Tolnai Népújság, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)
1998-05-30 / 126. szám
14. oldal Gyermekvilág 1998. május 30., szombat A delfinek néha ölnek is A GEO című tudományos magazinban feltűnést keltő tanulmány jelent meg a delfinekről. A szerzője nem vonja ugyan kétségbe, hogy ez a tengeri emlős a földkerekség egyik legnépszerűbb élőlénye, de azt állítja, hogy a delfinek kegyetlen gyilkosok is lehetnek. Brit tudósok a skóciai Mo- ray térségében kölyökbálnák tetemeire bukkantak. A szerencsétlen állatokat ismeretlen szörny tépte a szó szoros értelmébe darabokra, anélkül, hogy egy falatot is evett volna belőlük. A közelben élő állatok közül kizárásos módszerrel csak a delfin jöhetett számításba. A szakemberek egyetértettek abban, hogy az áldozatokon lévő harapásokhoz olyan hatalmas állkapocs és fogazat kellett, ami arrafelé csak a delfineknek van. Ugyanakkor többen is voltak, akik nem tudták elképzelni, hogy ezek a kedves állatok ilyen gyilkos ámokfutók lennének, hiszen az nyomban kiderült, hogy az éhség nem lehetett a pusztítás motívuma. Nem maradt más hátra mint hosszú heteken át megfigyelni azt a vízfelületet, amelyen a széttépett kis bálnák lebegtek, és bebizonyosodott: azoknak volt igazuk, akik a delfinekre gyanakodtak. További kutatásoknak kell kiderítenie, milyen stressz hatására keríti hatalmába az általában jámbor állatokat ez a gyilkos őrjöngés. Harry Ross skóciai delfinkutató szerint az állatok azért kerültek gyilkos hangulatba, mert a víz-szeny- nyeződés mértékét már képtelenek voltak elviselni. Ha kiderül, hogy a vízszennyezés szerepet játszott abba, hogy a kedves delfinek így megváltozzanak, akkor ez nem az ő bűnük, hanem a vizet szeny- nyező ember felelőssége. Gyermekvilág-divat Zenesarok Törékeny lány - óriási hanggal A tavalyi év kétségkívül legsikeresebb dance-slágere Gala nevéhez fűződik, hiszen a Freed from Desire nemcsak a slágerlistákat hódította meg, hanem szinte minden könnyűzenei rádió és televízió műsorában sűrűn felcsendült. De ki ez a törékeny olasz lány, ezzel a fantasztikus hanggal? A mindig a művészetek felé vonzódó, sokoldalú Gala érettségije után a világhírű madridi egyetemen táncművészettel foglalkozott, a fotózásról Londonban szerzett ismereteket, filmrendezést pedig New Yorkban tanult. A doboktól a gitárig számos hangszert biztosan kezel, s mint kiderült, az énekhangja is kiváló. Hazájába, Olaszországba történő visszatérése után elképzeléseit és hobbijait a videoklip- rendezésben tudta legjobban megvalósítani. Egy vezető milánói disc-jockey fedezte fel, hogy Gala milyen jól énekel: az első Gala felvétel, az XS azonnal jelentős sikert aratott. A következő, az Everyone Has Inside című kislemez egyből az olasz slágerlista élére emelte a mind népszerűbbé váló énekesnőt. A második kislemez, a Freed from Desire már világsikerré vált: nemcsak az olasz, a spanyol, a francia, a német, hanem a magyar slágerlistán is az élre került. S most itt van a várva várt album, a Come Intő My Life, rajta az új slágerekkel. Gala lemeze örömet okoz a dance-ra- jongóknak és azoknak, akik szeretik a műfaj dallamos oldalát, a modem hangzást. Figyelem, játék! A fővárosi Record Express lemezkiadó jóvoltából az alábbi három kérdésre helyesen válaszoló olvasónk egy Gala kazettát kap ajándékba. 1. Mi a másik neve Gala hazájának? 2. Gala három városban járt egyetemre. Ezek közül melyik nem főváros? 3. Mi a címe Gala első felvételének? A Zenesarok jeligével ellátott megfejtéseket levélben kérjük a Tolnai Népújság - 7100, Szekszárd, Liszt tér 3. szám alá - eljuttatni. A nyereményt postán küldjük el. Előző rejtvényünk megfejtője: Kiss Adrienn mórágyi olvasónk, aki egy Brooklyn Bounce kazettát kapott jutalmul. Lehet-e súlytalanság a Földön? Feltalálók nem most először állítják, hogy meglelték a súlytalanság elérésének módját. Eddig minden ilyen bejelentésről kiderült, kacsa az egész. A finnországi Tampere Műszaki Egyetemének egyik kutatócsoportja azonban nemrég tudományos igényű tanulmányban ismertette bámulatos új eredményeit. A felfedezés a véletlennek köszönhető. Dr. Eugene Podkletnov, a kutatócsoport vezetője a londoni Sunday Telegraph hasábjain megírta, hogy laboratóriumában szupravezetőkkel kísérletezve meghökkentő jelenséget figyeltek meg. (A szupravezetés egyes anyagok azon tulajdonsága, hogy nagyon alacsony hőmérsékleten teljesen elveszítik elektromos ellenállásukat.) A laborban beindítottak egy hűtő- berendezést, amelynek közepén egy szupravezető kerámiakorong forgott három elektromos mágnes erőterében. — Egyik kollégánk pipázva a készülék fölé hajolt, s ekkor a pipa füstje zsinóregyenesen kezdett felfelé szállni. A pipát többször is a készülék fölé tartottuk, s a jelenség megismétlődött, a füst nyílegyenesen szállt a plafonig - írta Podkletnov a Sunday Telegraph-ban. Ezután kisebb tárgyakat függesztettek a kriosztát fölé, és valamennyinél jelentős súly- csökkenést regisztráltak. "Mintha a készülék a tárgyakat leárnyékolta volna a gravitációval szemben...” A mérések szerint a készülék fölött még a légnyomás is csökkent. Sőt, a furcsa jelenség mérhető volt több emelettel feljebb is az épületben a készülék feletti pontokon. Van tudós, aki úgy véli, hogy az Einstein féle relativitás-elmélet tárgykörébe tartozik a dolog, vagyis, hogy forgó tárgyak megzavarhatják a gravitációt. Eddig azonban úgy gondolták, ez a hatás olyan minimális, hogy műszerrel nem mérhető. Elképzelhető, hogy a szupravezetőben lévő atomok jelentősen felerősíthetik ezt a hatást. A finn kutatók átlagosan két százalékos súlycsökkenést mértek a készülék erőterében. A hatás megkettőződött, ha egymás fölött két készüléket indítottak be. Ha ez a hatás tovább fokozható, elképesztő távlatok nyílhatnak meg a technika szinte minden területén. íme egy ma még bízvást fantazmagóriának számító elképzelés: gravitációcsökkentő szerkezettel meg lehetne emelni például a tenger vízszintjét, majd a készüléket kikapcsolva az eredeti gravitáció hatására bekövetkező apály energiájával elektromos energiát termelni. FEB Pozitív érzelmek az állatoknál A nevetés egészséges. Ezt még az állatok is tudják, bár az agyuk sokkal kisebb és nem értik a viccet. De vidám kuncogás az állatoknál is hallható. Ezt az amerikai Ohio állami egyetem tudósai most bebizonyították. Csimpánzokról és más főemlősökről már eddig is tudták, hogy képesek egyfajta morgást hallatni, ami az emberi nevetésnek felel meg. A patkánynevetés hallhatóvá és mérhetővé tételére azonban a tudósoknak nagyfrekvenciás készülékekre volt szükségük, mert az emberi fül számára ezek a hangok nem hallhatók. A zoológusok eddig azt tartották, hogy alacsonyabb rendű állatok csak akkor adnak ki hangot, ha életveszélyben vannak és fajtatársaik figyelmeztetésére "életmentési jeleket” bocsátanak ki. Nem lehet azt állítani, hogy a patkányoknak humorérzékük lenne. Az azonban világos, hogy a móka és a jó közérzet más hangokat intonál, mint mondjuk az életveszély. A nevetés és a vidám hang valamennyi élőlény ősi ösztöne, amihez még agyra sincs szüksége. FEB Tudod-e? — Hogy a legnagyobb csillagkép az Északi Vízikígyó (Hydra), a legkisebb pedig a Dél Keresztje (Crux). A legtöbb fényes csillagot az Orion és a Nagy Medve (Ursa Major) tartalmazza, a leghalványabb csillagkép pedig a Táblahegy (Mensa). — Hogy az ismert legnagyobb meteorit a Hoba- meteorit, amit 1920-ban Délnyugat-Afrikában találtak. Mérete körülbelül 3x4 méter, tömege mintegy 60 tonna. — Hogy évente átlagosan 500 nagy meteorit találja el a Földet. — Hogy az ismert legősibb szélmalmot a Krisztus utáni VII. században gabona őrlésére használták Iránban. A múlt század 40-es éveiben a dokumentumok szerint Angliában körülbelül 10 ezer, Hollandiában pedig 8 ezer szélmalom működött. — Hogy évente 700 millió ember utazik repülőgéppel, s ez a szám tíz év alatt megkétszereződhet. A repülőgépek befogadóképessége nem növelhető azonban korlátlanul. A fő törekvés az, hogy az új repülőgépek csendesebbek legyenek, kevesebb tüzelőanyagot használjanak és a levegőt ne szennyezzék. Vicces! — Miért nincs a halaknak haja? — Hát azért, mert sosem száradna meg... Az erősen ittas férfi megszólít egy járókelőt: — Tessék mondani, hány púp van a fejemen? — Négy. — Köszönöm, akkor már csak két oszlop van hátra és máris otthon vagyok. — Mondja, szomszéd, maga mit szokott csinálni, ha nem tud elaludni? — Hát, elszámolok háromig, s már alszom is! — Csak háromig? — Na jó, van úgy, hogy fél négyig is... — Jean, locsolja meg a kertet! — De uram, kint szakad az eső! — Nem baj, vigyen magával esernyőt... Létezik-e az Elefánttemető? Keresik, de nem találják A magányosan kóborló, öreg elefántok állítólag előre megérzik haláluk közelgő óráját. Elvonulnak rejtekhelyükre, s ott adják vissza lelkűket az elefántok égi urának. A búvóhely meglelése minden vadorzó, elefántcsont-kereskedő és kincskereső álmavágya. Afrikában már századok óta keresik. Mindeddig eredménytelenül. Tudósok áldozták fél életüket arra, hogy az elefántok között töltve napjaikat megfigyeljék az ormányosokat, megfejtsék sajátos nyelvüket, jelbeszédüket, szokásaikat. Sok mindenre rájöttek, kivéve, ezt az egyet. Ma sem tudni pontosan, hogyan és hol halnak meg a kóborló öreg ormányosok. A bennszülöttek és a kutatók jól tudják, hogy az elefántok körében szabályos halottkultusz él. Úgy viselkednek, mintha tudatában lennének az elmúlásnak, mintha megadnák halottaiknak a végtisztességet, sőt, mintha el is temetnék őket. Ha a bennszülöttek ejtenek el egyet-egyet a veteményükbe gázolok közül, a húsát "feldolgozzák", s a megölt állat csontjait titokban máshová viszik, nehogy a bűnjelek elárulják őket. Nem kis döbbenetükre azonban rendszeresen tapasztalniuk kell, hogy a széthordott csontokat a csorda tagjai összegyűjtik és visszaviszik a tetthelyre. Ha pedig a csordában betegség miatt pusztul el egy- egy állat, a többiek szabályosan eltemetik. Több réteg gallyat hordanak a tetemre, majd földet hánynak rá és ledöngölik a halmot. A dögevők nem is tudják szétszedni a különös sírhantot, ahova még sokáig vissza- visszajámak az életben maradottak. Az ormányos óriások nem nyúlnak más állatok csontjaihoz, mert pontosan tudják, melyik az elefántcsont. Az öreg elefántok hatvanéves koruk táján szoktak meghalni, de nem végelgyengülésben. Állkapcsukban a hátsó őrlőfogak hatszor nőnek ki életük során. Amikor az utolsó sorozat is elkopik a kemény növényi rostokon, fakérgen, nem tudják többé eléggé megrágni az ele- séget. Szinte egyben nyelik le a füvet és gallyakat, de ebben a formában már nem tudják megemészteni. Egyre többet és többet kell enniük, s egyre puhább növényféléket kell találniuk. Kiváló emlékezőképességük elvezeti az öreg állatokat az életük során megjárt mocsarakhoz. A mocsarak peremén ugyanis sok a zsenge, puha szárú növény. Ahogy azonban egyre inkább lelegelik a partszegély növényzetét, beljebb és beljebb kényszerülnek a mocsárba, ahonnan nem tudnak kijönni, végül elnyeli őket a sártenger. Útnak indult az Egér-család Nagy étvágya van Egér úrnak és famíliájának, idejük nagy részében élelmet keresnek. Találtak is egy bokornyi finom gyümölcsöt, mindjárt viszik is haza. A te dolgod csak az, hogy kiszínezd a képet!
