Tolnai Népújság, 1998. június (9. évfolyam, 127-150. szám)

1998-06-24 / 146. szám

1998. június 24., szerda Sport 9. oldal Sporttábor a Garayban A nyári szünidőben gyer­mekükkel mit kezdeni nem tudó szülők most átmeneti­leg fellélegezhetnek. Posta Endre, a szekszárdi Garay János Gimnázium testne­velő tanára ugyanis sporttá­bort szervez az intézmény falain belül. Az egyhetes „turnusok” alatt a gyerekek - reggel nyolc és délután négy óra között - megis­merkedhetnek több nép­szerű sportággal, így többek között módjuk nyílik a te­nisz, az úszás, a kosárlabda, a labdarúgás, valamint a floorball (a jégkoronghoz hasonlatos, teremben űzött játék) alapjainak elsajátítá­sára. Az egyhetes prog­ramba egy egész napos Szekszárd környéki kirán­dulás is „belefér”. A táboro­zok részére ebédet is bizto­sítanak. Jelentkezni és to­vábbi információkat kapni a 74/415—471 -es telefonszá­mon lehet. Labdarúgás Kardos az új edző Szombathelyen A 38 éves, 33-szoros válo­gatott labdarúgó, Kardos József lett a professzionális nemzeti bajnokságban in­duló Haladás VSE labdarú­gócsapatának új vezetőe­dzője - tájékoztatta kedden az MTI-t Török Péter, a Vas megyei zöld-fehérek klubi­gazgatója. Kardos József edzőként az idén remek eredményt ért el: az NB II Nyugati cso­portjában bajnoki elsőségre vezette a Komárom csapa­tát. A szakember egy plusz egyéves szerződést kötött a szombathelyiekkel, s elő­ször csütörtökön találkozik a zöld-fehér labdarúgókkal. Népújság Totó Tippjeink a totó 26. heti mérkőzéseire: 1. Debrecen-D. Mogilev 1 2. S. Wanderers-Diósgyó'r x 3. H. Haifa-N. Bucuresti 1 4. Vojvodina-Stabaek 1 5. Szp. Várna-Kaünyingrád 1 6. Omagh Town-R. Sobotá x 7. Lyngby-Dragovoljac x 8. Shamrock Rovers-Altay 1 9. Sion-Turku 1 10. Trencin-Dinaburg x 11. SCT Olimpija-Makedonija x 12. Baki-Kaunas 1 13. V. Tulevik-St. Gallen 2 Plusz 1 mérkőzés: 14. Chorzów-Austria Wien 2 Labdarúgó NB I/B: 15. Paksi ASE 38 11 14 13 38-37 45 Nagyobb összefogásra lett volna szükség A magyar labdarúgás tavalyi, ki tudja hányadik bajnoki át­szervezése után a Paksi ASE története legnívósabb osztályá­ban, az egycsoportos, húszcsapatos NB I/B-ben indulhatott. A vezetőség által kitűzött középmezőnybeli helyezés helyett a csapat a pontvadászat végén az osztályozó elkerüléséért küz­dött. Az együttes szereplését mégsem illő egy kézlegyintéssel el­intézni, mint azt sokan teszik, hasznos a tanulóév tapasztalatait összegezni, már csak egy szebb jövő érdekében is ... Az ASE támadói mindössze tizenhat gólt szereztek, a fejpár­bajt elvesztő Szabó Zsolt csatártársaihoz, Fejeshez és Cser- nijenkohoz hasonlóan öt találatig jutott. A házi gólkirály a középpályás Ignácz János lett hét góllal fotó: bakó jenó — Egy eredményesebb fél­idény reményében, a tizenötö­dik helyróí rajtoltak a tavasz- szal. A sérültek felépültek, a Dunaferr ellen győzelemmel nyitott a csapat, ígéretesnek tűnt a folytatás ... A várt har­cos játék megvolt, a gólok azonban továbbra is hiányoz­tak. — Mi is úgy ítéltük meg, hogy a téli felkészülés alatt mindent elkövettünk az előre­lépés érdekében - kezdi értéke­lését Bőzsöny János vezetőe­dző. — Támadójátékost vi­szont nem tudtunk igazolni. Több jelöltet is bemutattam a vezetésnek, ám végül egyikük sem került hozzánk. Arról volt szó, hogy az eladott játékosok árából gazdálkodhatunk az iga­zolásoknál. Nikolov, Kosa és Nagy vételára csupán a felét tette ki a télen távozó Tóth La­josért kapott pénznek. Utólag azt mondom, jobb lett volna, ha csak egy gólerős támadót vásá­rolunk, ugyanis az őszhöz ha­sonlóan kevés rúgott gólunk miatt szerepeltünk a vártnál mérsékeltebben. — A statisztika is azt bizo­nyítja, hogy nem hátul akadtak gondjai az együttesnek. — A csapatunk szervezett volt, rendszerben játszott. A támadásainkat felépítettük, a támadó harmadig eljutottunk, gólhelyzeteket alakítottunk ki, a kapu előterében azonban hi­ányzott a kreativitás, ötletesség a játékunkból. Egyszer sem gomboltak ki bennünket, 2-0 volt a legnagyobb vereségünk - a Matávtól és a Nyíregyházától. Akadt két kirívóan nagy kü­lönbségű győzelmünk, a Tisza- újváros ellen itthon, illetve Szegeden, ennek köszönhetően a tavasszal nyolccal több gólt lőttünk (s eggyel kevesebbet kaptunk), mint az ősszel. Csak öt csapat talált kevesebbszer nálunk a kapuba, s csak négy kapott kevesebb találatot, mint mi,.. — Talán érdemes lenne vé­gigszaladnunk a tavaszi idény bajnokijain. — Osszuk három harmadra a szezont. Az első hat mérkőzés során Pakson legyőztük a Du- naferrt, idegenben a Kanizsát. A két siker között négy döntet­lent értünk el, a már említett okok miatt nem tudtunk nyerni Dorogon, s itthon a SFAC el­len, ez mínusz négy pont. — A folytatásban egymás után kétszer is hazai pályán vesztettek. A Csépel és a Tisza- vasvári elleni fiaskó minden­képpen fordulópontnak tűnt. — A gyenge szereplésünket úgy vélem, nem kevésbé az em­lített két hazai vereségünk okozta április első hetében. Mindkétszer a kihagyott hely­zeteink bosszulták meg magu­kat. A következő héten Szolno­kon feltámadt az együttes, jó teljesítménnyel nyertünk 1-0- ra, majd ismét két 1-O-ás vere­ség következett. Az Érdtől egy szerdai nap Pakson, majd az azt követő szombaton Salgótarján­ban. Utóbbi találkozón egy jól eltalált lövés által a 91. percben buktunk el, 0-0-nál nekünk vol­tak ziccereink, ez újabb három elvesztett pont. A középső harmad „zárómeccsén” - némi szerencsével - egy nagyon jól játszó Kabát győztünk le 2-1- re. Az utolsó hét fordulóban két mérkőzésen is lefutballoztuk az ellenfelünket, mégis újabb négy elhullajtott pontot könyvelhet­tünk el. Kaposváron jól játszot­tunk, megvoltak a lehetősége­ink, mégis 1-1 lett vége, Kom­lón két gólt lőve kétszer is veze­tést szereztünk, mégsem tud­tunk nyerni. A két bajnoki kö­zött 1-0-ra kaptunk ki az élvo­nalba jutott III. Kerülettől, 2-0- ra a feljutásért osztályozót ví­vott Matáv Soprontól, s 5-0 vertük a Tiszaújvárost. A haj­rában a kétségtelenül jobb játé­kerőt képviselő bajnok Nyír­egyháza ellen benne volt egy vereség a pakliban, a zárófordu­lóban pedig felszabadult játék­kal Szegeden sima 4-O-ás győ­zelmet arattunk. A Dunaferr, a Nagykanizsa, a Szolnok, a Kaba, a Tiszaújváros és a Sze­ged ellen kiemelkedőt nyújtott a csapat, idesorolom a kapos­vári és komlói fellépésünket is, igazi azokon elmaradt a győze­lem. A Dorog, a Pécs, a SFAC és a Salgótarján ellen egyen­rangú partnernek bizonyultunk, s úgy érzem, hogy a III. Kér. TVE-nek is méltó ellenfelei voltunk. Gyengén futballoz­tunk a Kecskemét, a Csepel, a Tiszavasvári, a Matáv és a Nyíregyháza ellen. — A csapat teljesítménye elég rapszodikusnak tűnt, mennyire játszottak ebben közre a szerdai fordulók. — Sajnos, labdarúgóink idegileg nem tudtak úgy rege­nerálódni, hogy eredményesen megvívják a rövid időn belül egymást követő mérkőzéseket. Fizikális gondjaink nem voltak, a feszített tempó, az eredmény­telenség miatt viszont több al­kalommal Ausztrált állapotban, görcsben futballoztunk. A visz- szaesések egy-egy sikeres mér­kőzés után többek között ennek is voltak betudhatóak. — Hová érhetett volna oda ez az együttes? — Úgy gondolom, a csapat játékosállománya alapján a 8-10. helynél többre nem volt hivatott. Négy pont hiányzott ahhoz, hogy az első tízben vé­gezzünk. Azt se feledjük, hogy valójában negyvenhét pontot szereztünk, a két büntetőpontot nem a csapat vonta le magától. Nem mondhatni, hogy csapni­valóan, kiábrándítóan szerepelt volna a társaság. Hogy mégsem sikerült a képességeinek megfe­lelően szerepelnie, annak több oka is van. A játékosok egyéni érdekeiket sokszor a csapaté elé helyezték. Labdarúgóink nem tudtak minden mérkőzésen kel­lően egymásért küzdeni. Na­gyobb összefogásra lett volna szükség a tizedik hely elérésé­hez, mindez klubszinten is ér­tendő, nem csak az öltözőre vonatkozik. A csapat nem egy­szer érezte úgy, hogy nem tö­rődnek vele, az egész mintha előrevetítette volna a klub körül kialakult jelenlegi bizonytalan helyzetet. — Hogy érzi Ön hol hibá­zott? — Egy edző minden ered­ményben benne van, számomra rendkívül tanulságos volt ez a bajnoki év. Hibáztam, amikor a szerződéskötéseket teljes mér­tékben rábíztam a vezetőkre, il­letve a régi megállapodásokat is elfogadtam az eredeti formá­jukban. Elsősorban ebből szár­maztak az őszt jellemző, ta­vasszal is vissza-visszatérő konfliktusok. Sokkal jobban ki kellett volna sajátítanom a csa­patot. Ezenkívül bizonyos fo­kig, a kényszerhelyzet miatt is néhány játékossal szemben ta­lán engedékenynek bizonyul­tam. Nem adtam igazán önma­gamat, kudarcként fogom fel, hogy nem tudtam a szemlélet- módomat észérvekkel a csa­patra erőltetni. Hiába beszéltem évközben a játékosoknak, hogy mi a labdarúgásból élünk, a fele prémiumot a kasszában hagy­tuk, annak ellenére, hogy meg­szereztük az NB I-ben való in­dulás jogát. — Nagy kérdés a hogyan to­vább. — Szabadságra ment a csa­pat, még nem ismerjük a jö­vőnket. Egyelőre nem tudjuk, a klub melyik osztályban, milyen feltételekkel indul. Az utolsó szegedi bajnokinkat egyfajta örömkitörés jellemezte, vastaps kísérte a gárdát az öltözőbe. Hazafelé többekből is „kijött”, hogy tulajdonképpen szeretik a paksi egyesületet, még ha ők is jött-mentek velem együtt. Fájt nekik, hogy esetleg megszűnhet az a klub (akkor még így tudták a játékosok - A szerző), ahol si­kerélményhez juthattak. A más­fél héttel ezelőtti Galánta elleni barátságos szezonzáró találko­zót követő búcsúvacsorán szinte mindegyik játékos meg­köszönte, hogy együtt dolgoz­hattunk. Ez igazi elismerést je­lentett a számomra, ekkor érez­tem, hogy valamit mégis sike­rült közösen véghez vinnünk, még ha jómagam is elégedetlen vagyok a teljesítményünkkel. Iß. Teszler Vendel Juhász Ferenc (balról) birkózik soproni védőjével a SFAC elleni 1-1-es mérkőzésen, a pak­siak támadója sérülése miatt keveset játszott a 97/98-as szezonban fotó: gottvald károly Nemzetközi Olimpiai Nap A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) és a Magyar Olimpiai Akadémia (MOA) kedden ünnepséget rendezett a Duna- parti Olimpiai Parkban a Nemzetközi Olimpiai Nap al­kalmából. A több mint félszáz olimpiai bajnok mellett azok a fiatalok is jelen voltak, akik a szlovákiai diáksportverse­nyeken vesznek részt a hétvé­gén. Schmitt Pál, a MOB el­nöke, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság első alelnöke, aki hasonló ünnepségre Lau- sanne-ba utazott, indulása előtt nyilatkozott a távirati irodának. — Száznégy évvel ezelőtt ezen a napon alakult meg a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság és határozták el a zseniá­lis pedagógus, Pierre Couber­tin javaslatára az okon olim­piai játékok felújítását. Erre a napra 198 országban emlé­keznek a sportemberek, hi­szen az olimpiai mozgalom a négy évenként ismétlődő sportversenyekkel az eltelt 100 esztendő alatt bebizonyí­totta létjogosultságát. — Az olimpiai mozgalom - mondta Schmitt Pál - aranykorát éli, készen áll arra, hogy a következő 100 eszten­dőben is betöltse szerepét, tel­jesítse a világ ifjúságáért vál­lalt szolgálatát. Minden sport­ember számára kimondhatat­lan öröm, hogy az olimpiai eszme nemes célkitűzéseivel világszerte egyre többen azo­nosulnak, ami nem más, mint a békéhez való hozzájárulás és törekvés egy jobb világ megteremtésére. Az ötödik kötet immár ingyenes Bemutatták a sportévkönyvet Tegnap délután Szekszárdon, a Vármegyeháza Borozóban - immár hivatalosan is - be­mutatták a „Tolna megye sportévkönyve 1997” című kiadványt. A fogadással egy­bekötött rendezvényen Ta­kács László megyei sport- igazgató mutatta be az új kö­tetet, amely ötödik a sorban. Az országban mindössze négy megyében készül hasonló kiadvány. A tolnai évkönyv először 1994-ben jelent meg, és az 1992-93-as év összevont eredményeit tartalmazta. Az új, formailag és tartalmilag is min­den eddiginél gazdagabb év­könyvben a megyében működő 22 sportági szakszövetség mel­lett első ízben szerepelnek a motorsport és a ritmikus sport­gimnasztika, valamint a diák­sportszövetség országos és me­gyei eredményei. A kiadvány­ból megfelelő anyag, dokumen­táció hiányában sajnálatos mó­don kimaradt egyik sikersport­águnk, a cselgáncs. Takács László elmondta, hogy az évkönyvből 400 ezer forintos költséggel ezer pél­dány készült, s a tucatnyi szponzor segítségével ingyen juthat el a sportolók, sportveze­tők, sportbarátok kezébe, de a megye valamennyi településé­nek polgármestere is kapott egy-egy példányt. A sportági szakszövetségek képviselői hangot adtak azon reményük­nek, hogy az évkönyv megéri a hatodik „születésnapját” is, azaz 1999-ben is kiadhatják Tolna megye sporttörténetének e dokumentumát. (fék) Lisztes Krisztián Stuttgartban kezd Lisztes Krisztián július 5-én a német Bundesliga I. osztá­lyú csapatánál, a VfB Stutt­gartnál kezdi meg felkészü­lését a következő futball- szezonra. Lisztes elmondta: a szerződése 2000-ig köti a német klubhoz, jövőjét azonban jelentősen befolyá­solhatja az új edző, Winf­ried Schäfer, akivel július 5- én találkozik először. — Mindenképpen egy erős bajnokságban szeret­nék játéklehetőséghez jutni. Akadnak érdeklődők irán­tam más országokból is, de a pályafutásom folytatásá­nak lehetőségeiről csak a stuttgartiakkal való találko­zásom után születhet döntés - nyilatkozta a fiatal váloga­tott középpályás.

Next

/
Thumbnails
Contents