Tolnai Népújság, 1998. június (9. évfolyam, 127-150. szám)
1998-06-19 / 142. szám
4. oldal Megyei Körkép — Bombád És Környéke 1998. június 19., péntek Versenyben a Széchenyisek A bonyhádi Széchenyi István Általános Iskola tanulói ebben a tanévben is szép sikereket értek el - tudtuk meg az intézmény tanárától Hütterné Kasper Enikőtől. Az alsósok városi versenyén Sebestyén Nóra környezetismeretből és magyarból, Szeri Géza pedig matematikából második helyezést ért el. Az országos levelezőn az iskola tíz tanulója bekerült a döntőbe. Dávid Andrea és Kaiser Mária 3. lett matematikából. A felső tagozatos Töttös László a bátaszéki országos matematika verseny 4., Eckert Bernadett a területi Kalmár László és Zrínyi Ilona matematika verseny 4. illetve 8., Chlebovics Kornél az utóbbi 9. helyezettje. Bernadett a városi fogalmazás versenyen 1. lett. A megyei német szép kiejtési versenyen Gáspár Flórián 2., míg az országos levelezőn Zsédöly Johanna 2., Pál István pedig 3. lett. Németből négy, angolból pedig öt diák tette le az alapfokú nyelvvizsgát. A megyei történelem versenyen a hetedikesek csapatai 4. és 6. helyezést értek el. A megyei biológia levelező döntőjén Fülöp Gellért és Soós Dániel második, Pesti Judit és Chlebovics Kornél harmadik lett. Az országos karikatúra pályázaton első lett Medve Tamás lett, aki a megyei rajzpályázaton Stallen- berger Adómmal, Pesti Judittal és Máté Mariannái együtt táborozást nyert. A közlekedési verseny megyei döntőjén Papp Andor második, Tamás Valér harmadik helyezést ért el. A megyei tűzvédelmi versenyen az iskola csapata 2., a megyei tűzoltó versenyen 1. helyezett lett. A diákokat felkészítették: Szabó Lász- lóné, Szabó Béláné, Hoff- mann Andrásné, Kertész Gáborné, Kárpátiné Bartal Julianna, Bakonyi Ilona, Lucska Edit, Palkóné Kirch Erika, dr. Fábián Zoltánná, Dománszky Zoltánná, Bányai Béláné, Lechnemé Ko- rond Marianna, Somogyi Jánosné, Hütterné Kasper Enikő', Kertész Jánosné és Tölgyesi Levente. Nagymányok, Kismányok és Bonyhád együttműködési megállapodást köt közös közüzemi szennyvízcsatorna létesítésére. Székely lakodalom Tevelen Tevelen lázasan próbálnak a nagy eseményre. Öltöztetik a menyasszonyt, Szőcs Henriettát. Minden bizonnyal a székely- ség történetének egyik legnagyobb megmozdulása lesz június 27-én, jövő szombaton Tevelen, ahol a VI. Székely Találkozó keretében bukovinai székely lakodalmat tartanak. „Reggel 9-kor a mozsikások fürgentyűs szekéren Kovácsiból indulnak, a Závodi Fő utcán át érkeznek meg a hazaji (menyasszony) házához. Út közben folyamatosan mozsikálnak.” A „mozsikásokról” szóló idézetet abban a forgatókönyvben olvastuk amelyet Fábián Gergely, a Székely Szövetség elnöke állított össze a nagy napra. Ebből az is kiderül, hogy Somberekről, Palotabozsokról, Véméndről, Hímesházáról, Székelyszabar- ról, Garáról, Csátaljáról, Báta- székről, Tolnáról, Kakasdról, Hőgyészről, Kétyről, Felsőnánáról, Bonyhádról, Aparhantról, Hidasról, Cikóról, Lengyelből, Bonyhádvarasdról, Kisdorogról Csemakeresztúrról, Székelyke- véről és Egyházaskozárról érkeznek csoportok és persze ott lesznek a helyi hagyományőrzők is. Csak a szereplők száma több, mint hatszázra tehető. Az •együttesek Kisdorog, Hőgyész, illetve Závod felől közelítik meg a lakodalom helyszínét. A már említett mozsikások előbb a menyasszonyi, majd a vőlegényi házhoz mennek. Folyamatosan zenélnek, sőt, mar- sot húznak annak, akinek a gazda azt külön megrendeli. A vőlegény - Antal Gáspár - búcsúztatása után a násznép elindul a menyasszonyi házhoz - művelődési ház -, ahol a gazda -* Dimén Gáspár - kikéri a menyasszonyt - Szőcs Henriettát. Ezután a templomhoz vonulnak, majd a szertartás után kettéválik a tömeg: az ifjú pár és a vőlegény vendégei a vőlegényi házhoz, a menyasszony vendégei a menyasszonyi házhoz mennek. Déli egy óra lesz, mire a gazda beajánlja az ételeket: levest, galuskát és sülthúst. Délután ötkor kezdődik a „kontyolóra menés”, hétkor az „ajándék bémondása a fiataloknak”, nyolckor a menyasszony békontyolása, kilenckor a házigazdáknak adják az ajándékot, tízkor terítik az ifjú párnak és családjának „éjféli asztalt”. A székely lakodalomról filmet forgat az ismert rendező, Sára Sándor. (Szándékaink szerint a lakodalom napján, jövő' szombaton megjelenő' számunkban részletesen írunk majd a rendezvény programjáról, illetve a székely lakodalmi szokásokról.) - háj Újra itt a nyár, táborozzunk! Tombol a nyár! Ha nincs is mindig kánikula, a vakáció mégis megérkezett, a gyerekek nagy-nagy örömére. Azonban a tétlenség is fárasztó lehet egy idő után, ezért igyekeztek a bonyhádi iskolák programokat kínálni tanulóiknak erre a közei három hónapra. (A városi könyvtár programjairól ma egy hete írtunk.) Mindhárom általános iskola kihasználja a Váraljai Ifjúsági Tábor adta lehetőségeket, és felváltva napközis táborokat szerveznek ide. A fonyód-béla- telepi tábor szintén adott, itt német, Bautzenből érkező diákokkal nyaralhatnak együtt a bonyhádiak, és gyakorolhatják a német nyelvet. Ez csereüdülésnek számít, hiszen a Völgység fővárosából is csoport érkezik Bautzenbe. A 2. Számú Általános Iskola programjaival tanulói létszámának a felét mozgósítja, ehhez hozzájárulnak az augusztusi Focisuli táborok is, amelyet két edző, Csábrák János és Pal- kovics Árpád vezet. A Vörösmarty Mihály Általános Iskola diákjai szakmai táborokban is részt vesznek: Szálkán művészeti táborban, Váralján pedig a megyei könyvtár által szervezett, immár hagyományosnak mondható nén\et olvasó táborban. A Széchenyi István Általános Iskola néhány tehetséges diákja - pályadíjként - rajztáborba mehet. A városi tanuszodában folyamatosan úszótanfolyamok várják a gyerekeket, augusztus közepétől pedig újra megkezdődnek itt a diáksportköri edzések, hogy ősztől megint learathassák a versenyek babérjait a DSK úszói. A Vörösmarty Mihály Ifjúsági és Művelődési Központ egyelőre még tervezi a szünidei programokat, ezekről plakátokon, médiumokon keresztül értesítik majd a fiatalokat. mr. Az egészségügyet nem reformálgatni kell Új igazgató a kórház élén A bonyhádi képviselő testület május 28-án megtartott ülésén döntés született a városi kórház igazgatójának személyéről. Két pályázó közül a Magyar Orvosi Kamara dr. Kovács Elemér a Városi Kórház és Rendelőintézet Belgyógyászati Osztálya vezetőjének kinevezését támogatta. A képviselők közül 11-en szavaztak rá, négyen tartózkodtak. Beszélgetésünk az újdonsült igazgató-főorvossal készült. — Az egészségügy nehéz helyzetének ismeretében mi motiválta Önt, hogy vállalja az intézmény vezetését? — Először is szeretném megköszönni azok bizalmát, akik rám szavaztak. Azért vállaltam, mert felelősséget érzek az intézmény működéséért, erre feljogosít az itt eltöltött 17 esztendő. Ha azt mondom, hogy elhivatottságot érzek, a hozzánk tartozó területek betegeinek ellátásáért, akkor nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy 30 évet töltöttem el ezen a pályán. Az új feladatkört szolgálatnak tekintem. — Milyennek látja a kórház jelenlegi helyzetét? — Legfőbb célom, a működőképesség megőrzése. Szakmai szemmel nézve az a meglátásom, hogy azokra a feladatokra, amelyekre a kórház hivatott, arra megfelelően felkészült. A gondok között nem kívánok rangsort felállítani, de azt látni kell, hogy az adósságállomány hat millió forint körül van. — Lát esélyt ennek csökkentésére? — Feltétlenül, bár igen összetett a kérdés. A megyei kórház és a pécsi klinika között helyezkedünk el és - sarkítva fogalmazva - elmondható: verseny helyzetben vagyunk. Nekünk szakmailag a betegeknek nyújtott ellátásban ez a „két tűz közöttiség” komoly feladatokat jelent. Nem létező beteg után az OEP nem fizet, így rendkívül fontos a háziorvosokkal való együttműködésünk, hogy adott esetekben betegeink hozzánk forduljanak. A kórháznak nincs kockázati alapja, tehát gyakorlatilag minden lépés akár kiadást, akár bevételt tekintve a közismerten rossz finanszírozási rendszer mellett áttekinthető- nek kell lennie gazdálkodásunknak. — Melyeket tart a legfontosabb feladatainak ? — Nehéz sorrendet felállítani, ám elsődleges a betegellátás, s az ehhez párosuló szakmai feltételek biztosítása, a műszerezettség fejlesztése. Legalább ennyire fontos a munka békéjének megteremtése. Természetesen nem hagyható szó nélkül az ön- kormányzattal való további jó kapcsolat megtartása, valamint a testvérvárosi intézményei együttműködés folytatása. — Mit vár a jövőtől? — Képtelen lennék elragadtatással szólni a két kormányzati ciklusnak az un. egészségügyi reformjáról. Kis országunknak a parányi egészségügyét már 15 éve re- formálgatjuk. Épp ideje lenne ésszerűsíteni, racionalizálni. Lehetséges, hogy kissé erősen fogalmaztam, de nagyon bízom benne, hogy e két ciklus után ezt ennél rosszabbul már képtelenség csinálni. Véleményemmel egyezik a tervezet, miszerint az új egészség- ügyi kormányzat tennivalói közt első helyre sorolja a társadalombiztosítási önkormányzatok megszüntetését. Az volt az érzésem, hogy ez állam az államban. Tudtommal most a tárca élére olyan orvos kerül, aki széles látókörű ember, és több mint három évtizedet töltött a betegágyak mellett. Remélem, hogy nem az önkormányzatok nyakába varrják az egyre dráguló egészségügyet, az állam nagyobb szerepet vállal, és jobban odafigyel erre az ágazatra. -HunyadiRöviden Partnerek lesznek. Bonyhád és a felvidéki Tardoskedd vezetői partnertelepülési szerződést írnak alá szombaton. A dokumentumot a két település polgármestere, Kele Lajos és Oroszki István látja el kézjegyével. Az alkalomból tartandó kétnapos ünnepség programjában fellép a bonyhádi Flamingó tánc- együttes is. Filmek a könyvtárban. A nyári szünetben naponta filmekkel várják a vakációzó gyerekeket a bonyhádi Városi Könyvtárban. Jövő hétfőn a Macskarisztokrák, kedden az Egyetlen Föld, szerdán a Tappancs, csütörtökön az Indul a bakterház, pénteken az Old Surehand című filmet mutatják be. A vetítések naponta 14 órakor kezdődnek. Azt kell adni, amiben jók vagyunk (Folytatás az 1. oldalról.) — Úgy hallottam, hogy külföldiek is érdeklődnek Önök iránt. — Való igaz. Megismerkedtünk egy Magyarországról kitelepült német emberrel. Glaub Ádámmal, aki a müncheni zöldség-gyümölcs nagybani piacnak volt a vezetője. Ő most nyugdíjas, de van egy vállalkozása, amely Európa-szerte működik. Nem akarja megvásárolni a szövetkezetét, szakmai segítséget kínált - az ő kapcsolatai révén az értékesítésben igen jó pozícióhoz juthatunk -, és annak is jelzés értéke van, hogy részjegyet vásárolt nálunk. — Említette a pályázatokat. Eddig milyen forrásokból sikerült pénzhez jutniuk? — A szövetkezetünk az amerikai gyorsreagálás projektnek, annak anyagi és szellemi támogatásának köszönhetően jöhetett létre. Ezt mi nem felejtjük el. A Földművelés- ügyi Minisztériumtól 3,2 milliót nyertünk a gyümölcstároló- és csomagoló építésére, a megyei területfejlesztési tanács 4,3 millió forinttal támogatott minket, ennek a fele visszafizetendő. A Tolna megyei FM-hivataltól a működéshez szükséges eszközökre további hárommilliót remélünk, ez még folyamatban van. — Meddig szeretnének az idén eljutni? — Szeretnénk, ha Kisvejke regionális gyümölcsközponttá válna. Az első lépésként idén a csomagoló-tárolót szeretnénk megépíteni. — Jön a barack szezon. Hogy készülnek rá? — Glaub úr azzal biztat bennünket, hogy olyan termékkel lépjünk a piacra, amelyben sok a kézi munka, és amiben folyamatosan jó minőséget tudunk produkálni. Mi ezt igyekszünk megfogadni. A barackot háromféle formában hasznosítjuk. Egy ötödét friss gyümölcsként értékesítjük. Mintegy negyven százaléka kerül minőségi élelmiszeripari feldolgozásra és körülbelül ugyanennyi lesz a lébarack. Ez utóbbira egy nagyvállalattal jó szerződést sikerült kötnünk. Hangyái Ötvenkét év után ismét a szülőfaluban A fiatalokat kevésbé érdekli a múlt Most első alkalommal az ötvenkét évvel ezelőtt kitelepített cikóiak is részt vettek a faluban az Úr napján tartott szentmisén. A házigazdáknál Rónai Józsefné, a hazalátogatóknál Walter Péter volt a főszervező. A vendég lapunknak először a kitelepítés előtti időkről mesélt. —- Elűzetésünkig a katolikus családoknál Karácsony és Húsvét után Úr napja volt a legnagyobb ünnep. Ánnak idején Úr napja előtt néhány nappal mi, gyerekek mezei virágokat szedtünk, és ezekkel szórtuk fel a menet leendő útvonalát. A kis kápolnákhoz nemesebb virágokat helyeztünk el, valaWalter Péter fotó: gottvald mint rózsaszirmokat hintettünk és frissen vágott leveles fagalylyakat tűztünk le. Én egyébként tíz esztendős voltam, amikor kitelepítettek bennünket, és a Hessenhez tartozó Weitershau- senben telepedett le a családunk. Először 1967-ben láttam viszont a szülőfalumat. A mostani ünnepségen Németországból főleg az idősebbek képviseltették magukat. A fiataljainkat kevésbé érdeklik a gyökerek, a kötődés őseik szülőföldjéhez. Ezért próbálunk minél gyakrabban meghívni cikói csoportokat, hogy az egykoron itt élők leszármazottai megbarátkozzanak a magyar ifjúsággal és rajtuk keresztül megismerjék apáink, anyáink, nagy- és dédszü- leink szokásait, kultúráját. Hunyadi
