Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-22 / 196. szám
A világ legelterjedtebb itala A szertartás kellékei angolok, ahol nem múlhat el délután a hagyományos ötórai teázás nélkül. A tea készítése nem is olyan egyszerű feladat. Fontos hozzá a tealevél minősége. Filteres, azaz rossz minőségű, zacskóba csomagolt törmeléket egyetlen teaivó nemzet sem tenne a csészéjébe, ezt meghagyják az állandóan rohanó Nyugatnak. A tealevél minősége függ a cserjén elfoglalt helyétől, a talajtól, az éghajlattól, a szüret idejétől. Az sem mindegy, hogy milyen vízzel forrázzuk le a leveleket - a legjobb a forrásvíz. A levelek áztatása megint külön szakértelmet igényel, ugyanis mindegyik teafajta más és más módot, időt követel. Az ital ízesítése a fogyasztótól függ: vannak aromával, gyümölcsdarabokkal, pirított rizzsel, fűszerekkel ízesített, vagy éppen füstölt teák. Szakértők szerint szentségtörés bármit is beletenni az elkészült italba, mégis a cukor általános ízesítőszerré lépett elő az évszázadok során, amit nemritkán tejjel vagy citrommal egészítenek ki. Hűsít, üdít, melegít a tea remóniamesterség a legmegbecsültebb foglalkozások egyike a szigetországban. Dél-Kínában ugyancsak misztikusnak tűnő szertartás közepette szürcsölgetik apró csészékből a drága nedűt, északabbra a zöld tea dívik, amiből naponta több liternyit is megisznak. Európában a leg- megszállottabb fogyasztók az Talán a szél vetette bele az uralkodó csészéjébe az első tealevelet, talán más, de a legenda úgy tartja, hogy felettébb ízlett neki az ital. Rögtön el is nevezte tajnak; ebből a szóból származik az angol, német, holland, francia, sőt a magyar elnevezés is. A szó kantoni dialektusát - csajnak ejtették ki ugyanazt a szót - a portugálok és a szláv népek vették át. A kínai birodalom terjeszkedésével a kesernyés, forró ital is hódító útjára indult. Először a környező országokba, Tibetbe, Koreába, Japánba jutott el, majd az angol, portugál, holland hajósoknak köszönhetően Európán, és az Újvilág országaiban is elterjedt. Körülbelül 4500 évre volt szüksége a folyékony jáde habjának - ahogy azt egy kínai költő nevezte - ahhoz, hogy a középkor fűszermániában tomboló európai nagyurait is meghódítsa. Ma már szinte nincs is olyan országa a Földnek, ahol ne fogyasztanák a kesernyés italt, ha másból nem, hát illatos mentalevélből készítve. Ázsia-szerte több mint kétmilliárd ember naponta több csészényivel is fogyaszt belőle. A legnagyobb kultusz Japánban övezi a teaivást, ahol valóságos ceremóniát körítenek a forró ital szürcsölése köré. Itt az íznél, az arománál is fontosabb a tálalás, a megfelelő atmoszféra megteremtése. A ceAbban az időben, amikor a kínai császárokat még istenként tisztelték, ők pedig csupán a nép boldogságát tartották szem előtt, nos, úgy ötezer évvel ezelőtt élt Cheng Nung császár, aki alattvalóinak egészsége érdekében megparancsolta, hogy ezentúl mindenki csak forralt vizet ihat. A HÉT KARIKATÚRÁJA Ősi indián törzset fedeztek fel Mindeddig ismeretlen indián törzsre bukkantak brazil kutatók a dél-amerikai ország északnyugati, őserdőkkel borított Acre szövetségi államában. A Funai indió-alapítvány munkatársai nem teremtettek közvetlen kapcsolatot a perui határhoz közeli vidéken élő indiánokkal, már csak azért sem, mert felderítő repülőgépükkel nem tudtak leszáll- ni a közelben. Számos felvételt készítettek viszont a magasból, ekként tanulmányozva az emberi fejlődés láthatóan sok-sok évszázaddal ezelőtti fokán élő, mintegy 200 személyre tehető nép életét. A kutatók akkor figyeltek föl a most megtalált közösségre, amikor egy viszonylag közeli, alig 30 lakosú falu, Jordao lakosai jelezték: íjjal, késekkel fölfegyverkezett indiánok támadtak rájuk, két helybelit meg is öltek. A jor- daóiaknak mindaddig sejtelmük sem volt az őserdei kis népről. Azért, hogy a további összetűzéseket elkerüljék, a hatóságok rövidesen elköltöztetik az alig tízcsaládos település lakóit. Brazil szakértők szerint az Amazonas-vidéki őserdőkben legalább ötven-hatvan olyan indián nép él, amelynek mindeddig semminemű kapcsolata nem volt a civilizációval. Nyári Mikulások Ha valakinek esetleg elkerülte volna a figyelmét, ezennel megtudhatja, hogy az idén is megtartották a Télapók nemzetközi kongresszusát. Az esemény színhelye - immár 35. alkalommal - a dán főváros Bakken kerülete volt, s a tanácskozáson több mint százan vettek részt. Mára már a feledés homályába merült, hogy miért a nyár derekán öltik fel a Mikulások ismert - és meglehetősen meleg - öltözéküket, de azt aligha vitatja bárki, hogy egy Mikulás nem jelenhet meg a nyilvánosság előtt kucsma, köpeny és szakáll nélkül. Akkor tehát vállalni kell az áldozatokat. És a kongresszus résztvevői vállalták is, amikor a tanácskozás befejeztével teljes díszben és felszerelésben felvonultak a koppenhágai utcákon. Hogy egyébként miről folyt az értekezés? Nos, kivétel nélkül lényeges, sőt életbe vágóan fontos témákról. Az egybegyűltek például arról vitatkoztak, engedélyezhetik-e Télanyók fellépését (határozat nem született), és heves kirohanások kísérték azt az előterjesztést is, hogy tiltakozzanak bizonyos szűk kémények gyártása ellen (hiszen sok országban a Mikulás a kéményen keresztül megy be a lakásokba). Nézeteltérések, szócsaták tehát jó néhány kérdésben voltak; egyedül az állt vitán felül a kongresszuson, hogy decemberben ismét szánra kell ülni, s el kell vinni minden gyereknek az ajándékokat.
