Tolnai Népújság, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-18 / 167. szám
Városi kísértethistóriák IV. Zsóka néni „kísértetkutyája” Zsóka néni a lapunkban megjelent különös históriákon felbátorodva mesélte el saját történetét. Az ő elbeszélésében Is egy különös kutya szerepel, hasonlóan Arthur Conan Doyle klasszikus szereplőjéhez, a Sátán kutyájához. Megkérdeztem Zsóka nénitől, hallott-e már róla, de őt nem érdekli Sherlock Holmes. Csak a maga baja. Kislány korában kezdődött. Nagypapája, akit imádott, nagybeteg volt. Akkoriban, majd’ hetven éve, nem a kórházban érte el a vég az embereket, hanem otthon, családi körben. A nagypapa a „tiszta szobában” feküdt, s csendesen, beletörődve várta a véget. Zsóka néni sok időt töltött mellette. Egyik napon, estefelé, szintén ott halt a nagypapa, s a kis Zsóka hamarosan megfeledkezett a fura kalandról. Csakhogy a nagy fekete kutya nem feledkezett meg róla. A különös, földöntúli állat minden alkalommal megjelent, amikor Zsóka életében nagy változás következett be. Mégpedig nem pozitív változás. Látta Zsóka a háború idején, mikor a férje a fronton megüldögélt. A nagypapa szen- dergett, ő pedig kicsit unatkozva nézelődött a szobában. Egyszer csak észrevette, hogy a szoba ajtajában egy nagy fekete kutya áll. Első pillanatban meg sem ijedt, inkább azon csodálkozott, hogyan engedhették be a házba az állatot, ami ráadásul nem is az ő kutyájuk. A kutya megmozdult, áthaladt a szobán, majd kiment a másik ajtón. Volt valami furcsa az állatban, meg abban is, hogy teljesen hangtalanul mozgott. Akkor már megijedt, sikítva futott ki a konyhába, csak annyit tudott kiabálni: kutya, kutya! Az egész család fel- bolydult, mindenki a fekete kutyát kereste, mert az ijedt gyerek sírva bizonygatta, hogy látta a nagy fekete kutyát átmenni a szobán. Hitték is, nem is, egy darabig keresgéltek, de aztán a család eldöntötte: bizonyára elszundikált a gyerek, s rosszat álmodott. Másnap reggelre megsebesült, látta rokonok, barátok halála, vagy súlyos betegsége előtt, sőt, a világot sújtó nagy természeti katasztrófák némelyike előtt néhány nappal is megjelent a fekete kutya. Volt, hogy csak egy pillanatra villant fel az alakja a szoba sarkában, de volt, hogy hosszabban látszott, vagy átvonult a helyiségen, mint a legelső alkalommal. Érdekes módon, sosem a „falon át” közlekedett, vagy a szoba közepén foszlott semmivé, ha mozgott, mindig ajtón jött be és azon ment ki. Ebből a szempontból hűen követte a valódi világ törvényeit. Mert Zsóka néni hamar rájött, hogy a vészjósló fekete állatot nem látja rajta kívül senki. Nem is szólt róla soha senkinek, a család pedig hamar elfelejtette a gyermekkori epizódot. Volt egy időszak - Zsóka néni szerint az Ég óvjon mindenkit az ilyen gondolatoktól! - amikor azt hitte, talán megbolondult, amiért ilyen furcsa dolgot képzel. De ebben - szerencsére! - sosem hitt igazán. Teljesen hétköznapi asz- szony, hétköznapi élettel, rendezett családdal, már dédunokái is vannak. A „kísértetkutya” pedig úgy jó húsz esztendővel ezelőtt beszüntette a járká- lást. Egészen mostanáig. Egyik vasárnap délután Zsóka néni és a férje a szobában ültek, nézték a tévét. A szoba kétszárnyas ajtaja sarkig nyitva volt az előszobára. Zsóka néni egyszer csak valami mozgást látott a szeme sarkából, s mikor odapillantott, ismét a fekete kutyát látta. A hatalmas jelenség lassan, néma csendben vonult át az előszobán, s bement a folyosó végén lévő fürdőszobába. Zsóka néni moccanni sem mert, kiverte a veríték, elakadt a szava. Ebben a pillanatban megszólalt a férje: te is láttad, amit én? Borzongva pillantottak egymásra, felugrottak, átkutatták a lakást, legelőbb is a fürdőszobát. Természetesen sehol sem lelték a fekete állatot. Zsóka néni azóta szorong. Először is: a fekete kutyáról soha nem beszélt senkinek, sem a férjének, sem a gyerekeinek. Az állatot a férje is látta, nem csak ő. Ez hogyan lehetséges? Kinek és mit jelez vajon a fekete „kísértetkutya”, amit most egyszerre látott két ember?. .. vertier Disznópárti törvény Négy év haladék a böllémek Mindannyiunk elemi felháborodásával találkoznak azok a híradások, amelyek állatkínzásról, éheztetésről, véres állatviadalokról számolnak be. A lábjegyzetben meg Brigitte Bardot és az ösz- szes állatvédő tiltakozása kap helyet. A kedves olvasó megnyugtatásául: mindez ma már tilos. Magyarország európai lett, amióta az országgyűlés márciusban elfogadta az állatok védelméről és kíméletéről szóló törvényt. Annak tudatában azonban, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes élőlények, sikerült megtiltania a többi közt azt a cselekvényt is, amit mi rendesen disznóvágásnak nevezünk. A törvény kimondja, hogy az állat életének kioltása kizárólag kábítás után történhet. Ez nem vonatkozik a gerinctelenekre, (csigát lehet vágni), baromfira, nyúlra. Ergo: sertésre igen. A törvény betartásán az állat-egészségügyi állomások őrködnek majd. Hogy a hivatásos és házi böl- lérek helyzete egyelőre még nem tragikus, arra a Tolna Megyei Állat-egészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző Állomás igazgatója figyelmeztet. Dr. Korzenszky Ernőd, - aki részt vett a törvény előkészítésében -, felhívja a figyelmet a jogszabály 11. fejezetének zárórendelkezésére, mely szerint egyrészt a törvény 1999. január 1-jén lép hatályba, a háztartásban tartott sertések levágására pedig csak négy év múlva kell alkalmazni. Az állat kábításának szóba jöhető eszköze a kábítópisztoly lehet, de nincs kizárva az elektromos áram sem. A hatóság szerepét betöltő állat-egészségügyi állomás bejelentés, vagy ellenőrzés útján szerezhet tudomást arról, ha valaki nem tartja be az előírásokat, és állatvédelmi bírságot szabhat ki. A törvényhez egyébként még végrehajtási utasítás nem készült. Dr. Korzenszky úgy fogalmazott: minden jóérzésű embernek örülnie kell, hogy Magyarországon van állat- védelmi törvény. (tf) Vasárnapi humor Micsoda különbség! — Délután vendégeket várunk - közli a feleség a férjjel, aki azonnal a könyvespolchoz siet és elkezdi leszedegetni az értékesebb könyveket. — Csak nem gondolod, hogy lopnak? — Azt nem gondolom, csak attól félek, hogy fölismerik. Állati — Mondja csak, ha adva van egy tehén és egy zsiráf, akkor honnan tudja megkülönböztetni, hogy melyik a tehén és melyik a zsiráf? Hosszas töprengés után íme a válasz: — Egymás mellé kell állítani őket és amelyik a tehén mellett áll, az a zsiráf. Történetek a melegvizes medencéből Ma aztán senkivel, de az égvilágon senkivel nem akarok találkozni, ki sem nyitom a számat - legfeljebb csak addig, amíg megeszem a fokhagymás lángo- somat, és leöblítem jó hideg ásványvízzel, amiben tudvalévőén rendkívül sok a nyomelem. A lángos egy rendes magyar fürdőhelyen egyszerűen „jár” az embernek, a víz meg nem hizlal, továbbá kitisztítja a szervezetet. — Ha bejövünk a vízbe, akkor vizesek leszünk - mondja végtelenül kedvesen egy vörhenyes hajú, kopaszodó, rémesen ronda vénember. Semmi kétség: szok- nyapecér. Ahogy üldögél az ember a simogató, jó meleg vízben, akaratlanul is megnézi azokat, akik zuhanyt vesznek, mielőtt a korlátot fogva letipegnek a medence lépcsőjén. Hát bizony nagyon formátlanok vagyunk. A testhez simuló fürdőruhák nem takarnak el semmit, a legtöbbünknek a hasa jóval nagyobb a kelleténél. Rém ronda, ahogy feszesen vagy kötényszerűen domborodik előre meg lefelé a comb irányába, pláne ha vékonykák a lábaink és mondjuk térdben kissé kifelé dőlnek. Aztán a hátak! Puklisak, görbécskék, s itt aztán nem rejti a blúz meg az ing a szeplőket, a máj foltokat és a szemölcsöket. A lebarnult bőr feketén fehéren megmutatja, hogy trikóban, ingben vagy atlétában kapálta valaki a kukoricát, húzta a falakat az építkezésen, a sofőrök meg arról ismerhetők fel majdnem pontosan, hogy az alkarjuk hihetetlenül barna, mivel ilyen hőségben vágányán kikönyökölnek a lehúzott ablakon. Az arcunkról is letö- rölhetetlen minden, amit valaha is átéltünk: sok a lefelé forduló ránc, a keskenyre összezárt, fehéredő és fénytelen száj, a résnyire összehúzott szem, a bizalmatlan, fürkésző tekintet. Dehát mi nem Cannes-ban, hanem Gunarasban vagyunk, ahová a környékről minden egyes nyugdíjasklub évente legalább egyszer szervez egy buszkirándulást. — Mindenhová elmegyünk, ahová csak visznek - mondja az előszállási férfi -, havonta egyszer kibírunk nyolcszáz forintot és legalább kimozdul az ember. - Hallja Feri! - kiabál rá a sarokból egy bordó fürdőruhás néni, aki foncsorozott, fehérkeretes, a hatvanas évek elején divatos napszemüveget visel, merthát kell a szemüveg, ha fénylő napsütésben kirándul az ember.- Hallja Feri, nem a maguk utcájában lakik a Varga Piros lánya, akit otthagyott az ura három gyerekkel?- A Dobosné, aki a gazdaságban dolgozott, aztán elküldték? — A franc se tudja, én csak úgy hívom, hogy csigaszemű, mert amilyen kicsi, olyan nagyok a szemei és ki vannak dülledve. Mert azt akarja elvenni a fiam. Milyen asszony az? Mondjon már róla valamit! — Semmit sem tudok róla, csak az anyját ismerem, de az nagyon rendes, dolgos, derék asszony. De ha meg ismerném, akkor se mondanék róla semmit, nem akar bajt az ember magának. Bonyhádi férfiak üldögélnek kissé odébb. Túl vagyunk az ebéden, lágy szalámi és sörillat lengedez a medence párás vize fölött. Természetesen a disznóölés a téma, ami évente többször is megesik, tekintettel arra, hogy a németben élő rokonok is szeretik a füstölt sonkát. — Amikor jöttek Münchenből az unokatestvére- mék - mondja, akit a többiek Szepinek szólítanak - leöltünk két hízót. Mert náluk mindent lehet kapni, sonkát is, meg szalámit is, jó is az, de nem olyan, mint amit mi kukoricán hizlalunk és rendes páclevet sem tudnak csinálni. Meghagytunk négy sonkát, a tél végén egy kamionos ismerős vitte ki németbe. Nyáron aztán, hogy mentünk hozzájuk, nézem ám, hogy lenn az alagsorban csepeg a sonka. Csak egyet ettek meg, a többit meg se kezdték, és nincs rendes spájzuk sem. Olyan helyen akasztották fel egy vastag spárgára, ahol nagy ablak volt, és besütött a nap. Akkor gondoltam én, hogy nem is azért kell nekik a magyar sonka, mert az ízére éhesek, hanem hogy eltudjanak dicsekedni a szomszédnak és a kollégáknak az eredeti füstölt hússal. Nagyon felbosszankodtam ezen, de aztán elszállt a mérgem, mert az unokatestvérem belecsempészett ötven márkát a mellényembe. Itthon vettem csak észre, és igen, de igen jól jött, mert rá nemsokára operáltak és az orvosnak, aki engem meg- műtött, húszezer forint a tarifája. Mondtam is az asz- szonynak: hallod-e te Lizi, én ezt az orvost a mellényzsebemből ki tudtam fizetni! D. Varga Márta A 1 » i
