Tolnai Népújság, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-18 / 167. szám

FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY (Folytatás az 1. oldalról.)- Milyen volt az első munkanapja az igazság­ügy-minisztériumban? — Az egész hetem nagyon jól telt. Talán ez volt az a hét, amikor minden nap azt éreztem, hogy árad felém a szeretet, a biztatás. Az ajándék virá­gok elárasztották a lakásomat, pénteken például negyven szál kardvirágot kaptam egy kötegben. Nagyon jó érzés volt, hogy együtt örülnek az em­berek velem és bíznak abban, hogy sikerül válto­zásokat elérni azon a területen, melynek a mi­nisztere lehettem. A gratulációk másik része an­nak szólt, hogy a kormány egyetlen női tagja va­gyok.- Ráadásul vidéki. — Hogy immár a harmadik ciklusban kerültem be a Parlamentbe, azt a Tolna megyei választók­nak köszönhetem, a nyolc év képviselőségnek ami mögöttem áll. A magyar történelemben eddig kilenc női miniszter volt. Számomra nagy öröm, hogy Tolna megye két női minisztert is adott a kormánynak - dr. Csehák Judit volt az első - az elmúlt években.- Itthon, Tamásiban is ünnepeltek? — Itt is nagyon sok virágot és gratulációt kap­tam. Most, szombaton a barátainkkal és a válasz­tási kampányban segítőkkel ünnepeltünk.- Nyolc év kemény, céltudatos munkája ered­ményeként került az igazságügyi tárca élére. Mi­lyen változásokat tervez? — A változások sajnos nem úgy születnek, hogy van egy jó koncepciónk, és ezt végre kell hajtani. Az elmúlt idők eseményei azt bizonyítot­ták, hogy a meglévő büntetőjogi intézmények al­kalmatlanok arra, hogy hatékonyan fel lehessen venni a harcot a szervezett bűnözés ellen. Ezért ezzel a kérdéskörrel kellett kezdenünk a mun­kánkat az Igazságügy-minisztériumban. Mi vol­tunk talán az elsők, akik olyan jogalkotási prog­ramcsomagot készítettünk, ami azt tartalmazza, Joggal a maffia ellen Beszélgetés dr. Dávid Ibolya igazságügy-miniszterrel hogyan lehet felvenni a harcot a szervezett bűnö­zés ellen. A vagyoni alapokat kell megrendíteni — Milyen módosításokat tartalmaz a csomag? — Ez számos törvényre kiterjedő módosító ja­vaslatokat tartalmazó csomag, de nincs egyetlen olyan eszköz, törvénymódosítás, amivel csodákat lehetne ígérni. Csak nagyon sok kis lépés van, amivel mindig kicsit közelebb lehet jutni ahhoz, hogy a szervezett bűnözés ellen eredményes le­gyen a harc. A csomagban két, teljesen új elem van, amiben én személy szerint nagyon bízom. Az egyik, hogy a jogi személyek büntetőjogi felelősségét meg kell teremteni, a másik - amit nem ismer jelenleg a magyar jogrendszer -, hogy a vállalkozások ne­vében, gyarapodása érdekében elkövetett bűncse­lekmények esetében is lehessen jogi felelőséget alkalmazni. Önmagában a büntetési tételek emelésének nincs nagy visszatartó hatása a bűnözésre. Szo­morú tapasztalat, hogyha eddig ötszázezer forin­tért lehetett bérgyilkost fogadni, akkor a bünte­tési tétel emelésével arányosan emelkedik majd ez a tarifa is. Ezért én inkább azokban a megoldá­sokban hiszek, amelyek vagyoni alapjaiban ren­dítik meg a szervezett bűnöző csoportokat. Erre a pillére épül az csomag, amelyet mi előterjesztet­tünk. — Rendőri körökben gyakran hangzik el, hogy hiába fogják el gyorsan a bűnözőket, ha pár nap múlva az ügyészség szabadlábra helyezi őket. . . — Szeretnénk megteremteni annak az alapját, hogy legyenek olyan, a társadalomra különösen veszélyes bűncselekményeknél, mint a szerve­zett bűnözés, speciális eljárási szabályok, melyek alkalmazásával hosszabb ideig lehet ezeket a személyeket előzetes letartóztatásban tartani. — Sokakat irritál az egyre inkább terjedő kor­rupció. — A korrupció és a szervezett bűnözés általá­ban kézen fogva együtt járnak, egyik feltételezi a másikat. A szervezett bűnözés egyik módszere, hogy az elért eredmények mögött bizony meg­vesztegetések állnak. Korrupciót általában ott kö­vetnek el, ahol döntéshozatal születik, elsősor­ban pénzek elosztásánál. Én itt megint csak abban hiszek, hogy a kor­rupcióhoz vezető utat kell megszüntetni vagy nehezíteni, mert a már bekövetkezett bűncse­lekményeknél a felderítés rendkívül nehéz, hi­szen mindkét fél -, aki korrumpál és akit meg­vesztegetnek - abban érdekelt, hogy ne derüljön ki - ezért tagadnak. így azokat a lépcsőfokokat kellene megvizsgálni, amelyek megvásárolhatóvá teszik az embereket. Ha több lépcsős döntésho­zói eljárást tudunk beiktatni, hogy ne egy-két ember döntése alapján mondhassák ki az utolsó szót, ha ki tudjuk zárni a szubjektív elemeket és meg tudjuk valósítani az ellenőrzést, akkor előre lehet lépni. Meg fogjuk vizsgálni az összeférhetet­lenségi szabályokat és sokkal szigorúbb szabá­lyokat vezetünk be azokon a területeken, ahol jobban ki vannak téve az ügyintézők a megvesz­tegetés lehetőségének. Halálbüntetés vagy életfogytiglan- A kormánypárt egyik koalíciós partnerének, a kisgazdapártnak programjában szerepelt a ha­lálbüntetés visszaállítása. A téma a lakosságot is élénken foglalkoztatja. Ezzel kapcsolatban mi az Ön álláspontja? — A választási kampányom során mindenhol - szinte kivétel - nélkül szóba került a téma, ezért mindenképpen foglalkoznunk kell vele. Nagyon nehéz helyzetben vagyunk, hiszen egyik oldalról elemi igénye a magyar társadalom­nak és az országnak, hogy a fejlett európai orszá­gok közé tartozzunk, másik oldalról ez kötele­zettségekkel is jár. A fejlett európai államok kö­zösségének jogszabályai vannak, amelyeket ne­künk be kell tartanunk és melyekhez már csatla­koztunk különféle egyezmények formájában. Nem azt mondom tehát, hogy nem lehetne visszaállítani a halálbüntetést, de fel kellene mondani a már megkötött egyezségeket, alkot­mányt és büntető törvényt kellene módosítani. A kérdés azért hipotetikus, mert ehhez kétharma­dos döntés szükséges és az Országgyűlésben je­lenleg sem a politikai szándék, sem a jogszabály módosításához szükséges többség nincs meg. Egyébként évente kettő-öt főről lenne szó, aki­ket halálbüntetéssel lehetne súlytani. A kérdés tehát az, büntetheti-e tovább ez a néhány ember a társadalmat az EU beilleszkedés kapujában vagy meg kell találnunk azokat az egyéb eszközöket, amelyek a bűncselekmény elkövetésétől jobban elriasztják őket, mint a jelenlegi szabályaink.- Melyek lennének ezek? — Az egyik megoldás — ami az európai uniós szabályokkal is összeegyeztethető —, hogy legyen a bírónak a büntetés kiszabásánál bizonyos ese­tekben módja arra, hogy kimondja, feltételes sza­badságra nem bocsátható az elítélt. Ugyanakkor ha bevezetné a magyar jogrend a valóban élet­fogytig tartó szabadságvesztést, akkor arányosí­tani kell az egész büntetési rendszert, ami egy nagyobb átalakítást igényelne a magyar jogrend­szerben. F. Kováts Éva Lovagok és mesterek Visegrádon (Folytatás az 1. oldalról.) A lovagi tornát egy ismert színész, Papp János vezé­nyelte le (ágy lesz Szíriusz kapitányból „lovagirá­nyító” kommentátor - a szerk.j, aki a Salamon-to- ronyban a tömeg ellenére is kellemes, közvetlen hangulatot tudott terem­teni. A lovagok íjászkod- tak, célba dobtak, vívtak, ez utóbbit még láncos bu­zogánnyal is. A királyi pár örömmel nézte a viadalt, a fenséges urat többször is megkörnyékezte egy-egy kisgyerek. Netán hercegi csemete? A záróképben a magyar­török csatát természetesen a „mieink” nyerték, a szájhős varkocsosokkal szemben. De nem hagyták annyiban a vesztesek: el­raboltak egy magyar le­ányt. Ekkor jött az igazi csata: közelharc és ágyú­dörgés egyaránt volt, a közönség az első durra­násnál egy emberként rezzent össze. A lánysza- badítás után már min­denki mosolygott a szó­nok szavain: „Éljenek a győzők! Na jó, most az egyszer éljenek a holtak is!” A Mesterségek terén kézművesek mutatkoztak be: hangszerkészítő, fafa­ragó, íjkészítő,, fazekas, szőnyegszövő, kosárfonó, gyertyamártó, és még hosszasan sorolhatnánk. Idén is sokan voltak kí­váncsiak az egyetlen hazai fegyverkovács tevékeny­ségére, ő a bonyhádi Fa­zekas József. A jgyerekek pedig tátott szájjal nézték azokat a mesterségeket, amelyek ma már ritkán kerülnek az ember köze­lébe, de nem szabad, hogy feledésbe merüljenek. Máté Réka Az évezred utolsó Woodstockja Ozorán? Beszélgetés Will „Shakespeare”-rel, aki nem fesztiválszervező, nem egy angol ember, és otthona a nagyvilág — Hogyan szólíthatjuk: Mr. Miller, vagy Mr. Shakes­peare? — William Miller a nevem, de sokan Shakespeare-nak szólítanak. Sok évet töltöttem Londonban, onnan a név. — Annyit tudunk, hogy fesztiválszervezéssel foglalko­zik, világszerte hozott tető alá fesztiválokat, mégis: kicsoda ön? — Ez tévedés, nem feszti­válszervező vagyok. Utazom a világban csaknem hét éve, harminchét országban jár­tam. Igazából egy dolog ér­dekel: az ember az életben vagy egy probléma része, vagy a megoldás része. En­gem a megoldások érdekel­nek. Egy évet Boszniában töl­töttem, négyszáz tonna élel­miszert és gyógyszereket, mentőautókat szállítottam. Három hónapot Albániában, egy árvaházban dolgoztam gyerekekkel. Negyven tonna ruhát, cipőt „szerveztem” ne­kik. Más segélyszállítmá­nyokkal dolgoztam, például Afrikában, de részese voltam a Greenpeace-mozgalomnak is. — Úgy hallottuk, Kazahsz­tánban is közreműködött egy rendezvény szervezésében. Ott például mit csinált? — Ez egy filmes vállalko­zás volt, egy angol filmgyártó cég „bérelt fel”, amely szap­panoperát rendezett Almád­ban. Rengeteg pénzt keres­tem, háromezer dollárt. — Honnan az ötlet, hogy valahol egy Napfogyatkozás- Fesztivált kellene rendezni? — Sok utazó, hippi, techno-rajongó tudatában van, hogy közeleg az évezred utolsó napfogyatkozása, és rengetegen a világon csak azért kelnek útra, hogy együtt tanúi legyenek ennek az eseménynek. Két éve Indi­ában volt egy eclipse-festival, ide háromezer ember érke­zett a világ minden tájáról, Iz­raelből, Afrikából, Angliáiról, az Egyesült Államokból, hogy a sivatag közepén megnézzék a napfogyatkozást. Tavaly Venezuelában ötezren látták. A techno-kultúrával együtt egyre több ember tudatára ébred annak, hogy felelős a világáért, számunkra nem közömbös a planétánk. A techno-zene eredete is a pri­mitív, törzsi kultúrában gyö­kerezik.- Berlinben, ahol Ön él, hatalmas techno-fesztivált rendeznek, Lőve Parade né­ven.- Én nem szeretem a Love- Parade-et, az nem egy igazi fesztivál, hanem másfél mil­lió ember sörözése. Én egé­szen mást szeretnék csinálni, mint egy egyszerű techno- party: az évezred utolsó Woodstockját. Hét napot ze­nével, előadásokkal.- Ezt a fesztivált sok he­lyen meg lehetne rendezni. Ózorán egy angol meglehető­sen ritkán akar ilyet csinálni, szóval miért éppen Ozora?- Jó kérdés ... Ott kezde­ném, hogy én nem egy angol ember vagyok, hanem egy ember, aki ugyanazon a pla­nétán él, mint más nációkhoz tartozók. Az én otthonom nem ér véget a határoknál, Ozora is ugyanúgy az ottho­nom. Nagyon sok nyílt feszti­vál van Európában, egy friss, új helyet akartam találni. Az a vonal, ahol a napfogyatkozás látható, sok európai országon át húzódik, Angliától Romá­niáig. A partneremmel együtt úgy döntöttünk, itt Magyar- országon rendezzük meg.- Mikor válik véglegessé, hogy itt, vagy máshol lesz a fesztivál? — Sikerült megállapod­nunk, az Eclipse Festival 1999. augusztus 9-től 15-ig Ozora határában lesz, ez a végleges időpont és helyszín. Három napon keresztül csak utaztunk Magyarországon. Nagyon sok jó helyet talál­tunk, de úgy érezzük, hogy a legjobb Ozora, mert a pol­gármesterasszony nagyon együttműködő és szimpati­kus ember. KÉP ÉS SZÖVEG: TÓTH FERENC William Miller 1999. augusz­tus 9-től 15-ig Ozorán sze­retné megrendezni az évezred utolsó napfogyatkozásának fesztiválját, zenék, művésze­tek, emberek ezreinek kaval- kádjával. Képünkön az „Ozorai Nap- fogyatkozás” eddigi előkészí­tői (balról jobbra): Lakatos László (Will budapesti társa), Will Shakespeare (borotvált fejjel, a tarkón kis copffal), elöl Schranz Istvánná, Ozora polgármestere, és Kiss Jó­zsef, a fesztiválhoz a terüle­tet adó téesz elnöke. A polgármesterasszony bí­zik benne, hogy a község éle­tét nem fogja zavarni a deci- belözön és a rajongóáradat. A falu népe eddig is megértő volt, szerették az újat - gon­dolja. » ■ I i 4

Next

/
Thumbnails
Contents