Tolnai Népújság, 1998. június (9. évfolyam, 127-150. szám)
1998-06-27 / 149. szám
Hogy ülték régen a lakodalmat? A találkozó főszereplője: az ifjú pár. Szőcs Henrietta és Antal László körül forognak az események ma egész nap Tevelen. Kellenek a találkozások Milyen is volt Bukovinában egy lakodalom? Fábián Mártonnéval, Balbina nénivel, a népművészet mesterével idézzük fel a múlBalbina néni úgy emlékszik, hogy Bukovinában fúvós zenekar szolgáltatta a zenét, de a csapatban volt egy hegedűs is. A mozsikások - ahogy a székelyek mondják - először a legé- nyes házhoz vonultak. Itt a vendégeket - akik a díszes kapun léphettek az udvarba - tiszta kaláccsal és mézelt pálinkával fogadták. A gazdának igen fontos volt a szerepe a lakodalmakban: nagyrészt rajtuk múlott, milyen hangulatban telik a mulatság. A vőlegény házánál ő sorakoztatta fel a násznépet és búcsúztatta el a vőlegényt. Szokás volt, hogy a vőlegény letérdepelt és búcsúzóul kezet csókolt a szüleinek. A vendégek természetesen zeneszóra vonultak a menyasz- szonyi házhoz. Bukovinában „hazajinak” hívták az arákat. Itt is a gazdáé volt a főszerep: ő kérte ki a hazajit. Hogy érdekesebb legyen a dolog, először nem a menyasszonyt, hanem három maskarát ajánlottak fel. Vitáztak, alkudoztak, de azért egy-két üveg pálinkáért mindig elővezették a menyaszszonyt. A mókás alkudozás után a menyasszonyi ház gazdája elmondta a búcsúztatót, ezt követőn a zenekar együttérzőn keservest muzsikált. Ezután vonultak közösen a templomhoz, az esküvőre. A szertartás után a két rokonság külön ünnepelt, az ifjú pár pedig a két hely között vándorolt. Ä lakoma és a tánc természetesen reggelig tartott, de közben azért voltak szigorúan megtartandó szokások. Ilyen volt a menyasszony „békontyolása”. Ezt megelőzően a menyasszonyi háztól lovas kocsin hozták a leány ládáját, benne a hozománnyal, a ládán pedig mindennel, ami a vetett ágy kelléke volt. Tehát vitték az ágyruhát, a lepedőt, a huzatokat, a pende- lyeket, a szoknyákat, a vetett ágy része volt a derakalj, a dunyhák, a hosszú és a németes párnák. Fontos volt, hogy mindenki jól lássa a faluban: ez a menyasszony hozománya. Ehhez hasonló módon, hangosan kiáltották be, hogy ki milyen ajándékot hozott a fiataloknak. Ezután kontyolták bé a menyasszonyt: levették a fejéről az aranypilis koszorút és ru- vát, azaz fejkendőt tettek a helyére. Szokás volt még a házigazdák megajándékozása is, nekik főleg pénzt, vagy állatot adtak. A székely lakodalomból nem maradhatott el az éjféli asztal, és róla természetesen a galuska sem... A székely találkozó programja 9.00 Hozzák a mozsikásokat 10.00 Vendégek érkezése a lakodalmas házakhoz 10.15 A hazaji öltöztetése 10.45 A vőlegény búcsúja 11.00 A vőlegény és vendégei indulnak a hazajit kikérni 11.30 A hazaji és vendégei felkészülnek a búcsúztatásra 11.45 A hazaji búcsúztatása 12.00 Esküvő 13.00 Az ifjú pár fogadása a szülői háznál. A gazda beajánlja az ételeket. Ebéd. 17.00 Kontyolóra menés 19.00 Ajándék bemondása a fiataloknak 20.00 A menyasszony be- kontyolása 22.00 Éjféli asztal. Hajnalig tartó mulatás A résztvevők A találkozón - a bukovinai székely lakodalomban - a következő hagyományőrző együttesek vesznek részt: Aparhant, Bátaszék, Bony- hád, Bonyhádvarasd, Cikó, Csátalja, Csemakeresztúr, Egyházaskozár, Felsőnána, Gara, Hidas, Hímesháza, Hőgyész, Kakasd, Kisdo- rog, Kéty, Lengyel, Palota- bozsok, Somberek, Szé- kelyszabar, Székelykeve, Tevel, Tolna, Véménd. A rendezvény fő támogatói Nemzeti Kulturális Alap, Illyés Gyula Közalapítvány, Tolna Megye Közgyűlése, Bonyhád, Bonyhádvarasd, Kakasd, Tevel és Zomba önkormányzata, Zomba és Vidéke Takarékszövetkezet, Kossuth Lajos Mezőgazda- sági Szövetkezet, Bíró Márton, továbbá bonyhádi, ka- kasdi, lengyeli, palotabo- zsoki, sombereki, teveli és véméndi magánszemélyek. Az oldalt írta és szerkesztette: Hangyái János A találkozó főrendezője a Székely Szövetség. Ennek elnökét, Fábián Gergelyt kérdeztük a sok embert megmozgató programról. — Hatodik alkalommal rendezik meg az országos székely találkozót, amelyre a határon túlról is érkeznek résztvevőik. Mi a célja ezeknek a nagyszabású programoknak? — A hagyományok őrzése, ápolása, átörökítése mellett igen fontos, hogy legyenek olyan rendezvények, amelyek valaha fontosak voltak a székely emberek számára. Ilyenek voltak a nagy egyházi ünnepek, valamint a farsangi mulatságok és a lakodalmak. Ezeken a székelyek nagy számban összejöttek, felszabadultan ünnepeltek. Köztudott, hogy a székelyek Bukovinában öt faluban - And- rásfalván, Istensegítsen, Fogadjistenen, Hadikfalván és Józseffalván - laktak, tehát igen közel voltak egymáshoz. A háború után szétszóródtunk: huszonnyolc faluban telepedtek le a székelyek, s a hatvanas években ki tudja hányfelé szóródtak újra. A falusi életre jellemző kapcsolat tehát megszűnt. Ezeket szervezni kellett. Ilyenre nagyon jó alkalmak a nagy rendezvények. Az első találkozót Érden, a másodikat Csátalján, a továbbiakat Somberekén, Bonyhádon és Bátaszéken tartottuk. Ebbe a sorba jól illik a teveli. Ezeken a találkozókon nemcsak a program a fontos, hanem az, hogy ez emberek találkozhatnak egymással. — Miért éppen lakodalom? — Nem az evés-ivás, hanem az együttlét miatt. Úgy gondoltuk, hogy ha ekkora energiát fektetünk a találkozóba, akkor amit csinálunk, az legyen hiteles. Tehát mindent a hajdani bukovinai szokásoknak megfelelően csinálunk. Oly annyira, hogy magán a lakodalmon csak népviseleti ruhába öltözöttek vehetnek részt, a többiek kívülről szemlélhetik az eseményeket. Az egész lakodalmat rögzíti a Duna Televízió, Sára Sándor stábját kértük meg, hogy forgasson. Igen fontos számunkra, hogy most megörökítik az utókor számára a lakodalmat. — Hány emberre számítanak a találkozón? — Ezek a találkozók arra is kiválóan alkalmasak, hogy a hagyományőrző együttesek bemutatkozhassanak. Huszonnégy együttes lesz ott Tevelen, több, mint hatszáz szereplővel. A nézők száma legalább ennyi lesz, úgy hogy nagy tömegre számítunk. A teveli lakodalomra a kakasdi Molnár Sándorné ajánlotta fel a vetett ágyat fotó: gottvald tat. Balbina néni Bukovinában még gyermekként volt ott a lakodalmakban fotó: bakó A Völgységi Takarékszövetkezetnek köszönhetően a találkozó valamennyi résztvevője ajándékba kapja a Tolnai Népújság mai számát. Brauer Jánost, a pénzintézet ügyvezető igazgatóját arról kérdeztük, miért fontos számukra, hogy ily módon támogassák a rendezvényt. — Úgy gondoljuk, hogy egy ilyen országos eseményt támogatnunk kell. Nekünk mindegy, hogy az itt élő székelység vagy svábság rendezi azt, a fontos, hogy ez az együvé tartozást jelképező találkozó. Szövetkezetünknek ötezer-háromszáz tagja van. A találkozó résztvevői között is sokan vannak közülük. Másrészt a takarékszövetkezet eredményei is megengedik, hogy részt vegyünk egy ilyen programban. Ebben az évben több, mint százmillióval nőtt a betétállományunk és négyszáz- millióval a hitelállományunk. Az embereket mi nemcsak üzleti partnernek tekintjük, ezért úgy gondoljuk, hogy a térségben keletkezett nyereségből néha ilyen módon is adjunk az itt élőknek. Ahol a fürgentyűs szekér készül Ha nem dolgozik, nincs étvágya Két fürgentyűs szekeret ad a lakodalomhoz a kakasdi Farkas Lajos. A zá- vodi László Péter lovait fogják majd elébük, s ezeken viszik a „mozsikásokat”. Fábián Árpád is kiveszi a részét: ő a saját lovait fogja a szekér elé szombaton reggel. Farkas Lajos bácsi betöltötte már a kilencvenet, mégis naponta dolgozik. Kakasdi otthonában kerestük fel. A mesterséget még Bukovinában tanulta. A bácskai menekülés után előbb Zalába került a családja, utána jöttek Kakasára. Lajos bácsi büszkén mutatja a faesztergát: ma is használja. Egy régi szecskavágóról tett rá lendkereket. — Ha beindul, egy ötesztendős gyermekecske is tudja hajtani - hunyorog a szemével. Ma is készít, javít szekereket. Műhelyében kiigazított kerekek, gyalupad, rendben tartott szerszámok. Nem kell a vasaláshoz kovács, csak egy segéderő. Maga vet tüzet az udvarban. A csűrben áll a fürgentyűs szekér. Ezért jöttünk hozzá. — Mitől fürgentyűs? Attól, hogy nem lőcsös - mondja. Mint kiderül, a felfüggesztés kiképzése miatt ez a neve. — Látod - tapintja ujjával az ívet -, a fürgentyű ki kell kondo- rodjék. Mint mondja, Lajos bácsi a múlt hónapban is csinált ilyen szekeret. Fájlalja, hogy nem akarják megfizetni. Kevesebbet adnának érte, mint egy kopor- sócskáért. Pedig azzal mi munka van? A sajátját is megcsinálta, fönt van a padláson. Lajos bácsit a munka élteti: — Tudod, ha nem dolgozom, akkor nincs étvágyam. — Sok munkát és jó étvágyat! - mondom búcsúzóul, amikor kikísér.
