Tolnai Népújság, 1998. augusztus (9. évfolyam, 179-203. szám)

1998-08-15 / 191. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1998. augusztus 15., szombat Jó hír Cica a tölgyfán Úgy tűnik, hogy az osztrák macskáknak elég, ha csak fel­felé tudnak fára mászni. Zil- lertalban egy koromfekete kandúrnak legalábbis csak ez sikerült, s gazdái mentőheli­kopterrel szedették le az álla­tot a magasból. A kandúr nem vállalkozott a 20 méter magas tölgyfáról le­felé vezető kockázatos útra, hanem inkább keserves nyá­vogásba kezdett. Hamar kide­rült, hogy nem is lesz szüksége a megerőltetésre, áldozatkész gazdái minden követ meg­mozgatnak, hogy lesegítsék. Először a tűzoltókhoz fordul­tak, azok azonban túl mere­deknek ítélték a terepet. Végül három nap után egy mentőhe­likopterrel, kötélről függesz- kedve szedték le a fáról a kan­dúrt, potom 160 ezer forintnak megfelelő összegért. Életünk folyamán sokszor el­mondhatnánk Ady Endre sza­vait: „ Uram, háborúból jövök én . .hiszen annyiszor állunk harcban önmagunkkal (érzése­inkkel, gondolatainkkal, vá­gyainkkal), embertársainkkal (szeretteinkkel, szomszédaink­kal, munkatársainkkal), és oly­kor még Istennel is. Ezekben a harcokban gyakran adunk és kapunk sebeket. De milyen harcaink vannak? Elsősorban talán a kenyér­harcról beszélhetünk. Van, akinek ez azt jelenti a minden­napokban, hogy legyen mit enni. Nem jóllakásig! Van, akinek a szintenmaradásért folytatott küzdelem, hogy ne csússzon le, tudjon maradni azon a szinten, amit a korábbi években, évtizedekben elért. Van, akinek egy még elfogad­ható szintet jelent, és van, aki­nek nagyobb és még nagyobb kenyérért, s vele a hatalomért folytatott harc. Másodsorban beszélhetünk a jogokért vívott harcról. Vélt és valós jogokért nemzedékek harcolnak egymással. Nemze­tiségek és kisebbségek egyik oldalról nézve jogos, másik ol­dalról nézve túlzott jogaikért. Munkavállalók jobb munkakö­rülményekért, anyagi és erköl­csi megbecsülésért, elismeré­sért, érvényesülésért, előbbre- jutásért, valaki kegyeiért, stb. Beszélhetünk továbbá a ma­gunk igazáért folytatott harc­ról, amikor mindenáron el sze­retnénk érni, hogy mienk le­gyen az utolsó szó, a mi akara­tunk jusson érvényre, nem számít, hogy mi az ára. Ha visszagondolunk ilyen harcainkra, talán számos eset­ben arra az álláspontra jut­nánk, mint Napóleon egy győz­tes csatája után, mikor króni­kásai szerint ezt a kijelentést tette: a csatát ugyan megnyer­tem, de ez a győzelem felért egy vereséggel. Folytatható a harc a zsúfolt autóbuszon egy ülőhelyért, s annyi mindenért, amit most ta­lán megmosolygunk, de akkor és ott ádáz indulatok csapnak össze. Ez a harc nem ér véget a nappal, mikor nyugovóra té­rünk, hanem sokszor tovább folytatódik zaklatott álmaink­ban, nyugtalan forgolódásaink közepette. Hogyan szoktunk harcolni? Ki-ki a maga temperamentu­mának megfelelően, fölénye­sen, nagyképűen, vagy szo­rongva, gyűlölettel, elkesere­detten, belefáradva, újra kezdve. Sokszor ördögi fegyverek­kel, s közülük leggyakrabban a hazugsággal, a másikat besá­rozva, erkölcsileg lehetetlenné téve. Ehhez párosul a megalá­zás, megszégyenítés, a csúfo­lódás, a másik eltiprása. Mit ajánl megoldásként Jé­zus Krisztus harcainkkal kap­csolatban? Az un. „Hegyi be­széd” tanításában így van megörökítve a Máté evangéli­uma: 5:44-ben: „ Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket”. Van-e valaki azonban ki erre képes a saját erejéből? Ha nem, akkor miért érdemes mégis imádkozni har­caink közepette? Mert csodát élhetünk át! Aki ezt kipróbálja, Rejtett értékeink Szenttamás ostromai 1848-1849-ben Szekszárd újabbkori testvér- városából, Óbecséből írta Eg- ressy Gábor 1848. augusztus 14-16-án: „azt hittem, hogy ez nem sokáig fog tartani, hogy ma holnap ütközetre ke­rül a sor; és íme hétről hétre halasztják az ostromot. A ha­szontalan és mégis a seregre nézve olly fárasztó táborozá­sok már bosszantanak .. ” BioEgressyí„érzéseivel az or­szágban nein volt egyedül: hatalmas felháborodás kísérte az esetlen délvidéki hadmoz­dulatokat, mert mindenki érezte, hogy a kudarccal a for­radalom ellenfeleinek önbi­zalmát növelik. Tolna megye nem éppen dicsőségesen kezdte szereplését, hiszen a gyengén felszerelt, rosszul vezetett nemzetőrök az első ágyúlövésre megfutottak jú­lius 14-én s követelték, hogy azonnal szállítsák őket haza. Meg kell értenünk őket: a bi­zonytalanból a bizonytalanba jöttek, gabonájuk még lábon állt, a szabad ég alatt táboroz­tak, csatában soha nem vettek részt, avitt puskáik, kiegyene­sített kaszáik alkalmatlanok voltak az erődítmény bevéte­lére. A terep sem volt könnyű, mert a Nádor-csatorna em­bermagasságú vize, a földbe ásott, ágyúval rombolhatatlan sáncok leküzdhetetlen aka­dályt jelentettek, s ha ez nem lett volna elég, az ostromlók­kal farkasszemet nézett a mozgékony ágyúkkal felsze­relt 5000 szerb felkelő, akik­nek egy része harcedzett ha­tárőr, más része hazája földjét védni vélő népfelkelő. Megyénk a kudarc után vizsgálatot rendelt el, de ez­alatt az ostromra szánt 2160 főből 86% hazajött, az ottma- radottakat augusztus elején egészítették ki és váltották fel az újabb nemzetőrök. A ma­gyar hadakat vezető Bechtold tábornok - aki legnagyobb győzelmeit inkább terepaszta­lon aratta - előbb az új csapa­tokra várt, majd az ágyúkhoz szükséges megfelelő lőszerre, közben pedig az ellenség por- tyázó hadműveleteit tűrte. Megyénk és a szomszédos Fe­jér megye elszenvedte első véráldozatait is: báró Fitáh Pompejusz főhadnagy és gróf Zichy Ferdinánd a kukoricá­ból orvul lövöldöző ellenség golyóitól lelte halálát, még holttestüket is alig lehetett megmenteni a zsákmányra éhes szerbektől. Az ellenség könnyen tu­domást szerezhetett a már há­rom nappal előbb táborszerte beszélt újabb támadási idő­pontról, 1848. augusztus 19- éről. Sikerrel kecsegtetett vi­szont, hogy jelentős túlerő, 19 zászlóalj, 17 huszárszázad és kilenc üteg intézett rohamot. A támadás mégis meghiúsult, mert összehangolatlan volt, a fő hadvezető nem gondosko­dott tartalékról, így a szerbek felmentő serege eljuthatott végső céljához. Perczel Mór­nak igaza volt, áűfikor két fi' "uc oToßnyen ffu- nappal később az országgyű­lés szónoki emelvényéről áru­lással felérő hanyagsággal vádolta Bechtoldot, aki le is mondott. A szenttamási ostromok ezután még rendre folytatód­tak. A kisebb csatározásokat nem számítva, szeptember 21-én sikertelen magyar pró­bálkozás esett meg, akárcsak november 30-án. Közben az ellenség október 9-én, majd 1849. január 22-én próbált ki­tömi, hadműveletet kezde­ményezni - szintén sikertele­nül. Az első ostrom után csaknem háromnegyed évvel, 1849. április 3-án végül siker koronázta az erőfeszítéseket. Perczel Mór erőltetett menet­ben, mintegy 8000 fővel el­érte reggel hétre a nevezetes sáncokat, az ezt követő ese­ményekről pedig így számolt be a Honvédelmi Bizott­mánynak: „Reggeli 8 órától 10 és fél óráig tartott erős ágyúzás után Szent-Tamás végre rohammal vitéz sere­gem által elfoglaltatott. 4 lo­bogó, 6 ágyú, tömérdek va­gyon és fegyver, lőszer esett birtokunkba. A támadás és rohanás Kis-Kér és Verbász felöli sáncokra egyszerre tör­tént. Az ellenség, mely el­szánt vitézséggel sok ezernyi mennyiségben utolsó percig tartá magát, s megszámíthat- lan mennyiségű holtakat veszte, 4—5000-en túl lehet az elésettek, vízbe haltak vagy hajítattak száma. Mi is több tisztet és vitézt veszténk, kik dicsőén haltak el a dicsőség- és eredménydús ostromban”. Jókai Mór az Esti Lapok­ban április 10-én írta meg: „Batthyány Kázmér (a kor­mánybiztos) Szent-Tamást földig lerontotta. Kő kövön nem maradt. A sáncok behu- zattak... A szenttamási to­ronyból lehozott harangokból emlékpénzek veretnek a dia­dal emlékére, mellyek azon hadfiak között fognak kiosz­tani, kik az ostromban részt vevének . . . Perczel tábornok a hongyűlés által Bácska visszaszerzéséért a nagy ér­demkereszttel fog díszesít- tetni”. Dr. Töttős Gábor Ozorai bemutatkozás „Sors, nyiss nekem tért” Márkus Regina grafikái mellé Harangzúgással indult a kiállítás-megnyitó az ozorai köz­ségháza termében, mely Márkus Regina grafikáit volt hiva­tott bemutatni. Márkus Regina egészen biztos, hogy hallat még magáról! Ő ugyanis a pálya kezdetén van. Ez utóbbi mondat korrekcióra szorulhat, ha azt elemezzük, hogy mikor is indul az ember pályaválasztása? Ha a szüle­tés pillanatában, akkor Már­kus Regina immár tizennyolc éve pályán van. Amikor ke?£. ügyébe került valamilyen”' írásra, rajzolásra, (hogy ne nevezzük firkálásra) alkalmas eszköz, azonnal tudta, hogy mihez kezdjen vele. így aztán természetes lett, hogy lakóhe­lyén, a simontomyai általános iskolában Boros Eszter tanárnő irányításával rajzossá fejlődött, majd ennek megfelelő szakkö- zépiskolábanéretté vált. Az ozorai kiállítás egy tema­tikus válogatás anyaga. Az 1849-49-es szabadságharc 150. é^fórdulója adott apropót, al­kalmat, csokorba szedni azokat az információkat, történelmi, irodalmi ismeretanyagot, me­lyek grafikusi gondolatok elin­dítói is lehetnek. Petőfi Sándor, Illvés Gvula eev-egv költemé­nye kínálta a lehetőséget. Ha egyetlen rajzot emelünk ki - igazságtalanul - a tárlat anya­gából, akkor legyen az a Petőfi Sándor: „Sors nyiss nekem tért” kezdetű verse. Márkus Regina is ezzel a kéréssel, fo­hásszal indulhat a felnőtté válás útjának kezdetén. „Sors, nyiss nekem tért”. Ez a tér jelenleg a lakóhelyhez kö­zeli település, Ozora lett. Itt nyílt alkalom ízelítőt adni az alkalmazott grafikusi érettségi bizonyítvány igazolására. Ozo­rai látképek és a százötven év­vel ezelőtti történelmi helyszí­nek ábrázolásával került köze­lebb az itt lakókhoz az ifjú gra­fikusnő. Kétség nem fér tehet­sége létének kutatásához. Sok­kal többet jeleznek grafikai lap­jai, mint ami ez a kamara-be­mutatkozás lehetővé tesz. A majom mondja a kutyának Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére 7100. Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf: 71. Beküldési határ­idő: augusztus 29. A borítékra, levelezőlapra, kérjük írják rá: Rejtvény! Az augusztus 1-i számban közölt rejtvény helyes megfej­tése a következő: „Zenélni, az szeretkezni”. A helyes megfejtést bekül­dők közül könyvet nyertek: Böröcz Erika 7200. Dombó­vár, Rét u. 28., Huba Jánosné 7100. Szekszárd, Arany J. u. 18., Sándor Istvánné 7133. Fadd, Kossuth L. u. 47., Szal- kay Anett 7200. Dombóvár, Népköztársaság u. 54. I/4„ Tö­rök Krisztina 7100. Szekszárd, Venyige u. 14. gyakorolja, először azt a cso­dát éli át, hogy békességet nyer szívében, s eltűnik a gyűlölet belőle, feloldódik a keserű­sége. A következő csoda pedig az, hogy az ellenfél is elássa a csa­tabárdot. Próbáld ki és megtapaszta­lod. Mondd el imádságként Ady versének kérését: „Békíts ki Magaddal s ma­gammal, Hiszen Te vagy a Béke ", Erre a kérésre Jézus Krisz­tus ezt ígéri: „Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nek­tek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja.. Ne nyug­talankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen”. (János evangéli­uma 14:27). Ferenc Tibor (Baptista Gyülekezet) Kitartó, szorgalmas munkáról, alkotói üzeneteket hordozó, ha­tározott állásfoglalásokról árul­kodnak. Nagy felelősség minden ki­mondott, leírt gondolat, mely értékeli - némi elfogultsággal - a Márkus Reginához hasonló pályakezdők első munkáit. Megtévesztő, félrevezető lehet a dicsérő szó, eltántoríthat, célt téveszthet a bíráló, kritikai hang. Az ozorai bemutatkozó kiállítás tematikussága nem te­szi lehetővé az átfogó értéke­lést. A néző, a tárlat anyagát be­fogadó dolga, netán köteles­sége, hogy figyelemmel kísérje Márkus Regina munkálkodását, nyissa, tágítsa a teret, és miként a harangok, vigye hírét e kiállí­tásnak, hogy „tehessen az em­beriségért valamit!” Decsi Kiss János Isten­tiszteletek a hét végén Szekszárd Római katolikus szentmi­sék: Belváros: Szombat: 18.30. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentiszte­letek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér (gyermekisten­tisztelet), 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentiszte­letek. Vasárnap: 9.30 Lut­her tér. (minden hónap má­sodik vasárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentisztele­tek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Va­sárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmi­sék. Jézus Szíve Nagy­templom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és di­ákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütör­tök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyer­mek és diákmise), 11.15 óra.

Next

/
Thumbnails
Contents