Tolnai Népújság, 1998. június (9. évfolyam, 127-150. szám)

1998-06-27 / 149. szám

Az állampolgári jogok biztosa úszik, tornázik és zenére alszik el Kis ügyek nincsenek Július elsején lesz három éve hogy a Parlament hat évre ombudsmanokat vá­lasztott. Egyikük, az ál­lampolgári jogok ország- gyűlési biztosa, Gönczöl Katalin megyénkben járt a múlt héten, ekkor beszél­gettünk vele.- Ki is az ombudsman? Jo­gász, társadalomtudós, meg­bízható közhivatalnok vagy emberjogi harcos?- Egy olyan megbízható közhivatalnok, aki csak szakmai érvekkel dolgozik, s ezekért következetesen kiáll. Határozottnak, következe­tesnek és lerázhatatlannak kell lennie. Az a jelszó a hiva­talban, hogy ha kiküldenek az ajtón, meg kell nézni, hogy nyitva-e az ablak, mert akkor visszamegyünk az ablakon, ha úgy érzem, igazunk van. Persze tévedhetek, de azt ak­kor be kell ismerni, ha kell nyilvánosan is. Harcolni azonban nem szeretnék. Kö­vetkezetesen érvényesítenem kell azokat a lehetőségeket, amelyek az Alkotmányból és az alkotmányos elvekből le­vezethetők.- Mi az országgyűlési biz­tos munkájának vezérlő elve?- Háromszor alaposan végigtanulmányoztam a jog­szabályt, kétszer visszautasí­tottam a felkérést, harmad­szor elvállaltam. Amit én el­határoztam magamnak, az az, hogy kis ügy úgyszólván nincsen. Van a jogszabályban egy kitétel, miszerint csekély jelentőségű ügyet visszauta­síthatunk. Nekem meg az a véleményem, ha az állampol­gár veszi a tollát, s nekünk le­írja a panaszát, akkor ez neki nagy ügy. Vannak sürgős és azonnali beavatkozást igénylő esetek, amikor 24-48 óra alatt lépnünk kell. Ezek a sok embert és alapvető al­kotmányos jogokat érintő kérdések. Mi úgy nevezzük, hogy piros cédulás ügyek, amelyeknek 24 óra alatt ott kell lenniük az asztalomon, a cselekvési program körvona­laival együtt.- Hányán foglalkoznak az állampolgárok panaszaival, s ez a létszám elég-e? — Harminc egynéhány munkatársam a beérkező pa­naszokkal foglalkozik, s a ha­táskör megállapítását pró­bálja körvonalazni. Ugyan- ennyien a vizsgálatokkal fog­lalkoznak, valamennyien fel­sőfokú végzettségűek. Nem elég, de minden szakértelmet nem is tudunk biztosítani a hivatalban, ezért külső szak­értőkkel is dolgozunk. Az el­helyezésünk sem megfelelő. Most már egy kis sámlit és egy hokedlit sem tudok be­tenni sehova, hogy egy újabb munkatársat leültessek, pe­dig bérre lenne pénzem. Ezért a kollégáim az emberi jogokkal ellentétesen ki­zsákmányolják magukat, és én ez ellen nem tehetek semmit. Csak azt, hogy fél­tem azokat, akik a munkáju­kat nagy küldetéstudattal, fe­lelősségteljesen végzik, s többet, mint amennyit sza­badna. — A jelentősebb ügyeknek nagy a sajtója, de érdemi vál­tozás történik-e?- Történik. Sokszor indul hivatalból eljárás egy-egy apró sajtóhír kapcsán. Jó vi­szonyban vagyunk a tisztes­séges sajtóval, amely haj­landó utána menni a tények­nek, és nagyon figyeljük az olvasói leveleket. Azt sajnos még nem tudtuk elérni, hogy a közvéleményhez eljussanak mindazon értékek, amelyeket képviselünk. Sorscsapásként ért bennünket a hír, hogy megszűnik az egyetlen tele­víziós műsor, amely a mi jog­eseteinkkel foglalkozott. Vár­juk, hogy lesz-e televízió, amely az állampolgári bizto­sok eseteiből közvetít a pol­gár számára, hogy ne alattva­lóként, hanem állampolgár­ként éljék meg ezt a sok új­donsággal és nehézséggel járó gazdasági és politikai vál­tozást. A média azért is ter­mészetes szövetséges, mert amíg nem volt ombudsman, a tényeket leíró, eseteket fel­dolgozó média bizonyos om- budsmani feladatokat is ellá­tott. Akkor is, ha nem voltak eszközei a megoldásra, a nyilvánosság erejével hatott.- Mit szeretnének elérni az emberek az ombudsman közvetítésével? — Közép-Európában első­sorban biztonságot. Ez lehet lét-, köz- vagy egészségbiz­tonság. Persze a nagy tradíci- ójú országokban már a fi­nomságok iránti érzékenység mutatkozik meg a panaszok­ban. Például, hogy az iskolá­ban a tanár felbontotta a leve­let, amit a diák az osztálytár­sának írt, s ezzel megsértette őt emberi méltóságában. Bár ilyen panaszokkal foglalkoz­hatnék én is. — Mi számít ebben a mun­kában sikernek? — Ezt nem mérlegelem. Sikernek számíthat akár egy elutasító levél is, ha abban meg tudjuk indokolni, hogy miért nem tudunk, vagy mi­ért nem mi tudunk segíteni, s az illető utána küld egy ké­peslapot, hogy köszönöm, tíz éves gondomnak tettek pon­tot a végére. Kudarcként élem meg, ha nem tudtam segíteni, de megértetnem sem sikerült, hogy miért nem. Ez azért ku­darc a számomra, mert e sze­rint az érvrendszerem nem volt megfelelő. — Mi jelenti az Ön szá­mára a kikapcsolódást? — Tudatosan használom fel a szabadidőmet, mert ez a három év megtanított arra, hogy gazdálkodnom kell az erőmmel. Rendszeresen tor­názom, úszom minden nap, és zenére alszom el, ami el­juttat egy olyan állapotba, amiben már pihenni is lehet. Van egy csodálatos szerkezet, amely éjfélkor kikapcsolja zenét. Nagy szerencsém, hogy van egy olyan hátorszá­gom, amelyben a férjem meg­támasztja a hátával az én há­tamat, és ez nagy biztonságot ad. Szeretek olvasni, de erre csak a szabadságom alatt nyí­lik igazán lehetőség. A sza­badidőm jelentős részét az egyetemen töltöm, ahol egy órám sem maradt el a miatt, hogy megválasztottak az ál­lampolgári jogok biztosának. A diákjaim szeme a vissza­igazolás arról, hogy végzem a munkámat. Ihárosi Ibolya . Ha kiküldenek az ajtón, meg kell nézni, nyitva-e az ablak FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Back II Black: „hungarofunky” I András, Guru és Zoli rögtönöznek A Back II Black együt­tes 1996 őszén ala­kult, profi zenészek­ből. A csapat három tagjával - Somody Zol­tán Guru, Erdélyi And­rás, Kató Zoltán - be­szélgettünk többek között arról, hogy tör­tént a névválasztás? — Egyszerűen nem ju­tott eszünkbe semmi hangzatos magyar név. így találtuk ki a Back II Black-et, amihez utólag gyártottunk ideológiát. A név jelentése „vissza a feketéhez”, vagyis a fe­kete zene gyökereihez. De lehettünk volna ép­pen Zürück zu schwarcz zenekar is. — A Szerelembomba klipben mindannyian átváltoztok. Ezek is ti vagytok?- Teljes mértékben ­mondja Zoli, de Andris közbevág: — Várjál csak, mert én nővé vál­tozom! Ez úgy történt, hogy leültünk megbe­szélni, kiből mi legyen. A többiek egyszerre kiál­tottak fel: az Erdélyi nő legyen! Azért elárulom, hogy csak a nőkhöz vonzódom. A Szerelem­bomba is ezt jelenti. Mi­kor meglátok egy jó csajt, megvadulok, csak egy dologra gondolok, és úgy érzem, felrobbanok. Ha nem történik ilyen­kor valami, akkor befelé robbanok, az meg nem jó - öngyulladás. — A harmadik klipe­tek is „bulizás” dalból készül? — Hamarosan lemez- bemutató koncertünk lesz, itt készül a követ­kező klipünk, újra egy bulis nótára. Októberben jön a negyedik klip a Nincs válasz című da­lunkból, ez lassú, ro­mantikus. Az albumon egyébként egy kapcsolat létrejöttétől a szerelmen, a csalódáson át eljutunk a szakításig. — Miért épp a funky-t választottátok? — Mindenfajta zenét szeretünk. Ez sem tiszta funky, inkább egy egyve­leg - „hungarofunkynak” nevezzük. Ezen az úton folytatjuk, csiszolni akarjuk még a stílusun­kat, hiszen maximalisták vagyunk. Az a lényeg, hogy ránk lehet ismerni a dalainkból - ez a Back II Black. Máté Réka Gyalogtúra van, repeta nincs Egészséges szakácsremekek a tolnai életmódtáborban Ha a címből esetleg némi spártai szigor sugárzik is, a tolnai városi iskolavé­dőnő által helybéli gyere­kek részére szervezett életmódtábort nem vala­miféle túlélő-lágerként kell elképzelni. Az immár hetedik alkalom­mal szervezett program idén egyébként is lazább volt, mint a korábbi táborok, ame­lyek kifejezetten a testsúly­csökkentés jegyében zajlot­tak. Az idei öt nap - bár a ka­lóriákra azért odafigyeltek - az egészséges táplálkozásra volt „kihegyezve”. A védőnő, Pástiné Szent­endrei Mária és segítője, Szentendrei Mariann által ve­zetett - a szekszárdi Il-es is­kola kollégiumában és kony­háján „felütött”, valamint a GYIA, a tolnai önkormányzat, a tolnai halászok és a szülők által támogatott - tábor sike­rében kulcsszerepet kapott Kovács János tanár úr, a gasztronómia országosan is­mert mágusa. Az általa ki- fundált ebédeket és vacsorá­kat a táborlakók közösen ké­szítették el. Ízelítő az öt nap alatt meg­főtt, megsült ételekből, ame­lyek elkészítéséhez a tanár úr szerint korántsem kell ör­döngösség, sem - a nyári zöldség-, gyümölcsszezon­ban legalábbis - vastag pénz­tárca: zöldpaprika leves zab- pehely betéttel, csontleves kelkáposzta gombóccal, rán­tott patisszon sajtmártással, sárgarépás túrógombóc gyü­mölcsös joghurt-öntettel, gombával töltött paradicsom, rostonsült tengeri hal fűsze­res burgonyával, párolt kuko­ricával. A búcsúesten Kovács tanár úr várdombi tanyáján faszén parázson sült vesepe­csenyét és hátszínt ettek, zöldsalátával és tofuval (szó- jatúró). A hangsúly a sok nyersrost bevitelén, a barom­fival, hallal és szó­jával történő „fe­hérje-kiváltáson”, a konyhasó-, zsír- és szénhidrátsze­gény étrenden volt. Ez a módi termé­szetesen feltéte­lezte például a cukros üdítők száműzését, és a sovány tej, túró, sajt, a reform pé­káruk menedzse­lését. A napi ötszöri étkezés mellett re­peta nem volt, de nem is volt rá szükség. A gyere­kek csupán az első este „megrázkód­tatása” után kértek - és kap­tak - némi gyümölcspótlást. Volt viszont naponta uszoda­látogatás, aerobic, foci és gya­logtúra. A várdombi kirándu­lás alkalmával például stíl­szerűen a helyi szobrász, Bakó László garantáltan kaló­ria- és koleszterinmentes „kőételeihez”. A tábor célja az volt, hogy a gyerekek közelebb kerülje­nek az egészséges étkezés­hez, ne féljenek az új ízektől, és megtanulják ezen újdon­ságok elkészítését is. Ismer­kedtek az étkezési etikettel, a munkaszervezéssel, de ke­vésbé emelkedett dol­gokkal is, mint pl. a mo­sogatás, vagy a zöldség- pucolás. A tábor vezetői nem gondolják, hogy a gyere­kek hazatérve nem lesz­nek hajlandóak megenni mondjuk a rántott karajt sült krumplival. Tisztá­ban vannak vele, hogy a családok étkezési szoká­sait megváltoztatni nem könnyű, de ha csak egy­két, a táborban látott „fo­gás”, néhány új íz a min­dennapok részévé válik otthon is, az már eleve eredményt jelent. Természetesen a siker legfőképpen a szülőkön múlik. Erre is gondolva, a búcsúebédre az anyu­kák és apukák is hivatalosak voltak, hogy megízlelhessék, milyen változatosan és ízlete­sen készíthető el az egészsé­ges alapanyagok egyik ásza, a „busa húsa”. -steinbach-

Next

/
Thumbnails
Contents