Tolnai Népújság, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-18 / 167. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1998. július 18., szombat Rejtett értékeink Deszancsics Arzén medinai pópa A XIX. századi Tolna megyében a hajdan nagy teret foglalt délszláv népességnek már alig maradt néhány gyülekezete, századunk végén pedig egyedül Medinán működik kisebbségi önkormányzatuk. Ennek tudatában érdekes visszatekintenünk egy olyan férfiú életére, aki munkásságával egykor fél évszázadra határozta meg gyülekezete életét, de akiről már a történelemkönyvek nem tudnak. Deszancsics Arzén a Baranya megyei Lánycsókon született, a görögkeleti naptár szerint 1816. október 28-án. Atyja, aki az ipeki szerb pátriárka, a délszlávokat honunkban letelepítő Csemo- vics Arzén után adott neki keresztnevet, kovácsmester volt, s daliás termetű fiát szigorúan fogta. Az egyházi életbe a kéméndi plébános avatta be: nemcsak latinra tanította, hanem még a ministrálásba is bevezette. Az eszes fiút a mohácsi kis gimnáziumba íratták, utóbb Zomborban tanítóképzőt végzett, 1838-ban a szentendrei püspök rendelte Medinára. Az ifjú pap, akinek példaképe a bácsi püspökké lett Angyelics pátriárka volt, pezsgő-zajló világba lépett: a községgel Bezerédj István ekkor kötött szerződést a kilenced megváltásáról, a megyei reformnemesség pedig sűrűn látogatta a hidjai kúriát. Arany Antal kölesdi lelkész, akitől adataink származnak, megörökítette: „szerették, különösen fiatal korában a társaságokban tréfás, víg kedélyű modoráért, magaviseletéért, beszédeiért, néhai boldog emlékű Bezerédj István annyira megszerette őt emiatt, hogy mindennapos vendégének hívta meg házához, asztalához”. A forradalom és szabadságharc ideje alatt nem csatlakozott a császárhű csapatokhoz, sőt 1849 után lebeszélte híveit arról, hogy a bujdosókat feladják, mondván „ezek a kápolnai Baurokhoz és a hidjai Bezerédjekhez zarándoklók nem vétettek nekik, nem bántották őket”, „s így sok üldözöttnek életét megmentette a hazának”. Nem akármilyen szervező lehetett más téren sem, hiszen 1856-ban mindössze negyven forinttal kezdett hozzá a máig álló, szép, klasszicista stílusú templom megépíttetéséhez. A vele egy évben született tolnai építőmester, Geiger Flórián tervei és vezetése mellett még az évben elkészült a szentegyház, amelyhez távol élő hittársak éppúgy hozzásegítettek krajcárjaikkal, mint a helybeliek téglavetéssel és ingyenmunkával. Még azt is megérte, hogy 1887-ben az idő elnyűtte tetőt renováltatta. Egyházi elismerésként 1880-ban szentszéki ülnökké nevezték ki, némi anyagi jutalmat is kapott, de felesége, majd édesanyja halála után szinte remeteként élt, „a háztartás gondjait is majdnem egyedül vitte, vezette, maga főzött”. Hívei élete alkonyán nem kedvelték már, mert túlságosan szigorúnak tartották, pedig alighanem csak ők változtak a világgal, pópájuk a régi maradt hitében és erkölcsében. Bezerédj Etelka halálával az utolsó is eltávozott azok közül, akikre tisztelettel nézett fel, s ő magára mara- dottan nem is kereste, nem lelte meg helyét. Az utolsó évben a templom búcsújára a falu legnagyobb ünnepére, pünkösdre meghozatta halotti ruháját, hogy június 24-én „abban még egyszer szolgálhasson, habár betegen is; maga rendelte az üveggel befedendő diófa koporsót (Pető kölesdi asztalos remekművét), megcsináltatta téglából kriptáját, hogy másnak ne csináljon vele alkalmatlanságot, sőt temetéséről is rendelkezett, hogy a grábóci zárdafőnök s diakónusa, a báta- széki s véméndi lelkészek fungáljanak temetésénél”, amiről külön értesítést senkinek nem küldetett. Ennek ellenére 1888. július 20-án bekövetkezett halála után két nappal temetése „roppant nagy közönség kísérete mellett” ment végbe, „kik a közeli falvakból s pusztákról sereglettek össze”, hogy elbúcsúztassák „a derék, tekintélyes, jókedélyű, igaz magyar érzelmű, széles körben ismeretes rác pópát”. Az egykori barát, Arany Antal lelkész, nekrológjában írta: „Tudósításomat azon óhajtásom kifejezése mellett zárom be, adjon Isten a magyar- országi szerb egyházaknak több ilyen nemes hazafi jellemű s magyar érzelmű papokat, mint Deszancsics Arzén volt.” S talán a híveit hazafiságra nevelő, gyülekezetének templomot építtető pópának a kései utókortól is méltóbb emlékezetet ... Dr. Töttó's Gábor A szekszárdi Illyés Gyula Megyei Könyvtár Porta Galériája Cseh Gábor festőművész alkotását, A „Grand Canyont” mutatja be és néhány borosüveg címkét, melyek ugyancsak a neves szekszárdi alkotót dicsérik. Öt évvel ezelőtt kezdődött a Hónap műtárgya sorozat a könyvtárban. Lapunk nyomon követte az újabb és újabb bemutatókat. Cseh Gábor festményével indult a további érdeklődésre számot tartó kezdeményezés. A könyvtár nyári szünete után visszatérünk a galéria eddigi eredményeire és további tervekről is szólunk az évforduló kapcsán. fotó: gottvald A Marille marad A német helyesírási reform Osztrák és svájci hivatalos helyeken, s mindenütt, ahol már milliókat invesztáltak a német helyesírási reform megkövetelte átállásba, megkönnyebbülten fogadták a német alkotmánybíróság keddi ítéletét, amely szerint nem ellenkezik az alaptörvénnyel a reform, nem sérti az állampolgárok személyiségi jogait. A német alkotmánybíróságnak természetesen formálisan nincs joga arra, hogy eldöntse, törvényes-e a helyesírási reform bevezetése Ausztriában és Svájcban, ám mind Bécs- ben, mind Bernben feszülten figyeltek Karlsruhéra, mert ha az ottani alkotmánybírák az ellenzőknek adtak volna igazat, felfordulás támadt volna a specifikumaival együtt is egységes német nyelv- és kultúrkörben. Ausztriában is fordultak panasszal az alkotmánybírósághoz, de itt sem a panaszosnak adtak igazat. Ilyen formán augusztus elsejétől a hivatalokban és az iskolákban az új helyesírási szabályok szerint kell írni, fogalmazni, bár azért beiktattak néhány év átmeneti időszakot is. Németországból olyan híreket hallani, hogy a hivatalokban csak a szeptember 27-i parlamenti választások után lesznek érvényesek az új szabályok, Helmut Kohl és kormánya a választások előtt nem akarja magára haragítani a hivatalnoki kart. Svájcban az átállást úgy gondolják, hogy az augusztus elseje után elfogadott törvényeket, jogszabályokat, magyarázatokat stb. fogalmazzák majd már az új szabályok szerint. Ausztriában nem érinti az új szabályozás a csak itt használatos szavakat, kifejezéseket. A különbségekre példaként általában a sárgabarackot hozzák fel, amelynek elnevezése Ausztriában a dallamos Marille, Németországban a szintén kellemes hangzású Aprikose. Ausztriában eddig egy szó volt az „ily módon”, „úgyhogy”, azaz a „sodass”, a jövőben egybe is, meg külön is lehet majd írni. A német nyelvterületen 1774 óta próbálkoznak újra és újra helyesírási reformmal, vagy a szabályok egységesítésével, ez a beavatkozás rendszerint utólagos: útmutató jelleggel rendszerezik és „hivatalos rangra” emelik mindazt, ami a nyelvben már gyökeret vert. Azok az országok, ahol a német hivatalos nyelv, illetve a német kisebbséggel rendelkező országok a kilencvenes évek közepén írtak alá Bécs- ben szerződést a reformról. A mostani nekiveselkedés- nél egyes tudósok a kis kezdőbetűs írásmódot részesítették előnyben (a németben a főnév nagy kezdőbetűs), valamint az idegen szavak helyettesítését német szóval, az idegenes írásmód megszüntetését. A kisbetűs írásmód hívei azonban vereséget szenvedtek, s továbbra is szerepelhet a „h” a „t” után olyan szavaknál, mint a Theater (teátrum, színház), vagy a Thron (trón). A karlsruhei állásfoglalás kialakításában döntőnek tűnik az a körülmény, hogy az új írásmód nem túlságosan zavaró, nem jön létre „kommunikációs törés” az új használói és mindazok között, akik ragaszkodnak a régihez. A média, a kiadók, a szerzők, cégek, magánszemélyek szabadon eldönthetik, hogy csatla- koznak-e az új formákhoz. Ausztriában attól tartanak, hogy az átállás szerzői jogi problémákat vetne fel, esetleg a szerző nem adná hozzájárulását ahhoz, hogy szövegét átjavítgassák. Az osztrák lapok hozzáállása vegyes. A Kurier csak a gyerekeknek készülő oldalait kívánja új módon írni, a patinás Die Presse bojkottot hirdetett. A Der Standard című lap a középutas megoldás híve. Alapvetően nem elutasítóak, de megvárják, hogy miként döntenek a német nyelvű hír- ügynökségek, ahol húzódoznak a nagy költségeket felemésztő átállástól, a jövő év nyaránál hamarabb semmiképp sem programoznak át. A hírügynökségek meg akarják várni azt is, hogy miként döntenek az észak-németországi Schleswig-Holsteinben. Amennyiben az ügyben népszavazást kezdeményezők sikerrel járnának, a tartomány akár nyelvi szigetté is válhat a német nyelv tengerében. S. Kovács Ferenc , jKeressük egymást!” Jelige: Ketten könnyebb 30 éves (178/70), elvált férfi vagyok. Szekszárd közelében élek szüleimmel, ám városban dolgozom. Szeretem a zenét, TV-t, kirándulást, a házkörüli munkával is szívesen foglalkozom. Romantikus, megbízható alkat vagyok. Lehet rám számítani. Szeretnék megismerkedni egy korban hozzám illő (35^10) éves, arányos alkatú, csinos, megértő, szolid és hűséges hölggyel komoly kapcsolat reményében. Lehetőleg fényképes levelet várok. Jelige: Etelköz 57 éves, káros szenvedélytől mentes, független, nyugdíjas nő vagyok. Szeretek táncolni, strandolni, és szeretnék szeretni. Megismerkednék egy 60-65 éves, független, káros szenvedélytől mentes férfival, aki hozzám költözne. Jelige: Közös jövő 42 éves (170/85), elvált, két gyermekét egyedül nevelő, falun élő férfi 35-40 év körüli társat keres. Én sokat dolgozom, a kikapcsolódást néha az olvasás, horgászás jelenti számomra jelenleg. Lehetőleg nem dohányzó, családszerető, takarékos, és gyermekszerető, megértő hölgy levelét várom. Nyelvet tanuló eurokraták A brit kormány nyelvleckéket kíván adni az Európai Unió hivatalnokainak, felhasználva az időt, amíg a szigetország tölti be az Unió elnöki tisztét. Az eurokratáknak névezett brüsszeli bürokraták ugyanis úgy beszélik a nyelvet, mint a kérődző tehenek - állítja Martin Cutts, akit a nyelvművelő akció vezetésével bíztak meg. A hivatalnokok ráadásul olyan nyakatekerten és dagályosan fogalmaznak a diplomácia nemzetközi nyelvén, hogy az unió dokumentumai kétszer vastagabbak az indokoltnál. Kérdés, hogy az eurokraták hajlandók-e iskolapadba ülni, és elsajátítani a tiszta, világos angolságot, vagy előbb- utóbb a briteknek kell megtanulniuk a brüsszeli angolt. Bízzál az Úrban, és tégy jót, akkor az országban lakhatsz, és biztonságban élhetsz. Légy csendben, és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja! Zsolt. 37,3. és 7. vers Aggódva hallgatjuk a híreket - nem múlik el nap rettenetes esemény nélkül - rablás, gyilkosság, robbantás ... Sokszor érezzük, veszélyben vagyunk, és azt sem tudjuk honnan, mikor tör ránk. Szeretnénk megóvni családunkat és magunkat a baj lehetőségétől, de minden nap hallunk, látunk valamit ami újra és újra figyelmeztet: nincs csodaszer, varázsige vagy boszorkány praktika arra, hogy nappal és éjjel, otthon vagy az utcán az Jó hír egész család biztonságban legyen. „Kicsik” vagyunk, szeretnénk felnőni, igyekszünk ezért lépést tartani a korral, azt gondoljuk, ha nem tudunk mi is csalni és hazudni, menthetetlenül elveszünk. Bosszant a gondolat, akik nincsenek tekintettel Isten és ember törvényére, azok előnyben vannak velünk szemben. Félelmeink közben soha nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten mindig a közelünkben van. Egy doktornő mesélte, hogy amikor kislányát a kórházból hazavitte, nagyon félt, hogy a baba meg fog halni. Folyamatosan mellette volt, nem aludt, de három nap múlva teljesen kimerült, és akkor azt mondta, hogy Istenre bízza a kislányát, mert ő nem tud rá éjjel-nappal vigyázni. Tudjuk-e ilyen hittel Istenre bízni félelmeinket, vagy kishitűségünkbe süppedve kesergünk és rettegünk? Sokszor fog el a kétség, de tudni kell, hogy Isten ott van mellettünk és nem hagy el akkor sem, ha mi a félelemtől reszketve kuporgunk! Tehetetlennek érezzük magunkat, ha csendben várunk, de nem a semmire, az Úrra várunk. „Szabadíts meg minket a gonosztól” kérjük naponként a Krisztus Urunktól tanult imádságban, és ezzel mindent megtettünk a ránk leső rossz ellen. Kérjük imádságban Istent, hogy a kis hitűségünktől is szabadítson meg, hogy derűsen tudjunk élni ebben a sokszor szomoní félelmekkel teli országban. Ámen. Johanné Kertész Lea Ima az iskolában Harminchat esztendővel azután, hogy az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága alkotmányellenesnek nyilvánította a kötelező iskolai imádkozást, az állami oktatási intézményekben egyre-másra alakulnak úgynevezett vallási diákcsoportok. Természetesen még mindig törvénybe ütközne, ha egy iskola vezetősége közös reggeli imádkozást próbálna rákényszeríteni hallgatóira, de a diákok részt vehetnek bármilyen vallási rendezvényen, feltéve, hogy ők maguk szervezik azt, tevékenységük önkéntes, és tanítást nem zavaiják. E vallási „klubok” tagjai az iskolai létesítményeket is használhatják, hirdetményeiket közzétehetik az iskolai újságban vagy rádióban. A Clinton-kormányzat által kidolgozott iskolai szabályzat engedélyezi, hogy a diákok imádkozzanak pl. dolgozatírás előtt - de csakis egyedül, erre az iskolában szervezett formában nem kerülhet sor. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.30. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér (Gyermek-istentisztelet), 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (Minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (Gyermek-istentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (Gyermek- és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (Gyermek- és diákmise), 11.15 óra.
