Tolnai Népújság, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)
1998-07-02 / 153. szám
1998. július 2., csütörtök Országgyűlés Melléklet 7. oldal Az első népképviseleti Országgyűlés A forradalom legfontosabb törvényei Pest március 15-ei forradalma idején Pozsonyban ülésezett a rendi országgyűlés, így a forradalmi átalakulás törvényeit, köztük a népképviseleti országgyűlés és a felelős kormány alapintézményeit az iktatta törvénybe - mondja Gergely András történész, a korszak kutatója, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora. - Ily módon hónapok reformmunkájára támaszkodva nem töréssel, hanem jogfolytonossággal, a népképviseleti országgyűlésben öltöttek testet a forradalom céljai, és ebben egyedüliek voltunk Európában. Az országgyűlés megnyitása a pesti Vigadóban A Pesten, a Vigadóban összeült népképviseleti parlament a szükséges formaságok elintézése, például a házszabály megalkotása, a tisztségviselők megválasztása után szinte azonnal nekilátott a fontos törvények megszövegezésének. Az országgyűlés összehívását a kormány május közepén határozta el, elsősorban a hor- vát és szerb részről fenyegető fegyveres szervezkedés, támadás veszélyei miatt. Eredetileg csak egy rövid nyári ülésszakról volt szó, azzal, hogy az érdemi munkát majd ősszel kezdik el. A képviselők azonban saját elhatározásukból együtt maradtak, és mellőzve minden pártoskodást, mint egy rangos társaskörben, okos eszmecserék során törvénykeztek. A jelentős jogszabályok sorában az első a költségvetési törvény elfogadása volt. Itt hangzott el - 1848. június 11én - Kossuth híres megajánlási beszéde, amelyben 40 millió forintot, 200 ezer ember fegyverbe állítását kérte, a forradalom vívmányainak megvédésére. A honatyák egyetértettek javaslatával és a többi között felhatalmazták arra, hogy papírpénzt bocsásson ki. Itt, ettől a naptól indul tehát a híres Kossuth-bankók története. Egy másik törvény a kötelező, anyanyelven folyó, hatéves népoktatást kívánta bevezetni. Ezt a valóságba átültetni - a harci események miatt - csak 1868-ban, az Eötvös-féle törvénnyel sikerült. 1849-ben a Ház Debrecenbe, Szegedre, Aradra történt kényszerű költözései miatt csak nagy nehézségek között tudott dolgozni. Mégis, július 28-án két nagy horderejű törvényt alkotott meg, történetesen éppen Szegeden. Az egyik a nemzetiségekről, a másik a zsidók emancipációjáról szóló jogszabály. Mindkettővel régi adósságot törlesztettek a képviselők - hangsúlyozza Gergely András. - Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy nem elégséges a politikai jogokat „mindenki” számára deklarálni és megadni, hanem azokat külön kell biztosítani a nemzetiségeknek. A zsidósággal, amely különösképpen kiállt a forradalom és a szabadságharc mellett, ugyanez volt a helyzet. Miként a nemzetiségekét, az ő jogaikat sem rendezték 1848 tavaszán, és ezt pótolva, szintén törvénybe iktatták. A törvények értékét aláhúzza, hogy népképviseleti parlament által születtek - mondja a professzor. - Ez óriási jelentőségű, ugyanis csak olyan rendszerben biztosítható a nemzeti célok végrehajtásához a társadalom engedelmessége, jóindulata, támogató egyetértése, amelyben a törvényeket a nép választott követei hozzák. Márpedig széles tömegek érezhették 1848-ban, 1849-ben úgy, hogy ők csinálták a forradalmat, övék a Batthyány-kormány, a Kossuth- kormány, a parlament. A függetlenségről Részlet az 1849. II. tv. a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatából (1849. április 14., Debrecen) „Mi, a magyar álladalmat törvényesen képviselő nemzetgyűlés... jelen ünnepélyes nyilatkozatunk által, Magyarországot elidegeníthetetlen természetes jogaiba visszahelyezve... az általunk törvényesen képviselt nemzet nevében kijelentjük 1-ör. Magyarország a vele törvényesen egyesült Erdély- lyel és hozzátartozó minden részekkel és tartományokkal egyetemben szabad önálló és független európai státusnak nyilváníttatik s ezen egész status területi egysége feloszthatatlannak s épsége sérthetetlennek kijelentetik. 2-or. A Habsburg-Lothrin- geni ház a magyar nemzet elleni árulása, hitszegése és fegyverfogása által, miszerint az ország területi épségének eldara- bolását... s az ország önálló statuséletének eltörlését fegyveres erőszakkal megkísérteni, evégett idegen hatalom (az orosz cár és a szerb vajdaság) fegyveres erejét is a nemzet legyilko- lására használni nem iszonyodott... Magyarország, a vele egyesült Erdély és a hozzá tartozó minden részek és tartományok feletti uralkodásból ezennel a nemzet nevében örökre kizáratik, kirekesztetik, a magyar koronához tartozó minden címek használatától örökre megfosztatik s az ország területéről s minden polgári jogok élvezetéből számkivettetik.” Kossuth beszéde Kossuth beszéde, 1848. július 11-én „Mondják ki Önök, hogy azon rendkívüli körülményeket, melyeknél fogva a hongyűlés... összehivatott, méltó tekintetbe vevék, a nemzet el van határozva koronájának, szabadságának, önállásának védelmére... felhatalmazza a kormányt arra, hogy szükséghez képest legalább 200 000 fegyverest állíthasson... Ha mi vagyunk e nemzet miniszterei, holnap mások lehetnek, ez mindegy, a nemzet ezzel a minisztériummal vagy másikkal kell hogy megmentse a hazát, de hogy... megmenthesse, a nemzetnek erőt kell teremtenie. Azért... adja meg a Készült a Ferenczy Europress szerkesztésében Munkatársak: Csák Elemér, Deregán Gábor, Kormány Ildikó, Major-Maróthy Szabolcs képviselőház a 200 000 főnyi katonát s az erre szükséges pénzerőnek előteremtését... („Megadjuk!" - harsogja a terem.) Követek és mártírok A márciusi ifjak közül Irányi Dániel, Irinyi József, Klauzál Gábor lett követ az első népképviseleti országgyűlésben. Táncsics Mihályt két helyen is megválasztották, Bácsalmáson és Siklóson; ő a siklósi kerület mandátumát fogadta el. Pálmány Béla, az Országgyűlés irattárának és levéltárának a vezetője a közelmúltban első ízben publikálta az 1848—49. évi képviselők minden korábbinál teljesebb „névtárát”. A felsorolásban olyan ismert nevek találhatók, mint: Batthyány Lajos gr., Deák Ferenc, Eötvös József br., Kemény Zsigmond br., Kossuth Lajos, Pulszky Ferenc, Szemere Bertalan, Széchenyi István gr., Teleki László gr., Trefort Ágoston, Vörösmarty Mihály.- Végignézve a napjaink embere számára is ismert és ismeretlen neveket, a legnagyobb tisztelettel minden bizonnyal azok iránt viseltethetünk, akik életükkel fizettek azért, hogy kiálltak a magyar függetlenség mellett - mondja a kutató. Példaként ifj. Szacsvay Imrét említi. A fiatal ügyvéd, Nagyvárad és Váradolaszi képviselője, a szabadságharc leverése után egyetlen tollvonásért kellett meghaljon. Ő volt ugyanis az országgyűlésben a jegyző 1849. április 14-én, és aláírta a függetlenségi nyilatkozatot. Minden egyes képviselőt hadbíróság elé vontak, aki 1848. október 3-a, az ország- gyűlésnek Ferdinánf király által történt önhatalmú és törvénytelen feloszlatása után is a helyén maradt. A külföldön tartózkodókat távollétükben halálra ítélték, nevüket a bitófára szegezték, mintha felakasztották volna őket. A később hazatérteknek még a ’ 60-as évek közepén is számolniuk kellett a megtorlással.- A múlt század második feléből fennmaradt egy 105 kivégzett nevét - köztük az aradi 13-akét - tartalmazó összeírás - mondja a kutató. - Azon ifj. Szacsvay Imre neve mellett ott látható báró Peré- nyi Zsigmond, a főrendi ház alelnökének a neve is. ő szintén aláírta a függetlenségi nyilatkozatot. Kifejezetten parlamenti szereplésükért kötötték fel őket. A képviselők között azonban több magas rangú honvédtiszt is helyet foglalt, jelképesen, vagy ha a honvédő harcok engedték, valóságosan is. Képviselő volt például Görgey Artúr, Klapka György, Perczel Mór, ZAkó István vagy Thaly Zsigmond, Thaly Kálmán történész édesapja, aki Komárom várának erődítési és tüzérségi parancsnoka volt. És Szolnok városa országgyűlési képviselővé választotta 1849-ben, tehát már a szabadságharc győztes csatái után, a pótválasztáson Damjanich Jánost. Mit üzen a mának 1848 parlamentje? Szabad György az első népképviseleti országgyűlésről Szabad György akadémikus szerkesztésében látott napvilágot A magyar országgyűlés 1848-49-ben című tanulmány- kötet, amely először dolgozza fel teljes részletességgel az első népképviseleti parlament tevékenységét. Mit mond a ma törvényhozói számára a jeles évforduló? - kérdeztük az ismert történészt, aki 1990-94 között maga is házelnök volt.- A 150 évvel ezelőtti esemény fordulópont volt a magyar törvényhozásban; olyan alapvetés, amelyre építkezhetnek - építkeznek is - korunk magyar országgyűlései - válaszolt a történész. Érzelmi alapon is közelíthetnénk e kiemelkedő történelmi eseményhez, de tegyük inkább a szigorú értelem oldaláról. Halljuk ki belőle azt a biztatást, hogy célját alább soha magyar országgyűlés ne adja színvonalban, alkotóképességben, eltökéltségben, mint a 150 évvel ezelőtti. Üzenet a ma számára az is, hogy aki törvényhozó, az vegye tudomásul: első feladata ne önmaga dicsfényének növelése legyen, hanem szolgálata annak az alkotmányos országnak, annak a jogállamot érdemlő népnek, amelyik megválasztotta.-Jelentőségét hosszan kellene méltatni - mondta Szabad György. - Az azonban mindenképpen a sor elejére kívánkozik, hogy e parlament létével és döntéseivel megalapozta a polgári berendezkedésre való átmenetet. Tevékenységének különösen a második felében az ország - és az országgyűlés - működését katonailag is biztosította, és - összefoglalva - megteremtette az alapot ahhoz, hogy Magyarországról nélküle többé ne hangozhassák el felelős döntés. Események 1848 június. Választások, június 5. Az Országgyűlés megnyitása. június 10. Megválasztják a Ház tisztségviselőit. június 11. Kossuth beszédére a képviselőház felhatalmazza a kormányt hitel felvételére és 200 ezer ember fegyverbe állítására, június 16. Megszerveződik a radikális Egyenlőségi Társulat, június 19. Kállay Ödön javaslata a zsidók egyenjogúsításáról, június 22. A válaszfelirati vita végén határozat az „olasz kérdésben”. Június 29. A Ház utasítja a kormányt a délvidéki ostromállapot kihirdetésére, június vége-au- gusztus eleje. A radikálisok javaslatai a jobbágyfelszabadítás kiterjesztéséről. A katonaállítás, a népiskolák, a külpolitika, a telepítések ügyének tárgyalása, június 31. A Ház elfogadja az 1848: XXXII. tc.-t a telepítésekről (a Főrendiház augusztus 7-én). augusztus 23. A Ház elfogadja az 1848: XXXIII. tc.-t a magyar hadseregről (a Főrendiház augusztus 29-én). szeptember 4. A kormány a Ház elé terjeszti a horvát-magyar kapcsolatról szóló javaslatát, szeptember 4. Ismertté válik az osztrák kormány emlékirata, amely az önálló magyar pénz- és hadügyeket a Pragmatica Sanc- tióval összeegyeztethetetlennek nyilvánítja. Az országgyűlés száztagú küldöttséget indít a királyhoz. szeptember 9. A küldöttség a királynál. szeptember 11-12. Lemond a kormány. A nádor hatalomátvételi kudarca után ismét Batthyány kap megbízást a kormányzásra és a kormányalakításra, szeptember 15. A szőlődézsma eltörlése. Az Országos Honvédelmi Bizottmány felállítása, szeptember 19-25. A Ház megvitatja a jobbágyfelszabadítás kiterjesztéséről és a földesurak kárpótlásáról szóló javaslatot, október 3. A király törvénytelenül feloszlatja az országgyűlést, október 7-8. A Ház törvénytelennek nyilvánítja feloszlatását és az OHB-ra ruházza a végrehajtó hatalmat. október 14-16. A Ház határozatai a magyar katonaságról és a magyar sereg határátlépéséről, október 28. Kiáltvány az ország népeihez. december 7. A Ház kijelenti, hogy nem fogadja el a trónváltozást. december 31. A kormány és az országgyűlés Debrecenbe teszi át székhelyét. Békeküldöttség Windischgratzhez a megegyezés megkísérlésére. 1849 január 8. Az első debreceni ülés. január 13. A feltétel nélküli meghódolás elutasítása, a békekészség kinyilvánítása, január 22. Kiáltvány a nemzethez. február 13. Az 1849:1. te. a vésztörvényszékekről, február 28. Határozat a képviselők tagjainak igazolásáról, március 17. Határozat a bankjegy-kibocsátásról, március 19-24. Felsőházi határozatok a képviselőház alkotta törvények és határozatok elfogadásáról és kihirdetéséről, április 13-14. Határozat a függetlenségről. április 19. A Függetlenségi Nyilatkozat törvénybe iktatása. (1849:11. te.). április 24. A hadkiegészítésről szóló 1849: III. te. május 2-4. A végrehajtó hatalomról szóló 1849: IV. te. elfogadása. május 3-8. A vésztörvényszék hatáskörének érvényének kiterjesztése (1849: VI. te.), május 26. Az adótörvény (1849: VII. te.) elfogadása, május 31. Határozat a Ház Pestre költözéséről, július 2. A pesti ülés. Július 28. A nemzetiségekről és a zsidók emancipációjáról szóló 1849: VIII-IX. te. elfogadása Szegeden. augusztus 11. Az utolsó, csonka aradi ülés. Az ülések felfüggesztése. i
