Tolnai Népújság, 1998. június (9. évfolyam, 127-150. szám)

1998-06-25 / 147. szám

1998. június 25., csütörtök Megyei Körkép 3. oldal Marad az igazgató, jön a Biokom A tamási képviselők közös vízmüvet akarnak Éjszakába nyúló ülésen, zárt ajtók mögött tárgyalt június 23-án a tamási kép­viselőtestület a „Tamási Közös Víz- és Csatornamű Kft. helyzetéről”. A napi­rend egyik kérdése az volt: menjen, vagy maradjon a kft. igazgatója. A Vízmű Kft.-nek Tamási mellett kilenc másik telepü­lés a tulajdonosa. A közsé­gek polgármesterei korábban úgy foglaltak állást: a to­vábbi együttműködést nem tudják elképzelni a jelenlegi ügyvezető igazgatóval. Ta­mási polgármestere, Feliin­ger Károlyné ezt a város kép­viselői elé terjesztette, akik a közel négy órás zárt ülésen egy ellenszavazat és egy tar­tózkodás mellett ellenezték az - egyébként az ülésen je­len lévő - ügyvezető, Kiss László menesztését. A képvi­selők a kft. felügyelőbizott­sági jelentésének ismeretében hozták meg döntésüket. (Az fb ebben felsorolta az aggá­lyosnak tartott ügyvezetői te­vékenységet.) Ugyanakkor hozzájárultak ahhoz, hogy a kft. beruházásairól a tulajdoni részt 75 százalékban tükröző szavazati arányban döntsön a kft. taggyűlése, ami azt je­lenti: Tamási egyedül nem dönthet beruházásokról. Ki­nyilvánították továbbá, hogy Tamási érdeke az, hogy a Vízmű Kft. együtt maradjon a jövőben. Az ülés nyilvános részén számos „zsebre menő” kér­désben határozott a testület. Ezek között a legfontosabb, hogy - mint az megjósolható volt -, a város hulladékgaz­dálkodására kiírt pályázatot három pályázó közül közösen a budapesti Monix Kft. és a pécsi Biokom Kft. nyerte. A pályázatokat előzetesen ért­ékelő ad hoc bizottság egyér­telmű javaslata ellenére a képviselők meglehetősen bi­zonytalanul voksoltak: a ti­zenöt jelenlévőből tízen sza­vaztak igennel, és öten tartóz­kodtak. A döntés szerint az önkormányzat e két céggel köt szerződést, s ez azt jelenti, hogy a következő húsz évben a Monix-Biokom szállítja a tamási kommunális hulladé­kot, és gondoskodik az elhe­lyezéséről. (tf) Dombóvári rendelet Hadban állnak a parlagfűvel Bár rengeteg embernek okoz kellemetlenséget a parlagfű, Dombóváron kö­zel tucatnyian örülhetnek annak, hogy létezik ez a gyom, s több más, allergi- záló hatást kiváltó növény. A Város' 'képviselőtestülete három éve hozott rendelke­zést a parlagfű és más gyo­mok irtásáról, s tavaly már működött az a program, amelynek keretében ezek ir­tása megvalósul, s egyben a dolgozóknak foglalkozási lehetőséget is teremt. A Tolna Megyei Munkaügyi Központ támogatásával fo­lyó program résztvevői tar­tósan munkanélküliek. Ők már csak jövedelempótló támogatásban részesülnek, így megfelelnek a törvényi előírásoknak szerinti hat hónapnyi foglalkoztatási feltételnek, s időszakosan visszakerülhetnek a munka- nélküli ellátásba, illetve a későbbi esetleges jövede­lempótlói rendszerbe egy­aránt. A munka idén január ele­jén kezdődött, s amikor ép­pen nincs irtani való par­lagfű, és más allergizáló gyomnövény, akkor Olvedi Mátyásné vezérletével egyéb környezettisztasági feladatokat látnak el a fog­lalkoztatottak. Eddig sajnos még nincs igazán érezhető hatása a dombóvári parlagfű elleni foglalkoztatási programnak, ám a szakszerű irtás folyta­tásával ez a kép is megvál­tozhat. A siker érdekében az önkormányzat nyári tábora­iban nyaraló gyerekek is ké­pet kaphatnak a parlagfű ha­tásos irtásának módjáról, s elképzelhető, hogy néhány év múlva részint ennek is köszönhetően a jelenleg na­gyon fertőzött dombóvári térségben is észrevehetően csökken az allergiás megbe­tegedések száma.- nagy ­A búzával még várni kell Megkezdődött az árpa aratása Megyénk déli részén megkez­dődött, sőt több gazdaságban már be is fejeződött az őszi árpa betakarítása. A szakemberek véleménye szerint a mennyi­séggel nincs baj és a minőség is elfogadható. A nagyobb baj az, hogy nincs ára az árpának. A nyomott búzaárak mellett egy mázsa őszi árpáért 900 és 1100 forintot kínálnak a felvásárlók. A Szekszárdi Mezőgazda- sági Rt. az idén 130 hektáron termelt őszi árpát és 1400 hek­táron búzát, tájékoztatta lapun­kat Csillag Sándor vezérigaz­gató. — Az őszi árpát hektáron­ként 5,8-6 tonnás átlaggal arat­tuk le. A minőségre számottevő kifogás nincs, jobb lett mint amilyennek látszott. Nem volt vizes, így a szárítási költsége­ken lehet spórolni. Szerencsére nincsenek értékesítési gondja­ink, mert a teljes termés saját felhasználásra megy. — Eló'reláthatóan mikor kezdik meg a búza aratását? — Július első felében, az időjárástól függően, akár július első napjaiban is megkezdhet­jük az aratást. Előszerződésünk felvásárlóval nincs, szeretnénk a búza egy részét a tőzsdén ke­resztül értékesíteni és ha jobb árajánlatot nem kapunk, akkor marad az állami garancia, hi­szen mi is jelentkeztünk az 1800 forintos védőárra. Biztató híreket is hallani, miszerint a tőzsdén ismét emelkedik a búza ára, ez a chicagói tőzsdére is vonatkozik. Érdekes, hogy ezekben a hetekben az USA- ban már megkezdődött az ara­tás és a tőzsdei árak ott most emelkedni kezdtek, ebből kö­vetkezik, hogy vagy kevesebb termés várható mint amire számítottak, vagy a minőséggel van baj. Minden esetre re­ménykeltő, hogy a világpiaci árak emelkednek. Meggyőző­désem, hogy a hazai kereske­dők kicsit „rájátszanak” arra, hogy „nincs kereslet”, „csak alacsony áron lehet eladni a bú­zát”, mert így olcsón jutnak a terményhez. Sajnos a termelők kiszolgáltatottak a jelenlegi helyzetben. A minőségi búza idei reális ára tonnánként 22000 és 24000 forint között kellene, hogy legyen. Mauthner Hamis riasztás az atomerőműből Tévedésből felharsanó szirénák (Folytatás az /. oldalról.) Ez normál körülmények kö­zött a szirénák vezérléséig jut­hat el, vagyis a hangjelzés nem indulhat be. Hogy ezúttal ez megtörtént, az valószínűleg a rendszer meghibásodása és a kezelő mulasztása egyidejűsé­gének tudható be. Ez azonban egyelőre csak feltételezés, tegnap délelőtt már összeült az a bizottság, amely kivizsgálja a történteket. (Szerettünk volna fotót készíteni arról a bázisról, ahonnan a hibás jel­zést indították, ám a bizottság éppen ott ülésezett, ezért eh­hez az atomerőmű vezetése nem járult hozzá, így olvasó­inknak be kell érniük egy ar­chív felvétellel, amely az 1992-es, az első szirénapróbán készült). A főmérnök szerint az eredményt előreláthatóan ma közük a nyilvánossággal. Kérdésünkre közölte, hogy a téves jelzés után röviddel is­mertették a helyzetet a Magyar Rádióval és a Magyar televízi­óval. Hogy a két médium ezt csak a hét órai híradásban tette közzé, az minden bizonnyal annak tudható be, hogy nem volt katasztrófahelyzet. Paksi polgárokat kérdez­tünk, hogyan cselekedtek a sziréna megszólalásakor. Szinte egyöntetű volt a reagá­lás - először becsukták a lakás ajtóit és ablakait, majd bekap­csolták a rádiót vagy a televí­ziót. Ezért is lett volna indo­kolt az azonnali tájékoztatás, hiszen az emberek nagy része a tanultaknak megfelelően, he­lyesen járt el. Pánikhelyzet se­hol nem alakult ki ugyan, ám bizonytalanság igen. Lehetet­len volt hívni a polgári véde­lem, a rendőrség, az atom­erőmű telefonjait, mindenütt foglalt volt a vonal. A Paksi Rendőrkapitányság percekkel a sziréna megszólalását köve­tően pontos információkat szerzett, így aki őket hívni tudta, tájékozódhatott, a jár­őrök az utcán mondták el az embereknek, hogy nincs vész­helyzet. Herczeg József, Paks polgár- mestere a fürdőszobában érte­sült a sziréna megszólalásáról, majd ő is folyamatosan kapott telefonhívásokat. Egyik szom­szédja személyesen csöngetett be társasházi lakásába, már fel­pakolva a legszükségesebb hol­mikkal, pénzzel, igazolványok­kal. Egy magát megnevezni nem kívánó hölgy szintén a zuhany alatt tudta meg a hírt férjétől. „Az első gondolatom az volt, mit is csomagoljak” - mondta. Haaz Ádám alezredes, Paks pol­gári védelmi parancsnoka ter­mészetesen azonnal a Városhá­zán lévő irodájába sietett, ám közben két névrokonánál egy­folytában csöngött a telefon. Egyikük — a Kápolna utcában lakó Haaz Ádám elmondta, nem először fordul ez elő, hogy az ő számán keresik a parancsnokot, most is több hívást kapott. Jó lenne, ha a polgári védelem ve­zetőjének telefonszáma nevével és beosztásával szerepelne a te­lefonkönyvben - állapította meg. Rákosi Gusztáv Véres történet Lapunkat is többen meg­keresték azt tudakolva, vajon honnan származ­nak a szekszárdi város- központban látható vér­nyomok, amelyekről fel­tételezték, hogy nem egy sima orrvérzés követ­kezményei. Mint megtudtuk, egy kapatos fiatalember akart bejutni szüleihez, akik vi­szont nem akarták been­gedni. A dühös úr ököllel vágott az ablakba, az üvegcserepek több helyen megsebezték, az alkaron egy artériát vágtak át. A bódult fiatalember vérző karral járkált a városköz­pontban, végül az ötvenes Dália ABC környékéről vitte el a mentő. Szent Iván napi „meglepetés” Velem együtt bizonyára sokan vannak, akik nem egyhamar fogják elfelejteni 1998. Szent Iván napját. Gyanítom, az utolsó dolog, amire bárki is vágyik, hogy napsugaras nyári hajnalon a polgári védelmi sziréna hangjaira ébredjen... Persze, mint mindenre, erre sem egyformán reagálunk, mi, emberek. Jómagam - miután tudatosult bennem, hogy sziréna hangját hallom, a nappaliba futottam és bekapcsoltam a tévét. (A család többi tagja nem ébredt fel, ók jobban jártak.) Elsőként örömmel konstatáltam, hogy van áram és van adás, aztán arra gondoltam, ha komoly lenne a helyzet, bizonyára megszakítanák a reggeli csevegó's műsort. Miközben tovább próbálkoztam a rádióval, és elgondolkodtam azon, mennyi élelmiszer van otthon, nem kellene-e vizet fogni a kád­ban - amíg még van. Szép lassan kezdett eluralkodni rajtam a féle­lem, attól, ami bekövetkezhet, vagy már talán be is következett. Sze­rencsére egy-két perc múlva közölte a rádió, hogy nincs ok aggoda­lomra, téves riasztás volt. De én azóta is aggódom. Egyrészt azért, mert ilyesmi előfordulhat és megrémítheti az embereket. Képzeljük csak el mindezt nem fényes reggel, hanem mondjuk éjjel három óra­kor. Másrészt azon aggodalmaskodom, vajon mi történt volna ve­lünk, mit kellett volna tenni, ha a riasztás nem téves... Információink szerint a legtöbben a fentihez hasonló módon rea­gáltak a vakriasztásra. Volt, aki felkeltette a családját, összegyűjtötte a nappaliban, majd gondosan becsukott és elfüggönyözött minden ablakot, ajtót. (Nukleáris katasztrófa esetén létkérdés, hogy ne menjünk ki a szabadba.) Sokan az utcára szaladtak a sziréna halla­tán és a pincelejárót meg a bombázókat keresték. A szirénahang ugyanis légiriadót jelzett, s ezt többen felismerték. Sokan hitték azt, hogy háború tört ki, ennek a gondolatnak „kedvezett” az ismét kié­leződő' délszláv helyzet is. Egy szekszárdi domblakó polgár például kirohant az erkélyre, először lenézett (kiöntött-e a Duna), aztán föl (lát-e repuló't), majd Paks irányába (van-e gombafelhó'), s mivel minden irány rendben volt, nem riasztotta a famíliát. Voltak, akik kezdettől fogva úgy gondolták, téves riasztás történt, s nem nagyon izgatták magukat. Akadt, aki mélyen átaludta az egész „cirkuszt”, majd értesülve róla csodálkozva kérdezte, hogy „olyan nagy dolog, ha szól a sziréna ” ? Akik nem tudták kivárni a tévé, vagy a rádió híradását, azok megpróbáltak magánúton információkhoz jutni. Izzottak a telefon- vonalak a tűzoltóságnál, a rendőrségen, a polgári védelemnél. Mindenkit igyekeztek megnyugtatni, információval ellátni, persze ehhez az kellett, hogy maguk is információhoz jussanak, ami az ál­landó telefonálás miatt kissé nehezen ment. Az bizony rosszul járt volna, aki a tűzoltóságot, vagy a rendőrséget nem a szirénák miatt, hanem úgymond a hatáskörükbe tartozó ügyek miatt kereste volna ebben az időszakban. Minden esetre így vagy úgy mindenkit felkavart ez a Szent Iván napi szokatlan ébresztő, s bár megnyugodtunk valamelyest, hogy nincs baj, azért mindenkiben maradt egy kis félsz: és ha lett volna?... -r-n Hírek Kari néni száz éves Tegnap ünnepelte századik születésnapját magyarkeszi otthonában Kari Fazekas Jánosné. Az önkormányzat nevében Kiss Károly pol­gármester köszöntötte a község legidősebb polgárát. Néhai Kari Fazekas János a Honvédelmi Minisztérium tisztviselője volt, ennek okán jókívánságait fejezte ki a száz esztendős asz- szonynak Göncz Árpád, köztársasági elnök is. Tamás Menyhért Závodon Váradi Antal, a Závodon született költő és író halálá­nak 75. évfordulóján em­lékünnepséget tartanak szombaton Závodon. A 18 órakor kezdődő emlékező szentmise után megkoszo­rúzzák Váradi Antal emlék­tábláját, ahol az ismert író, Tamás Menyhért is beszédet mond. Mehet a fesztiválra A CITROEN APÁTI MáÁ katalálkozó látogatói közül a SÁRGA 26-os sorsjegy tu­lajdonosa utazhat a Mün­cheni Sörfesztiválra. Az utazási utalvány átvehető a CITROEN APATI Kft. Au­tószalonjában, Szakály, Zrí­nyi u. 710/1. Koncert az elszármazottaknak Idén második ízben rende­zik meg a Dombóvárról el­származottak találkozóját. Június 27-én, szombaton este fél héttől a dombóvári zeneiskola zenekar ad kon­certet a dombóvári Város­háza dísztermében. Táborozhatnak a diákvezetők Idén az elmúlt évihez hason­lóan ismét lehetőségük lesz a dombóvári diákönkor­mányzati vezetőknek részt venni azon a táborozáson, amelyen az önkormányzati­ság és a demokrácia alapel­veit sajátíthatják el. Testületi ülés őcsényben A község önkormányzatának képviselőtestülete június 25- én, csütörtökön, 17 órai kez­dettel tartja során következő ülését. Elemzi és értékeli a testület a község közbizton­ságának helyzetét is. Megalakultak az albizottságok Dombóváron készül a vá­ros egészségképe, s ennek elkészítéséhez több albi­zottság is alakult. Az egészségügyi albizottsá­got dr. Katz Ánna, a város tisztifőorvosa, az oktatásit Balásy Botondné, a szociál­politikait Ruzsits Éva, míg a környezetvédelmi albizott­ságot Halpert Dániel vezeti. Az első beszámolót az egészségügyi albizottság már átadta a város polgár- mesterének, s minden re­mény megvan arra, hogy az intenzív munkának köszön­hetően legkésőbb szeptem­berben a dombóvári képvise­lőtestület elé kerülhet az egészségkép kialakításához szükséges koncepció.

Next

/
Thumbnails
Contents