Tolnai Népújság, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-04 / 155. szám

SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Várprimadonnák, boldogságvirágok Minden dolgok történülnek a diósdi Kutyavári Közép­kori Bajvívó Egylet bemuta­tójához, mint az évszázados vár előtti teret. A maroknyi diósdi középiskolás lovag és fegyvernök az Anjou-kora- beli gyalogos harcmodort ismertette a gyakorlatban pergő ritmusú saját koreog­ráfiával, de korhű kosztü­mökben és fegyverekkel. Igaz, törtek már csontok, de hol nincs baleset? - utalt a harc hevességére a kutyavá­riak történelmi kalauza, Kuttner Ádám, maga is le­endő történész, miközben a középkori hangulat hitelé­nek erősítésén a vár falán nyilazó tradicionális íjászok fáradoztak. A Simontornyai Nyár mai programját egy pol-beat énekesként kezdő, ma már históriás énekesként foly­tató előadó kezdi és zárja: délelőtt tizenegy órakor ze­nés istentisztelet lesz a re­formátus templomban, me­lyen a helyi énekkar és a decsi Kajsza-kvartett mellett Dinnyés József daltulajdo­nos is zsoltárokat perfor­mál. Az énekes este féltíz­kor koncerttel üli félévszá­zados fennállását a Vár ud­varán. (tf) nos ezekből az öt­percekből most két előadásra való jutott a simontornyai ma­gyar közönségnek. A magyarnak, mert a Művészház Kft. pro­dukciójának java­részben külföldön tapsolhat a publi­kum. A vár nyári estéi­nek mostanság van egy aktív szereplője, aki nem kimondot­tan rajong az operet­tért, érte, - ponto­sabban azért, amit „elültetett” a vár körül -, el­lenben okkal odavan a kö­zönség. Ő pedig nem más, mint Szurdi Éva kerami­kusművész, aki ötszázhúsz színes kerámiavirágot „állí­tott ki” a vár­árkot övező pázsiton, s bennük ötszázhúsz mécses világított. Ezeket hívják boldogságvirágoknak. Egy éjjel nyíló virágmezön ugye, nem lehet gonoszkodni. Szurdi Évának nem ez az egyetlen rendhagyó ötlete, szereti emberközelbe hozni, amit csinál, - persze kerámiából madárházat, pincében halakat, békákat. A művésznő szerint a ke­ramikusok nyilván bolond­nak tartják őt. De a kiállító­termeket és a posztamense- ket nem szíveli. Minden­esetre virágai kiváló reklám a művészetnek. Keresve is nehéz lett volna jobb helyszínt találni Mindenkinek a magáét: kö- rül-kívül ez lehet a jelszava az idei Simontornyai Nyár és Fesztivál programjainak. Kutyabarátoknak ebszép­ségverseny, a sport híveinek kézilabda, bámészkodók­nak hőlégballon, vagy baj­vívás, házasulandóknak és nosztalgiázóknak esküvői ruhabemutató, a jövő gene­rációjának diszkó vagy rock, hölgyeknek, uraknak operett. A listát még hosz- szan sorolhatnánk, de ma­radjunk ez utóbbinál, lévén a Színházi Nyár mégiscsak a ! színháznak köszönheti lét­rejöttét, attól lett az, ami. Ez a 98-as várszínház pedig egy nagy sikerrel, telt ház előtt játszott kétfelvonásos operett, a Marica grófnő, melyben a két főszerepet alakító előadóművésznek - Szóka Júliának és Oszvald Marikának - kijáró taps a primadonnáké. Hídvégi Miklós, rendező szerint Kálmán Imre melódiái min­den ötödik percben felcsen­dülnek valahol a világon, Sötétben minden település fekete Nem áruljuk el, milyen szavakkal minősítette az esetet egy tolnai zsaru. De csak azért nem, mert ez­zel nem akarjuk befolyásolni olva­sóinkat. Történt egy minden bizonnyal nehéz nap éjszakáján, hogy egy megyénk- beli fiatalember Trabantba szállt, majd Fadd környékén kicsit elszállt a kocsival. A balesetben szerencsére nem sérült meg, kikecmergett az au­tóból, és a faddi polgárőrök segítségét kérte az árokban levő járgány bizton­ságos helyre történő tovaszállításá- hoz. A polgárőrök segítettek is, a Tra­bantot a faddi faluközpontba vontat­ták, ott lezárták a gépet, és azt java­solták a károsultnak, hogy másnap jöjjön el érte, és vontassa el szerelő­höz a megsérült járművet. Hősünk meg is fogadta a tanácsot, csakhogy másnap hűlt helyét találta az autónak. Pedig emlékezett rá, hogy az ABC előtt parkolták le a gépet. A fiatalembernek mit volt mit ten­nie, felkereste a tolnai rendőrőrsöt, érdeklődve, a zsaruk az éjszaka fo­lyamán esetleg nem vontattak-e el egy Trabantot. Figyelembe véve, hogy a tolnai rendőrökre általában nem na­gyon jellemző ez a fajta tevékenység, nem volt meglepő, hogy nemleges vá­laszt kapott. És búsan távozott. Köz­ben cégénél bejelentette, hogy az au­tót (amely munkaadója kocsija volt), ellopták. Szerencsére a tolnai zsaruk és a faddi polgárőrök között élő a kapcso­lat. Az egyik nyomozó aznap délután éppen azzal a polgárőrrel beszélt, aki előző éjszaka segített a bajbajutott au­tósnak. A rendőr elmondta, hogy járt a fiatalember, mire a polgárőr nagyon furcsán nézett rá. Ő ugyanis úgy tudta, hogy a balesetes Trabant még mindig ugyanott van, ahol előző éj­szaka hagyták. Jól tudta. A kocsit nem bántotta senki és paranormális jelenségek sem hatottak rá. A rejtélyre aztán kisvártatva fény derült. Rájöttek, hogy a balesetet szenvedett fiatalember másnap nem Faddon, hanem a tolnai városköz­pontban kereste a Trabantot. Vala­mennyire stimmelt is a helyszín, hi­szen - a faddi központhoz hasonlóan - a tolnai city-ben is van ABC, amely az illető egyetlen tájékozódási pontja volt. A rendőrség kéri a lakosságot, hogy ha netán éjszaka árokba csúsznak au­tójukkal, és kénytelenek idegen he­lyen hagyni a kocsit, alaposan memo­rizálják, vagy inkább írják fel a hely­ség nevét, ahol a baleset történt. . .-st­______________________JUT ESZEMBE _____________ B ombák után - ? F ülledt, meleg nyári reg­gel, áll a levegő. A nap pirkadattól küszködik az alacsonyan ide-oda szalad­gáló felhőkkel, a mentők kora reggel szirénázva vo­nulnak. Nagy frontbetörés várható. Már kora reggel megjele­nik egy régi kuncsaftunk, hogy a kormány, a bírósá­gok és egyáltalán az egész emberiség iránt táplált va­lamennyi haragját ránk zú­dítsa. Egy ismerősöm Pécs­ről jövet tanácsolja, ki ne menjünk az utakra, min­denki úgy vezet, mint egy ámokfutó. Csörögnek a telefonok. Ingerült hang hibáztat min­ket azért, amiről nem mi te­hetünk, kiolvasnak az az­nap megjelent cikkből olyat, amit bele sem írtunk, számon kérik azt is, ami még nem jelent meg, min­ket okolnak az alacsony ga­bonaárakért, a magas vízdí­jakért, a rossz utakért. És persze ki-ki vehemenciája szerint fenyeget. Nagy front közeledik, mondogatom, ilyenkor ide­gesebb mindenki. Azért dö- dögök magamban egy kicsit a kulturált viselkedés, a má­sik ember iránti figyelem hiányáról, az önzés, az erő­szakosság terjedéséről. Megint szól a telefon. A reggeli ingerült hang elné­zést kér, amiért igaztalanul durva volt. Majd egy másik szabadkozik, ne haragud­jak, de valakinek ki kellett tálalnia. Miközben nyugtat­gatom, sóhajtok magam­ban, végre átvonult a front, könnyebb a levegővétel, megértőbb mindenki. Akkor robbant a hír. Ha­lottakról, vétlen áldozatok­ról, sebesültekről, égő au­tókról, betört ablakokról. Mindez fényes nappal, ebédidőben, a belvárosban. Ismét megszólalnak a te­lefonok. A reggel még ag­resszív hangok most féle­lemről árulkodnak. A döb­benetről, hogy velük is megtörténhet. A kiszolgál­tatottság, a tehetetlenség érzéséről. A szégyenről, hogy mit gondol rólunk a vi­lág. A tanácstalanságról, mit lehet ez ellen tenni? Ezt kérdezik este a televí­zióban a volt, a jelenlegi és a jövendőbeli belügymi­nisztertől is. Az egyik ide­genrendészeti szigorításo­kat emleget, a másik sajnál­kozik. A mostani váromá­nyos ellenben magabizto­san közli, tudja a megol­dást, de bizony még nem árulja el. Majd... A ddig is, mit tudok tenni? Elkerülöm a belvárost. Csak a belvárost...? Kamarás Katalin Közelről Harmadik oldal Egy harminckét éves magyar - Brüsszelben Folytassa, katona! A brüsszeli NATO-misszió egyik legfiatalabb mun­katársa, Kiss László. Hu­szonhét esztendős volt 1993-ban, amikor „meg­fertőződött”. Utána,ha munkát adtak neki, min­dig azt firtatta, hogy a feladat mennyire van kapcsolatban a NATO-val. Tavaly megvalósult az álma: kiutazhatott Brüsszelbe, azóta is ott dolgozik. A védelmi ta­nácsadóval a belga fővá­rosban beszélgettünk.- Mi a dolga egy védelmi tanácsadónak? — A nagyköveti rangú misszióvezetőnek van egy politikai osztálya, amelynek része a védelempolitikai részleg. Itt dolgozom. A hír­adó munkacsoport tagja­ként részt veszek a beszer­zések véleményezésében. A NATO-bizottságok a mi ja­vaslataink birtokában hagy­ják jóvá, hogy végül melyik berendezést vásárolják meg. — Milyen szempontok szerint? — A legfontosabb a meg­bízhatóság, de a NATO nem osztogatja számolatlanul a pénzt, csak annyit ad ki, amennyi a feladat ellátásá­hoz feltétlenül szükséges. Úgy is mondhatnánk: extra nincs. — A tervezett jövő évi csatlakozás előtt költ-e ránk a katonai szervezet? — Híradó eszközökre igen. — A civilek körében elég nagy misztikum lengi körül a NATO-kompatibilitást. Mit jelent ez? A magyar ka­tonának is olyan lesz a fog­keféje meg alsónadrágja, mint a németnek vagy a franciának? — Ezt nem jelenti. De hadd nyugtassam meg: ka­tonai körökben is misztifi­senkiben ellenséget, vé­delmi jellegű sereget tar­tunk fenn. Ez kisebb, mobi­labb, ütőképesebb.- A szellemi összhang mellett azért technikai együttműködésre is szükség lesz. . . — így van. Feltétel lesz a csatlakozáskor, hogy mond­juk a T-72-esben ülő ma­gyar katona egy ennek meg­felelő nyugati harckocsiban dolgozó kollégájával tudjon kommunikálni. A technikai feltételeken túl ehhez per­sze az is kell, hogy a magyar katona beszéljen ango­lul...- Tál vagyunk a NATO- népszavazáson, de még mindig vannak, akik azt mondják, hogy sokba kerül ez majd nekünk. — A védelem egyedül sokkal többe kerülne, mint egy jól működő szervezet tagjaként. A semlegességet pedig ma már senki nem ga­rantálja. Azt is mindany- nyian tudjuk, hogy a pénz­emberek szívesebben fek­tetnek be ott, ahol védett­nek látják a vagyonukat. Tehát abban a pillanatban, amikor a Magyar Köztársa­ság a NATO védernyője alá kerül, ezzel is elismerik az ország demokratikus be­rendezkedését. No és per­sze tizennyolc ország ott áll majd mellette. Egyébként a folyamat ele­jén mi sokkal több pénz ka­punk a NATO-kasszából, mint amennyit befizetünk. Hadd említsem Törökor­szágot. Ők minden befize­tett dollár után tizenhatot kaptak. A kezdő szakaszban nálunk is hasonló lesz a helyzet, hisz a tagoknak már nem kell olyan intenzív fejlesztésbe fogniuk. Bár nemrég jártam Németor­szágban, és bizony láttam ott is húsz esztendős hír­adós berendezéseket. A semlegességet ma már senki nem garantálja kálják ezt a dolgot. Itt első­sorban szellemi kompatibi­litásról van szó, tehát gon­dolkodás- és eljárásmódok azonosságáról. — Mit jelent ez? — A Varsói Szerződésben hadseregszinten gondol­kodtak. A NATO-ban - fő­ként amerikai mintára - már egy zászlóalj is tud megfe­lelő logisztikai háttérrel ön­állóan operálni. Másrészt: a VSZ-ben mi egy támadó hadsereget próbáltunk mű­ködtetni. Most éppen for­dítva: miután nem látunk — Ön nagyon fiatalon ke­rült Brüsszelbe. Mit szeretne ezen a pályán elérni? — Nagyon szeretem a munkámat. Néhány évre hazamegyek, aztán az ott­honi beosztásomnak megfe­lelően tanulni szeretnék. Vagy egy hazai diplomata­képzőben, vagy egy ameri­kai katonai iskolán. Mind­egyik izgalmas, úgy hogy nem is tudom melyik lenne a jobb ... Az a lényeg, hogy amit elkezdtem, azt foly­tatni szeretném. Hangyái János t t i t L—U.X-■ ; , ; Bajvívás és esküvői ruhabemutató fotó: bakó

Next

/
Thumbnails
Contents