Tolnai Népújság, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-23 / 120. szám

12. oldal Gyermekvilág 1998. május 23., szombat Mi függ a felhőktől? A kutatók keresik a választ arra, hogy miként befolyásol­ják a felhők a Föld éghajlatát. Szerintük ugyanis a felhőktől függ, hogy az elkövetkező időkben úgy felforrósodik-e bolygónk, mint egy bezárt autó a tűző napon - vagy el­lenkezőleg, újabb jégkorszak köszönt ránk. Netalán minden marad a régiben, vagyis to­vább élvezhetjük a jelenlegi klímát. Mindehhez azt kellene megtudni, hogy a melegebb Föld körül képződő felhők napemyőszerűen visszatükrö­zik-e az égető sugarakat, avagy - az üvegházi gázokhoz hasonlóan - csapdába ejtik a szökni készülő meleget, nö­velve a levegő hőmérsékletét. A felhőkkel az a legnagyobb baj, hogy nem lehet igazán laboratóriumban modellezni őket, sem pedig megfogni egyet a maga valójában, és műszerekkel végigmérics­kélni. A felhők ugyanis fo­lyamatosan változnak. Ráa­dásul "interaktívak": elkép­zelhető, hogy a levegőbe ke­rülő szmog, por és széndioxid a felhőkkel olyan elegyet al­kot, amely útját állhatja a napenergia egy részének is. Egyes kutatók azt feltételezik, hogy a légszennyezés követ­keztében megnő a felhők mennyisége - csak éppen ki­számíthatatlan, milyenek is lesznek azok a felhőrétegek, pedig ezen múlik minden. Például a magaslégköri tró­pusi fátyolfelhők erősítik a Nap erejét, míg a sugarak út­ját elzáró, alacsonyan szálló, vastag gomolyfelhők alatt le­hűl a levegő. Az Egyesült Ál­lamokban ötven kutatócso­port foglalkozik felhőkutatás­sal, és a feladat komolyságát jelzi, hogy éves költségveté­sük meghaladja a negyven- millió dollárt. Számítógépes analízissel próbálják megjó­solni a felhők változását, ami már csak azért is nehéz, mert egyetlen felhőcske adatai megtöltenek egy közepes mé­retű komputert. FEB Gyermekvilág-divat Horváth Andrea (Szekszárd) ruhaterve Zenesarok Rohamozik a Brooklyn Bounce Egyik előző Zenesarok sorozatunkban már megírtuk, hogy nemrég Budapesten lépett fel - a Scooter-rel együtt - az egész Európában ünnepelt sztárnak számító Brooklyn Bounce. A hamburgi csapat nemrég jelentette meg második nagylemezét The Second Attack (Második támadás) címmel. lyesen válaszoló olvasónk egy Brooklyn Bounce kazettát kap ajándékba. 1. Melyik városban alakult meg a Brooklyn Bounce? 2. Ki a csapat vezetője? A Stefan „Dämon” Behrends vezette triót tavalyelőtt még alig ismerték, csak a legbeava- tottabb house-rajongók tudtak létezéséről. Az áttörést azonban már az első album, a The Be- ginning meghozta: a lemez nemcsak Magyarországon, ha­nem Európa szinte minden or­szágában aranylemez lett, ami több, mint egyszerű csoda. Behrends, valamint Ulrika és Maewa nemcsak kiválóan éne­kel, hanem fantasztikusan is táncol a színpadon, az élő fellé­pések alkalmával. A háttérben pedig két remek producer mű­ködik: Matthias „Double M” Mének és Dennis Bohn. Mind­ketten szállítják a jobbnál jobb slágereket a csapatnak, illetve tevékenyen közreműködnek a látvány- és ötletdús videoklipek rendezésében. A The Beginning elsöprő si­kere után tehát itt a The Second Attack. Ez a lemez ugyanolyan egységes, mint az első, s Dä­mon rekedt hangja remek alap a jó hangzáshoz. Az album figye­lemreméltó érdekessége a kö­szönet rovatban olvasható, ahol Damonék összes rajongójuknak köszönetét mondanak a vilá­gon, külön kiemelve egy nem­zetet: a magyarokat. Figyelem, játék! A Record Express lemezkiadó jóvoltából az alábbi három kérdésre he­3. Mi első nagylemezük címe? A Zenesarok jeligével ellá­tott megfejtéseket levélben kér­jük a Tolnai Népújság - 7100, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. szám alá - eljuttatni. A nyere­ményt postán küldjük el. Előző rejtvényünk megfejtője: Cseke Tamás bonyhádi olvasónk, aki egy Fresh'N'Funky kazettát ka­pott jutalmul. Szoba a fa tetején Mit tud az ezer-csillagos hotel? Érdekes hirdetés jelent meg külföldi lapokban: „Tíznapos keralai körút, benne négy éj­szaka fa tetején, repülővel és teljes ellátással.” Kerala India egyik őserdők­kel bontott állama, odalent Dé­len. De mi az, hogy négy éj a fa tetején? Az ajánlatot szívesked­jenek szó szerint venni, annál is inkább, mert az első csoportok már visszajöttek és azt mond­ták, ez volt az egzotikus utazás fénypontja. Áz indiai Bábu Varghese ta­lálta ki az egészet. Egyesek nagyra vannak a négy-, vagy ötcsillagos hotelekkel, nos, az ő vendégei ezer-csillagos szál­lókban élvezhetik a maga ter­mészetes szépségében a trópusi égboltot. Az itteni, Amazóniá- hoz hasonlóan buja, „Zöld Po­kol” fái harminc méter magasra is megnőnek, koronáikban biz­tonságosan építhetők ki a „ven­dégszobák”. Egy angol mérnök, aki az in­diai cég megrendelésére meg­tervezte ezeket a bio-hoteleket, elmondta, hogy fémet szinte egyáltalán nem használtak. Szögek helyett bambuszköte­lekkel rögzítették egymáshoz az elemeket, a bútorokat. A fa tetején elhelyezkedő lakban van kétszemélyes háló­szoba, tágas veranda, kilátással a közeli, 1300 méter magas Ghats-hegyre és az egész élő­csivitelő őserdei színorgiára. Bizonyára meglepő, de van fürdőszoba, mégpedig zuha­nyozóval és összkomfortos mellékhelyiséggel. Az első dzsungel-éj talán ki­csit ijesztő, de hamar megszok­ják és megszeretik a vendégek, akik hajnalonta nem egyszer látnak a vidám madarak sere­gén kívül alant vonuló állato­kat. A „lakásokat” ugyancsak bambuszból készült, magasan a föld felett himbálódzó bam- buszhíd köti össze egymással. És a közlekedés? Keralának ezen a részén a taxinak négy vaskos lába, két agyara, nagy „fogyasztása” és egy ormánya van: ő az elefánt. Babazenekar a Mattéitól Lemezszerződést kötött a világ leghíresebb babájával a Sony Music lemezkiadó - Barbieból tehát popsztár lesz. A szőke plasztik-szépség könnyűzenei karrierje ősszel kezdődik, ami­kor egy új zenekar szólógitáro­saként mutatkozik be a közön­ségnek. Együttesében termé­szetesen a Mattel cég másik két babája, Teresa és az afro-ame- rikai Christie kíséri majd gitá­ron és billentyűs hangszereken. A különös formáció nevét egy­előre nem hozták nyilvános­ságra, csupán annyit tudni, hogy a Sony stúdiójában már készül a zenei anyag. A pop­zene világában nem ritka, hogy zenészekről játékfigurákat min­tázzanak, elég, csak a Beatles vagy a Spiee Girls példáját em­líteni. Ez esetben azonban en­nek épp ellenkezőjéről van szó: a babákról mintázzák a zenekar tagjait, akik természetesen hús­vér hölgyek lesznek. A Mattel ezentúl a babához kazettán mel­lékel egy-egy dalt is Barbietól, akinek kéz- és csípőmozgása olyan lesz, mintha mindig gitá­rozna. Nagylemeze azonban már külön kerül forgalomba, és csak a gyerekeken múlik, hogy meghódítja-e a slágerlistákat. Ferenczy Europress Játsszunk! „Tojás!” Minél többen játsszák, annál jobb. A játékvezető kivá­laszt valakit, azt kiküldik a szobából. Az a feladata, hogy amikor bejön, döntse el, ki kiabálta a többiek kö­zül a leghangosabban azt, hogy „tojás”! A bent lévők ezalatt összebeszélnek: bár­kire mutat rá a kiküldött já­tékos, mondják azt, hogy valóban az volt a leghango­sabb. A játékost behívják, mindenki hangosan és egy­szerre kiabálja: „tojás”! A játékos kissé tanácstalan, de végül kiválaszt valakit és nagyon örül, mert a többiek rámondják, hogy valóban ő volt az. A kiválasztott gye­rek kimegy, most neki kell kitalálni, ki a leghangosabb. Csakhogy a társaság, mialatt ő kint volt, mást is megbe­szélt. A második forduló­ban, amikor a játékvezető int, hogy kiabáljanak, min­denki néma marad. Erről csak az a gyerek nem tud, aki elsőként volt kiküldve. Behívják hát a második já­tékost, a játékvezető int, mindenki nagy lélegzetet vesz, kinyitja a száját, de néma marad. Egyedül az el­sőnek kiküldött játékos fog torka szakadtából kiabálni: „tojás”! Ez persze nagy ne­vetéssel jár, úgyhogy lehető­leg olyan gyereket válassza­tok első „kiküldöttnek”, aki jó természetű, jó humorú, nem sértődik meg, sőt, ő fog a legjobban nevetni a trük- kön. / Allatmese A szavannán szembe jön az oroszlánnal a nyuszi. — Mondd meg nekem, nyuszika, kinek van a leg­szebb szőre a világon? — Neked, oroszlán. Megy tovább, találkozik az őzikével: — Mondd, őzike, ki a legszebb állat a szavannán? — Te, oroszlán. Már majd szét veti a büszkeség az oroszlánt. Alig veszi észre az elefántot, de azért őt is megszólítja: — Na, elefánt, mondd meg nekem, ki az állatok ki­rálya? Az elefánt nem szól semmit, elkapja az ormá­nyával az oroszlánt és hoz­závágja az első majomke- nyérfához. Az oroszlán nagy nehezen feltápászko- dik, leporolja a bundáját és méltatlankodva így szól: — Micsoda világ! Már érdeklődni sem szabad?! Apó, anyó, nyulacska és tündérke Flol volt, hol nem volt, messze, hol az ég a földet éri, élt egy Nagyanyó és egy Nagyapó. Öregek voltak már, nehezükre esett a munka, de azért szor­galmasan dolgozgattak: az apóka a kis kertet tartotta rendben, enni adott a csibék­nek meg a kis malackának. Az anyóka meg a házat tartotta rendben, sikált-söpört, főzött, mosott takarított. Egy szép napfényes őszi reggel apóka elindult az er­dőbe, gallyat gyűjteni. Ahhoz már öreg volt, hogy fát vágjon, de a lehullott gallyakat szor­galmasan gyűjtögette a kis- kamrában, azzal fűtöttek te­lente a búbos kemencében. Ahogy szedegeti apóka a galy- lyat, egyszer csak hall valami keserves kis hangot. Elkezdi keresgélni, hát egy sombokor mögött egy törött lábú nyu­lacska kesereg. — Jaj, jaj nekem, mindjárt jön a róka és felfal engem! - si­ránkozott a nyulacska. — Már végigkergetett a róka a renge­teg erdőn, alig tudtam elfutni előle. Most meg gyökérbe akadt a lábam, egészen oda­van, nem tudok elfutni, jaj, megesz engem a hegyesfogú róka! Öregapó igencsak megsaj­nálta a nyulacskát. Óvatosan közelebb ment hozzá, s meg­simogatta a kemény kis nyu­szikobakot. A nyulacska hálá­san pislogott fel rá. — Haza kéne vinni ezt a szegény jószágot, az anyóval majd valahogy meggyógyítjuk - gondolta az öregapó. A nyu­lacskát nagy vigyázva beletette a tarisznyájába, s elindult haza­felé. Alig hogy ment egy keve­set, jön szembe a róka. Jókora egy állat volt, majdnem öreg­apó derekáig ért. Ä szeme tűz­ben égett, jókora szemfogai csak úgy csillogtak a napfény­ben. Hegyes orrát a levegőbe fúrta, úgy kereste vele a nyu­lacska szagát. ; — Jó napot, róka koma! -/ köszönt illendően az öregapó. Úgy gondolta, nem árt, ha ud­variasan bánik ezzel a vesze­delmes jószággal. — Neked is, öregapám! - válaszolt illendően a róka, de a tekintete az hamis volt, ahogy féloldalasán pislogott az apóra. — Van nekem egy barátom - folytatta a róka - egy helyes kis barna nyulacska. Azt hal­lottam a bagolytól, hogy éppen erre jár, nem láttad véletlenül? Most keresi télre az élelmet, gondoltam, segítek neki. Engem ugyan nem teszel bo­londdá! - nevetett magában az öregapó, de fennhangon így szólt: — Arra a forrás felé, mintha nyúlhangokat hallottam volna! No, a rókának sem kellett több, iramodott is mindjárt az ellenkező irányba. Az apó is szedte a lábát, gallyastul-nyu- lastul, hazafelé. Mikor szeren­csésen hazaértek, megmutatta a nyuszit az anyónak. Jó puha fészket csináltak neki, a törött lábát meg sínbe tették. Jól tar­tották répával, káposztával, meg is gyógyult hamarosan. Mikor újra fürge és friss lett, szépen megköszönte az ápo­lást, elbúcsúzott apótól-anyó- tól, s ment a saját otthonába, a rengeteg erdőbe. Addigra már tél lett, hótakaró borított min­dent. Apónak és anyónak nem volt gyereke, így aztán unokája sem, akit szeretgettek volna. A kis nyulacska meg olyan ked­ves volt... Sóhajtozott egy da­rabig a két kis öreg, aztán nem beszéltek többet a dologról. Egy szép tavaszi napon, mi­közben öregapó a kertet ásta, öreganyó meg vetegetett, egy­szer csak előfut az erdőből a nyulacska, hangosan kiabálva: — Gyorsan utánam! A két öreg nem kérdezett semmit, mentek a nyúl után, ahogy a lábuk bírta. Meg sem álltak egy tisztásig. A tisztás közepén egy szép kis teremtés hevert. Tündér volt az isten­adta, de elveszítette a szárnyait egy nagy viharban. Annak a tündérnek pedig, akinek hiány­zik a szárnya, nincs helye Tün­dérországban. Apóka és anyóka megvigasztalták a tün­dérkét, s felajánlották neki, hogy éljen velük, amijük van, szívesen megosztják vele. A tündérlány nem sokat gondol­kodott, boldogan belekarolt apóba és anyóba, s együtt bal­lagtak haza az erdőszéli házi­kóba. Máig is boldogan élnek, ha meg nem haltak. vévé

Next

/
Thumbnails
Contents