Tolnai Népújság, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-09 / 108. szám

SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK H ■ •• ■ WW A tűzoltóknak nem szokás köszönetét mondani (Folytatás az 1. oldalról.)- Tolna megye összes tűz­oltó parancsnoksága ide je­lenti, hogy mikor, hová vo­nulnak és közük a riasztás fokozatát, ami 1-től 5-ig ter­jed. Ez utóbbira azért van szükség, mert a 2-es riasztási fokozattól ebből a teremből irányítja a megyei ügyeletes tiszt a teljes hírforgalmat, ha kell riaszt a más tűzoltóságo­kat és a társszerveket, a rendőrséget, mentőket, áram-, gázszolgáltató társa­ságokat. Emellett számító­gépre viszi a statisztikai ada­tokat, és fogadja a megyére érkező hívásokat, kapcsolja az illetékeseket. Az ügyelet 24 órás, 6 óra 50-től másnap 6.50-ig tart, az ügyeletes ez idő alatt köteles itt tartózkodni. Elméletileg bán. Szekszárdon nem lehe­tett, mert az édesapám ott volt megyei parancsnok-he­lyettes. Dunaújvárosban a szerpa- rancsnok-helyettességig vit­tem. Nagy szó volt az olyan fiatalon. Sok tűz volt a papír­gyárban, az óragyárban. Mi vonultunk, amikor égett a Szórád Márton utcai tízeme­letes ház és ott voltam a vas­műnél a kohórepedésnél. Családi okok miatt vissza­jöttünk Szekszárdra, beosz­tott tűzoltó lettem a városnál. 1981-ben kineveztek szolgá­lati parancsnoknak, kilenc évig ezt csináltam, 29 ember tartozott hozzám. A szek­szárdi utcákon több ezerszer mentem végig szirénázva. Ki­fogtam a nagy tüzeket, a Kali­fornia diszkó tüzet, a Béri Ba­logh Ádám utcai toronyház­ban a gyújtogatást, a paksi Emlékezetes nagy tűz volt Szekszárdon, amikor a Nagyvilág mozi kié­gett (ma a Deutsche Bühne otthona ez az épület) FOTÓK: GOTTVALD KÁROLY este féltíztől reggel hatig le­hetne pihenni a szobában lévő heverőn. Azért elméleti­leg mert ha riasztás van, vége a pihenőnek. — Ha hallom a csengőt, még ma is előfordul, hogy felugróm az ágyról és gon­dolkodás nélkül rohanok le a lépcsőn, pedig már évek óta nem vagyok autón -, mondja a százados. Húsz éve, 1977. március 1- jén kezdtem a dunaújvárosi tűzoltóknál. Pedig gyermek­koromban kanász akartam lenni vagy kocsis, ami a nagyapám volt. A katonaság­nál kedveltem meg ezt a munkát, a taszári repülőtérre kerültem, két évig oltottuk a tüzeket a repülőtéren és a környékén. Amikor leszereltem a ka­tonaságtól, „felszereltem” a tűzoltókhoz Dunaújváros­gázrobbanást. Mi mentettünk a pörbölyi vasúti szerencsét­lenségnél is, nagyon megrázó volt. Elkapott a tűzoltók beteg­sége: nyombélfekélyem van, az orvos szerint a stressztől. Abba kellett hagynom a vo­nulást, kérésre kerültem a megyei ügyeletre. A tűzoltók mindenesek, ri­aszthatnak bennünket akár­miért. Idén csúcsot döntünk, 408 tűzeset volt eddig, plusz a téves jelzések, vaklármák. Van, hogy a felkelő napot jel­zik, máskor eső után a párától „füstölgő” te­tőt. Legutóbb például ereszcsatornát kellett tisztítani, mert a sza­kadó esőben csörgött a víz a ház falán. Falun nincs prob­léma, ott az emberek segítőkészebbek. Itt, amikor a tízemeletes ház ötödik emelete kiégett, a fölötte lakó az ablakból könyö­kölve nézte, akár a moziban. Egy vödör vizet nem hozott. A tűzoltóknak nem szo­kás köszönetét mon­dani, az egyenruhá­ban mindenki egy­formának látszik. — Meddig bírja az ember ezt a munkát? Nem tudom. Átjáróház, bolondokháza ami itt van, de nem tudnék mást csinálni, szerintem az a tűz­oltó, aki tüzet olt. Falun nőttem fel, Palán­kon, a mai napig vágyom vissza. Ha nyugdíjba megyek, veszek valahol a Duna mel­lett, mondjuk Faddon - a fe­leségem oda valósi - egy há­zat, aminek a kertje leér a ví­zig. A horgászás a hob­bim .. . F. Kováts Éva Egy boldog, apró, erős ember (Folytatás az 1. oldalról) — Ezúton is nagyon szé­pen köszönöm a sok gratulá­ciót - mondta az ünnepélyes köszöntő után Földi Imre. — Boldog vagyok. Öt olimpián indultam, de örö­mömre a szövetség nem fe­ledkezett meg rólam. — Első országos bajnoki címét 1959-ben, az utolsót 1976-ban szerezte. Páratlanul hosszú a súlyemelő pályafu­tása. — Rómában 1960-ban, hu­szonkét esztendősen vettem részt életem első olimpiáján. Két évtizedes sportmúltam során mindig az 56 kg-os súlycsoportban versenyez­tem, a sajtó képviselői és a szakemberek is mindig nagy elismeréssel nyilatkoznak ar­ról, hogy a légsúlyt hoztam végig. Ot-hat kilós fogyasztá­sokkal jutottam el az olimpiai aranyig. Bizonyos szinten egy sportoló egyetlen vágya, hogy olimpiát nyerjen. Nem adtam fel. Két ezüstérem után negyedszerre sikerült megszereznem a bajnoki cí­met, az ötödik olimpiámon pedig pontszerzőként segítet­tem a magyar csapatot.- Milyen szerepet vállal ma a súlyemelésben?- Nyugdíjas vagyok, első­sorban a lányom révén kap­csolódom a sportághoz. Ahogy korábban, most is én edzem őt, illetve olykor ver­senybíróként is közreműkö­döm. Csilla lányom ötszörös összetett Európa-bajnok, sokszoros országos bajnok. Büszke vagyok rá, igaz, az eredményei nemcsak a én munkámat, hanem klube­dzője illetve a szövetségi ka­pitány tevékenységét is dicsé­rik.- A Tatabányai Bányász­ban sportolt, máig hű maradt a városhoz?- Sportpályafutásom kez­dete, 1956 óta Tatabányán élek. A gyerekkorom emlékei Kecskeméthez fűződnek, vá­jártanulóként kerültem Ta­tára, majd onnan súlyemelő­ként a szomszédos megye- székhelyre.- Mi a véleménye a mai­akról? — Miképp a magyar labda­rúgás, a mi sportágunk is fel­jövőben van. Tehetséges fia­taljaink hamarosan ismét szép eredményeket érhetnek el, mint annak idején mi Ve­res Győzővel, Tóth Gézával, Huszka Mihállyal és a többi­ekkel. Ifj. Teszler Vendel KÉPES HÍREK Nagycsaládosok találkoztak tegnap Nagydorogon. A szekszárdi egyesület tagjai - papa, mama, gyerekek, összesen százötvenen - látogattak Nagydorogra, ahol a helyi hasonló szervezet fogadta őket. Az általános isko­lában tartott egész napos rendezvényen bemutatkoztak a helyi néptáncosok, volt foci, tűzoltó-bemutató és ügyességi játék. A gyerekeket a vasútállomásról lovas kocsik szállították a község központjába, ahol aztán a meg is simogathatták a szép állatokat. fotó: bakó jenö A hatoslottó sorsolását Bátaszéken tartotta tegnap délután a Szerencsejáték Rt. A szórakoztató gálaműsor­ral egybekötött sorsoláson a 19. heti hatoslottó nyertes számait a helybeli Kemény Lajos, az általános iskola igazgatója, Karip Irén, a Szerencsejáték Rt. bizomá­nyosa, Herendi János tiszteletbeli kanonok, Tamási Ist­vánná és Glöckner János PRO Űrbe díjasok, Nagy Ákos karateedző, valamint a pótszámot Bognár Jenő polgár- mester hÚZta ki. FOTÓ: BAKÓ Kotorékversenyt és tenyészszemlét tartott tegnap Dunaföldváron a MEOE Szekszárdi Önálló Jogú Szerve­zete, amelyre több, mint százhúsz kutyát neveztek be. FOTÓ: GOTTVALD KÁROLY Ha Szekszárd, akkor Babits és Kadarka, és persze pe­dagóguskórus. A hatvanas évek végén szinte nem volt nap, hogy a rádióban ne lehetett volna hallani a kórus énekét. A Szekszárdi Liszt Ferenc Pedagógus Kórus nemrég az Országos Zenei Hetek megnyitó ünnepsé­gén, a Mátyás templomban Bárdos Lajos Missa tertia című művét szólaltatta meg, majd a Farkasréti temető­ben megkoszorúzták a felejthetetlen zeneszerző-kar­nagy sírját. A kórus évek óta rendezője és résztvevője a Bárdos Lajos Zenei Heteknek, melyet idén május 22-én és 23-án tartanak Szekszárdon, a Művészetek Házában. /­___'..- _________I___i-"' i ■ —----- .. ■ Csöglei István tűzoltó százados, megyei vezető ügyeletes tiszt az irá­■ nyitó pultnál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents