Tolnai Népújság, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-04 / 80. szám

10. oldal Hétvégi Magazin 1998. április 4., szombat Rejtett értékeink A Garay-album „A nagy költő szobrának le­leplezési ünnepélye alkalmá­ból Bodnár István, a szek­szárdi Garay szoborbizottság ékestollú jegyzője, a neves poéta rendkívül díszes albu­mot szerkesztett, melynek megszerzését a legmelegeb­ben ajánljuk irodalompártoló közönségünknek és mind­azoknak, akik kegyeletes ér­zéssel őrzik Garay János em­lékét”. Az 1898. március 29-én megfogalmazott, április 3-án napvilágot látott felhívás a XIX. századi Tolna megye szellemi életének kiemelkedő dokumentumát hirdette, s aki ma, száz esztendő után kéz­beveszi a művet, maga is meggyőződhet arról, a kora­beliek nem túloztak, mert a maga módján valóban párat­lan teljesítmény. Előzményei még az önkényuralom idejére nyúltak vissza: hazafias lelke­sedésből akkor kezdtek gyűj­teni az 1853-ban elhunyt Ga­ray János szobrának felállítá­sára, emlékének méltó meg­örökítésére. Eredetileg a mil- leniumi 1896. esztendőre ter­vezték a szoboravatást, de ké­sett a szobrász, országos vita, csaknem botrány keveredett az ügy körül, a mű 1897 au­gusztusában készült el párizsi öntőműhelyében, a telet a szekszárdi kaszinó kertjében egy fabódéban töltötte, végül 1898 márciusában - a szob­rász személyes felügyelete mellett - emelték talapzatára. Utólag cseppet sem bánhat­juk, hogy nem 1896-ban ke­rült sor az avatásra: az akkori sok esemény miatt aligha kel­tett volna országos feltűnést. A szoboravatás mellett ez utóbbiban része volt a Garay- albummk, amelybe nagy lel­kesedéssel toborozta össze a politikai, irodalmi és művé­szeti élet legjelesebb képvise­lőit az összeállító. Apponyi Alberttól Perczel Dezsőn át Kossuth Ferencig és Simont- sits Béláig sokan érezték a he­lyi és országos politika férfíai közül fontos megszólalási al­kalomnak ezt a vidéken meg­jelenő albumot. Jellemző, hogy Simontsits például azt írta: „Ha Garay ma élne, nem győzné lanttal a - Háry Jáno­sokat!” Az írók közül kiemelkedik Jókai, aki a Korit című költe­mény egykori országos hatá­sáról tett személyes tanúbi­zonyságot, mellette legföl­jebb a költő életrajzírójának, dr. Ferenczy Józsefnek találó összegzése Garay lírájáról, valamint Székely Ferenc tör­téneti tanulmánya említhető. A többiek több-kevesebb szellemességgel fabrikáltak emlékverseket, vetettek pa­pírra magvasnak szánt böl­csességeket, vagy legalább valami olyan szépet, amit ilyen albumba illőnek talál­tak. Ezeknél fontosabbak azok az adalékok, amelyek sokszor irodalomtörténeti ér­tékűek, s hozzájárultak a jó­szerivel már-már elfeledett költő képének kikerekítésé­hez. Bodnár István ezek gyűjté­sével, a kor szellemi tényező­inek összefogásával alkotott maradandót. Laczkó András több tanulmányban világított rá, hogy nélküle például nem rajzolt volna olyan kedves és jellemző obsitosképet Zichy Mihály, nem vette volna egy közepes-gyenge vers illuszt­rálásához a fáradságot Csók István. Érdekes azonban, hogy - a különben már ekkor kiváló rajzoló, ráadásul Garay János unokaöcs - Garay Ákos nem a java termését adta a műhöz, elhíresült illusztrációi későbbi idők termékei. Kár­pótolta mindezért a kor olva­sóját a számos hasonmás, a legifjabb testvér, Garay Antal visszaemlékezése, s a mű vé­gén egy különös tanulmány Wosinsky Mór tollából. Az akkor már Tolna vármegye történetírójaként s az ország egyik első régészeként szá­mon tartott tudós pap Garay műveiből indult ki, azok so­rait, gondolatait idézte és iga­zolta vagy egészítette ki régé­szeti kutatásainak eredménye­ivel. (Sokan lebecsülik e mű­vét tanulmányai sorában, csakhogy igaztalanul, mert népszerűén bár, de vérbeli tör­ténetet írt . . ) A Tolnamegyei Közlöny 1898. április 10-én még azt írta: „az érdekes kéziratok még egyre érkeznek, s bár működik a szerkesztői piros ceruza is, hogy a felette ér­dekes közlemények megrö­vidítve helyet adjanak a még érdekesebbeknek, az albu­mot még így is meg kell tol­dani néhány ívvel”. A végül 160 nagyalakú oldalon a Franklin-Társulat Nyomdá­jából kikerült mű selyembe kötve négy forintért, papír­kötéssel - Vaszary János rajzával - két forintért lett egy-egy család féltett kin­cse. Megjelenésekor a Tol­namegyei Közlöny írta: „iro­dalmi eseményszámba megy a magyar könyvpiacon, ilyen magas irodalmi színvonalon álló díszmű kevés jelent meg vidéki városban”. Dr. Töttó's Gábor Történész kongresszus Ferrarában Rehabilitálják Savonarolát? Ötnapos történész kongresszusnak ad otthont a héten az észak­olaszországi Ferrara. A tanácskozás az 500 évvel ezelőtt eret­nekként elégetett dominikánus szerzetesről, Girolamo Savona- roláról (1452-1498) folyik. Történészek és teológusok har­mincnál több előadásban próbálnak tudományos képet meg­rajzolni az ellentmondásos hitszónok szerepéről. A Savonarola szülővárosá­ban, Ferrarában folyó kong­resszus része a szerzetes halá­lának 500. évfordulója alkal­mából egész Olaszországban folyó intenzív tudományos és teológiai kutatásoknak. Ä Vati­kán a harmadik évezred küszö­bén lehetségesnek mondta Sa­vonarola rehabilitálását. Az 1452-ben Ferrarában gazdag bankárcsaládban szüle­tett Savonarola 1491-ben do­minikánus hitszónok volt a fi­renzei Szent Márk kolostorban, ahová Firenze ura, Lorenzo Medici (il Magnifico) nevezte őt ki. Kiátkozására 1497-ben annak nyomán került sor, hogy tüzes szónoklatokban ostorozta a pápaságot és annak erkölcsi hanyatlását a Borgia-pápa, VI. Sándor (1492-1503) alatt. Sa­vonarola egyidejűleg vezetője volt az 1494-ig Firenzében uralkodó Mediciek és az általuk megtestesített erkölcstelenség elleni felkelésnek. Savonarola fellépésének ha­tására Firenze adórendszerét a szegények javára változtatták meg és drákói szigorúságú er­kölcsi törvényeket hoztak. A gyújtó szavú szerzetest idővel ismét megerősödött el­lenségei 1498-ban halálra ítél­ték, felakasztották, majd - két rendtársával együtt - mint eret­neket máglyán elégették. A fi­renzei Palazzo Vecchio előtt, a Piazza della Signorián ma is kő jelzi azt a helyet, ahol 500 éve a három akasztófa állott. A „Piemme” kiadó nemrég könyvet jelentetett meg „Savo­narola avagy Isten forradalma” címmel. A ferrarai kongresszus utánra tervezik Savonarola ösz- szes műveinek kiadását CD- ROM-on. Május 23-ra, a szer­zetes firenzei máglyahalálának napjára nagyszabású megemlé­kezést készítenek elő, amelyen a város polgármestere mellett részt vesz a neves író, nyelvész és esztéta, Umberto Eco is. A dominikánus rend Firen­zében egyházmegyei szinten már tavaly megtette az első lé­péseket Savonarola boldoggá avatása érdekében. Bamey Rosset csőd előtt áll A 75 éves Barney Rosset készen áll arra, hogy megírja szinte hihetetlen élettörténetét, annak a krónikáját, hogy miként har­colta ki a „Ráktérítő” és a „Lady Chatterley szeretője” című regények publikálását az Egyesült Államokban, hogyan ping­pongozott Henry Millerrel, s hogyan osztotta meg ágyát (plátói alapon) Samuel Beckettel. Mint az AP hírügynökség je­lentette, Bamey Rosset, aki az 50-es és a 60-as években sike­resen keresztülvitte az amerikai cenzorokon a „Lady Chatterley szeretője” című könyvet és több más ellentmondásos iro­dalmi alkotást is, éppen a pénz­ügyi összeomlás előtt áll. Csődbe jutott kiadóvállalata. Rosset nem kap jogdíjakat és nem tudja kifizetni annak a New Yorki-i padlástérnek a bérleti díját sem, ahol lakik és dolgozik. A pénzügyi válságot egy olyan könyvvel kapcsolatos jogi kereset váltotta ki, amihez Barney Rossetnek egyébként semmi köze sincs. Különösen irónikus ez egy olyan kiadói személyiség esetében, aki ko­rábban nagy pénzeket áldozott arra, hogy megjelentesse azt, amiről úgy gondolta, minden­kinek joga van elolvasni. Tavaly nyáron egy Las Ve- gas-i bíróság 3,1 millió dollárt ítélt meg Steve Wynn kaszinó­tulajdonos javára, aki rágalma­zásért perelte a Barricade Bo- oks kiadót. A kiadó - amely hozzájárulása nélkül életrajzot jelentetett meg Wynnről - Ros­set könyveit is forgalmazza a Blue Moon sorozatban. Wynn mellékesen nem is az életrajzot kifogásolta, hanem a Barricade katalógusának az egyik monda­tát, amely kapcsolatba hozta őt a Genovese maffiacsaláddal. Lyle Stuartnak, a Barricade kiadó tulajdonosának nincs megfelelő biztosítása, és ezért csődöt jelentett, ezzel ugyan­erre kényszerítve Rossetet is. Egy esetleges fellebbezés a perben évekig tartana, túl so­káig ahhoz, hogy kisegítse Ros­setet jelenlegi nehéz helyzeté­ből. A küzdelem azonban nem idegen Rossettől, akiről mint radikálisról az FBI már 12 éves korában dossziét fektetett fel. Rosset most azon munkálkodik, hogy rendbehozza a pénzügyi helyzetét és egy non-profit kia­dóvállalatot indítson be. A félig zsidó, félig ír származású Ros­set úgy nőtt fel, hogy megta­nulta a fasizmust és a rassziz­must gyűlölni, s saját elmon­dása szerint fiatal korától fogva olyan nézeteket vallott, ame­lyek mellett az IRA elképzelé­sei konzervatívnak tűnhetnek. Rosset a háború után költö­zött Manhattanba, és 1952-ben megvette a Grove Press kiadó- vállalatot. A vágya két olyan erotikus könyv megjelentetése volt, amelyet addig csonkítatla- nul sohasem adtak közre az Egyesült Államokban. Ez a két könyv D. H. Lawrence: „Lady Chatterley szeretője” és Henry Miller: „Ráktérítő” című műve volt. Bamey Rosset a máso­dik világháború utáni időszak­ban az egyik vezető politikai és avantgárd kiadó volt az Egyesült Államokban. Kiadta egyebek között Malcolm X, Che Gue- vara, Jean-Paul Sartre és Eugene Ionescu műveit is. Szintén Ros­set volt az, aki eljuttatta az ame­rikai olvasókhoz Beckett: Go- dotra várva című művét. Közben annyira összebarátkozott az ír szerzővel, hogy egy párizsi áramszünet alkalmával - jobb megoldás híján - egy szállodai ágyon osztozott meg vele. Az X-akták elköltözik Kanadából Melegebb éghajlaton keresi a jövőben az igazságot Mulder és Scully ügynök: az X-akták soro­zat stábja Kanadából Los Ange­les környékére költözik. A Reu­ters jelentése szerint a Twentieth Century Fox Television a héten erősítette meg a költözködésről már jó ideje kerengő szóbeszé­det, mely szerint elsősorban Pe­ter Duchovny miatt szedi a stáb a sátorfáját. „Muldemek” már nagyon elege volt Vancouver nyirkos levegőjéből - a kanadai városban és környékén forgattak öt éven át -, és abból, hogy ál­landóan ingáznia kell Los Ange­les és Vancouver között. „Virtuális” templom az Interneten Április 6-án „virtuális” templomot adnak át az In­terneten az ugyancsak „vir­tuális” városban, Funcity- ben - közölte kedden Hil­desheim (Észak-Németor- szág) érseksége. Jelen lesz az eseményen Stefan Lampe vikárius, hogy elbeszélgessen Isten­ről és a világról az Inter­netre kapcsolókkal, vala­mint azért is, hogy on-line módon adjon tanácsot az er­kölcsi kérdésekben hozzá forduló híveknek. A vikárius elhelyez egy elektronikus levélszekrényt is az „Internet-plébánia” hí­vei számára. Mint Lampe érsek rámu­tatott, Funcity már ma is egyike az Internet legfrek­ventáltabb helyeinek. A 30 000 „lakosú” virtuális vá­rost Észak-Németország öt magánkézben lévő rádióál­lomása alapította - emlékez­tet az AFP. Hétezer éves kőépítmények A núbiai nomádok már a ko­rai kőkorszakban, 5-7 ezer évvel ezelőtt, jóval az első piramisok építése előtt csil­lagászati és földrajzi jelentő­ségű építményeket hoztak létre kőből. Ilyeneket talált a dél-egyiptomi sivatagban lévő Nabtában J. McKim Malvil, a coloradói egyetem „Asztrofizika és Planetáris Tudományok” tanszékének munkatársa, aki leleteiről a Nature című brit szaklap legutóbbi számában számolt be. Nabtában nagy kövekből kirakott, terjedelmes körö­ket, sírra emlékeztető struk­túrákat és hosszú kősorokat találtak. Az építmények szo­katlan elhelyezéséből a tudó­sok arra ■ következtetnek, hogy az állattenyésztésből élő nomádok kultúrája gaz­dag és komplex, társadalmuk szervezettsége magas szintű volt. Az építmények készül­tekor még kiadós nyári mon­szunt biztosított a kiima, s minden évben tavak kelet­keztek. Ma sivatagi időjárás uralkodik ezen a vidéken. A 2,5 négyzetkilométer kiter­jedésű területen hatalmas (kétszer három méteres) ho­mokkő-kolosszusokat állítot­tak fel szabályos elrendezés­ben: a sorok észak-déli és ke­let-nyugati irányban helyez­kednek el, illetve a hatezer évvel ezelőtti nyári napfor­duló irányába mutatnak. Jó hír V irág vasárnap. Jézus bevonul Jeruzsálembe a húsvéti misztérium teljesítésére. Az ünnepnek kettős jellege van: egyrészt a győzelem és a megdicsőülés napja, amelynek jele a győ­zelmi pálma, másrészt a szenvedés és a halál ünnep­lése is ez a nap, amelynek jele a misében szereplő pas­sió, vagyis szenvedéstörté­net. Számomra mindig meg­döbbentő volt ez a nap. A nép ujjong, örül Jézusnak: Hozsanna Dávid fiának, ál­dott aki az Úr nevében jön. Öt nap múlva ezek az embe­rek kiabálják: Feszítsd meg, halál reá. Jaj de csúnya do­log, így változtatni a véle­ményüket - mondhatnánk. Számunkra nem ismerős ez az ide-oda hajlongás? „Mi biztos nem tettünk volna így” - már hallom is önma­gámban s valóban úgy gon­dolom - ezt így is tettem volna - én aztán nem álltam volna be a „Feszítsd meg”-et kiabáló tömegbe. Én sokkal jobban szeretem ennél Jézust, nekem Ő a mindenem. Számomra Ő az ígéret, Ő a boldogság. Nél­küle semmit sem ér az éle­tem, hisz halálom után csak az Ő ígérete él s válik való­sággá, ezért érdemes már itt a földön is Vele élni. Milyen büszke lenne rám (én is ma­gamra), hogy nem állok be a csúnya - egyszer így, más­kor úgy kiabáló - nép közé. Igen, az akkori emberek nem tudtak kitartani Jézus mel­lett, bezzeg Ma és Mi. Tény­leg hol tartunk ma és mi? Ma kiáltottál hozsannát Jézus­nak, mindent úgy tettél ahogy ő tett volna? Most nem lelkiismeret vizsgálatot akarok tartani, csak azt sze­retném, ha őszinték lennénk magunkhoz, s a vámossal együtt mondanánk: Bocsáss meg mert bűnös ember va­gyok, szeretnék mindig ho- zsannázni de . . . Ki az a Mi? Mi kereszté­nyek, akik meg vagyunk ke­resztelve? Mi, akik idegenként ülünk templom­jaink padjában? Mi, akik együtt imádkozunk a békéért s közben harcolunk egymás ellen? Ki az a Mi, akivel együtt lengethetjük a pálmaágat s együtt küzdhe­tünk azért, hogy ne kiabáljunk „Feszítsd meg- et”. Áz ősegyházban onnét tudták, hogy ki a keresztény hogy az életükön látszott. Egyszerűen csak szerették egymás. Hiszek a Szeretet győzelmében, nem az önző, magamutogató, meggyőző­dés nélküli szeretetben, ha­nem a másikért meghaló, tel­jesen elfogadó, őszinte sze­retetben. A barkaág juttassa min­dig emlékezetünkbe, hogy kihez tarto­zunk, s hogy nem akarunk úgy járni, mint a nép, akit el lehet a szerető Istentől távo­lítani, sőt ellene fordítani. Petkó Tamás atya Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmi­sék. Belváros: Szombat: 18.30. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.30 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentisztele­tek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér (gyermekistentisz­telet), 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentisztele­tek. Vasárnap: 9.30 Luther tér. (minden hónap második vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentisztele­tek. Szerda: 17.30 óra Mun­kácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekis­tentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmi­sék. Jézus Szíve Nagytemp­lom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Va­sárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents