Tolnai Népújság, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-30 / 126. szám

10. oldal Pünkösdi Magazin 1998. május 30., szombat Rejtett értékeink Nemes Tolna Vármegyének Topographiai leírása A Tudományos Gyűjtemény 1828 júniusában közölte Egyed Antal paksi plébános művét a fenti címmel. Noha maga a szerző bevezető fél­mondatában mentegetőzik, hogy a megye „mellynek itt csak rövid leírását adhatom, tökéletesebb kidolgozását kü­lönös (külön, önálló) kiadásra szánván”, dolgozata nem tel­jes, a kései korok kutatóinak figyelmét mégis megérdemli. A negyvenedik életévébe lépő Egyed Antal jószerivel elődök nélkül dolgozott. Volt ugyan - s éppen a Tudomá­nyos Gyűjtemény 1824. évi októberi számában - Moldo- ványi József megyei biztos tollából már egy leírás, az sem kellően részletes, sem kí­vánatosán pontos nem volt, s így alig-alig lehetett hasz­nálni. Egyed az új és reform­szellemű alispán, Csapó Dá­niel pártolásával egy korabeli fogalmak szerinti monográfia előmunkálatait kezdte meg: kérdéseket intézett minden lakott településhez s a gazda­sági-társadalmi élet egészét felölelő válaszokból szeretett volna teljes képet adni a kor­társaknak. Az Egyed-féle ösz- szeírásként ismert páratlan ér­tékű gyűjteményt előzte meg ez az áttekintés, amely akár útikalauzul is szolgálhatott a reménybeli beruházóknak, de az egyszerű utasoknak is. Az akkor négy járásra - földvári, simontomyai, völgységi dombóvári terü­letre - oszló vármegye, amelynek területe 64 négy­zetmérföld, azaz 853.333 ur- bariális hold 17 mezővárossal bír, s a tudós jpap leginkább ezekről szól. Érdekes és ma már meglepő, hogy ezek kö­zött népességében mindössze 14. Dombóvár, a legnépesebb nem a megyeszékhely Szek- szárd, hanem a pezsgő keres- kedelmű Dunaföldvár 8408 lakossal, ami csaknem 1200- zal több a mai legnagyobbé- nál. Alig marad le mögöttük a szerző lakóhelye, Paks, „lak­ják mindenestől 6987 lelkek”, akik szorgalmasan járatják oskolába csemetéiket, hiszen „esztendőnként közel hét száz gyermek mind a két nemből egyetemben (egyaránt) a szükségesekre oktatódik”. A mezővárost már „köz ügyelet alatt kezdett óriási töltés” védi a Dunától, s ahogy Föld­váron a parlag homokot, itt ezen kívül az árteret szelídí­tették meg „részént tizenkét évek előtt ültetett erdőcské- vel, ahol a kalánfák (fűzfák) szaporán magosra növelked­nek, részént szőllő vesszővel elrakva s megmentve”. A két említett helységben a lako­sokról elmondja azt is: „lo­vakkal való hajó vontatás for­rása élelmüknek”. Ma már hihetetlen, hogy húsz év alatt az egész megye lélekszáma huszonöt száza­lékkal, több, mint ötvenezer fővel nőtt, s a 106.276 ma­gyaron kívül 79.580 német, 4.113 rác (délszláv), 870 tót (szlovák), 3.853 zsidó él itt. Egyed önérzetes elfogultság­gal jellemzi a népcsoportokat. „A Magyarok izmos és a kö­zép termetnél magasabb em­berek. Szántóföldjeiket jól mívelik, a marhatartást kö­zönségesen (általánosan) kedvelik, a szőlőmíveléshez is jól értenek, sok Helységek, mint Fadd, Pálfa, Döbrögecz híres dohányt is termesztenek, számos Mesteremberek is vannak közöttök. Esmértető billegők (jegyük) a komoly­ság, pompa, elevenség, enge­dékenység, tartózkodás” - ami azért jócskán ámyalódott az összeírás adataival. A né­metek közül „kik korábban bevándorlónak s a (magyar) nemzeti ruhát felvették és a Nyelvet megtanúlták, igen közel jártak a törzsökös Ma­gyarokhoz”: ők tehát dicsére­tet kapnak, „de kik még térdig érő bigyogót, harisnyát, czi- pellőt viselnek, mint különö­sen a völgységiek és a Hazai Nyelvet sem értik” megdor- gáltatnak, mert „titkolódók, pertszeretők, de mellette fél­tékenyek (irigyek), a munkára serények és a pénz gyűjtésére kapzsik, azért nem olly pompa szeretők mint a Ma­gyarok, sem olly jól nem él­nek”. „A Ráczok együgyű földmívelők, ahol nincsenek versenyhelyzetben, ott „nem igen iparkodók”, emellett „pompátlanok, ha felingerel- tetnek kegyetlenek”. A tóto­kat már nem jellemzi, csak azzal, hogy mindannyian be­szélik a magyart, de a zsidók­ról megjegyzi, hogy a keres­kedés mellett „vannak közöt­tök kik különbféle Mestersé­geket űznek” és pálinkát főz­nek. A mezőgazdaság, ipar, ke­reskedelem mellett még az úthálózatról is szól: „az Or­szág útak közönségesen rosz- szak, vagyon ugyan bölcs ügyelet jó karban való tartá­sokra, de földből hányatván fel hamar kivágja a kerék, s kivált télen, nedves időben unalmat okoznak az utazó­nak”, de nem az olvasónak . . Dr. Töttős Gábor Pünkösd jelképe: a galamb Csodálatos, arany-bíbor ragyogású kép látható a hildesheimi St. Lamberti templom Péter-Pál oltárának belső szárnyán. Is­meretlen mester alkotása, a 15. század első negyedében készül­hetett. Ilyen tájt, pünkösd hetében, mindig a hívők, a temp­lomba betérők elé tárják ezrek gyönyörűségére. A Szentlélek eljövetelét örökíti meg: középpontjában a Szűz, Jézus Krisztus anyja, feje fölött a Szentlélek galamb formájá­ban, körülötte pedig a Megváltó tanítványai, az apostolok. A pünkösd keresztényi csodája: a Szentlélek eljövetele azon ga­lamb alakjában, amelyet annak idején az ég küldött látomás­ként a Galileából Keresztelő Jánoshoz zarándokló Jézusnak, „...legyetek szelídek mint a ga­lambok ” - mondta Jézus, ami­kor hatalmat adott 12 tanítvá­nyának a lelkek felett. (Lásd: Máté Evangéliuma, 9. 10.) „És Jézus megkeresztelked- vén, azonnal kijőve a vízből; és íme az egek megnyilatkozának néki, és ő látá az Istennek Lel­két alájőni mintegy galambot és ő reá szállani”. (Máté Evangéliuma 3.16 - Károli Gáspár fordítása.) A galamb, a Szentlélek jel­képe már a 2. századi ábrázolá­sokon jelen van. Szent madár­ként azonban még ennél is ré­gebbi: szimbólum volt a föní­ciaiaknál, a babilóniaiaknál, a görögöknél, mi több, az iszlám vallásban is: Mohamed próféta védelmező kísérője. A Biblia (Mózes I. könyve) elmondja: Noé az özönvíz vé­gén galambot bocsátott ki bár­kájából, megtudakolandó: el- apadt-é a víz a földről. A madár másodszorra olajfa­ággal a csőrében tért vissza a bárkára, harmadszorra pedig már nem jött vissza, mert fész­ket rakott. .. Kevésbé bibliai vonatkozás: Hippokratész görög orvos (i.e. 460-377) szerint a galambhús serkenti a fogamzást. Az orvos- tudomány atyja azt is javasolta férfitársainak, hogy csók köz­ben csak galambnyelv hosszú­ságúra öltsék nyelvüket kedve­sük szájába. Az ókori olimpiák esemé­nyeinek leggyorsabb hírnöke is a galamb volt. Ő vitte meg a győzelem hírét az atléták szü­lőhelyére. Galambpostával kö­zölték diadalukat az angolok és poroszok is Napóleon fölött Waterloonál. A svájci hadsereg csak tavalyelőtt „szerelte le” 30 ezer galambját. Sok országban, ekként nálunk is, a múlt század óta működnek galambászegye- sületek. A szárnyast milliószám tenyésztik. K. L. Ferenczy Europress FOTO: BAKÓ JENŐ A Szentlélek ünnepét csendesebben üljük meg, mint a karácsonyt Az ember ünnepekre vágyik Az anyagi értékek már-már kizárólagos világában az emberi lélek csendes küzdelmét vívja a jogaiért, az elismertetéséért. Ez lehet a magyarázata annak, hogy pünkösdöt, a Szentlékek ün­nepét sokkal csendesebben üljük meg, mint a karácsonyt, vagy a húsvétot -, vallja Hankovszky Béla domonkos rendi szerze­tes, teológus. A hívők többsége általában a külsőségekhez és a kézzel fog­ható történésekhez köti az esz­tendő jeles eseményeit: a Kis­ded megszületéséhez, Jézus ke­resztre feszítéséhez, azután más megközelítésben az éjféli mi­séhez, a nagypénteki böjthöz, a nagyszombati feltámadáshoz. A pünkösdi történés, a Szentlé­lek eljövetele mindezekkel szemben elvontabb, megfogha- tatlanabb, nehezebben megért­hető. Karácsony, húsvét ünnepén nagyobb szerep jut az érzelmek kinyilvánításának is: örülünk a Kisded világra jöttének és szo- morkodunk a Golgotán történ­tekért, boldogok vagyunk a csa­ládi együttlétekért, s hogy meg­ajándékozhatjuk egymást. A hit, a vallás szempontjából azonban kulcsszerepe van a pünkösdnek - hangsúlyozza a teológus, és Jézus szavait idézi: „... majd elküldöm a Vigasz­talót, aki eszetekbe juttat és megértet veletek mindent”. S eljövetelére nagy szüksége is van az emberiségnek. A jó­szándékú ember ugyanis foly­ton folyvást küzd önmagával, megpróbál magyarázatot lelni a világ dolgaira, és magára az élet értelmére is. És minderre a Szentiéleknek, a hitnek a segít­ségével kereshet, és találhat vá­laszt. A látszattal ellentétben nap­jaink világában az emberi lélek betölti nemes hivatását. Ezt mu­tatja a kis felekezetek számá­nak gyarapodása. Bevallva, be­vallatlanul mindegyik az embe­rek lelkét szeretné meghódítani, birtokba venni. Fáradozásuk nem is teljesen eredménytelen, mert az emberekben nagy az igény a meghittség, a szemé­lyes törődés, az érzelmi élet iránt, és a nagy történelmi egy­házak a maguk liturgiájával nem mindig tudnak megfelelni ezeknek az elvárásoknak. A teológiával foglalkozó gondolkodók meglehetősen egyöntetű megfigyelése, hogy a ma embere - világszerte, és itt­hon is - többek között a rendkí­vüliségre vágyik. így például rendkívüli érzelmekre, arra, hogy feloldódjon a körülötte lévő szürkeség. Erre kézen­fekvő alkalom az - ünnep. „Énekelünk, és boldog va­gyunk. Táncolunk, és boldogok vagyunk”. A kis felekezetek jó érzékkel felismerték ezt az em­ber életében meglévő hiányt és sietnek a maguk módján, gyak­ran éppen a Szentlélekre hivat­kozva, kielégíteni azt. A teológus maga is vallja, hogy világunkban túlteng a szürkeség és megérti a kitömi vágyókat. Eszköz ehhez pün­kösd megünneplése is, az Egy­ház születésnapjának visszahe­lyezése egykor volt méltó he­lyére. Ez hozzájárulhatna a templomba járó, a vallását gya­korló ember rítusainak megújí­tásához és gazdagításához. És talán nemcsak a hívő ember életét tehetné teljesebbé. Deregán Gábor Ferenczy Europress Az ötvenedik nap eredete „Semmi robota munkát ne végezzetek” A húsvét utáni 50. nap, a pünkösd (neve a görög pentekosztes, ötven, szóból származik) zsidó eredetű. Az Ótestamentumban ta­lálható Mózes III. könyve (23.) ünnepekről szóló fe­jezetében kiemelten ren­delkezik a zsidó húsvét, a pészáh utáni 50. napról. Pészáh második napján mu­tatták be az új termés áldo­zatát: az elsőként learatott árpakéve az Urat illeti, és csak ezután fogyaszthat be­lőle a halandó is. A Tanítás, azaz a Tóra elrendelte: „Számláljatok azután (az árpakéveáldozattól) a szombatra következő nap­tól, attól a naptól, amelyen beviszitek a meglóbálni való kévét, hét hetet, egé­szek legyenek azok...” (Idé­zet a Károli Bibliából.) A hetedik szombat (sabbát) utáni napon, az ötvenediken új ételáldozatot kellett hozni Istennek. Az ötvenedik nap a „hetek ünnepe”. „Semmi robota munkát ne végezze­tek, és tűzáldozattal áldoz­zatok az Úrnak.” (Mózes III. 23.25.) Az eredetileg mezőgaz­dasági ünnep, a suávot ké­sőbb mély vallási tartalom­mal gazdagodott. Miközben az otthonokat a lakók földí­szítik zöld ágakkal, virá­gokkal, aközben az ugyan­így ékesített templomokban, a zsinagógákban körülhor­dozzák a fölvirágozott Tóra­tekercseket, emlékezvén a Szináj-hegyi kinyilatkozta­tásra, a Tanítás átadására. A keresztényeknél ez az ünnep feleleveníti a Szent- Lélek megjelenését az apos­tolok előtt, akik ettől kezdve elhivatottá váltak a krisztusi tanítások továbbadására. „És amikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan (az apostolok) egy akarattal együtt valának (Jeruzsálem­ben, hogy megfeszített, harmad napjára föltámadott Mesterük szerepét majd az ő kis közösségük vegye át és hirdesse tanait, miáltal az is­teni mű az ember kezébe ke­rül). És megtelének mindnyá­jan Szentlélekkel, s kezdé- nek szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok... (Apostolok cse­lekedetei, 2.1,4) K. L.(FEB) Jó hír A Pártfogó pedig a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek”. János 14,26. Az első pünkösdön kitöltetett az Isten Lelke erre a világra. Ez a Lélek Pártfogó, az ember olda­lán van! Segítségünkre van! Nem vagyunk magunkra hagyva! Az embernek nem kell egyedül küszködni, erőlködni, próbálkozni, van valaki akinek a segítségét igénybe lehet - le­hetne - venni. A Szentlélek Isten olyan, mint a hajón a révkalauz. Ami­kor egy hajó idegen kikötőbe fut be és nem ismeri a .járást”, ak­kor a kikötőből jön valaki, aki nagyon jól tudja, hogy hol fe­nyeget veszély, és azt merre le­het, kell kikerülni. A révkalauz jön és biztonsággal bevezet a kikötőbe! Jeremiás 31,33-34. „Törvényemet belsejükbe he­lyezem, szívükbe írom be”. A Szentlélek Isten ezért jött, ezért keres helyet, kér helyet az ember életében, hogy az Isten dolgait megismertesse az em­berrel, sőt az embernek részévé tegye. Nem mi izzadunk ki va­lamiféle életformát, ami elüt a világtól, hanem a Szentlélek Is­ten munkál ki az emberben egy egészen újat, istenit! A hívő ember nem igyekezete szerint más, mint a világ, hanem természete szerint, a szívébe van írva. Meglátszik a különbség egy pólón, ha egy matrica van rá va­salva, vagy ha bele van szőve a minta. A matrica leválik, elsza­kad, formátlan, felismerhetetlen lesz egy idő után. Amit bele­szőttek az kivehetetlen, az nem kopik le, az az anyag sajátja. Mindig az eredeti formát, képet fogja mu(atni. A Szentlélek Isten mindig az eredetire, az Isten szavára irá­nyítja az ember figyelmét, azt közvetíti az embernek, megtaní­taná nekünk. Megismertetné a Jézus Krisztust, naggyá tenné a Megváltót, hogy legyen kire rá­bízni az életem. A másik „funk­ciója” a Szentlélek Istennek, hogy eszünkbe juttatja a Jézus szavait. Eszünkbe juttatná! Azok a dolgok jöhetnek elő az emberben, amit hallott már. Nagy kérdés ma, felénk, hogy van-e mit felidézni? Kezünkbe vesszük-e Isten Igéjét? Van-e annak hitele nálunk? A „pólónk­ról” meglátszik! A Miatyánk imádságot bizonnyal mindenki ismeri és el is mondja minden nagyobb eseménynél. De enge­dünk-e a Léleknek, hogy meg­tanítsa velünk és emlékeztessen újra és újra, hogy mit is kérünk ott? „Bocsásd meg a mi vétke­inket, amit mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. „Amint mi is...” Tehát: el kell mennünk és rendeznünk kell a kapcsolatunkat! Mondani kell egy szót a másik embernek, az­tán mi is részesülünk bocsánat­ban. Aki bocsánatban részesült annak egészen más az élete. Nyugodtak az éjszakái, békés a napja. Az Isten bocsánata nélkül nem lehet emberi életet élni, de meghalni sem lehet. Engedjük ezen az ünnepen, hogy a Szent­lélek Isten megtanítson, hogy hol rendeződik el az életünk! Csernák Erzsébet Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmi­sék. Belváros: Szombat: 18.30. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30.10.00. Református istentisztele­tek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér (gyermekistentisz­telet), 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentisztele­tek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (minden hónap második vasárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentisztele­tek. Szerda: 17.30 óra Mun­kácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekis­tentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmi­sék. Jézus Szíve Nagytemp­lom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Va­sárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents