Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-22 / 196. szám

Tizenöt gombóc fagyi 73 másodperc alatt Bujáki úr a két felnőtt győztessel, Pataki Józseffel és Kör­nyéki Balázzsal A fagylalt nem a mo­dern kor találmánya. A hideg gyümölcsös desszertek első leírá­sát Marco Polo hozta magával kínai útjáról Európába, majd az olasz szakácsok és cukrászok a tejes és a vizes fajták receptjeit is kikísérletezték. Az „öreg kontinensen” gyorsan hódított a hűsítő finomság, jelezte ezt az is, hogy a francia fővárosban, Párizsban 1676-ban már több mint 250 fagylaltké­szítő dolgozott. Hamaro­san az „új világot” is elbű­völte a fagyos csemege, melyet a leghíresebb ame­rikai elnök, George Wa­shington is szívesen kana­lazott. A jellegzetes fagyi­tölcsér 1904-ben a St. Lou- isban megrendezett világ- kiállításon jelent meg. A manapság már elké­pesztően sok ízben kínált finomságot a legkisebbek­től a bottal araszoló idős nénikékig szinte mindenki szívesen fogyasztja. Álta­lában ezt a tevékenységet fagyi-nyalásnak nevezzük. Az elmúlt hétvégén Dom­bóváron azonban kiderült, hogy a sportosabb felfo­gású „műélvezők” igazi lapátolásra is képesek. Ez a Bujáki Attila cukrászmes­ter által ren­dezett fagyi­evő versenyen derült ki. Különböző korosztályok­ban, gyorsa­sági és meny- nyiségi szá­mokban ültek asztalhoz a résztvevők. A tíz év alatti gyerekek kö­zött két dom­bóvári versenyző végzett az élen. A gyorsasági szá­mot Papp Szabolcs, míg a mennyiségit 21 gombóc eltüntetésével Bakarecz Tamás nyerte. Az ifjúsági kategóriában a leggyor­sabb a szintén helybéli Visnyei Bálint, míg a leg­telhetetlenebb 46 gombóc behabzsolásával a ka- posszekcsői Sántha Milán volt. A felnőttek mezőnyé­ben a tucatnyi jelentkező versengése során tíz perc elteltével Nagy Zoltán ve­zetett 40 gombóccal, be- hozhatatlannak látszó előnyre szert téve. Hama­rosan azonban az „elso­kallás” biztos jelei mutat­koztak rajta, ugyanis újabb hét perc alatt csu­pán három gombócra fu­totta erejéből. Lelkes drukkereinek nagy bána­tára addigi serénykedése csúnyán megbosszulta magát, hiszen sietve tá­voznia kellett. A fél órás vetélkedést végül Hör- nyéki Balázs dombóvári versenyző nyerte, aki 46 gombóccal birkózott meg. Bár Bujáki mester re­ménykedett abban, hogy az öt évvel ezelőtt felállí­tott 65 adagos csúcsot si­kerül a győztesnek meg- döntenie, a rekord ezúttal elmaradt. A felnőttek sprintverse­nyében a Döbröközről ér­kezett Pataki József dia­dalmaskodott. A jó erőben lévő versenyző a kikészí­tett tizenöt gombócot 73 másodperc alatt falta föl. Az inkább a sikertől eltelt vállalkozó kedvű fiatal­ember elmondása szerint felesége és két csemetéje unszolására nevezett a megmérettetésre, s csu­pán azt sajnálta, hogy kedvenc fagyija, a Bianco Nero nem szerepelt a ver- senykehelyben -glaub­Amikor életet ment egy álom Alvásra minden fejlettebb élőlénynek szüksége van, de egyedül az ember az, akiről biztosan tudjuk, hogy álmodni is szokott. Az alvás mechanizmusát már sikerült nagyjából megfejteni, de hogy egé­szen pontosan miként mű­ködik, miért van rá szük­ség és hogy miért álmo­dunk, azt még nem lehet egyértelműen megmagya­rázni. Egyes elméletek szerint az álmodás során dolgozzuk fel az eltelt nap információit, pszichés hatásait. Az agy ilyenkor szelektál, amit fon­tosnak tart, megőriz, a többit pedig „kiselejtezi”. Tetszetős elmélet, de sokan nem érte­nek egyet vele. Az ellentábor úgy véíi, álmunkban a tudat­alatti üzen nekünk képek és jelképek formájában. Egy­előre azonban még nem talál­ták meg a kulcsot, ami segí­tene megfejtem az álombéli jelképeket. Amiről most szót kívánunk ejteni, az a „jósló álom”. A jósló álom legtöbb­Tudomány Két férfi találkozik a rende­lőben. — Hallottál az új vizsgálati módszerről? Állítólag a tudó­sok azt is meg tudják állapí­tani, hány évig él az ember - mondja az egyik. — Természetesen hallot­tam róla, sőt én már ki is próbáltam. — És mit mondtak? — Azt, hogy legalább húsz éve halott vagyok! Szenvedély Az opera próbáján a karmes­ter elégedetlen a tenorral: — Kicsit több szenvedélyt szeretnék hallani a hangjá­ból! Maga nem volt még sze­relmes? — De igen karmester úr, szőr egyértelmű és konkrét, s igen meglepő dolgokhoz ve­zethet. Történt egyszer - az Egye­sült Államokban -, hogy egy cserkészcsapat téli kirándu­lásra indult. Mire megérkez­tek a táborba, sűrű hóesés kezdődött. Az egyik fiúnak eszébe jutott, hogy a buszban felejtett valamit, s kiment érte. Késő délután volt, szinte teljesen sötét, s a hó olyan sű­rűn kavargott, hogy nem le­hetett fél -méternyit sem el­látni. A fiú a busz keresése közben eltévedt, s hamarosan elnyelte az éjszakai hóvihar. Nagy erőkkel keresték, de elég reménytelennek ígérke­zett a vállalkozás. Hatalmas területről, erdős-hegyes vi­dékről volt szó. A hó egyfoly­tában zuhogott, betemetve minden nyomot. Kétnapi ke­resés után kezdték feladni a reményt, úgy gondolták, nincs életben, hiszen a jeges szélviharba egy szál pulóver­ben ment ki. A kutatásban részt vett a helyi rendőrség is. A rendőr­főnök fia - nagyjából az elve­VASÁRNAPI humor csak olyankor nem énekel­tem! Fiatalság A nagymama figyelmezteti az unokáját: — Ha az ember ásít, min­dig a szája elé teszi a kezét! Mire az unoka: — Nekem nem kell még nagyi! Az én fogam biztosan nem esik ki! Hárompróba Az új börtönrend szerint minden rabnak lehetősége nyílik a sportolásra. Az egyik rab rögtön három foglalko­zásra is jelentkezik. — Magát melyik sportág érdekli? - kérdezi a börtön­igazgató. — A rúdugrás, a kötélmá­szett gyerekkel egyidős - a harmadik nap éjjelén különös álmot látott. Egy pinceszerű kis föld alatti helyiséget, ami­ben egy fiú kuporog és azt hajtogatja: segítsen valaki! A helyiséget magas hó lepte be. Az álom nagyon intenzív és valószerű volt, olyannyira, hogy a gyerek fel is riadt haj­nalban. Azonnal felkeltette az apját, és elmondta neki mit álmodott. A rendőrfőnök el­töprengett: néhány kilomé­ternyire volt egy elhagyott le­gelő, ahol léteztek ilyen fe­dett üregek: takarmányt szoktak tárolni benne. Azon­nal lóra ült - a hely nehezen megközelíthető volt - s né­hány óra múlva megtalálta az elveszett fiút - még életben volt. Felgyógyult és vissza­nyerte az egészségét, de ha csak egy órával később talál­nak rá, nem élte volna túl a kalandot. Mint később elme­sélte, hosszú órákig bolyon­gott a hóviharban, mikor ráta­lált erre az üregre. Csak ku­porgott benne, s közben ezt hajtogatta: segítség, segítsen vaíaki!... venter szás és nem utolsósorban a tájékozódási futás! Mosodában Nézze, hogy tönkretettek mindenemet! - háborog a családanya. — De asszonyom, ezek pa­tyolatfehér abroszok! — Csakhogy amikor bead­tam, akkor még a francia­ágyunk lepedői voltak! Holló a hollónak? Két bankrabló bemegy a bankba. Az egyik figyel, a másik pakolja be a pénzt a zsákba. Megszólal az első: — Te, hívjuk a rendőrsé­get! — Miért? — Valaki ellopta a kocsin­kat! % 7 >Á,? Múlt nélkül nincs jelen Beszélgetés Kovács Arankával, a magyar szórvány megbízottjával Szórványban, kisebbségi létben élni nem könnyű. Meg tudja-e őrizni és ha igen, miként a romániai Temes megyében, több te­lepülésen szétszórtan élő magyarság a nyelvét, kul­túráját? Erről beszélget­tünk Kovács Arankával, a Temes megyei RMDSZ ke­retén belül működő Bega folyó-menti magyar szór­vány megbízottjával a bu- nyaszekszárdiak találko­zóján.- Mit takar a Bega-menti szórvány kifejezés? — A Bega folyó mentén fekvő hét, telepesek által lét­rehozott falut jelenti. Ezeket a falvakat egykor Makó és Orosháza környékéről a jobb jövő reményében kivándorolt magyarok lakták. Ma Nagy- bodó falva kivételével vegye­sen élnek itt románok, ma­gyarok. — Mi az Ön feladata? — Az ifjúság kulturális Aranka problémáit próbálom társa­dalmi munkában megoldani, a rászorultakat segíteni. A te­lepes falvak némelyikében vannak ugyan olyan közös­ségek, ahol saját maguk szer­vezik meg a magyar tánc- és ének csoportjaikat, de másutt képtelenek erre. — Ön meteorológus létére hitoktatói feladatokat is vál­lalt. Miért? — Egy-egy református lel­készhez ugyanis olyan nagy terület tartozik, hogy képte­len rendszeres hitoktatást tar­tani. így adódott, hogy én 1992-94. között Nagybodó- falván hetente egyszer hitok­tatást tartottam 17 gyermek­nek. Jelenleg több gondunk is van, kevés a magyar nyelvű könyv, oktató-szemléltető eszköz. Emellett hiányzik az összefogó erő, nincs, aki a fiatalokkal foglalkozzon, ke­vés az oktató. — Van-e kiút és ha igen, mi lehet az? — Nagyon fontos az anya­országgal való kapcsolattar­tás, a kölcsönös látogatások, táborozási lehetőségek bizto­sítása, ahol mód van a nyelv gyakorlására, a magyar kultu­rális értékek, irodalmi, kép­zőművészeti alkotások elem­zésére, történelmünk megis­merésére, hiszen múlt nélkül nincs jelen. Nem elég a nyel­vet tudni, az identitás tudatot is erősíteni kell. Ezért tartjuk nagyon jó do­lognak, hogy a szekszárdi önkormányzat testvérvárosi kapcsolatot kötött Lúgossal, és együttműködési megálla­podást írt alá a facsádi ön- kormányzattal, mert így job­ban elfogadnak bennünket, kisebbségben élő magyaro­kat, és könnyebb a munkánk. F. Kováts Éva A lugosi egyházak képviselőivel Kocsis Imre Antal szekszárdi és Marus Martinescu lugosi polgármester. A facsádi városházán aláírt együttműködési megállapodás kitér az egyházak kapcsolatára is

Next

/
Thumbnails
Contents