Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)
1998-08-19 / 194. szám
10. oldal Ünnepi Magazin 1998. augusztus 19., szerda Írott paragrafusok nélkül is kiteljesedhet a demokrácia A törvények uralmában élünk Mindössze 15 fejezetből, 78 paragrafusból, s csak 395 mondatból áll az 1949. augusztus 20-ai keltezésű, új formájában 1989. október 23-án kihirdetett magyar alkotmány. Noha a demokrácia és a jogbiztonság alapját jelentő normagyűjteményünk néhány ponton módosításra szorul, összességében megfelel az európai követelményeknek - tudtuk meg Kukorelli István alkotmányjogásztól, akivel az alaptörvényről beszélgettünk.- Fontos, hogy egy államnak írott alkotmánya legyen?- Nem az a lényeg, hogy írásba foglalják-e az alaptörvényt, hanem az, hogy alkotmányosan működik-e az adott ország. Angliában például írott alkotmány nélkül is sértetlenek a demokratikus alapjogok.-Az alkotmány 1998-as kiadása tanúsítja: nem túl bőbeszédűek az alaptézisek. Miért?- A mi alaptörvényünk a belgákéhoz és a franciákéhoz hasonlóan meglehetősen tömör, míg például Indiában vagy Portugáliában bő, részletező dokumentumot állítottak össze. Az amerikai alkotmány törzse csak a kormányzati rendszer ismérveit tartalmazza, ugyanakkor háromtucatnyi kiegészítést is csatoltak hozzá. Egyébként e fontos dokumentumnak valóban csak a legfontosabb alapvetéseket kell tartalmaznia, hiszen a rá épülő törvények igazítanak el bennünket arról, mit tehetünk és mit nem. Ha viszont egy törvény ellentmondásosra, netán rosszra sikeredik, akkor az alkotmány megfelelő paragrafusához visszanyúlva lehet csak azt korrigálni, esetleg megsemmisíteni. Mint ahogy azt időnként az Alkotmánybíróság meg is teszi.- Milyen fő gondolatok köré épül fel egy korszerű alkotmány?- Mindenképpen érintenie kell a hatalommegosztás rendjét, a népszuverenitás és a törvények uralmának elvét, az egyenjogúság és a törvény előtti egyenlőség gondolatát, az emberi jogok garanciáit. Természetesen ahogy változnak mindennapjaink, úgy teljesedik ki, válik egyre korszerűbbé az alkotmány is. Gondoljunk csak egyebek mellett az Alkotmány- bíróság vagy az ombudsmani rendszer életre hívására, illetve ezen intézmények alaptörvénybe emelésére. Igaz, egyesek szerint kicsit meg is billent az egyensúly: túl nagy hatalmat kapott az Országgyűlés és a taláros testület, miközben az államfőnek alig jutott hatáskör, s a miniszteri felelősséget (visz- szahívhatóságot) sem rögzíti a dokumentum. Mások azonban úgy vélik: ezek a hibák köny- nyen korrigálhatók.- Miféle védelmet jelent számunkra a dokumentumban rögzített emberi jogok garantálása?- A szabadságjogok, a gazdasági, szociális vagy kulturális jogok biztosítása régi keletű. Az ENSZ, illetve az Európa Tanács normáiban is megfogalmazott vívmányok, míg például a személyes adat védelme, a fogyasztó- és környezetvédelem, vagy az Internethez kapcsolódó személyiségi jogok garantálása később kerültek be az alkotmányba. A lényeg, hogy az államnak meg kell óvnia polgárait a hatalmasságoktól, a piac túlkapásaitól, a médiáktól, de még a világháló „kalózaitól” is.- Mit jelent napjainkban a népszuverenitás és a törvények uralmának elve?- Az első szerint az emberek két úton juttathatják érvényre akaratukat: részben választott képviselőiken keresztül, részben pedig közvetlenül, mondjuk úgy, hogy népszavazást kezdeményeznek egy-egy nagy horderejű ügyben. A törvények uralmának elve azt jelenti, hogy a népakaratot kifejező jogszabályok alapján működjön az ország, ne pedig folyton módosuló rendeletekkel, utasításokkal toldozzuk-foldozzuk a demokráciát.- Ismerjük-e eléggé demokráciánk „bibliáját”?- Sajnos nem. Talán mert egyelőre nehezen hozzáférhető a könyv formában kiadott alaptörvény, s mert az oktatásban sem fordítanak kellő figyelmet tartalmának megbeszélésére.- Ön szerint mikor kerülhet sor a korábban említett alkotmányossági hibák korrekciójára?- 1996 decemberében elfogadta ugyan a parlament az új alkotmány koncepcióját és a normaszöveg is elkészült, azonban az utóbbi megszavazására már nem került sor. Felemelő lenne, ha a 2000. év 1. törvénye maga az új alkotmány lenne. . Takács Mariann (FEB) Az új kenyér ünnepén, Dombóváron Folytatódnak a Pál napi Vigasságok Mintegy a Pál napi Vigasságok folytatásaként fogható fel a dombóvári augusztus 20-ai városi ünnepség, aminek részeként 16 órakor az új kenyér szentelésére kerül sor a vásárcsarnok előtti díszkútnál. A mostani ünnepség és a június végi jelentős rendezvénysorozat közötti kapcsolódás azért is egyértelmű, mert Péter-Pál napján az aratás hagyományos eszközét, a kaszát áldotta meg Farkasdi András esperes, apát-plébános, aki a nemzeti ünnepen az aratás eredményét, az új életet jelképező kenyeret szenteli meg. A háromnegyed négytől a városi zeneiskola fúvószenekarának térzenéjével kezdődő dombóvári ünnepség - amire a helyi Alkotmány Szövetkezet ügyvezetője, Réz József hozza el a kenyeret - házigazdájaként a Dombóvári ÁFÉSZ elnöke, Bodó János kéri fel Tóth Attila polgármestert köszöntőjének elmondására. A rendezvényen fellépnek a Kapos Alapítvány Gyermek Táncegyüttesének tagjai, szavalat hangzik el, s az új kenyér megszegése után az ünneplő közönséget a Dombóvári Művelődési Ház Kht. kenyérrel és borral, míg a Dombóvári ÁFÉSZ pereccel és üdítővel kínálja. ni Templom nélkül a nép hontalan Interjú Tőkés László temesvári református püspökkel Tőkés László (Folytatás az 1. oldalról.) A református templom ünnepélyes felszentelésén a gyülekezet tagjain kívül részt vett a szekszárdi delegáció, a fa- csádi polgármester, Temes megye önkormányzatának elnöke és alelnöke, Nagy András Igazfalva lelkésze, a környék református lelkészei, katolikus és görög-keleti papja. A szentelést Tőkés László temesvári református püspök végezte. — Templom nélkül olyan a nép, mintha hajléktalan volna. Mert az a nép, amelynek nincs temploma, gyökértelen, hontalan, ki van téve az idők viszontagságainak. „Te voltál a mi hajlékunk, nemzedékről, nemzedékre” — mondta Tőkés László ünnepi beszédében. — Nem műemléket, hanem műhelyt, az emberformálás, a jövő, a megmaradás műhelyét építette fel 70 nap alatt e kicsiny, alig 120 lelket számláló egyházközösség - mondotta Nagy András lelkipásztor rá mutatva e maroknyi sereg emberségére, példamutató összetartására a „"végeken”. A három óra hosszat tartó templom- és harangszentelés során a díszvendégek közül többen mondtak ünnepi beszédet, így Kocsis Imre Antal szekszárdi polgármester is. — A megkonduló harangok, hirdessék Isten dicsőségét, a két település és nép közötti szeretet, béke és barátság eszméjét - mondta. ■rr * Az ünnepség után kértünk interjút Tőkés Lászlótól. — Püspök úr, kilenc évvel a Ceaucescu-diktatúra megdöntése után milyen az itt élő magyarság helyzete? — Sokkal többre vágyunk, a reményeikhez képest kevés dolog valósult meg, csalódnunk kellett. Úgy vagyunk, mint a rab amikor kiszabadul hosszú fogságából és nem tudja mit csináljon, hogyan térjen vissza a társadalomba. Nagyon nehéz az átmenet mindenkinek, a magyarság is nehezen találja fel magát. Persze a körülmények is meggátolják abban, hogy jelentősen előre lépjen és gyökeresen változtasson sorsán, a Ceaucescu- féle kisebbségi politika ugyanis tovább folytatódik. Egy kicsit jobb tálalásban, enybültebb légkörben, de tovább él a román egységes nemzetállam gondolata, az asszimilációs politika folytatódik. Ha emellett egy kis rést találunk, akkor már szabadabban tudjuk felvenni a harcot ezen politikával szemben. — Most viszont épp egy örömteli eseményen vettünk részt, új református templom épült itt, a többségében románok által lakott Facsádon. — Mivel 40-50 év szűkített időszaka meggátolt abban, hogy valamit építsünk, most kell pótolnunk, elég sokat építkeztünk az utóbbi kilenc évben, Facsád tipikus esete ennek. Bunyaszekszárdon megszűnt, szétszóródott egy hagyományos falusi közösség, templomukat lebontották, a lakók nagy része beköltözött a közeli Facsád nevű kisvárosba és most végre itt összeszedhették magukat egy közös gyülekezetbe. Nagyvárosokban nem tudtunk templomot építeni, mert a felduzzadt lakosság személytelen panel-negyedekbe költözött. Egyébként rengeteg templom készül Romániában, de amíg az ortodox uralkodó egyházat hatalmas pénzösszegekkel támogatják, mi mindent a saját erőnkből vagyunk kénytelenek végezni. Legjobb esetben kapunk valamennyi külföldi támogatást, mint például a facsádiak Szekszárdtól. Nekünk továbbra is az állami, diszkriminatív egyház- politikával szemben kell érvényesülünk. Ezt jótékonyan színezi egy-egy helyi önkormányzat — mint például a fa- csádi — segítőkészsége. De ez nem mindenütt jellemző, másutt nagy akadályokat kell le- küzdenünk. Temesváron például elszabotálták az első öthat évben a templomépítést. — Közeleg Szent István államalapító napja. Ön szerint mit közvetít augusztus 20-a a jelenkor magyarjainak? — Röviddel a magyarországi választások után megint akadálytalanul megélhetjük az együvé tartozásunkat, amely egykor Szent István koronájának az egységét jelentette. Minden revansizmus, irreden- talizmus fölösleges politikai üzenet nélkül egyszerűen arról van szó, hogy akik Szent István alattvalói, az ő királyságának a polgárai, azok ezt ma is átérezhetik és megélhetik. Ez azért fontos, mert úgy szétszakítottak bennünket, hogy külön fejlődési utakon indultak el a különböző országokban élő magyarok. Szükséges tehát, hogy megint összehangoljuk kultúránkat, nyelvünket, nemzeti létünk karakterisztikus vonásait megerősítsük. F. Kováts Éva Örökségünk őrzése Interjú F. Tóth Mária főtanácsossal A legutóbbi két hónapban lapunkban is számtalanszor tudósíthattunk olyan nyári táborokról, ahol a kézművesség alapfogásaival ismerkedhettek az ott élők. Jó értelemben újra divatját éli a népi kézművesség. Olyan örökségről van szó, melyet többféle módon lehet értékelni, de mindenképpen éltetni kell. Erről beszélgettünk a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztérium Köz- művelődési Főosztályának főtanácsosával, F. Tóth Máriával: — Ez az új minisztérium milyen célokkal áll elő? — Annyira új, hogy szinte nincs is róla mit mondani, hiszen még nem volt egy olyan munkaértekezletünk, ahol mindenki együtt lett volna vezetőkkel. Erről most csupán ennyit mondhatok. Ám a kézművességről szívesen beszélgetek. — Nem először jár Tolna megyében. Különösen gyakran megfordul Bonyhádon. Milyen véleménye alakult ki az itt folyó kézműves tevékenységről? — Mindenképpen példaértékűnek tartom. Szerencse, hogy országos viszonylatban Zalaegerszegtől, Pécsen át Szegedig nagyon sok hasonló oktatási programmal találkozni, Bonyhádon az a jelentős, hogy a fiataloknak szakmát adó kézművesoktatás mellett, a felnőttek részére is kezdeményeztek tanfolyamot. Olyanoknak, akik oktatási intézményekben, iskolákban és óvodákban tanítanak. A felnőtt- képzés része a közművelődési szakemberképzésnek is. Nem egy központi program végrehajtásáról van szó. attól lesz igazán gazdag tartalmú, hogy a tájegységi elemek, a zalai, baranyai, somogyi értékek jelennek meg az oktatásban is. Az ott élő mesteremberek tanítják a hallgatókat. így aztán új és újabb értékek kerülnek felszínre. — Ön, mint hivatalban dolgozó személy, a bonyhádiak által szervezett szálkai kézművestáborban, a vesszővel kapcsolatos tudnivalókat, gyakorlati fogásokat adta át, mutatta be. Miként sikerült ezt egyeztetni? — Ahhoz, hogy a hivatal- nokság egyensúlyban maradjon az alföldi származású, paraszti vért is hordozó emberben, ahhoz kellett gyékény, csuhé, vessző programot megvalósítanom. Fontos életelemem. Remélem az ég ad még annyi időt, hogy nem halok meg anélkül, hogy a szövést is megtanuljam. De téljünk inkább vissza személyemről a kézművességre és annak oktatására. Nagyon jó dolog, hogy igénye a pedagógusnak, ilyen jellegű képzésben részt venni. Ezt az intézmények vezetőjének is méltányolni kellene és anyagilag finanszírozni a képzésben való részvételt. Az így szerzett ismeretanyag továbbplántálódik a gyermekekbe. Igaz az is, hogy a szellemi befektetés csak nagyon hosszú távon térül meg. Azt kellene minden ilyen képzésben résztvevőnek tudomásul venni, hogy nem a nagy csodákra kell várni, hanem minden ami körülöttünk van a természetben, az mind értéket képvisel. Ha a kezünk által még tárggyá is formálódik, használható, mások javát is szolgáló tárggyá, akkor ez a legnagyobb dolog a világon, hogy ennek a képességét el tudjuk sajátítani. Olyan pedagógusokra van tehát szükség kiknek egyik célja az örökségünk őrzése. Decsi Kiss János Fotó: Gottvald Károly
