Tolnai Népújság, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-04 / 155. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1998. július 4., szombat Nyár minden mennyiségben Tombol a kánikula, itt a nyaralási szezon. Megkérdeztünk három ismert személyiséget, hogyan és hol töltik a nyarat? Fodor Miklós, Szekszárd alpolgármestere: — A Balaton déli partján van a családunknak egy apartmanja, terveink szerint, két hetet töltünk majd ott július második felében. Az igazság az, hogy nagyon elfáradtam és már nagyon rám fér a kikapcsoló- dás. Nagyon feszített ütemű hónapok állnak mögöttem, sokat vállaltam, sok volt a teendő is. Nem tervezek semmi komoly programot, csak a két lányomnak és a feleségemnek szeretném szentelni a szabadidőmet. Nagy a lemaradásom ezen a területen, hiszen a kisebbik lányommal esténként alig találkoztam, mert már aludt amikor hazamentem. A balatoni nyaraláson kívül kicsit szőlész- kedek is, hiszen van egy 540 négyszögöles ültetvénye a családnak, amit a testvéremmel közösen művelünk. Édesapám 73 éves, de még mindig ő az, akihez fordulni lehet, ha gondjaim vannak. Szerencsés vagyok mert egy városban élnek a szüleim és a testvéreim is. Nem múlik el nap, hogy ne találkoznánk. A családi béke, az összetartozás, a nyugalom az, ami igazán kikapcsol a mindennapi rohanásból. Dr. Dávid Ibolya, igazságügy-miniszter jelölt, Tamási országgyűlési képviselője: — Az idén a nyaralást egy kicsit elhalasztottuk a családommal közösen. Nyilván ennek az egyik oka a miniszteri jelöltségem, ami több felkészülést, odafigyelést igényel. Egy-két hétre azonban szeretnénk elmenni vagy a Balatonra vagy az Adriára. Ami most leköt, az a munkám és a család, illetve a kettő egyeztetése. Eddig is sokat (havi öt ezer kilométert) utaztam, ezentúl még ennél is többet fogok. Az szóba sem került, hogy Pestre költözik a család, hiszen Tamásiba választottak meg képviselőnek, tehát az itt élők gondjait, problémáit kell továbbítanom. Ezen kívül itt van a házunk, itt van a kutyánk, minden ideköt. Eddig is előfordult, hogy vacsorára „haza ugrottam”, majd reggel indultam vissza a fővárosba. A gyermekeim (a fiam 13, a lányom 16 éves) megértik, hogy a munkám miatt kevesebbet tudunk együtt lenni. Azt hiszem büszkék rám, de azt is látják, hogy nem köny- nyű a munkám, amit vállaltam. A helyzetemet nehezíti, hogy egyéni képviselőként jutottam be a parlamentbe, hogy vidéki vagyok és hogy nő vagyok. De van egy remek férjem, két aranyos gyermekem és szeretem azt amit csinálok, és így máris minden könnyebb. Simon Katalin diák, szépségkirálynő: — Miután megnyertem a paksi, majd az Alisca Szépe szépségversenyt a vizsgáimra kellett koncentrálni. A szekszárdi Garay Gimnáziumban kitűnő eredménnyel leérettségiztem. Végre jut idő egy kis pihenésre és azt sem bánom, ha néha unatkozom. Izgalomban így is van bőven részem, hiszen még nem ismerem a felvételi eredményemet. Első helyen az ELTE jogi szakára adtam be a felvételi kérelmemet, második helyen Pécsre, Szegedre és Győrbe. Mindenképpen jogász szeretnék lenni. Július közepe után tudom csak meg, hogy felvettek-e, addig is beiratkoztam egy autóvezetési tanfolyamra. Augusztusban Görögországba, majd szeptemberben Ciprusra utazom, mind két utat a szépségversenyeken kaptam ajándékba. Mauthner Rejtett értékeink Hajós hadi emlékek 1848-1849-böl „Szekszárd város és Tolnamegye lakosainak lelkesültségé- től függ tehát, hogy a nemzet önvédelmi csatáit ne a feledés sötét fátyola borítsa, hanem a ragyogó fényű nap, a hazaszeretet világítsa az örök dicsőség példájául” - írta a Szekszárd Vidéke 1888. július ötödikén, sürgetve egy régi haditett emlékének megörökítését a szekszárdi Borrévnél. A történelem sokat mondó véletlenje: a cikk előtt napra pontosan negyven évvel szálltak először hajóra honvédeink, hogy a szerbek által elfoglalt Szenttamás ostromára induljanak. Maga a hajó is érdekes volt. Az I. Ferenc nevű gőzöst vette meg Széchenyi és Mészáros Lázár a magyar kormány nevében még június 7- én, július elsején Királyi Hadigőzös Mészáros névre keresztelték, a hónap végére Európa első hadigőzösévé alakították, majd ünnepélyesen felavatták. Addig sem pihent azonban az óbudai kikötőben, hanem néhány ágyúval, a ger- jeni származású Kenessey Albert hadnagyi szolgálatával Tolnára irányították, több uszályt hozzákapcsoltak, amelyre aztán felkapaszkodtak megyénk jobbára csak kiegyenesített kaszával felfegyverzett honvéd-nemzetőrei. A hadigőzös 1849-ban a császáriak birtokába jutott, utóbb a félszemű Sclick tábornok nevére keresztelték, de előtte hónapokig még Herkules néven szelte a Duna habjait. Amikor Debrecenben éppen a függetlenségi nyilatkozatot és a trónfosztást tárgyalták április 14-én, Baja mellett hajózott. Az ottani nemzetőrök egy jól irányzott lövéssel oldalba találták, de még el tudott menekülni, igaz, csupán a szekszárdi Borrévig. Ott azután a nyomába eredt csapat Szabó János százados és a Tolna megyei felkelt nép „a hadigőzöst három uszályhajóval, 14 ágyúval, 896 lőfegyverrel s teljes szerelvényeivel együtt leszerelte”, „a parton tanyázó 2700 főnyi osztrák gyalogos és 296 lovas közül 74 egyén részben elesett és részben megsebesíttetett, a többi Szekszárd és Bonyhád felé futott; a hajókat védő 516 emberből álló, de a magyar gránátosok által onnét kiűzött 400 főnyi ellenség is utána ül- döztetett; azonban Augusz Antal és Nagy Lajos vezetése alatti küldöttség közbejöttére fel kellett hagyni a további üldözéssel, nehogy Szekszárdon és vidékén az ellenség bosszúállása feldúlással végződjék”. (Más forrásból tudjuk, hogy Auguszék nem engedték kifosztani az elfogott sebesülteket, hanem ápolásukról gondoskodtak, ami akkoriban korántsem volt természetes.) „A magyar honvédek közül elesett 13, akik ugyanott temet- tettek el” - idézi a hajdani eseményeket Szabó János, majd elmondja, hogy régi szándék az emlékmű emelése, de vita keletkezett, mert Baja éppúgy magáénak szerette volna, mint Szekszárd. Az agg honvédek 1888. június 19-én azonban „hírlapi felszólítással könnyíteni szeretnének Szekszárd előnyére a Duna mellékén felállítandó csataemlék minél előbbi létesítésén”. A szabadságharcot őrnagyként befejezett „Szabó János már négy rajzot is készített tetszés szerinti választásra”, 750-950 forintnyi költségvetéssel, ha az emlékmű „horganyból készülne”. Nem e nevezetes, de számon nem tartott csata volt azonban az utolsó dunai hadiesemény, noha ezt talán csak az osztrák hadinaplók igazolhatják valamelyik levéltár mélyén. Mányoki Tamás Jó helyre ment című visszaemlékezésében mondta el, hogy a világosi fegyverletétel után, már 1849 szeptemberének első napjaiban Paczolay György honvédtiszttel szekéren igyekeztek hazafelé. A szalkszentmártoni Duna-rév- nél huszonkét honvéddel találkoztak, akik fegyveresen, egy fiatal őrmester vezetésével próbáltak megtérni otthonukba, amikor „Gőzhajó jött alulról s katonaságot vitt Pest felé, hátul a farazatnál pedig fekete-sárga zászló lengett. A honvédek szótlanul összenéztek. — Fiúk! - szólt az őrmester - tegyük meg az utolsó lövést. A gőzös a folyam közepén haladt és fedélzete zsúfolva volt osztrák katonasággal. Már a hold fenn úszott a kék égen, a setét fák mellől előlépett 16 honvéd. Vigyázz, cél, tűz . . . Mint mikor zsákokat dobálnak egymáson keresztül, oly rémséges tolongás támadt a cserepárok között, egymás hátán iparkodtak lejutni a hajó belsejébe. Többen felállnak, aztán összerogynak.” Mára ezt is, ahogy a létesítendő emlékművet is, szép csöndben elfeledte mindenki. Dr. Töttó's Gábor Keressük egymást Jelige: Nyugodt öregkor 60 éves (158/70), özvegyasz- szony vagyok. Káros szenvedélyem a munka, de szeretek utazni, táncolni, szórakozni, kirándulni. Nyugodt életre vágyom. Szeretnék megismerkedni egy 60-70 év körüli, özvegy, káros szenvedélytől mentes férfival, akinek van lakása Tolnán vagy Faddon. Jelige: Egy élet 33 éves (164/64) barna hajú, szemű nő vagyok. Két gyermekem egyedül nevelem. Társat keresek, de nem mindenáron. Káros szenvedélyektől mentes, természetkedvelő, őszinte, nyitott, elfogadó, a nehézségeket uralni képes megértő társat keresek, nem rövid távra. Ne áltassuk egymást! Jelige: Komoly kapcsolat 34 éves (185/89) fiatalember vagyok. Szekszárdon élek szüleimmel. Dolgozom, szakmám villamos tervező. Rendszeresen sportolok (futok, úszók, tornázom), szeretem a zenét, discot, táncot. Tanulok tangóharmóni- kázni. Emellett érdekelnek a természettudományok, könyvek, kirándulás, rendezvények. Belsőleg meglehetősen érzékeny vagyok. Szeretnék megismerkedni egy 24-30 év közötti szekszárdi lánnyal komoly, megbízható kapcsolat reményében. Beszélgetés a szafari-parkban Megfejtésként beküldendő a vicc poénja a Tolnai Népújság szerkesztőségének címére: 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf.: 71. A borítékra, levelezőlapra, kérjük, írják rá:Rejtlius 17. A június 20-i rejtvény helyes megfejtése a következő: „Ha megviszi, akkor ingyen kap hozzá egy vontatókötelet! ” A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyertek:, So- ponyai Anita Fadd, Ady E. u. 18. 7133, Tímár Máté Kiszékely, Szabadság u. 113. 7082, Bocz Tünde Dombóvár, Csokonai u. 19. 7200, Ácsné Bach Márta Szekszárd, Tartsay ltp. 6. fszt. 2. 7100, Jánosi Ilona Decs, Alkotmány u. 26. 7144. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.30. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 9.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentisztelet), 10.00 Kálvin tér. 18. Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther-tér. (minden hónap második vasárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. vény! Beküldési határidő: júJó hír Lehet, hogy több testvérnek is ismerős lesz ez a kis történet (mese), mivel márciusban ezzel mutatkoztam be. Ez a kis történet nemcsak nekem kell, hogy nap mint nap eszembe jusson, nemcsak a híveiknek, hanem minden embernek aki e világon él. Történt egyszer, a pokolban gyűlést tartottak, s a főördög megkérte az egyik társát: — Te, menj már fel a földre és nézzél körül mi újság, várható-e létszámunk növekedése. Az ördög teljesítette a parancsot és feljött egy kicsit körülnézni. Épp akkor ért fel, amikor az Úr Jézus a földön élt. Látta az ördög, hogy Jézus mennyi csodát tesz, bűnöket bocsát meg, beszél a Jó Isten szeretetéről, irgalmáról. Az ördög nagyon elszomorodott, hogy nem jön senki már hozzájuk, s bánatában az italhoz nyúlt. Egyszer csak hallotta, hogy az emberek Jézus halálát kívánják, s rögtön ott termett. Kérdezgette az embereket: — Miért kívánjátok a halálát? — Nem tudjuk, de mindenki ezt üvölti, s tudod mi is a néphez tartozunk, nem akarunk kilógni a sorból. — Jó, akkor én is közétek állok. S az ördög végignézte Jézus halálát, majd örömében az italhoz nyúlt. Csak pár nap telt el, s azt hallotta, hogy Jézus, aki meghalt, feltámadt, s megnyitotta az emberek számára a Mennyországot. Szörnyen megijedt s már ment is le a pokolba, hogy elmondja a HÍRT: Jézus feltámadt és megnyitotta a Mennyország kapuit. Nagyon gyorsan tanácskozásra jöttek össze az ördögök és végtelenül szomorúak voltak. Tejes csend, döbbent fájdalom uralkodott köztük. Vége, ide már senki sem jön. Hirtelen nagy kacagás, sátáni röhögés zavarta meg a csendet. Mindenki a főördög felé nézett, ő pedig nevetve így kiabált: — Mit aggódtok, ti ostobák? Igen, Jézus valóban Isten Fia, feltámadt és megnyitotta a mennyország kapuit s az emberek örökre boldogok lehetnének! De . .. Amíg az emberek nem akarnak bekerülni a Mennyországba és mindent megtesznek, hogy itt a földön boldogok legyenek, s elfelejtik, hogy mit kell tenniük az Örök Boldogságért, addig hiába van nyitva a Mennyország, az embereket nem érdekli. Őket jobban érdekli a pénz, a gazdagság, a tisztátalan élet gyönyöre. Amíg nem tisztelik az életet és az igazi értékeket, illetve azokat bemocskolják, meggyalázzák, nagy baj nincs. Értétek meg, az emberek nem akarnak odajutni. Tehát Jézus hiába halt meg, támadt fel, s üdvözítené őket, ők nem akarnak az ő útján járni, rábízni magukat. Ennyi volt a tanmesénk, s úgy gondolom, na igazságok vannak benne, akinek van füle, hallja meg! Petkó Tamás atya
