Tolnai Népújság, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-30 / 126. szám

14. oldal Gyermekvilág 1998. május 30., szombat A delfinek néha ölnek is A GEO című tudományos magazinban feltűnést keltő tanulmány jelent meg a delfi­nekről. A szerzője nem vonja ugyan kétségbe, hogy ez a tengeri emlős a földkerekség egyik legnépszerűbb élőlé­nye, de azt állítja, hogy a del­finek kegyetlen gyilkosok is lehetnek. Brit tudósok a skóciai Mo- ray térségében kölyökbálnák tetemeire bukkantak. A sze­rencsétlen állatokat ismeret­len szörny tépte a szó szoros értelmébe darabokra, anélkül, hogy egy falatot is evett volna belőlük. A közelben élő álla­tok közül kizárásos módszer­rel csak a delfin jöhetett szá­mításba. A szakemberek egyetértettek abban, hogy az áldozatokon lévő harapások­hoz olyan hatalmas állkapocs és fogazat kellett, ami arrafelé csak a delfineknek van. Ugyanakkor többen is voltak, akik nem tudták elképzelni, hogy ezek a kedves állatok ilyen gyilkos ámokfutók len­nének, hiszen az nyomban ki­derült, hogy az éhség nem le­hetett a pusztítás motívuma. Nem maradt más hátra mint hosszú heteken át megfi­gyelni azt a vízfelületet, ame­lyen a széttépett kis bálnák lebegtek, és bebizonyosodott: azoknak volt igazuk, akik a delfinekre gyanakodtak. További kutatásoknak kell kiderítenie, milyen stressz ha­tására keríti hatalmába az ál­talában jámbor állatokat ez a gyilkos őrjöngés. Harry Ross skóciai delfinkutató szerint az állatok azért kerültek gyilkos hangulatba, mert a víz-szeny- nyeződés mértékét már képte­lenek voltak elviselni. Ha ki­derül, hogy a vízszennyezés szerepet játszott abba, hogy a kedves delfinek így megvál­tozzanak, akkor ez nem az ő bűnük, hanem a vizet szeny- nyező ember felelőssége. Gyermekvilág-divat Zenesarok Törékeny lány - óriási hanggal A tavalyi év kétségkívül legsikeresebb dance-slágere Gala ne­véhez fűződik, hiszen a Freed from Desire nemcsak a slágerlis­tákat hódította meg, hanem szinte minden könnyűzenei rádió és televízió műsorában sűrűn felcsendült. De ki ez a törékeny olasz lány, ezzel a fantasztikus hanggal? A mindig a művészetek felé von­zódó, sokoldalú Gala érettsé­gije után a világhírű madridi egyetemen táncművészettel foglalkozott, a fotózásról Lon­donban szerzett ismereteket, filmrendezést pedig New Yorkban tanult. A doboktól a gitárig számos hangszert bizto­san kezel, s mint kiderült, az énekhangja is kiváló. Hazájába, Olaszországba tör­ténő visszatérése után elképze­léseit és hobbijait a videoklip- rendezésben tudta legjobban megvalósítani. Egy vezető mi­lánói disc-jockey fedezte fel, hogy Gala milyen jól énekel: az első Gala felvétel, az XS azon­nal jelentős sikert aratott. A kö­vetkező, az Everyone Has In­side című kislemez egyből az olasz slágerlista élére emelte a mind népszerűbbé váló énekes­nőt. A második kislemez, a Freed from Desire már világsi­kerré vált: nemcsak az olasz, a spanyol, a francia, a német, ha­nem a magyar slágerlistán is az élre került. S most itt van a várva várt album, a Come Intő My Life, rajta az új slágerekkel. Gala lemeze örömet okoz a dance-ra- jongóknak és azoknak, akik szeretik a műfaj dallamos olda­lát, a modem hangzást. Figyelem, játék! A fővárosi Record Express lemezkiadó jó­voltából az alábbi három kér­désre helyesen válaszoló olva­sónk egy Gala kazettát kap ajándékba. 1. Mi a másik neve Gala hazá­jának? 2. Gala három városban járt egyetemre. Ezek közül melyik nem főváros? 3. Mi a címe Gala első felvéte­lének? A Zenesarok jeligével ellá­tott megfejtéseket levélben kér­jük a Tolnai Népújság - 7100, Szekszárd, Liszt tér 3. szám alá - eljuttatni. A nyereményt pos­tán küldjük el. Előző rejtvé­nyünk megfejtője: Kiss Adri­enn mórágyi olvasónk, aki egy Brooklyn Bounce kazettát ka­pott jutalmul. Lehet-e súlytalanság a Földön? Feltalálók nem most először ál­lítják, hogy meglelték a súlyta­lanság elérésének módját. Ed­dig minden ilyen bejelentésről kiderült, kacsa az egész. A finnországi Tampere Műszaki Egyetemének egyik kutatócso­portja azonban nemrég tudo­mányos igényű tanulmányban ismertette bámulatos új ered­ményeit. A felfedezés a vélet­lennek köszönhető. Dr. Eugene Podkletnov, a kutatócsoport vezetője a londoni Sunday Te­legraph hasábjain megírta, hogy laboratóriumában szupra­vezetőkkel kísérletezve meg­hökkentő jelenséget figyeltek meg. (A szupravezetés egyes anyagok azon tulajdonsága, hogy nagyon alacsony hőmér­sékleten teljesen elveszítik elektromos ellenállásukat.) A laborban beindítottak egy hűtő- berendezést, amelynek közepén egy szupravezető kerámiako­rong forgott három elektromos mágnes erőterében. — Egyik kollégánk pipázva a készülék fölé hajolt, s ekkor a pipa füstje zsinóregyenesen kezdett felfelé szállni. A pipát többször is a készülék fölé tar­tottuk, s a jelenség megismét­lődött, a füst nyílegyenesen szállt a plafonig - írta Podklet­nov a Sunday Telegraph-ban. Ezután kisebb tárgyakat füg­gesztettek a kriosztát fölé, és valamennyinél jelentős súly- csökkenést regisztráltak. "Mintha a készülék a tárgyakat leárnyékolta volna a gravitáci­óval szemben...” A mérések szerint a készülék fölött még a légnyomás is csökkent. Sőt, a furcsa jelenség mérhető volt több emelettel feljebb is az épü­letben a készülék feletti ponto­kon. Van tudós, aki úgy véli, hogy az Einstein féle relativi­tás-elmélet tárgykörébe tartozik a dolog, vagyis, hogy forgó tár­gyak megzavarhatják a gravitá­ciót. Eddig azonban úgy gon­dolták, ez a hatás olyan mini­mális, hogy műszerrel nem mérhető. Elképzelhető, hogy a szupravezetőben lévő atomok jelentősen felerősíthetik ezt a hatást. A finn kutatók átlagosan két százalékos súlycsökkenést mértek a készülék erőterében. A hatás megkettőződött, ha egymás fölött két készüléket indítottak be. Ha ez a hatás to­vább fokozható, elképesztő táv­latok nyílhatnak meg a technika szinte minden területén. íme egy ma még bízvást fantazma­góriának számító elképzelés: gravitációcsökkentő szerkezet­tel meg lehetne emelni például a tenger vízszintjét, majd a ké­szüléket kikapcsolva az eredeti gravitáció hatására bekövet­kező apály energiájával elekt­romos energiát termelni. FEB Pozitív érzelmek az állatoknál A nevetés egészséges. Ezt még az állatok is tudják, bár az agyuk sokkal kisebb és nem ér­tik a viccet. De vidám kuncogás az állatoknál is hallható. Ezt az amerikai Ohio állami egyetem tudósai most bebizonyították. Csimpánzokról és más főem­lősökről már eddig is tudták, hogy képesek egyfajta morgást hallatni, ami az emberi neve­tésnek felel meg. A patkányne­vetés hallhatóvá és mérhetővé tételére azonban a tudósoknak nagyfrekvenciás készülékekre volt szükségük, mert az emberi fül számára ezek a hangok nem hallhatók. A zoológusok eddig azt tartották, hogy alacsonyabb rendű állatok csak akkor adnak ki hangot, ha életveszélyben vannak és fajtatársaik figyel­meztetésére "életmentési jele­ket” bocsátanak ki. Nem lehet azt állítani, hogy a patkányok­nak humorérzékük lenne. Az azonban világos, hogy a móka és a jó közérzet más hangokat intonál, mint mondjuk az élet­veszély. A nevetés és a vidám hang valamennyi élőlény ősi ösztöne, amihez még agyra sincs szüksége. FEB Tudod-e? — Hogy a legnagyobb csillagkép az Északi Vízikí­gyó (Hydra), a legkisebb pedig a Dél Keresztje (Crux). A legtöbb fényes csillagot az Orion és a Nagy Medve (Ursa Major) tartal­mazza, a leghalványabb csillagkép pedig a Tábla­hegy (Mensa). — Hogy az ismert leg­nagyobb meteorit a Hoba- meteorit, amit 1920-ban Délnyugat-Afrikában talál­tak. Mérete körülbelül 3x4 méter, tömege mintegy 60 tonna. — Hogy évente átlago­san 500 nagy meteorit ta­lálja el a Földet. — Hogy az ismert leg­ősibb szélmalmot a Krisztus utáni VII. században gabona őrlésére használták Iránban. A múlt század 40-es évei­ben a dokumentumok sze­rint Angliában körülbelül 10 ezer, Hollandiában pedig 8 ezer szélmalom működött. — Hogy évente 700 mil­lió ember utazik repülőgép­pel, s ez a szám tíz év alatt megkétszereződhet. A repü­lőgépek befogadóképessége nem növelhető azonban kor­látlanul. A fő törekvés az, hogy az új repülőgépek csendesebbek legyenek, ke­vesebb tüzelőanyagot hasz­náljanak és a levegőt ne szennyezzék. Vicces! — Miért nincs a halak­nak haja? — Hát azért, mert sosem száradna meg... Az erősen ittas férfi meg­szólít egy járókelőt: — Tessék mondani, hány púp van a fejemen? — Négy. — Köszönöm, akkor már csak két oszlop van hátra és máris otthon va­gyok. — Mondja, szomszéd, maga mit szokott csinálni, ha nem tud elaludni? — Hát, elszámolok há­romig, s már alszom is! — Csak háromig? — Na jó, van úgy, hogy fél négyig is... — Jean, locsolja meg a kertet! — De uram, kint szakad az eső! — Nem baj, vigyen ma­gával esernyőt... Létezik-e az Elefánttemető? Keresik, de nem találják A magányosan kóborló, öreg elefántok állítólag előre megérzik haláluk közelgő óráját. Elvonulnak rejtekhelyükre, s ott adják vissza lelkűket az elefántok égi urának. A búvóhely meglelése minden vadorzó, elefántcsont-kereskedő és kincskereső álma­vágya. Afrikában már századok óta keresik. Mindeddig ered­ménytelenül. Tudósok áldozták fél életü­ket arra, hogy az elefántok kö­zött töltve napjaikat megfigyel­jék az ormányosokat, megfejt­sék sajátos nyelvüket, jelbeszé­düket, szokásaikat. Sok min­denre rájöttek, kivéve, ezt az egyet. Ma sem tudni pontosan, hogyan és hol halnak meg a kó­borló öreg ormányosok. A bennszülöttek és a kutatók jól tudják, hogy az elefántok körében szabályos halottkul­tusz él. Úgy viselkednek, mintha tudatában lennének az elmúlásnak, mintha megadnák halottaiknak a végtisztességet, sőt, mintha el is temetnék őket. Ha a bennszülöttek ejtenek el egyet-egyet a veteményükbe gázolok közül, a húsát "feldol­gozzák", s a megölt állat csont­jait titokban máshová viszik, nehogy a bűnjelek elárulják őket. Nem kis döbbenetükre azonban rendszeresen tapasz­talniuk kell, hogy a széthordott csontokat a csorda tagjai össze­gyűjtik és visszaviszik a tett­helyre. Ha pedig a csordában betegség miatt pusztul el egy- egy állat, a többiek szabályosan eltemetik. Több réteg gallyat hordanak a tetemre, majd földet hánynak rá és ledöngölik a halmot. A dögevők nem is tud­ják szétszedni a különös sírhan­tot, ahova még sokáig vissza- visszajámak az életben mara­dottak. Az ormányos óriások nem nyúlnak más állatok csont­jaihoz, mert pontosan tudják, melyik az elefántcsont. Az öreg elefántok hatvan­éves koruk táján szoktak meg­halni, de nem végelgyengülés­ben. Állkapcsukban a hátsó őr­lőfogak hatszor nőnek ki életük során. Amikor az utolsó sorozat is elkopik a kemény növényi rostokon, fakérgen, nem tudják többé eléggé megrágni az ele- séget. Szinte egyben nyelik le a füvet és gallyakat, de ebben a formában már nem tudják meg­emészteni. Egyre többet és többet kell enniük, s egyre puhább növény­féléket kell találniuk. Kiváló emlékezőképességük elvezeti az öreg állatokat az életük so­rán megjárt mocsarakhoz. A mocsarak peremén ugyanis sok a zsenge, puha szárú növény. Ahogy azonban egyre inkább lelegelik a partszegély növény­zetét, beljebb és beljebb kény­szerülnek a mocsárba, ahonnan nem tudnak kijönni, végül el­nyeli őket a sártenger. Útnak indult az Egér-család Nagy étvágya van Egér úrnak és famíliájának, idejük nagy részében élelmet keresnek. Találtak is egy bokornyi finom gyümölcsöt, mindjárt viszik is haza. A te dolgod csak az, hogy kiszínezd a képet!

Next

/
Thumbnails
Contents