Tolnai Népújság, 1998. május (9. évfolyam, 102-126. szám)

1998-05-16 / 114. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1998. május 16., szombat Rejtett értékeink Károly király gyermeknyaraltatása „100.000 német anyanyelvű osztrák gyermeknek a ma­gyarországi magyar és néme­tajkú családoknál, mint ven­déglátóknál az idei nyáron hat hétre való elhelyezését terve­zik, és viszont legalább 200.000 magyar gyermeknek az ausztriai tengerparton . . . szállodákban és pensiókban ugyanannyi időtartamra tör­ténendő nyaraltatását” - adta hírül a Tolnavármegye és a Közérdek 1918. május 16-án. Ha az eredeti terv nem is valósult meg, József Attila életrajzából tudjuk, a későbbi költő maga is részt vett a ten­gerparti nyaraláson, s a vona­ton visszafelé félrelökte a gyerekeket, hogy még egy­szer láthassa a tengert. . . Minket, Tolna megyeieket számos kedves emlék köt eh­hez az emberbaráti akcióhoz, amelyhez egy hét múlva gróf Apponyi Rezső főispán felhí­vása adta meg az alaphangot. Később is megfogalmazták: „ezek a gyermekek az itt nyert benyomásaikat meg­őrizve, felnőtt korukban is a magyarokat szeretni, tisztelni, becsülni tudják”, a vendéglá­tók gyermekei pedig hat hét alatt észrevétlenül nyelvet ta­nulhatnak. Alig egy hónap múlva, június 15-én befejező­dött a vendéglátásra jelent­kező családok gyűjtése, s az őket kísérő felügyelőnők kap­tak volna helyet. Mind a gye­rekekre, mind a fogadó csalá­dokra szigorú szabályok vo­natkoztak: az utolsó két hó­napban nem lehettek betegek, kulturált, egészséges környe­zetben kellett őket elhelyezni, meg kellett szerezni az ellátá­suk fejadagjának megfelelő élelmiszerjegyet. Az ellátó családok hatvan koronát kap­tak szolgálatukért. (Az összeg inkább jelképes volt, hiszen egy kilogramm vaj 50 koro­náért kelt...) Az ismeretlentől való féle­lem, az utazási nehézségek és a háborús körülmények miatt végül a tervezett lélekszám fele, 1402 gyermek érkezett meg, s őket 35 községbe he­lyezték el, a legkevesebb, kettő, a megyeszékhelyen, a legtöbb, 264 bécsi fiú és leány Bátaszéken lelt ideiglenes otthonra. Az otthon kifejezés­ben legkevésbé sincs túlzás, hiszen - félreértve a háború szomorú nehézségeit s az olykor meglévő nyelvi, kultu­rális különbségeket - meg­ható gondoskodás és szeretet vette körül az apróságokat. Milyenek voltak a hozzánk érkezők? Szinte megdöbbentő a kép: a 6-12 éves gyerekek közül több akadt, aki életében még nem ivott tejet (!), ezért is írhatták augusztus 29-én, hogy „a tejért nem igen ra­jonganak, de a kenyér nagyon ízlik nekik”. Ennek ellenére sok család nem kis szervező munkája nyomán tejhez is ju­tottak: maguknak nem volt, de a vendégeknek lett... Számos színes leírás maradt ránk arról, hogyan örülnek a frissen ért gyümölcsnek, mi­ként kirándulnak az erdőkbe, szedi, Gerenyásban (Gyönk mellett) a hatalmas pöffeteg gombákat. Gyönkön és Szá- razdon még a magyar Him­nuszt is megtaníttatták velük, s azt szépen is énekelték, mert - egy korabeli cikk szerint - „Csüggedten, bágyadtan ül­nek az éhező madárkák a fa tetején, vagy a kalitkákban, de a ropogós kendermag megnyitja csőrüket. A hoz­zánk nyaralásra jött osztrák gyerekeknek is nótára han­golta szájukat a foszlós ma­gyar kenyér”. Közben nem ment minden simán: egyes osztrák lapok rémhíreket terjesztettek. Ezek egyike nyomán Maria Schauf­ler, bécsi hadiözvegy felkere­kedett, elutazott Tamásiba, s a legnagyobb megelégedéssel számolt be tapasztalatairól az Illustrierte Kronen Zeitung­ban. Másutt örömmel tapasz­talták, hogy „sok gyerek 10 nap alatt 3 kilót gyarapodott súlyban”. Legtöbb vendéglátó kérte a gyerekekkel együtt, hogy legalább a szüretig hadd maradhassanak itt, hiszen ak­kor jóllakhatnának a Bécsben oly igen hiányzó gyümölcs­csel. Az élet, pontosabban szólva a politika azonban másként határozott: tartani kellett a határidőt. Az élményekben, egész­ségben gazdagodott gyerme­kek kísérőikkel együtt októ­ber elején érkeztek lakóhe­lyükre. Az egyik felügyelő tanár kedves köszönő levelé­ben írta meg, hogy a csöppsé­geknek már most valóságos honvágyuk van Tolna megye iránt... Remélték, hogy a következő nyáron visszame­hetnek Bátaszékre, Gyönkre, Hőgyészre, Szárazdra meg a többi faluba. Ebből azonban nem lett semmi: Bátaszék szerb megszállás alá került, az osztrákok alig két héttel ven­dégeink hazaérkezése után kimondták önállóságukat. S így vált ez a nyaralás a Mo­narchia utolsó emlékévé. Dr. Töttős Gábor Egy tányér leves, fekvőhellyel Garaysta öregdiákok: Levente Péter Nagyváradon született 1943. május 20-án, a II. világháború vihara szüleivel együtt Ausztriába sodorta, majd Szek- szárdra került, ahol elvégezte az általános- és középiskolát. Érettségi után Budapestre költözött, s 23 éves korában egy máig legendás - ma már nem létező - televíziós műsornak kö­szönhetően az egész ország megismeri a nevét. Garaysta öregdiákok című sorozatunk zárásaként - néhány ecsetvonás erejéig - Levente Péter Jászai Mari-díjas színművész-ren- dező-pedagógust mutatjuk be olvasóinknak, akik közül az idősebbek akár tárcáit is olvashatták 1957-60. között e lap­ban Csányi László jóvoltából. — Amikor jogvégzett édes­apám a háború befejeztével visszatért Magyarországra, megkérdezte az igazságügy-mi­nisztériumban: hol van most szükség jogászra? Például Szekszárdon! - hangzott a vá­lasz. így kerültünk Szekszárdra 1946. december 6-án, Mikulás napján - idézte fel a több, mint fél évszázaddal ezelőtti ese­ményt Levente Péter. — Tolna megye székhelyét azóta is mint nevelővárosomat emlegetem, itt töltöttem életem meghatározó, s ma már kizárólag szépemlékű gyermek- és ifjúkorát. Levente Péter a mai Garay János Általános Iskolában kezdte tanulmányait, ám előtte a hetvenes években lebontott, Béla téri iskolába járt. Ma is nagy tisztelettel és szeretettel emlékezik Botos Jánosné taní­tónőre, aki kedvességével, gondosságával az igazi peda­gógust testesítette meg. — Az általános iskolában végig kitűnő tanuló voltam, s ezt édesapámnak is köszönhe­tem, aki nyolcadik osztályos ko­romig minden áldott nap kikér­dezett engem. Az a gyanúm, hogy ha csak rajtam múlik, bi­zony sokszor jártam volna az iskola mellé... S hamarosan majdhogynem a történelem is erre - azaz az iskola hanyagolására - kész­tette, méghozzá édesapja 1956- os tevékenysége miatt. — Édesapámat 1957-ben mint „ellenforradalmárt" letar­tóztatták. Talán ezek után ért­hető, hogy ugyanebben az év­ben miért nem vettek fel a bu­dapesti Képzőművészeti Gim­náziumba. Szekszárdon viszont néhány bennünket ismeró', jóin­dulatú tanárnak sikerült meg­győznie Horvay igazgató urat, hogy vegyen fel a Garay János Gimnáziumba. Ez meg is tör­tént: s míg én középiskolás vol­tam, tehát négy évig, éppen annyi ideig szállítgatták bör- tönről-börtönre édesapámat. Levente Péter a mai napig - miként mondja - imába foglalja egyik gimnáziumi tanára, Ka­szás Imre nevét. — Kaszás tanár úr, az ön- képző kör és a színjátszó kör vezetője fedezett fel engem. Em­lékszem, amikor 1961-ben az érettségire készültem, még ak­kor is indultam a keszthelyi He­likonon, ahol ezüst-díjat szerez­tem prózamondásban. Karinthy Frigyes Lógok a szeren című művét adtam elő. Beszélgetőpartnerem be­vallja, hogy az érettségin bi­zony nyugodt szívvel megbuk­tathatta volna őt Létay Menyért fizikából: viszont a tanár úr nyilván értékelte azt, hogy az általa hetente tartott komolyze­nei előadásokra nem más, mint Levente Péter cipelte a lemez­játszót. — Bármilyen tételt húzol fiam, csak beszélj, be ne álljon a szád, a könyvtár szakos elnök úgy sem érti, miről van szó - hangzott a dolgok állásával tisztában lévő tanár úr előzetes jótanácsa. — Én majd bólo­gatni fogok, s átmész egy kettessel. Óriási meglepetésemre a mel­lébeszélésem olyan jól sikerült, hogy négyes került a bizonyítvá­nyomba. A szekszárdi évek ezzel az epizóddal vol­taképpen le is zárultak Levente Péter számára, aki 1961. nyarának vé­gén vonatra ült, s meg sem állt Budapestig. A Színművészeti Főisko­lai felvételin „termé­szetesen” semmi esélye sem lehetett édesapja viselt dolgai miatt. Első munkahelyére, az ugyancsak egykori ga­raysta diák, Szilágyi Dezső igazgató által vezetett Állami Bábszínházhoz az édes­anyja „protezsálta” be. — Az itt töltött kilenc év számomra négy főiskolai dip­lomával is felér. Itt szereztem meg azt a fundamentumot, mely biztosította a pályára kerülés lehetőségét. Ha nem tanultam volna bábozást, sohasem tűn­tem volna fel senkinek - egyéb­ként teljesen véletlenül - a tele­vízióban, egy büféasztalnál. Az itt előadott produkcióm hozta meg nekem Móka Miki szerepét 1965-ben. Illetve azt a népszerűséget, mely Levente Pétert - s nem­csak a gyermekek körében - az ország egyik legismertebb elő­adóművészévé tette. Kereken 15 éven át hallhatta, láthatta a felnövekvő korosztály a Ma­gyar Televízióban Miki - mély humanizmussal átitatott - móka tárát, s kísérhette figyelemmel a klasszikussá vált Frigyes mes­ter, Bunyós Bálint és Hakapeszi Maki tanulságos kalandjait. A Magyar Rádióban pedig 13 éven keresztül ment a Ki ko­pog? című műsora, melyet fele­sége, Döbrentey Ildikó újdon­sült alkotótársként irányított. S ugyancsak emlékezetes az az 1990-től 8 éven át a képernyőre kerülő - s immár harmadik csapattagként Gryllus Vilmos­sal együtt megvalósított - vál­lalkozás, mely az Égbőlpoty- tyant mesék címet viselte. Saj­nos, egyelőre — remélhetőleg csak átmenetileg - ez a sorozat felsőbb döntés értelmében szü­netel: indoklás - „új vezetés, új műsor!” S bár ezzel a döntéssel Le­vente Péter természetesen nem ért egyet, mégsem elkeseredett ember. Hiszen évente úgy két­száz meghívásnak tesz eleget, mindenütt telt házak várják. If­júkori célkitűzései jórészt meg-t valósultak: ami a legfontosabb, tehát, ha az emberi vonatkozá­sokat tekintjük, elérte, illetve megtartotta Szekszárdról in­duló természetességét, függet­lenségét. S még valamit elért, amiről így vall: — Ha bárhol Magyarorszá­gon bekopogok egy ajtón, s a kérdésre azt válaszolom, hogy Levente Péter vagyok, akkor legkevesebb egy tányér leves és egy fekvőhely többnyire akad számomra. Szeri Árpád „ . . . meg tudod ítélni, mi a helyes ... a Lé­lek által...” Rm. 2,18:29. Pál apostol a római gyülekezethez írott le­velében különösen is, de egyéb írásai által is az emberiség egyik legnagyobb gondol­kodójának bizonyul. Ez nemcsak saját ko­rára vonatkozó megállapítás, hanem érvé­nyes az azóta eltelt minden korra nézve is. A tőle vett fenti idézet sejteti, hogy nagyívű gondolatának mindkét részére hangsúlyt fektet. Az emberi ítélőképesség - Isten minde­nekre kiterjedő kegyelme és adott súlyos esetekben kemény ítéletei folytán - helye­sen működik. Ezzel a jó hírrel azonban nem élhetünk vissza úgy, hogy ítélőképessé­günkről azt állítsuk, hogy az a tévedhetet­lenséget magától értetődően magában fog­lalja. Csak a fenti idézet második felének Jó hír komolyanvétele esetén érvényes igazán az állítás első fele. Mit jelent ez? Az ítélőképesség helyes működése nem vonja maga után azt, hogy az ítélő maga mindent helyesen cselekszik, tehát nem esik akár saját ítélete alá. Amit tehát a he­lyesen ítélő másban elítél, azt önmaga - természetesen leplezett formában - már el­követte, vagy készül elkövetni. Van-e ez- alól egyáltalán valamilyen lehetőség a ki­menekülésre? A Szentírás bizonyságtétele alapján azt mondhatjuk, hogy az ember önmagában nem választja a helyes utat, noha tudja a he­lyes cselekvést - legalábbis tudata mélyén. Ezt Ádám és Éva bűnbeesése szemlélteti. A „Lélek által” kifejezéssel Pál apostol azt szemléleti, hogy Isten, a hozzánk küldött Megváltóban, Jézus Krisztusban, a kiutat adta meg. Jézus a minden körülmények között he­lyesen választani tudó „kiütünk”, s az Ő Lelke, személyes jelenléte oldja meg di­lemmánkat: hogy noha tudjuk, mi a jó, mi mégis a rosszat választjuk. A mindenkori ember mindenkori kér­dése - s ezzel most mi is szembesülünk - kívánom-e, kívánjuk-e szívvel, lélekkel, hogy Jézus Lelke vezéreljen döntéseink­ben, választásainkban? Sok jó következ­ménye áldásait így nyerhetjük meg, vagy utasíthatjuk el. Szilvássy Géza református lelkész Keresztrejtvény A megfejtés beküldendő a Tol­nai Népújság Szerkesztőségé­nek címére: 7100. Szekszárd, Liszt F. tér 3. Pf: 71. A borí­tékra, levelezőlapra, kérjük ír­ják rá: Rejtvény! Beküldési ha­táridő: május 29. Az április 30-i rejtény meg­fejtése a következő: „Míg az igazi részegség ártal­mas, használ a színlelt”. A helyes megfejtést bekül­dők közül könyvet nyertek: Gergits Jutka 7200. Dombó­vár, Árpád u. 9. 4/1., Molnáráé Trunkos Bea 7090. Tamási, Mező u.L, Fehér Józsefné 7100. Szekszárd, Ezerjó u. 25., Kántor Szilvia 7095. Iregszem- cse, Jókai u. 47., Tóth Lász- lóné 7064. Gyönk, Ifjúság Itp. 21. * KÉK Y MAGA Y MEGTÖLT 1 SZILAJ SENECA Y AZONBAN Y NÉPIESEN: SÉTÁLÓ ~1 MEZŐGAZ­DASÁGI 1 TONHAL­FÉLESÉG 1 i NŐI NÉV, BECÉZVE r SZEMES TAKAR­MÁNY A DUNA ÓKORI NEVE SOPHIA ...; FILM­CSILLAG KAMILLA CSOR­DULTIG KÖZÉP­SULI! AZONOS BETŰK IPSZIL0N MINTHA, ►Y Y ♦ AF0RIZ­► HT • • •• T Y ~r ~r II IZABEL­LA, BE­CÉZVE ANNYI MINT L KERES­KEDELMI DOLGOZÓ ► Y FEJÉR MEGYEI KÖZSÉG ► IBSEN MŰVE SZERBIAI FOLYÓ ► ELSIMÍT HALASZT ÉSZ MOTÍVUM ► t KERET REPÜLŐ­GÉP VEZETŐ ► Y HIVATALI ÜZENET POHARAT ÜRÍTŐ ► Y L TÉVESEN JEGYEZ ► PÉTERKE ►t BÍRÁLAT ►Y KISSÉ MIVEL, HISZEN EMEL! KUTYA VÉGE ► Y AHOGY ► Y TE MEG ÉN ►Y CÓK... ► LITER FRANCIA ZENE­SZERZŐ MÉLYÉPÍ­TŐK HASZ­NÁLJÁK HIDEG LESZ ÉKSZER­FÉLE RUHÁZATI KELLÉK L VEVŐRE TALÁL ► t KÖTELE­ZETTSÉG ► Y Y ÚRMÉR­TÉK ► Y FAMEG­MUNKÁLÓ TÁVOZIK VÁGÓ­SZERSÁM KÉRŐ­DZŐK EMLŐJE ROMÁN Flf A-BÍRÓ (ION) 2 ► t NORMANN VEZÉR ► Y SZAVAZAT MITIKUS TÓBBFE- JŰ KÍGYÓ ► Y BETŰ KIEJTVE ► ARAB ÁLLAM PENNA l t ...WEk MARBAN (T. MANN) TÉTEL ► ♦ TORZ TÖRPE FOKA ► Y SCHILLING OXIGÉN, EIN­STEINIUM ► Y CRXÁGOS PIACKU­TATÓ INTÉZET NITRO­GÉN ► PARÁNYI RÉSZ ► Y KIHÚZZA A SZÉKET FELTÉVE ► Y POHARA­ZÓ ► Y Y ...-MÓG; ZSŰRIM« JÓMA­GAM r r- 1 t INDULAT­SZÓ ► ♦ EKG ► Y SIKKASZT ► KELVIN J-T KÖVETI SZÉN NÖVÉNY ÉS NŐI NÉV A1 «► 111 * Y Y Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmi­sék. Belváros: Szombat: 18.30. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentisztele­tek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér (gyermekistentisz­telet), 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentisztele­tek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (minden hónap második vasárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentisztele­tek. Szerda: 17.30 óra Mun­kácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekis­tentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmi­sék. Jézus Szíve Nagytemp­lom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Va­sárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. 1

Next

/
Thumbnails
Contents