Tolnai Népújság, 1998. június (9. évfolyam, 127-150. szám)

1998-06-20 / 143. szám

1998. június 20., szombat Sport 7. oldal A hétvége sportműsora Szombat Kosárlabda: Adidas Stre­etball utcai kosárlabda fesz­tivál Szekszárd központjá­ban (Mártírok tere) 9-19. Labdarúgás: Barátságos mérkőzés: Őcsény-Szek­szárdi Dózsa Serdülő ’85 17. A megyei női kispályás bajnokság zárófordulója Tolnán, 13. Vasárnap Labdarúgás: Körzeti baj­nokság: Kurd-Mucsfa (Szűcs) 15.30. Labdarúgás Szekszárdi arany Az elmúlt hétvégén befeje­ződött az NB III Dráva-cso- portjának ifjúsági bajnok­sága. A bajnoki aranyért vé­gig nagy harcot folytatott a Szekszárd és a PVSK csa­pata. A döntést az utolsó forduló hozta meg. Mindkét csapat győzelmet aratott, s így megmaradt a szekszár­diak két pontos előnye. NB III, Dráva-csoport 1. Szekszárd 30 28 - 2 158- 16 84 2. PVSK 30 27 1 2 164- 17 82 3. Mohács 30 22 2 6 126- 36 68 4. P. Postás 30 18 3 9 82- 51 57 5. Baja 30 15 7 8 81- 51 52 5. Bátaszék 30 15 7 8 84- 58 52 7. Dombóvár 30 14 5 11 93- 65 47 8. Kaposfüred30 14 3 13 66- 69 45 9. MÁV NTE 30 11 7 12 63- 53 40 10. Barcs 30 12 4 14 62- 88 40 11. Paks 30 11 5 14 41- 61 38 12. Bonyhád 30 7 4 19 45- 93 25 13. B.földvár 30 6 6 18 46- 93 24 14. Marcali 30 6 1 23 32-117 19 15. B.lelle 30 4 2 24 28-140 14 16. D.földvár 30 1 1 28 26-189 4 Iksz Akasztón A Tolna megyei labdarúgó játékvezetők csapata nem­régiben a Stadler-stadion- ban mérkőzött a helyi öreg­fiúkkal. Stadler-Tolna megyei JB 3-3 (1-2). Akasztó, 100 néző. V: Ledneczky. Tolna megye: Töpfner T - Krekó (Bán), Nagy G., Dunai, Csobot (Dárdai)- Fazekas (Cári), Rácz Z. (Nagy A.), Töpfner M. (Molnár)- Bíró R„ Bonyai, Tóth K. (Bajor). Edző: Kovácsi Ferenc. G: Bonyai 2, Töpfner M. Két új sportkönyv. Megje­lent a Magyar Sportévkönyv, amely az 1997-es év jelentő­sebb magyar és nemzetközi sporteseményeket foglalja ösz- sze. A több mint ötven éve megjelenő könyv az 1990-es évek elején kapott új külsőt. A sportévkönyv mellett idén meg­jelent az első Magyar Futbal- lévkönyv is. A helyi fiatalokra épülhet a jövő dombóvári csapata Küzdöttek, kiestek, készülnek A Dombóvári VMSE férfi kosárlabdázói az NB I A-csoport- jába történő feljutásukkal igazi bravúrt hajtottak végre egy esztendeje. Az újabb nagy sikert az élvonalban való megka­paszkodás jelentette volna, ám ez a kihívás már megoldhatat­lan feladat elé állította a derekasan küzdő vasutasgárdát. — Egy idény mindig a játé­koskeret kialakításával indul - pörgetjük vissza Molnár István edzővel az idő kerekét. — Tavaly nyáron inkább gyengültünk mint erősödtünk - mondja a dombóváriak szakve­zetője. — Mint tudjuk, a feljutást kiharcoló csapat irányítója, hú­zóembere, Radovics József Sopronba igazolt. Sajnos, a tá­vozási szándékáról igen későn, csak július közepén értesültünk, így a évadnyitóig nem tudtunk megfelelő játékost szerződtetni a helyére. Halmai Balázs már az alapozás előtt megsérült, így igazi irányító nélkül kezdtük a felkészülést. A fiatalabb helyi irányítókkal badarság lett volna nekivágni az A-csoportnak, ezért igazoltuk le Rétháti Zsol­tot. Állandó lábsérülése miatt azonban nem tudta beváltani a hozzáfűzött reményeket, négy hónap után távozott is a csapat­tól. Erősítési terveinkben erede­tileg két center megszerzése szerepelt, akik közül szerettük volna, ha egy bedobó poszton is bevethető. A centerünk Mili- vojsa maradt, a próbajátékon nálunk megfordult jelöltek igé­nyei tudásukhoz mérten szá­munkra teljesíthetetlenek vol­tak. Egy új center-bedobó lei­gazolása - ugyancsak anyagi okok miatt - szintén meghiú­sult, pedig nagy szükségünk lett volna egy ilyen típusú játé­kosra, hiszen Radoviccsal pon­tok is távoztak. — Az alapszakasz huszonkét mérkőzéséből kettőt nyert meg csapata. Ön a rajt előtt hány győzelemre számított? — A realitások azt mondat­ták velem, hogy négy meccsnél többet nem fogunk nyerni az alapszakaszban. Arra számítot­tam, hogy ebből hármat ma­gunkkal viszünk a rájátszásra, s itthon még elkapunk egy erő­sebb csapatot. A tervezett hazai sikerekből csak egy lett, miután a Kaposvár és a Debrecen el­leni összecsapásokat mindjárt a bajnokság elején elbuktuk. A somogyiak egy Szlivancsanin- nal voltak jobbak nálunk, a Debrecen ellen pedig kiütkö­zött, hogy nincs vezéregyénisé­günk. Meghatározó játékos hi­ányában rákényszerültünk a fi- guratív játékra, nem volt aki improvizálva, kreativitásával életet lehelt volna a csapatba. — Az együttesnek kiesése el­lenére akadtak sikerélményei, győzni tudott például Debre­cenben, s néhány nagycsapatot is megszorongatott. — A legmélyebben a szol­noki vereségünk idején vol­tunk. Az őszi holtidényben egy kicsit sikerült felpiszkálnom a társaságot, a folytatásban már nem kaptunk ki olyan nagyon a Zalaegerszegtől, november kö­zepén pedig majdnem megver­tük a Körmendet. Fokozatosan jöttünk fel, kezdett összeállni az a csapat, amelyre a rájátszás várt. Hozzá kell tennem, hogy amikor egy kicsit jobban ment, mindig kiesett valaki. Krasznai beépülésével már-már megol­dódni látszottak az irányító gondjaink, erre megsérült. Mik- lóssy egész évben próbálta húzni a csapatot, ő a döntő fon­tosságú százhalombattai talál­kozónk előtt dőlt ki a sorból. A játékunkban kulcsszerepet töl­tött be, általa éppen a négyes poszton tudtunk kicsit mást ját­szani, mint az ellenfeleink. A rájátszás előtt pedig elveszítet­tük az egyetlen magas játéko­sunkat, Milivojsát. — A három győzelmet és öt vereséget hozó rájátszást ho­gyan értékeli? — Úgy érzem, játékosaink mindent megtettek, becsülettel hajtottak, küzdöttek. A közön­ség is érezte, hogy a csapat eb­ben az összeállításában való­színűleg ennyire képes. A meg­nyert hazai play-off meccseink után vastaps mellett vonulhat­tunk az öltözőbe. A szurkolóink előtt egyébként megemelem a képzeletbeli kalapom, a legre­ménytelenebb helyzetben is mellénk álltak, fantasztikus módon támogattak bennünket. Számtalan vereség után Pakson például húszpontos hátránynál is töretlenül biztattak bennün­ket. — A rájátszásban egyértel­műen kitűnt, hogy mely posz­tokon vagyunk gyengék. A MAFC-tól Budapesten ötven pontot kaptunk center poszton, a fejünk felett lejátszották a meccset. A Hódmezővásár­helynél hiába bizonyultunk be­dobó poszton jobbnak, az alföl­diek irányító- és centerposzton egy klasszissal nőttek fölénk. A rájátszásról szólva el kell még mondanom, hogy lélekben mindenki számított a sérült Mi- livojsa beszállására. Az utolsó pillanatig próbáltuk őt rábe­szélni a folytatásra, úgy vélem, az állapota lehetővé tette volna a játékát. A szegycsontja repedt el, ami négy-hat hetes kiha­gyással jár, más sportolók bor­datöréssel is pályára léptek már. A fiúkat megtörte lelkileg, hogy nem akar játszani. Az összesített statisztikák alapján a legjobb játékosunknak számí­tott, s a sérülése előtt aránylag jó formában is kosárlabdázott. Rá mindenképpen szükségünk lett volna a play-offban. — A csapat egy idényt tölt- hetett az A-csoportban. Mi a meglátása, egy kis rutint sze­rezve kikből válhat hosszú tá­von élvonalbeli játékos? — A fiatal dombóvári vonu­latot - gondolva itt Krasznaira, Truppra, Szőkére, Pantára - al­kalmasnak tartom arra, hogy az A-csoportban tartósan megállja a helyét. Számukra egy kicsit hamar jött a felsőház, mélyvíz volt. Egy-két évnyi B-csoportos szereplés hiányzott ahhoz, hogy kellő tapasztalattal felvértezve vegyék fel a küzdelmet az A- csoportban. Ha jövőre vissza­jutnánk a felsőházba, már ők alkothatnák az együttes gerin­cét. Ezek a srácok dombóvá­riak, már az új csapatot is rájuk szeretnénk építeni, melléjük kell igazolni. Rajtuk kívül még Tamás Zoli lehet képes a maga harcosságával, pontdobó kész­ségével igazán komoly felada­tok megoldására. — Válaszában már felsejlett a jövőt, de mégis hogyan to­vább? — Jómagam kétéves szer­ződést írtam alá. Mindegyik dombóvári játékosát megtar­totta az egyesület, s Tamás Zol­tánnal is szerződést hosszabbí­tott a klub. A jugoszláv B-ligá- ból leigazoltunk egy 204 cm magas, 107 kilós centert Zoran Gavriljovics személyében, il­letve még egy rutinos játékos­sal állunk tárgyalásban. Bizto­san távozik a két idegenlégió­sunk, Alexandr Milivojsa és Mircea Cristescu, valamint Laczházi Róbert és Miklóssy László. Utóbbit marasztaltuk, de anyagi téren elég messze ke­rültek egymástól az álláspontja­ink. Mindenféleképpen szeret­nénk visszajutni a felsőházba, hogy megvalósul-e a tervünk, az már a jövő kérdése. A sike­res bajnoki szereplés mellett a következő idényben lesz még egy nagy feladatunk, felké­szülni az 1999-ben Dombóvá­ron megrendezendő Vasutas Európa-bajnokságra. Négy év­vel ezelőtt Várnában a második helyen végeztünk, szeretnénk ezúttal is jól szerepelni. ifj. Teszler Vendel Az A-csoportért vívott bajnoki rájátszás végeredménye 9. Sopron 14 9 5 1064-1052 23 10. Kaposvár 14 9 5 1132-1117 23 11. Debrecen 14 8 6 1027- 963 22 12. Hódmezőv. 14 8 6 1084-1042 22 13. MAFC 14 6 8 1174-1160 20 14. Százhalomb. 14 6 8 1021-1044 20 15. Dombóvár 14 5 9 1109-1163 19 16. Szeged 14 5 9 1096-1166 19 A csúcson abba kell hagyni? A paksi női röplabdázás - összesítve a bajnokságban, illetve a diáksportban elért eredményeket - eddigi tör­ténetének legjobb szezonját zárta. A sikerek ellenére azonban a jövő legalábbis bizonytalan. A Paksi Röplabda Klub a na­pokban tartotta - bajnoki éremosztóval egybekötött - közgyűlését. Poór József ve­zetőedző a 97/98-as szezont a paksi röplabdázás eddigi leg­jobb éveként jellemezte, amelynek során a Duna-parti lányok több korosztálya is ki­váló eredményeket ért el. A paksi minik (5-6. osztá­lyosok) az országos röplabda fesztiválon kétszer is második helyet szereztek, ezen kívül ott vannak a diákolimpia or­szágos döntőjében is. A gyermekcsapat idén nem jutott országos fináléba. A vezetőedző értékelése szerint ez a gárda erre még nem érett, tekintve, hogy jelenleg az el­lenfeleknél egy-két évvel fia­talabb játékosokból áll. Serdülő csapatot ebben a szezonban nem tudtak felállí­tani Pakson. A junior (ifjú­sági) korosztály viszont re­mekül szerepelt. A PRK ju­nior csapata idén veretlenül védte meg NB Il-es bajnoki címét, de erre a csapatra épült a paksi Vak Bottyán Gimná­zium - a diákolimpia V. kor­csoportjának országos döntő­jén második helyet szerzett - gárdája. Mint ahogy a PRK felnőtt A Paksi RK-Dunacenter felnőtt bajnoki bronzérmes és ju­nior bajnok csapata. Felső sor (balról): Pásztor Béla el­nök, Zubor Enikő, Szilágyi Judit, Dercze Ágnes, Dömötör Tímea, Hudák Zita, Bráz Brigitta, Kertész Annamária, Poór József vezető edző. Alsó sor (balról): Balczó Noémi, Máté Nikolett, Gyányi Zsigmond technikai vezető, Farkas Zsuzsa, Burai Krisztina. A képről hiányzik: Rácz Katalin, Farkasfalvi Orsolya, Feil Anita, Balczó Edina csapatának zömét is legfel­jebb junior korú lányok alkot­ják. Ez az együttes a tavalyi 5. hely után idén az NB II nyu­gati csoportjának bronzér­mese lett úgy, hogy sokáig versenyben volt az első he­lyért. Ugyancsak nagy fegy­vertényt hajtottak végre a paksi lányok, amikor a kupa­küzdelmek során kiverték a Debrecen csapatát. A jövő viszont nem ennyire rózsaszín. A közgyűlésen a klub elnöke, Pásztor Béla úgy fogalmazott, hogy mindent elkövetnek a működési felté­telek megteremtéséért, ám nehéz megjósolni, ezek az erőfeszítések milyen ered­ménnyel járnak. Szponzorok nélkül, Paks város 140 ezer forintos támogatásából ugyanis nem tud működni - az egyébként abszolút „társa­dalmi alapokon” nyugvó - klub. A jövő évi eredményessé­get befolyásolhatja az is, hogy a felnőtt csapatból legalább egy meghatározó játékos tá­vozik. A vezetőedző azonban bízik benne, hogy a PRK ősz­szel ismét ott lesz az NB II mezőnyében. Addig is nagy kihívások állnak a paksiak előtt. A strandröplabda közelgő or­szágos döntőjében a gyermek, a serdülő és az ifjúsági csapat is érdekelt. Ha a lányok a ha­gyományokhoz akarják tar­tani magukat, az idei szezon éremgyűjteményét ezeken a versenyeken is gyarapítaniuk illenék. -es~ Engqnist kihagyja az Eb-t? Térdsérülés miatt elképzelhető, hogy nem vesz részt a budapesti atlétikai Európa-bajnokságon Ludmila Engquist, a svédek olimpiai és világbajnok gátfutónője. Az Expressen című újság értesülése szerint immár bizonyos, hogy Engquist kihagyja a jövő heti, svédországi viadalt, valamint a júli­usban sorra kerülő svájci és norvégiai rendezvényt is. Megyei női kispályás labdarúgó-bajnokság Lépéselőnyben a tolnaiak Dombóváron a megyei női kispályás labdarúgó bajnok­ság rájátszásának első két fordulójában az aranyéremért folytatott harcban a Marga­réta-Varga Transfer tovább növelte előnyét a Madocsa előtt. A „bronzcsatában” az UFC Amazonok nyertek ran­gadót a Dombóvár ellen. Eredmények: Margaréta- Varga Transfer (Tolna)- Mediform Madocsa 4-3 (2-1). G: Simon 4, illetve Cserepes, Novákné, Reich. Bátaszék-Izmény 4-0 (1-0). G: Gálost 2, Tóth, Huy. Szedres-Báta 3-0 (3-0). G: Rácz 2, Nagy. Izmény-Báta 1-0 (0-0). G: László. UFC Amazonok Szek­szárd-Kórház SE Dombó­vár 3-1 (3-0). G: Horváth 2, Jánosi, illetve Kajdacsi. Margaréta-Varga Trans- fer-Kórház SE Dombóvár 3-1 (2-1). G: Hodován 3, il­letve Kajdacsi. Mediform Madocsa-UFC Amazonok Szekszárd 4-1 (2-0). G: Novákné 3, Kovács, illetve Horváth. Bátaszék-Szedres 1-0 (0-0). G: Gálosi. A bajnokság állása a zá­róforduló előtt: 1. Marga­réta-Varga Transfer (Tolna) 74, 2. Mediform Madocsa 69, 3. UFC Amazonok Szekszárd 59, 4. Kórház SE Dombóvár 54, 5. Bátaszék 31, 6. Izmény 30, 7. Szedres 25, 8. Báta 2 ponttal. Kosárlabda Pécsett első, Siófokon második hely A közelmúltban Siófokon ren­dezték meg a Mol-kupa elneve­zésű serdülő fiú tornát, melyen a Dombóvári VMSE fiataljai is részt vettek és az előkelő má­sodik helyet szerezték meg. A dombóváriak eredmé­nyei: Dombóvári VMSE­Veszprém 55-40 (21-19). Dombóvár: Kun (10/6), Ma- gyarics (2), Bódogh (-), Vá­rallyay A. (2), Fekete (-). Csere: Batánovics (4), Gaspa- rics (-), Várallyay G. (-), Bodó (4), Szilágyi (33/6). Edző: Bál- ind József. Nagy küzdelemben nyertek a dombóvári serdülők. Dombóvári VMSE-Székes- fehérvár 75-33 (41-19). Dom­bóvár: Batánovics (3), Magya- rics (10), Gasparics (-), Váraly- lyay G. (6), Szilágyi (24). Csere: Kun (7/3), Bódogh (-), Bodó (2), Várallyay A. (19), Fekete (4). Az eredmény nem tükrözi a két csapat közti tu­dásbeli különbséget. Siófok-Dombóvári VMSE 51-48 (24-29). Dombóvár: Kun (14), Bódogh (2), Bodó (5), Várallyay A. (5), Fekete (-). Csere: Batánovics (-), Ma- gyarics (8), Várallyay G. (-), Gasparics (-), Szilágyi (14). A tomagyőzelem apró figyelmet­lenségen múlt. A torna végeredménye: 1. Siófok, 2. DVMSE, 3. Veszp­rém, 4. Székesfehérvár. A dombóvári együttesből Szilágyi Tamás különdíjban ré­szesült. A Pécsett megrendezett fiú kadett kupán a dombóvári fiata­lok teljes sikerrel szerepeltek, valamennyi ellenfelüket le­győzve végeztek az élen. Dombóvári VMSE-Pécsi TASI 87-34 (44-17). Dombó­vár: Kun (2), Krasznai (20), Bodó (4), Ulrich (2), Veréb (21). Csere: Batánovics (4), Magyarics (2), Várallyay A. (2), Szilágyi (19), Madarász (11). Edző: Bálind József. Dombóvári VMSE-Matáv Pécs 69-58 (30-24). Dombó­vár: Kun (5/3), Krasznai (16/6), Ulrich (2), Madarász (26), Ve­réb (10). Csere: Batánovics (2), Magyarics (-), Bodó (-), Vá­rallyay A. (3), Szilágyi (5/3). Dombóvári VMSE-Kapos- vári Sí 86-79 (47-36). Dom­bóvár: Kun (9/3), Krasznai (34/3), Veréb (19), Szilágyi (9/3), Madarász (11). Csere: Batánovics (-), Magyarics (-), Bodó (2), Ulrich (2), Várallyay A. (-). Nemrégiben Kaposvárott kétszer is megmérkőzött egy­mással a helyi és a dombóvári kadett fiú csapat. A délelőtti mérkőzésen a hazaiak nyertek egy ponttal, délután a vendég dombóváriak visszavágtak. Kaposvári SI-Dombóvári VMSE 87-86 (48-30). Dom­bóvár: Madarász (24), Batáno­vics (5), Krasznai (26/12), Ve­réb (22), Várallyay A. (-). Csere: Magyarics (7), Váraly- lyay G. (-), Ulrich (2). Edző: Bálind József. Dombóvári VMSE-Kapos- vári Sí 63-71 (31-38). Dom­bóvár: Madarász (10), Batáno­vics (4), Magyarics (4), Krasz­nai (9/3), Várallyay G. (2). Csere: Veréb (23/3), Ulrich (11/3), Várallyay A. (6). Edző: Bálind József.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents