Tolnai Népújság, 1998. június (9. évfolyam, 127-150. szám)

1998-06-13 / 137. szám

1

„Meg kell becsülni a múltunkat, hogy a jövőben boldogulni tudjunk.,,

Vida Péter az a borász aki a szőlőt és a bort a legnagyobb tisztelettel közelíti meg. Már az is rendhagyó, ahogy erről mély érzelmekkel beszél. A szőlőtermesztés és a borászat a szenvedélyévé válik annak, aki minden idejét e nemes célnak szenteli, mondta a borász, aki a múlt évi városi borverseny legmagasabb Kadarka díját, a megyei borversenyen (Cabernet Franc borával) a vörösbor kategóriájának nagydíját, az idei évben pedig a megyei borversenyen, vörösbor kategóriában (barrique borával) a nagydíjat nyerte el.

— Hogy ezt a foglalkozást választottam, jórészt a véletlennek köszönhetem, hiszen olyan családból származom, ahol nem voltak hagyományai a föld, vagy a szőlő művelésének. Szüleim értelmiségiek. Pedagógus dinasztiából származom, Győr-Sopron megyében, Csornán születtem. Édesanyám 1964-ben Szekszárdon kapott állást, ezért átköltöztünk ide. Otthagytam gyermekkorom csodálatos világát, a Premontrei botanikuskertet. Az általános iskola ötödik osztályát tehát már Szekszárdon kezdtem el. Utána a Rózsa Ferenc szak- középiskola szőlész-borász tagozatára jelentkeztem. Két nagyszerű ember volt nagy hatással a további életemre, Jant- ner Józsi bácsi és Imre Laci bácsi, mindketten a tanáraim voltak. Az első órán Jantner Józsi bácsi a metszőollót felemelte és megkérdezte, mit mutatok gyerekek, mi természetesen kórusban feleltünk, hogy metszőollót. Erre ő azt válaszolta, hogy jól jegyezzük meg, a metszőolló a pincének a kulcsa, mert ez határozza meg az az évi termést. Ez a mondat végigkísérte az életemet. A minőségi borászat alappillére ez a mondat.

Érettségi után Szarvasra kerültem a főiskolára, majd 1974- ben visszajöttem Szekszárdra, ahol az akkori Béri Balogh Tsz- be jelentkeztem. Kezdetben a szőlészetben gyakomokoskod- tam, majd 12 évig növénytermesztési ágazatvezető, az utolsó 8 évben pedig üzemgazdászként dolgoztam ugyanott. Három évvel ezelőtt úgy döntöttem, hogy a nagyobb függetlenséget és felelősséget kívánó, főállású szőlész-borász kívánok lenni. Ezért a tsz-ből eljöttem és azóta saját területemen dolgozom a családommal.

— Egy kicsit eló'refutottunk az időben, hiszen Ön nem 3 éve kezdte el a saját bor készítését.

— Természetesen nem, a munkám mellett párhuzamosan borászkodtam is. Szekszárdon az elsők között voltam, akinek saját palackozású bora volt. Ez 1990-ben valósult meg, bizony sok nehézség, hatóságosdi és a bürokratikus labirintus útvesztőjén kellett végigverekedjem magamat. Az első palackomat az akkori állami gazdaságnál töltötték le.

— Azóta már Önnek is önálló borfeldolgozója, palackozója van. Most mennyire érzi magát „igazi szekszárdinak,, ?

— Sok borvidéket bejártam a világban és újból és újból meg kellett állapítanom, hogy Szek- szárd csodálatos város. A fekvése, a környezete, a több száz éves hagyományai, a klímája

feljogosítaná arra, hogy az ország egyik gyöngyszeme legyen. De ez sajnos nem így van. Én az egyszerű lehetőségeimmel azért harcolok, hogy az itt lakók felébredjenek ebből a Csipkerózsika- álomból és rádöbbenjenek arra, hogy olyan lehetőségek vannak a bor és a hozzá kapcsolódó imázs kialakításában, ami meghatározná a város és polgárainak életét. Ha egy francia vagy egy német város polgára elmondhatná városáról, hogy kettő ezer éve szőlőt termelnek a területén, a szőlő és a bor kultúrája ilyen mély gyökerekre nyúlik vissza, akkor már ebből a tényből megélnének. A város minden porcikája, utcája, tere, épülete, boltjai ezt sugallnák az arra járóknak. Mit lát. ma egy idegen, ha végigsétál Szekszárdon? Még azt sem veszi észre, hogy egy történelmi borvidék központjában jár, mert nincs erre utaló jel. Égyszerűen nem tudunk mit kezdeni a múltunkkal. Pedig az új generációk csak ezáltal tudnák az értelmes helyüket megkeresni ebben a városban. A város „szőlős” történetének köszönhette hírnevét évszázadokon keresztül. Sok minden tönkrement, elég ha csak arra gondolok, hogy a város pillanatnyi pénz zavarában eladta a legcsodálatosabb és legősibb szőlőterületeit, például az Előhegyet, vagy a Bak- tát. Biztosan szép onnan a kilátás egy családi házból, de úgy gondolom, hogy ennél sokkal fontosabb lenne, hogy ne adja el a város a múltját és ezzel a jövőjét is. Az utókor nem biztos, hogy örülni fog ezeknek a döntéseknek. Ideje lenne felismerni, hogy minden nemzedék a múltjában hordozza egyben a iövőiét is.

— Kérem mutassa be a saját borászatát.

— Ma már négy hektáron gazdálkodom, olyan fajtákkal melyek mindegyike úgynevezett világfajta, Cabernet Franc, Merlot, Chardonnay. Kadarkát vásárolok, azért, bogy abból egy különlegesség születhessen Szekszárd dicséretére. Három gyermekem közül remélem lesz, aki folytatni akarja ezt a megkezdett munkát. Egy biztos, ehhez a feladathoz alázat, rendkívüli kitartás és szorgalom szükséges. Amit nyugaton generációk teremtettek meg évszázadokon keresztül, azt nekünk ma, itt és most kell megtenni. Ez borzasztóan nehéz és gyötrelmes feladat. A fontos az, hogy én hiszek abban amit csinálok. Számtalan elképzelésem, ötletem van, sajnos sokkal kevesebb a pénzem.

— Mit szól ahhoz, hogy egyre több Szekszárdon is a borász és a jó bor?

— Nagyon örülök neki, mert bizonyítja igazamat, miszerint csodálatos alapanyag terem ezeken a dombokon. A több odafigyeléssel járó borászat meghozza a gyümölcsét. Azzal, hogy több a jó bor, csak Szekszárd rangja emelkedik. A termelők végre pozitív példákat láthatnak, vannak már követendő, vagy ha úgy tetszik figyelemre méltó pincék. A nagyok is nagyobb sebességi fokozatra kapcsoltak, mert óhatatlanul kell látniuk, hoev a minőségi borászat lehet csak üdvözítő. Minden valamire való borász arra törekszik, hogy az ő bora legyen a legjobb. Nagy pozitívumnak tartom, hogy az utóbbi 2-3 évben a város vezetése kezdi felismerni az ebben rejlő fantasztikus lehetőségeket. Öröm számomra, hogy megjelentek színvonalas borboltok, borházak. Az Aliscavin új tulajdonosának példa értékű tenni akarása, a borvárosok közös borút rendezvénye, vagy a hagyományos bornapok rendezvénysorozata, mind pozitív jel arra, hogy a langyos vízből végre kilépjünk.

— Az Ón bora nagyon kapós, nem tud annyit termelni, mint amennyire igény lenne.

— Valóban így van és ennek örülök. A világ számos országába jutott el a Vida bor, a legtávolabbi földrész Japán és Új-Zéland. Itthon pedig a csúcs gasztronómiában találhatók a boraim, ez mindenképpen büszkeséggel tölt el. Minden igyekezetemmel azon vagyok, hogy amit csinálok az hiteles legyen. Különleges borokat akarok létrehozni, ezzel is támogatni szeretném e csodás várost, mert azok a visszajelzések, amiket kapok, mindig a városnak is szólnak. Minden erőmmel e várost kívánom szolgálni, ennél jobban csak azt szeretném, ha a város igényelné, hogy a szolgálatára lehessek. Mauthner

FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY

V. ALISCA BORNAPOK ’98

5*515 atioda*fcaAIq*Müir

Június 13. Szombat

10.00 Vármegyeháza Borozó: Alisca Borrend 10 éves évfordulójának megünneplése

10.15 Alisca Borrend ünnepi közgyűlése.

13.00 Ebéd az Aliscavin Rt. Garay téri pincéjében.

14.30 Borudvar megtekintése.

16.00 Látogatás Sióa- gárd-Leányvárba - borkóstoló.

18.00 Vacsora a Korona Étteremben. Borrendek zászlós borainak bemutatása.

10.00 Babits Mihály Művelődési Ház márvány- terme. A szőlő növényvédelme (szakmai tanácskozás). A szőlő atka kártevői. Előadó: Gabi Géza előrejelző szakelőadó. A szőlő rovarkártevői és az ellenük való védekezés lehetőségei. Előadó: Vörös Géza rovartani szakelőadó. A szőlő gombabetegségei, különös tekintettel a lisztharmatra. Előadó: Fűzi István nö- vénykórtani szakelőadó. A szőlő gyomirtása. Előadó: Dr. Varga László gyombiológus.

11.00 Sióagárd Leányvár „Margit Pince”. Sióagárd népművészete c. kiállítás megnyitása.

14.00 Babits Mihály Művelődési Ház márványterem. Szekszárdi Borvidéki Borverseny eredményhirdetése, nyertes borok bemutatása, kóstolása. Szekszárdi Német színház műsora (bordalok bemutatása).

Június 14. Vasárnap

10.00 Sióagárd-Leányvár 4. Siómenti Országos Halfőzőverseny.

10.30 Kulturális műsor: népi együttesek, zenekarok fellépése.

A Leányvárban kapható a halfőző verseny helyszínén halászlé, és a pincékben kiváló sióagárdi borok.

16.00 A halfőzőverseny eredményhirdetése.

Alisca Bornapok lengyeli programjából

■IBS

mmummmmmmmammmm

Két évtizednyi munka egy új szőlőfajtáért

A lengyeli mezőgazdasági szakközépiskola adott otthont az Alisca Bornapok második napján a szakmai rendezvényeknek. A téma az új szőlőfajták bemutatása volt, illetve a gyors, otthoni borvizsgálat. Az előadók pedig a keszthelyi agrártudományi egyetem két kitűnő tanára, dr. Bakonyi Károly professzor és fia, dr. Bakonyi László egyetemi adjunktus. A rendkívül érdekes előadást követően velük beszélgettünk.

— Professzor úr, Ön az előadásában említette, hogy több évtized is eltelik mire egy új szőlőfajta a piacra kerül.

— Valóban így van, hiszen 15- 20 év munka kell ahhoz, hogy egy fajtát előállítsunk és ugyanennyi idő kell, mire ez el is terjed. Én személy szerint a negyvenes évek végén kezdtem el az Olaszrizling különböző kiónjainak a nemesítésével foglalkozni. Ez azt jelentette, hogy kijelöltünk 100 tőkét, amit külön- külön szüreteltünk és 5 éven keresztül vizsgáltuk a tulajdonságaikat. Ezt követően a legjobb eredményt hozó tőkéket továbbszaporítottuk. Húsz év után kaptunk előzetes elismerést, majd a nyolcvanas évek végén, tehát 30 éves munka után kaptuk meg az állami elismerést a nemes Olaszrizlingre. Szelekcióval elértük azt, hogy az addig 5-6 dekás szőlőfürtök 15-20 dekássá növekedjenek, hogy 1-1,5 cukorfokkal több legyen a szőlőben és a termésmeny- nyiség is előnyösen változzon.

— Miért van szükség újabb és újabb nemesítésekre?

— Mert 150-200 év után a szőlőfajtákban is különböző változások figyelhetők meg, és sajnos ezek nem pozitív irányba mozdulnak el. Ebből következik, hogy az idők során szelektálni kell. Őseink ösztönösen a szebbeket, a jobbakat szaporították tovább, hogy az adott fajta valamilyen változatban fennmaradjon.

Mindezt azonban tudatosan, tudományosan is lehet alakítani, melynek a célja, hogy a nagyobb ellenállóképességű, a jobb, zamatosabb termő fajtákat visszük tovább. Megítélésem szerint a jövő szőlőfajtája csak az lehet, amely minőségi termesztésre alkalmas.

— Az Ön személyéhez több ismert szőlőfajta fűződik is fűződik.

— Az egyik legismertebb a Cserszegi fűszeres, amely ma már 3000 hektáron elterjedt fajta. Főleg az Alföldön és a Mátraalján, ebből is következik, hogy az egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy jól tűri a fagyokat, illetve illatos, zamatos, ugyanakkor savakban gazdag szőlő.

A Nektár már a Cserszegi fűszeres kereszteződéséből „készült”. Korai fajta, de a tőkén tartva töppedésre hajlamos, terméséből különleges minőségű bor készíthető.

— Önök bemutattak egy házilag is elvégezhető bor-tesztet, ez miből áll?

—- Egy egyszerű kis készlet, mely alkalmas bor, must, gyümölcsbor és szörp vizsgálatára. Égy mérőedényből és egy vegyszerkészletből áll. Nagyon egyszerű vele dolgozni, két fontos paramétert lehet vele megállapítani, a sav és a szabadké- nessav tartalmat. A szüret optimális időpontjának a megállapítását is segíteni tudja. mau