Tolnai Népújság, 1998. július (9. évfolyam, 152-178. szám)

1998-07-11 / 161. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1998. július 11., szombat Rejtett értékeink A Csörge-tó nevezetességei „Szegszárd alatt, hol Sár vi­zének/ Kanyargó parti délre térnek/ Mint őszi égnek lég­köre/ Mely tiszta, mégis bánatos, -/ Félig mosolygó, félig zajos/ Egy puszta tó­nak, Csörgetőnek tűköre” - írja Garay János, a Nemzeti Almanach 1841. évi lapjain, ahol „regényes költemény” alcímmel jelentette meg Csörgető című versét. A Csörgetegnek, Csörgeték- nek is nevezett tó és környéke a megyszékhely életében mindig fontos szerepet ját­szott: a Duna egykori árteré­ből kiemelkedett, innét kapta nevét, aminek jelentése 'szá­raz hely', ahova hosszú száza­dokon át menekülhettek a hajdani ártérben élők. Garay minden bizonnyal édesanyjától, Walter Zsu­zsannától hallhatta azt a me­sét, amelynek nyomán meg­alkotta vadromantikus törté­netét: „Itt mélyen elmerülve,/ A tó fenekére ülve/ Mélyebben, mint mérhesse nyom,/ Egy régi-régi vár vagyon...” A lányerényt, kolostort, kincset, párviadalt megzen- gető sorok egyszerre magya­rázzák meg hova tűnt I. Béla a maga kincseivel, de arra is vá­laszt adnak, miként süllyedt el az /akkor még fel nem tárt s különben a vármegyeháza te­rületén volt/ apátság. A költő kedves líraisággal írja le ön­magát is: „Ha tiszta, csendes éjen át/ Kezébe veszi fáklyá­ját/ A bujdosó hold s lágy su- gára/ Alásüt a tó hablakára,/ Kijárok akkor sokszor én,/ Megállók a tó közeién, - / S a tünde szárnyú képzelet/ Me­sés idők virághonába/ Ra­gadja által lelkemet.” Közel negyedszázad múlva - Augusz Anna naplója sze­rint 1865. szeptember 7-én - nevezetes vendégei voltak a tónak. Liszt Ferenc, nyolcadma- gával kocsizott ki, hogy idilli környezetben tölthessen egy délutánt. „Megérkezve halá­szokat láttunk, akik már kive­tették hálójukat, rákokat fog­tak, amiket a parton gyújtott nagy tűzön mindjárt el is ké­szítettek” - írja a 18 éves le­ány, majd így folytatja: „Ez­alatt az Abbé (Liszt), Rosty, Bülow báró és Plotényi urak­kal egy bárkába szálltak. Bá­jos kép tárult most szemünk elé: a lenyugvó nap vízre hulló utolsó sugaraival világí­totta meg a tájat, csodálatosak voltak a növényzet különböző árnyalatai. A tavon bárka úszott, benne az Abbé álló alakja, Bülow horgászott, Rosty és Plotényi eveztek. Utána ezek az urak kiszálltak a bárkából, a parton álló kis fapavilonba mentek, ahol halat és sütemé­nyeket fogyasztottak. Alba- nichné volt szíves e kis uzsonnát összeállítani. Az ét­kezés alatt Reményi Hiador- nak /a paksi születésű Jámbor Pálnak/ egy Lisztnek ajánlott költeményét olvasta fel, ame­lyet előbb a parton franciára fordított... Hazatérve a jó Abbé így szólt: Ez a halászat nem csodálatos, hanem gyö­nyörű volt!” Néhány évtized múltán más is fantáziát látott a Szek- szárd környéki egyedüli für­dőhelyben. Etl József parkíroztatta, jó mérnökként kabinsort, ha­lászcsárdát és női uszodát építtetett. Ez utóbbit 1888 jú­liusától vehették igénybe a lá­togatók, de öt évvel korábban mágnás majálist is rendeztek itt, máskor meg Bucsák János akadémiai pirotechnikus szó­rakoztatta tűzijátékával az ér­deklődőket. Ebben az időben Babits Mihály is gyakori vendég le­hetett szüleivel. Halálfiai című regényében érzékletes képet fest: „A Csörge-tó apró kis pocsolya volt a Sót /Szek­szárdi melletti lapályon, egyik részén lovak és tehenek ita- tója; itt meneteles volt a part, és a parasztok szekerestül haj­tották bele gebéiket a sáros vízbe, víg ugrándozással szar ladván utánuk a csengős csikó; parasztfiúk és cigány­lányok szoktak fürödni itt; a fiúk, parasztszemérmükben a medici Vénusz mozdulatával takargatva kényes részüket, szaladtak bele az iszapba, a lányok ellenben szemérmet­lenül csillogtatták barna tes­tüket a napon. Sötétzöld nádbokréták és vén füzek adták a hátteret eh­hez a mitológiai képhez, me­lyet lopva bámultak meg egy- egy pillantással a másik olda­lon fürdőző illedelmes úri­lánykák, viaszkosvászon für­dőkalapjaik alól.” Hogy így lehetett, máshon- nét is tudjuk: szolgabírói ren­delet tiltotta a szabadfürdő­zést, azaz a ruhátlan merítke- zést. A Tolnamegyei Közlöny 1898. július 10-én Háború! címmel mégsem erről beszélt, hanem a messzi és költséges utazások ellen indított hadat, ajánlván helyette a Csörge-tó kellemeit. A buzgó érvelő a helybeli református lelkész, Borzsák Endre volt... Dr. Töttó's Gábor A jövő héten folytatódik az ásatás a dombóvári Szigeterdőben Feltárják a XIII. századi földvárat A dombóvári Szigeterdő területén az utóbbi harminc évben már többször hozzáfogtak egy árokkal és sánccal övezett föld­vár feltárásához. A pénz azonban mindig kevés volt ahhoz, hogy az erődítményt teljes egészében kiássák és a helyreállítást követően a nagyközönség számára is látogathatóvá tegyék. Az idei nyáron az évtizedek óta dédelgetett álom egy része végre valóra válik. A területet elsőként Rosner Gyula muzeológus kutatta egy honismereti tábor keretében, aki 1968-ban egy téglalap alapú épületet, annak külső oldalán járószintet és kőfalat talált. A feltáráskor sok egykori haszná­lati tárgy és eszköz maradványa került a felszínre, többek között vaskés, lándzsa, sarló és kőmo­zsár darabok valamint edénytö­redékek is. Tíz évvel később a követ­kező feltáró Soproni Sándor volt. Az ásatások anyagát ké­sőbb ő adta át Miklós Zsuzsa régésznek, aki ekkor már évek óta a Tolna megyei várak kuta­tásával foglalkozott. A Magyar Tudományos Akadémia Régé­szeti Intézetének munkatársa a leletek részletes tanulmányozá­sakor határozta el, hogy - amint lehetősége adódik rá - újabb kutatásokat végez a vár és kör­nyékének teljes feltárása érde­kében. A kutatásokat azonban so­káig hátráltatta a helyiek által közkedvelt szigeterdei szóra­kozóhely, a közvetlenül a vár fölé épített Bástya Söröző. Az időközben használaton kívülivé vált épületet az önkormányzat 1996-ban lebontásra ítélte és a hosszú ideig várakozó régész ekkor hozzáfoghatott a régóta tervezett ásatáshoz. Az Orszá­gos Tudományos Kutatási Alaptól a Tolna megyei földvá­rak feltárásához kapott pályá­zati pénzből valamint a Műve­lődési és Közoktatási Miniszté­rium által biztosított támoga­tásból végzett kutatás alkalmá­val bebizonyosodott, hogy a Szigeterdőben található vár a XIII. században épült és a XV. század végén vagy a XVI. szá­zad elején pusztult el. A feltárás során kiderült, hogy a dombte­tőn egy olyan kis földvár állott, mely a környező területet bir­tokló nemesi család védelmét szolgálta. A Kapos-folyó és an­nak mocsarai által körülvett ki­emelkedésen, a „szigeten” egy téglából épült lakótorony állt, melynek falai eltérő magasság­ban maradtak meg: van ahol csak egy téglasor, de akad olyan hely is, mely két méter magas. A padlószint alatt pedig egy gabonavermet fedeztek fel, s előkerült jó néhány pénzda­rab, több fazék és palack vala­mint vastárgyak töredéke is. Az ásatást 1996-ban „félkészen” be kellett fejezni, mert elfo­gyott a pénz. Az adatok felvé­tele és a fényképek elkészítése után újból föld került a falakra. Közel másfél esztendős szü­netet követően a télen a Kék Csillag Kistérségi Turisztikai Egyesület titkára, Szabó Lo- ránd kezdeményezte a munkák folytatását. A várat, annak leg­jobb ismerője, Miklós Zsuzsa is műemléki bemutatásra alkal­masnak tartotta és javasolta a feltárás befejezését. A Polgár­mesteri Hivatal munkatársai, néhány helyi szakember és a városból elszármazott régész, Révész László személyében ki­tűnő támogatókra leltek a terv megvalósításához. Közösen el­készítették a Szigeterdő komp­lex fejlesztési tanulmányát, melyben kiemelkedő szerepet kapott az egykori földvár teljes feltárása. Az önkormányzat 200 ezer forintos önrészt vállalva a Ma­gyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetével közösen pályázatot nyújtott be tavasszal a Nemzeti Kulturális Alaphoz. Az elmúlt hónapban jött az ér­tesítés, hogy 300 ezer forintot nyertek. Az érdekeltek gyorsan döntöttek és július 17-én Mik­lós Zsuzsa vezetésével húsz fő­iskolás és egyetemista diák részvételével előreláthatólag két hétig tartó munka kezdődik. Ehhez várják a dombóváriak segítségét is. Aki kedvet érez az ásatáshoz, a helyi Tourinform irodában jelentkezhet. A teljes feltárást követően nekiláthatunk azoknak a ter­veknek az elkészítéséhez, me­lyek a földsánc visszaállítását, a várat körülvevő árok kimélyíté­sét, a lakótorony korhű álla­potba történő újbóli felépítését és benne egy bemutató terem kialakítását tartalmazzák. Dombóvárnak nagyon kevés a műemléke, ezért lenne fontos, hogy a Szigeterdőben található földvárat minél előbb a nagy- közönség elé tárhassuk és a vá­ros lakói valamint az ideláto­gató turisták is megismerhessék a település ezen értékeit - mondta végezetül Szabó Lo- ránd.-glaub­Tizenhétezer vállalkozónak küld kérdőívet az adóhivatal Miből élnek a küszöb alatt? A napokban mintegy 17 ezer - küszöbérték alatti jövedelmet bevalló - egyéni vállalkozó kapja kézhez az adóhatóság kérdő­ívét. Aki nem válaszol a jövedelmi és megélhetési viszonyait részletesen firtató kérdésekre, az tételes revízióra szá­míthat. Az Adó- És Pénzügyi Ellenőr­zési Hivatal a várható revíziót megelőzően fontosnak tartja azt is, hogy az ellenőrzöttek körét jogaikról és kötelezett­ségeikről előzetesen, írásban tájékoztassa. Ilyen tudnivaló például az, hogy az adóhatóság többnyire értesítést küld az ellenőrzés várható időpontjáról. Betegség vagy külföldi utazás miatt új időpontot illetve halasztást is kérhet az adózó. Maga a vizs­gálat a helyszínen, de az adó­hatóság hivatali helyiségében is lefolytatható. Ha az érintett kéri, az ellenőrök minden esetben házhoz mennek. A próbavásárlásról termé­szetesen nem küldenek előze­tes értesítést. A revizorok csak a vásárlás befejeztével mutat­ják fel ellenőri megbízóleve­lüket. Nem árt, ha tudják az érintettele, hogy a próbavásár­lás és a leltárellenőrzés lefoly­tatásához tulajdonos híján az alkalmazottak jelenléte is ele­gendő, még akkor is, ha ezek az alkalmazottak - különös te­kintettel a nyári szünidőre — „korlátozottan cselekvőképes­nek” minősülő, kiskorú sze­mélyek. A vizsgálat során bevonhat­ják az adózó iratait, azonban hatvan napon túl csak az APEH illetékes vezetőjének engedélyével tarthatók benn. Ezekről az iratokról részletes átvételi elismervényt kell kap­nia a vizsgált adózónak. Kevesen tudják, hogy végső esetben az adó alapját - a tör­vényes feltételek között - becsléssel is megállapíthatja az adóhatóság. Főként akkor kerülhet erre sor, ha valakinek az iratai, nyilvántartásai oly mértékben hiányosak és pon­tatlanok, hogy azok alapján más módon nem lehet megál­lapítani az adó mértékét.N. Zs. Az IQ egyre emelkedik „Aranykorban élünk. Az ember egyre csak intelli­gensebb lesz.” Ezt állítja Neisser professzor, az amerikai Cornell Egyetem tudósa, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg erről az érdekes jelenség­ről. A pszichológus tudós ösz- szehasonlította az amerikai gyerekekkel 1932-ben és 1997-ben elvégeztetett Stanford-Binet intelligen­cia-tesztek eredményeit. Kiderült, hogy a „harminc- kettesek” felének IQ-ja 100 volt, s csak a másik felének volt ennél magasabb a mér­hető értelmi szintje. Az 1997-ben vizsgált gyerekek felének IQ-ja viszont 120, egynegyedüké pedig még ennél is magasabb volt. Világméretekben is meg­áll ez a tendencia. Az emberi intelligencia­szint valóban folyamatosan emelkedik. Arra vonatko­zóan, hogy ennek mi lehet az oka, több elmélet is szü­letett már: a jó táplálkozás, az urbanizáció, a családok hatása, a televízió, a számí­tógép használata, és így to­vább. Csakhogy a tüzete­sebb vizsgálat differenciál­tabb képet mutat. Kiderült ugyanis, hogy az emberek intelligencia­szintje általában a fejlett ipari országokban emelke­dik gyorsabban. Erre az ösz- szefüggésre egyébként ak­kor derült fény, amikor azt a tételt kívánták cáfolni, amely szerint a színes bő­rűek és a fehér emberek in­telligencia hányadosa között kb. 15 pont a különbség a fehérek javára. Kiderült azonban, hogy az IQ nem a bőr színe, ha­nem az adott társdalom álta­lános fejlettsége szerint vál­tozott. A feketék 1995-ös IQ-ja - mutatták a felméré­sek - azért azonos a fehérek korábbi IQ-jával, mert ők most élnek azon az életszín­vonalon, mint a fehérek él­tek 50 évvel ezelőtt. Ez, és nem a bőrszín magyarázza a ma is regisztrálható 15 pon­tos különbséget. Alighanem el kell fo­gadni Neisser professzor magyarázatát: „A tudomá­nyos-technikai fejlődés olyan rohamos, hogy egy XIX. századi ember tudás- és intelligenciaszintjével a XX. század végén már sem­mire sem menne az átlag­ember”. Ferenczy-Europress „Azt mondta az Úr: „kelj fel, menj el, hited megtartott té­ged” Lukács 17,19. A leprabetegség Jézus korá­ban gyógyíthatatlan volt. Az első tünetek jelentkezése­kor a fertőzöttet kirekesztették mindenféle közösségből, így próbálva elejét venni a tovább fertőzésnek. A kirekesztés oly­kor a teljes magára hagyatott­ságot is jelentette. A leprások olykor maguk próbáltak segí­teni magukon: többen össze­álltak. Az evangélium tíz lep- rásról ír, akik távolról kiáltva kérték Jézust, hogy könyörül­jön rajtuk. Jézus mind a tízet meggyógyítja, de csak egy kö­szöni meg Jézusnak a gyógyu­lást: Jézus előtt arcra borulva dicsőíti Istent, így adva hálát. A fenti idézettel zárja az evan­gélista és az Úr a leírást. A Jó hír gyógyulás mind a tíz esetében fennállt. Mi az, ami mégis megkülönbözteti őket? Nyil­vánvalóan a hála. Tulajdon­képpen ezzel küldi el Jézus azt, aki nem felejtkezik el a köszö­netmondásról. Jézus szavában küldetés van. Ha mindezeket megpróbáljuk általánosítani, akkor így is fogalmazhatunk: Emberi küldetésünk a hála hordozása és kisugárzása kell, hogy legyen. Mondhatjuk, hogy bensőnk eltorzul, lm a hála helyett másnak a hordo­zására és kisugárzására hasz­náljuk. M a sokan megpróbálják a Jézus iránti hálát mással behelyettesíteni. Siker-él­ményről beszélnek. Valóban nagy örömforrás a siker. Mégis más, mint a hála Isten iránt. A siker az enyém, ma­gamhoz köt. A hála Istenhez kapcsol. Amikor kifogyok a si­kerből, amikor „elegem van” magamból, amikor szabadulni vágyok attól a valakitől, aki­nek voltak sikerei, kitűnik, hogy a siker-élmény kevesebb, mint a hála, sőt, félre is veze­tett. A hála nem torzít el belül, a hála nem szaporítja az iri- gyeimet, hanem őket is Isten­hez közelítheti. M égis mily kevesen van­nak, akik hálásak! Meny­nyien járnak az utcán keserű arckifejezéssel! Ott vagy-e kö­zöttük Te is, kedves Olvasó, vagy hálától átformált benső­vel egy kicsit formálni akarod Te is a környezetedben élőket? Szilvássy Géza református lelkész A gyémántváros Az orosz várost Mirnijnek hívják, 30 ezer lakosa van és itt mindenki a drágakövekből él. Egy régi orosz mondás szerint „amikor az Úr szétosztotta a vi­lág kincseit, Szibériánál meg­fagyott a keze, ezért oda túl so­kat hullatott”. A lelőhely - a gyakran mínusz hetven fokos hőmérsékletű helyen - 400 mé­ter mély, három kilométer át­mérőjű kráter, amiből nyolc­ezer ember hordja szünet nélkül a követ a kráter szélén ka­nyargó veszélyes szerpentinen felfelé, ahol nagy és modem gépek választják el a követ a drágakőtől. Az eredményt nem grammban, hanem annak ötöd részében, karátban mérik. Na­ponta legalább ötszáz karát a „termés”, ami 3,5 millió dollárt ér. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmi­sék. Belváros: Szombat: 18.30. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentisztele­tek. Vasárnap: 9.00 óra Kál­vin tér, (gyermekistentiszte­let), 10.00 Kálvin tér. 18. Kálvin tér. Evangélikus istentisztele­tek. Vasárnap: 9.30 Luther- tér. (minden hónap második vasárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentisztele­tek. Szerda: 17.30 óra Mun­kácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekis­tentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmi­sék. Jézus Szíve Nagytemp­lom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Va­sárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents