Tolnai Népújság, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-30 / 126. szám
1998. május 31., vasárnap Kérem, tessék mosolyogni! Ha én felnőtt leszek, ebéd előtt csokit eszem, hátrafelé megyek az utcán, minden pocsolyába belelépek - jutnak eszünkbe a Janikovszky Éva könyveiből szállóigévé vált „csakazértis” dacmondatok, amelyekkel gyerekként felszabadultan azonosultunk, felnőttként pedig tudjuk, jobbra úgysem számíthatunk. Könyvei főszereplőiről, a gyerekekről beszélgettünk az írónővel. A család csődjének áldozatai „A tanárok nem tartják be az órák közti szünetek idejét, elolvassák az órákon elvett leveleket, beleszólnak öltözködésünkbe...” - írják az UNICEF magyar bizottságának panaszaikat a gyerekek. Egy felmérésben arra a kérdésre adtak választ: vannak-e jogaik és azok miként érvényesülnek.- Nem ritka, hogy pofonok csattannak, egy- egy tanár testi fenyítést alkalmaz - summázza egy vizsgálat tapasztalatait Kecskeméti Edit, a UNICEF magyar igazgatója. - A figyelmetlenség, rendetlenség megtorlásaként sok iskolában a diákot a nyilvánosság előtt megszégyenítik, sőt meg is alázzák. A gyerekek félnek a következményektől, ezért semmit sem tesznek, még akkor sem, ha alapvető emberi jogaikat éri sérelem. A levelekből kitűnt, a legsúlyosabbak - a családi gondok. Gyakori panasz, hogy a szülőnek az állandó pénzhajszában nincs ideje törődni gyerekével. Ha mégis együtt van a család, akkor ki-ki teszi a dolgát: a gyerek tanul, az anya főz, takarít,. az apa olvas. „Nincs mit mondanunk egymásnak, csak a hazahozott jegyekre kívánMak”- írja egy nebuló. A pénz utáni loholás nem csak egyik vagy másik társadalmi réteg problémá|á. Éppúgy jellemzi a szegényeket, mint a középrétegeket, a jobb életkörülmények között élőket. Ugyanakkor gyakran a szülő előtt sincs példa, mert nem hozott magával semmit otthonról, nem tudja hogyan kell bánni a gyerekkel. Innen egyenes út vezet a fiatalok elkailódásához, ahonnan csak egy lépés a drogozás, a bűnözés. A drogozás elsődleges okaként a gyerekek a családi problémákat nevezik meg. A fiatálkori bűnözés hirtelen növekedésével a világ minded országában most szembesülnek. Egy európai felmérés szerint elsősorban azokban az országokban ugrásszerű a helyzet romlása, ahol a munkanélküliség újkeletű jelenség. Hazánk is e körbe tartozik. A németek viszont az oktatás csődjéről beszélnek, illetve a fiatalok felgyorsult felnőtté válásáról. Nincs ország, amelyben ne hibáztatnák az erőszakot hirdető filmeket és tévésorozatokat, a stúdiókból ennek ellenére újabb és újabb történetek kerülnek a nézők elé.- Űj gyermekvédelmi törvényünk egyik pozitívuma, hogy fokozatosan csökken az állami gondozottak száma - véli az UNICEF magyar igazgatója. - A kprábbi 3Ó ezer mára 20 ezer felé közelít, merthogy szigorodnak a gondozásba vétel feltételéi. Korábban a szülő és a gyerek szaros köfődése ellenére is „elvették” a gyereket, ha'krízishelyzetbe került á család. Ma mások a szempontok.- - A világ 190 országa közül hazánk az első negyven' között foglal helyet ami az oktatás színvonalát az egészségügyi ellátást illeti. Nálunk alacsony a csecsemő- és gyermekhalandö- ság, teljes a beiskolázás, és nagyon ritkán fór dúl elő, hogy a gyerekeknek a tanulás mellété munkát keilend-vállalniuk. Ez persze mm je-j lenti azt, hogy né lennének szegény, sajnálatra! méltó körülményé^ között élő gyerekek:1 Álta-| Iában ők szorulnak ki a leghamarabb az oktatásból, mert munkát kéri vállalniuk, jíozgazda- sági kutatások bijpbnyítjáft, hogy ijtajfen egyes „év, amivel keve||bbet tölt« gyerek&z iskola- padban, jelentős |Záz.alékkaWontja ldfndő, felnőttkori életeiélyek.- Ön a gyermekiélek nagy tudora. Honnan ez az irigylésre méltó szellemi gazdagság?- A magyarázat rendkívül egyszerű: nem felejtettem el, milyen gyereknek lenni. Hálás vagyok saját magamnak, mert 11 éves koromtól 18 éves koromig naplót vezettem, így felnőtt fejjel is tudom, minek örültem, mire vágytam, mi fájt. Naplómban nem a történések voltak az érdekesek, hanem az: milyen kicsinek lenni. Elfogadni, hogy a nagy az okosabb, mindig neki van igaza. Másrészt mindig a gyerek bőrébe bújtam bele, gondolataikat az ő kifejezéseikkel írtam le. Nem fölülről néztem le rájuk, hanem őket megértve írtam róluk.- Naplójában berzenkedett a gyereksors ellen? Milyen volt az Ön gyermekkora?- Cáak annyira berzenkedtem, amennyire minden kamasz. Nem a családom ellen, hanem a felnőtt társadalorn,az*ákkorij<iSkellen. A családortiban széfétet vett kö rül, engérfil partnerként kezelte! Kislány yíRf világháború éveibe voltam, ,ámi sok, máig megválaszolhatatlan kérdést vetett fi bennem.- Hány könyv született a megválaszolatlan kérdésekből?- Összesen huszonöt könyvet írtam, ebből huszonkettőt a gyerekeknek.- Miért a gyerekekkel jegyezte el magát?- Egész életemet a Móra Könyvkiadóban töltöttem el lektorként, majd főszerkesztőként. A kollégáim biztatására kezdtem el gyerekkönyvet írni. Nem volt bennem semmi elhivatottság, még féltem is: úgysem fog ez nekem sikerülni. Ha nem abban a kiadóban dolgozom, akkor felnőtteknek kezdek el írni. Most viszont tényleg a felnőtteknek írok.- A „Felnőtteknek írtam" folytatása lesz az új könyv?- Igen, számos olvasói biztatást kaptam, amire nekem szükségem is van a munkához. „Mosolyogni tessék!” - ez lesz az új könyvem címe, amit halálosan komolyan gondolok. Könyörgöm, ne legyünk ilyen rosszkedvűek, idegesek! Mosolyogjunk! Semmibe nem kerül. Mindennap mosolyogjunk egy kicsit s a gyerekre, ne a keserves, ' \megsavanyodott képünket fordítsuk felé! V Sikerült-e úgy nevelni a gyerekék ahogy azt elképzelte?-j Az édesapja talán sokkal jobban nevelte, mint én, de mint ahogy az a könyveimből is kiderül, a humor volt számomra a gyereknevelésben a legfontosabb. Konfliktushelyzetben nálunk kiabálás, prédikálás nem fordult elő.- Hol a tűréshatár? Csattanhat- e pofon?- Az semmiképpen. Nálunk egy pofon sem csattant, az semmire nem vezetett volna. Azt kell elérnünk, hogy partnerének tekintsen minket a gyerek. A bizalmát megnyerve, el kell hitetni vele, hogy emberszámba vesszük. Ugyanakkor egy felnőttnek mindig legyen annyi nagysága és lelki ereje, hogy ha tévedett, akkor kérjen bocsánatot, és mondja azt: figyelj ide, tulajdonképpen most jöttem rá, hogy neked volt igazad, ne haragudj, nagyon ideges voltam. Ha ezt képes megtenni valaki, nyert ügye van. egyen minden nap gyereknap! Halász Judit eddig tizenegy lemezen dalolt és üzent a gyerekeknek, de mint megtudtuk, már készül az éjibb korong Is. Egyik lemezének címadó dalával kezdtük a beszélgetést: Vannak még rossz gyerekek? A Mosolyrend meghonosítója A Mosolyrend Lovagja nemzetközi címet nálunk Miskolczi Miklós író, újságíró honosította meg:- Az NDK-ban a Vasárnapi Hírek testvérlapját látogattam meg, amikor összeismerkedtem azzal a lengyel újságíróval, aki hazájában a Mosolyrend Lovagja cím megszületésénél bábáskodott. Első hallásra beleszerettem az ötletbe, hisz akkor már olyan ismert színészek is e cím birtokosai voltak, mint például Peter Ustinov. Elhatároztam, hogy Magyarországon is meghirdetjük a pályázatot. Erre már egy másik újságban, a Képes 7-ben került sor. Az első felhívásra több ezer gyerek írt a szerkesztőségünkbe, mindenki nagyon lelkes volt, sok-sok ismert személyiség neve került fel a listánkra. De sajnos csak két éven át tartott ez a lelkesedés. 1986 karácsonyán Halász Judit, egy évvel később Janikovszky Éva lett a Mosolyrend Lovagja. A lovaggá ütés szertartására a parlamenti karácsonyfa-ünnepségen kerítettünk sort. Nagyon sajnálom, hogy a kezdeményezés tiszavirág életű maradt. Örülnék, ha valaki felkarolná ismét, és szíve ügye lenne, hogy a társadalom elismerje és kitüntesse azokat, akik a legtöbbet teszik a gyerekekért, a gyerekek mosolyáért.- Sajnos dÉ meg kell mondjam, ^feTleginkább a hírekből tudpm, s legtöbbször el sem akarom hinni. Gondolom, n^mcsak/én, hanpm az egész ország ijedten hallgatja ezeket a jradásqkat. Amjrta gyerekek nlnd-mind a Ilik. \pzért borás, hogy segfthes- éknek,' hisz közül1 kiszolgáltatott lek, <en fonté Kerül 1 jkövetf felnőtté asztój ek algyere| lik siámosi íielyietbe,, Evek1 mondhatni évtizedek Maikonfcerteják. Hogyan lehet ídimnagés hőfokon égni? Egyrészt a gyerekek mindig riogatnak meglepetést, többet, liut a felnőtt közönség. Más- jregzfaz évek folyamán én is vál- . tozom, mást vagy másképp éne- Lkelek. Harmadrészt pedig a gyerekek rendkívül különbözőek - helytől, időtől függően. Vannak olyan települések, ahol például a t koncert közönsége egyáltalán nem tud velem közreműködni. Jóformán nem is válaszolnak a kérdéseimre, mégis ők írnak nekem a leggyakrabban levelet. Szorongásaikat, gátlásaikat oldják. Sok levél kezdődik úgy, hogy „én csak egy falusi gyerek vagyok, de...”- Miről írnak, mit kémek?- Van, aki csak autogramot kér, van, aki kapcsolatra vágyik. Vagy azért, mert elveszítette a szüleit, vagy azért mert nincs bizalma a szülő iránt, nincs olyan felnőtt a közelében, akinek a szavában hihetne. Fölmerül persze a kérdés: okkal vagy ok nélkül? Erinek ellenére úgy gondolom, hogy minden esetben szükség van segítségre. A gyerek és helyzete teljes megismerése nélkül nagyon nehéz tanácsot adnom. Legfeljebb megpróbálok irányt adni, vagy megmutatni, hogy merre keressék a megfelelő utat.- Hogyan változott a koncertező gyereksereg az elmúlt évek során?- Hamarabb kezdenek felnőtté válni a gyerekek. Gyakorlatilag már 10 éves korban. „Átsüt” a koncerteken, hogy mit hoznak otthonról. Élményeik egyértelműen a televíziózáshoz kapcsolódnak, s ezen keresztül az erőszakhoz. A tévéműsorokban a lövésen és a robbantáson kívül más nemigen látható, ami komoly veszélyeket rejt magában. A koncerten feltett kérdéseimre olyan válaszokat kapok, amelyek konkrét tévéműsorokhoz kapcsolódnak. Ez számomra nagyon szomorú. Mindent megteszek azért, hogy a koncerten olyan élményt tudjak nyújtani nekik, ami ellenpólusa ennek a tévés műfajnak. Igyekszem úgy hatni rájuk, hogy „konkurálhassak” a műsorokkal.- Következő koncertjein mivel hat majd rájuk?- Legújabb lemezem Rendkívüli gyereknap címmel jelenik meg az iskolakezdésre. Bródy Jánossal azt szeretnénk, hogy minden nap gyereknap legyen, hogy mindennap ugyanúgy figyeljünk a gyerekekre, mint ezen az ünnepnapon. Csemyánszki Judit A szülők ünnepe is Május utolsó vasárnapján évtizedek óta a gyermekeket ünnepeljük. Ilyenkor világszerte a figyelem középpontjába kerülnek dédelgetett „szemünk fényei” éppúgy, mint az utcán kódorgó, az éhező, a betegségektől szenvedő társaik. Jó volna, ha ez az ünnep nemcsak a gyerekeké, hanem a csemetéikre figyelő szülőké is lenne!
