a halál (9.) Dino és Will egy-egy katona mellé kerültek, Torben pedig a katonai terepjáró felé gravitá- lódott észrevétlenül. Ha kitör a lövöldözés, első dolga lesz szétcsapni a dzsip rádióját. A katonák nem riadóztathatják a bevetési központot. A tekintetem körbeszaladt - láttam, a járókelők ügyet sem vetnek ránk. A betontömbök pedig már mélyen belevágód­tak az út melegtől olvadozó aszfaltjába. Kicsit fellélegez­tem. A két dolog együtt arra utalt, hogy hetek vagy hónapok óta állnak itt katonák, és min­den járművet ellenőriznek. Te­hát nem a mi akciónkat fújta be valaki az ittenieknek. Nem sej­tenek semmit. De azért a pillanat feszült volt. Ha a tiszt azt mondja, „nyissa ki”, Roland megteszi, de ugyanazzal a mozdulattal ki is kap egy töltött fegyvert a bő­röndből, és lő. Ha lesz rá ideje. Nekem is lőnöm kell, a többiek pedig elintézik a katonákat. Hatan voltunk hat ellen, de a járókelőkből szemtanúk lesz­nek, leolvassák a dzsipek rend­számát. Valahol összefutnak a szálak, kiderül majd, milyen névre, útlevélre bérelték a két autót, tehát két fehér embert akkor már név szerint keres­hetnek... Még ha meg is mene­külünk ebből a csapdából, attól kezdve űzött vadak leszünk, és a feladatot nem teljesíthetjük. Roland most megnyugtatóan mosolygott. A tiszt kis habozás után intett:- Nem szükséges. Mehet­nek. Lassan ültünk be. Dino még kattintott egyet a fényképező­géppel, Will komótosan letö­rölte a port az oldaltükörről, és csak utána lépett fel. Torbe, Heinz és Paul is tudták, mi­képpen kell ilyenkor visel­kedni. Szép lassan elhajtot­tunk. Teherautók jöttek mögöt­tünk, a katonák már velük fog­lalkoztak. Pálmasorok között, majd­nem világvárosi negyedbe ju­tottunk. Ez volt Port Loire - bocsánat, Mzinga! - belvárosa. Az üzleti negyed a maga irodá­ival, bankjaival, toronyházai­val. Persze, mindez szeré­nyebb, afrikai léptékben. A Hotel Liberty nem volt túl nagy épület, de látszott, gon­doskodnak róla, ápolják. Mint később megtudtuk, egy portu­gál volt a tulajdonosa. A re­cepcióban kiderült, hogy a többiek már itt vannak. Az első, aki szembe jött velünk a lépcsőn, Elisa volt. Arcán szé­les mosoly. Szemlátomást jól érezték magukat Rogerrel... Berendezkedtünk a szobáink­ban, aztán lementünk regge­lizni. Utána kivonultunk az úszómedence mellé. A kékes víz megnyugtató hűvösséget árasztott, néhány pálma ár­nyéka rajzolódott a vízre. Kis szellő lengedezett. Roland tele­fonált a francia követségre, délre beszélt meg randevút va­lakivel. Nem kellett hozzá nagy ész, hogy kitaláljam: a titkosszolgálat itteni emberétől kap majd információkat az újabb eseményekről. Mi addig úsztunk, beszélgettünk. Heinz elaludt, de láttam rajta, hogy ez nem igazi alvás. Egyetlen fi­gyelmeztető szóra hasára for­dulna, és öve körül a keze már fegyvert keresne... De ott még nem tartottunk. Úgy viselkedtünk, akár a tu­risták. A többiek három-négy fős csoportokban elmentek vá­rost nézni. Bérelt taxikon, ahol a sofőrök egyben idegenveze­tők is, bejárták a főteret, a távo­labbi muszlim piacot, a bazárt, kimentek a folyópartra és megnézték Afrika egyik leg­nagyobb sportpályáját. Min­denfelé szembetalálkoztak Mbuni elnök emberfeletti mé­retűre nagyított fotójával. Az elnök díszegyenruhában, mar- sallbottal kezében, hatalmas tányérsapka alól mosolygott alattvalóira. A diktátorok mindenütt egy­formák, szinte már fáj a fantá­ziátlanságuk, az, hogy sorozat­ban csinálják ugyanazt és ugyanúgy. Patrick Mbuni is el­követett mindent az utóbbi pár évben, amit kipróbáltak kis- agyú társai valaha Ugandában, Zimbabwében, Etiópiában, Közép-Afrikában vagy Zairé­ben. Betiltotta a politikai pártokat - a sajátja kivételével, termé­szetesen - ellenfeleit és lehet­séges vetélytársait börtönbe vagy kényszermunkatáborba vitette, a határokat hol lezárta saját honfitársai előtt, hol megnyitotta, kopasztotta a pénzembereket, de szívesen látta az idegen befektetőket és a turistákat. Akik különben nem tülekedtek azért, hogy mindenáron Mazimbába jöhes­senek; az emberek ugyanis egy-egy szabad országban nem igazán kedvelik a diktatúrákat, a többség még annyira sem, hogy puszta kíváncsiságból elmenjen megnézni. (Folytatása következik.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents