Tolnai Népújság, 1998. június (9. évfolyam, 127-150. szám)
1998-06-13 / 137. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1998. június 13., szombat Rejtett értékeink Bezerédj Etelka, a jóságos özvegy „Nem is igényeljük Etelkával a csendes, nyugodt magunkra hagyatást, csak hatályos munkásságra adjon Isten alkalmat, mellyel hazánknak használhassunk és kötelességünket teljesíthessük” - olvashatjuk Bezerédj István 1848. június 17-i levelében Bodnár István és Gárdonyi Albert könyve jóvoltából. Egy héttel előbb, június 10- én - püspöki külön engedéllyel - kötött házasságot megyénk jeles reformpolitikusa, akit Szekszárd és környéke közfelkiáltással választott képviselőjévé. A mellette halvány ecsetvonásokkal festett Etelka élete még pontosan 40 évig tart majd, hiszen 1888. június 15-én adta vissza lelkét teremtőjének. A sem lexikonokban, sem a köztudatban nem élő honleány azzal dicsekedhetett volna - ha ezt természete megengedi -, hogy még életében verset ír róla Arany János, s alig akadt kora magyar politikusainak vezető gárdájában olyan, aki ne ismerte volna. Vajon mi az oka ennek a kettősségnek? Bezerédj Etelka a Vas megyei Szentivánfán született 1807. július 10-én, testvére volt Amáliának, az első magyar gyermekkönyv szerzőjének, aki Bezerédj István hitestársa lett. Etelka szintén a kor művelt leányainak egyike: több nyelven ír-olvas, a zenében is jártas, de talán épp ezért s mert életét családjának szenteli, nem megy féijhez, hanem Hídjára költözik, nővérének álmait segít megvalósítani. Csendben folytatja a munkát akkor is, amikor 1837-ben meghal Amália s maga után hagyja a szeretett Flórit, kislányát, akinek csak tervezte, de nem fejezte be nevezetes könyvét. A Bezerédj-lányok atyja azonban nem nézte jó szemmel, hogy hajadonként egykori sógoránál lakjék, ezért belép a Szent-Anna rendbe, apácafogadalmat tesz. így már zavartalanul nevelheti a kis árvát, a szedresi puszta újonnan faluvá alakított településének gyermekeit, szolgálhatja gondoskodásával későbbi férjét. Tíz évig élnek így egymás mellett, miközben körülöttük nagyot fordul a világ: a szigorú atya meghal, a reformkorból forradalom lesz, Bezerédj István pedig - Flórika 1844-es halála után - a két magyar haza első adózó nemese. A munka egyre sokasodik, de Etelka zokszó nélkül végez mindent. A házasság szelíd meghittségét már a kezdetben beárnyékolják a körülmények, s ehhez megoldhatatlannak látszó feladat is tornyosul. Bezerédj Istvánt Haynau halálra ítéli, hiába a felesége utánjárása, de újabb kérvényre már 1850. július 5- én kegyelmet is kap a nagy hazafi. Hat év marad még a közös boldogságra, mert 1856. március 6-án kilobbant a félj életének lángja. Etelka előbb egyszerű, majd később a bécsi világkiállításon díjnyertes emlékművel tiszteli meg, de méginkább azzal, hogy kiteljesíti törekvéseit. Szedres és a környező puszták lakói számára fenntartja mindazt, amiben félje fáradozott: óvoda, iskola, templomépítés, selyemtenyésztés, egyaránt napi gondja, s ahogy nekrológjában olvashatjuk: „Birtokán édesanyja volt mindenkinek, jóra, nemesre buzdított mindenkit, csakis így történhetett, hogy nem éves cselédei voltak, hanem közülük sok, ki 40-50 évig az egész családjával együtt ott szolgált: számukra lapokat is rendelt, s más egyéb erkölcsös mulattató füzeteket, nemes irányú könyveket”. Hosszú a névsor Deák Fe- renctől Wesselényi Miklósig azok közül, akik pestbudai Párisi-házának gyakori vendégei voltak. Arany János A jóságos özvegynek című versében írja: ,JLgynek nem adatván -anyja levél soknak,! Kik hűlt poraidban is áldani fognak;/ Senki vigasz nélkül nem forga körűled,/ Ahol egy könny csillant, te azt letörülted./ Ez vala örömed, - s tűzhelyednél látni,/ Kik voltak a férjed elvtársi, baráti. . . így történt az is, hogy Arany hites tanúsága szerint Bezerédj Etelka szalonjában született meg a gondolat: kiegyezésre van szükség: „Ott, mikor fordulón volt a Haza sorsa,/ Bölcse ajakáról nekem is hullt morzsa/, /Hogy kössük a múlttal a jövendőt öszve: / Fehér asztalodnál pendült meg az eszme”. A méltatlanul elfeledett honleány emlékét mindössze egyetlen alumínium dombormű őrzi Bezerédj István mellszobrán, pedig talán nevével feldíszítve megyénk díjat alapíthatna a hozzá hasonlóan áldozatos feleségeknek, anyáknak, akik vele közös szerénységben munkálkodnak. Dr. Töttős Gábor A zászlósbor megcsapolása (Folytatás az 1. oldalról.) A csapolást megelőzően már délelőtt elkezdődtek, illetve folytatódtak a vasárnap záruló rendezvénysorozat programjai. A művelődési ház földszintjén borászati gépeket, borpalackozási eszközöket tekinthettek meg a látogatók, az emeleti tanácskozóteremben pedig a bor és a turizmus kapcsolatáról tartott előadást Zilai Zoltán. A Magyar Szőlő és Borkultúra Alapítvány igazgatója egyebek mellett elmondta: a vendéglátás, az idegenforgalom, a turizmus az elmúlt tíz évben egy jelentős váltást élt meg. Felértékelődött az egyént a középpontba helyező, minőségi turizmus. Ebben az összefüggésben komoly szerepet tölthet be hazánkban, s megyénkben is a borturizmus: amikor egy-egy kóstolás alkalmával a vendéggel személyesen találkozik a hitelességet, az egyéniséget kifejező termelő. A borút - mely nem tévesztendő össze a borturizmussal - szervezett kapcsolódást jelent az idegenforgalomhoz. Ám a borút csak akkor lesz igazán járható, ha annak kiépítésére hármas összefogás születik a borászati vállalkozás, az idegenforgalmi vendéglátás és az önkormányzatok között. Ahol ez a szoros összefogás nem valósul meg, ott - mutatott rá Zilai Zoltán - nem lehet hatékony működést várni. A bomapok ma borrendi ünnepi közgyűléssel, sióagárdi népművészeti kiállítással és borverseny-eredményhirdetéssel folytatódnak. -száBorkóstolás pénteken délután a Borudvarban fotó: gottvald károly Szekszárdi ovisok gyönki kirándulása Az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskola Gyakorló Óvodájának német-nemzetiségi kiscsoportja szülőkkel és hallgatókkal közösen kiránduláson vett részt Gyönkön. Megérkezés után családias, falusias légkörben vendégeltek meg bennünket tízóraival Farkas Géza és neje, valamint Steitz Jánosné. Frissen sült sváb sós kiflivel, kuglóffal, meleg teával kínáltak, melyet igen jóízűen fogyasztottak gyerekek, szülők egyaránt. A falusi életmód bemutatásához járult hozzá Fauszt Henrik bácsi, aki lovaskocsijával vitte el a gyerekeket a Gyönki Nemzetiségi Óvodákhoz, ahol az óvoda valamennyi dolgozója nagyon szívélyesen, kedvesen fogadta a gyerekeket. Megtekinthették a nemzetiségi óvoda összegyűjtött tárgyait, hagyományos eszközeit. Amíg a gyerekek közösen játszottak a gyönki gyerekekkel az óvoda tágas udvarán, a szülőket és a hallgatókat a Művelődési Házban látták vendégül a Német Kisebbségi Önkormányzat képviselői. Megtekintették a kitelepítés 50. évfordulójára rendezett kiállítást, majd Éger Istvánná, Gerth Henrikné, Wilhelm Konrádné kötetlen beszélgetés keretében elevenítették fel a régi sváb életmód, szokások és a kitelepítés körülményeit. Az ebéd elfogyasztása után - melyet az általános iskola konyhája biztosított - Lipics József tűzoltóparancsnok újabb élményt szerzett a gyermekeknek, mely során tűzoltóautóval vitte el a gyerekeket a Német Nemzetiségi Tájházhoz. Itt a résztvevők megtekinthették a sváb életmód hagyományait, életviteli szokásait tükröző tárgyi értékeket, melyet a falu lakossága közösen gyűjtött össze, a gyerekek pedig felszabadult, vidám udvari játékkal töltötték el a hátralévő időt. Köszönetünket fejezzük ki mindazoknak az intézményeknek és magánszemélyeknek, akik programunk megvalósulását segítették, valamint a Szekszárdi Német Egyesületnek, akik anyagi támogatással járultak hozzá az útiköltség biztosításához. A Gyakorló Óvoda német nemzetiségi kiscsoportja Jó hír „.. .nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged... Római lev. 11,8 A professzor úr 50 év elteltével most negyedszer látogatott haza angol feleségével, hogy a szülőházat, ahol felejthetetlen gyermekkori emlékek elevenedtek meg benne, meglátogassa. Kint az utcán drága fényképezőgépet akasztott a nyakába, bent pedig elmagyarázta, hogy szülei és nagyszülei milyen tágasságban éltek valamikor. Felesége biztatta, hogy készítsen felvételeket, hiszen a 60 éves érettségi találkozó után aligha lesz alkalmuk még egyszer hazalátogatni. A válasz az volt: A képek a gyermekkorról bennem vannak. Benne elevenedtek meg mindazok a felejthetetlen hazaérkezések az egyik legkitűnőbb fővárosi gimnáziumból a szülői otthonba, melynek udvaráig értek a lankás szőlősorok. Ezeknek mintegy folytatása volt az a nagyvonalú, áttetsző, felemelő és szeretetteljes légkör, mely körülölelte az egykor szárnyait próbálgató, későbbi éveiben más földrészen, idegen körülmények között is gyökeret ereszteni tudó, lelkek gyógyításával foglalkozó professzort. „A képek a gyermekkorról bennem vannak!” Isten Igéjének üzenetét valahol ott találhatjuk meg, ahol az ész és a szív át- meg át van szőve a szeretet fénysugaraival. Ezeket nevezhetjük „gyökereknek”, melyek a fát, a növényt fenntartják és táplálják. De ha a „gyökér” kiirtódik, mert az ösztöneit kiélő anya-apa „ösztönvitriollal” pusztít el mindent a gyermeki lélekben, ott maga a gyökémélküliség válik pusztító ösztönné: Gyermektársat gyilkoló gyermekké. „Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást” - szól Jézus. Az áldozatot is vállalni tudó szeretet ad „gyökeret”, ad krisztusi méltóságot az elszaggatott gyökerű emberi életeknek. Ez hordozó erő az elhordozhatatl annak tűnő körülmények között is. Kéijük Urunktól a „gyökeres” emberi életek sokasodását! Szilvássy Géza református lelkész Rejtvény A megfejtés beküldendő a Tolnai Népújság Szerkesztőségének címére 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Pf.: 71. A borítékra, levelezőlapra kéijük írják rá: Rejtvény! Beküldési határidő: június 26. A május 23-i rejtvény helyes megfejtése a következő: „Az embereknek, ha teljesülne mindaz, amit kívánnak, nem válna javukra. ” A helyes megfejtést beküldők közül könyvet nyertek: Bartos Antalné Decs, Erkel F. u. 3. 7144, Petiik Lászlóné Tolna, Bocskay u. 12. 7130, Nagy László Gyönk, Béke út 513. 7064, László Mártonné Bonyhád, Mátyás király út 75. 7150, Fanta Zita Fadd, Arany J. u. 6. 7133. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.30. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30.10.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér (gyermekistentisztelet), 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (minden hónap második vasárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.
