Tolnai Népújság, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-25 / 97. szám
14. oldal Gyermekvilág 1998. április 25., szombat Mityen űrutasok a majmok? Az amerikai-orosz Bion- program keretében korábban bogarak, patkányok és teknősök, újabban pedig majmok indulnak űrutazásra. Legutóbb két rhesus-majom keringett kabinjában két héten át. A cél: felderíteni, mi az oka az úgynevezett űrbetegségnek, amikor a hosszabb ideig „odafenn” tartózkodók rosszullétben, csontritkulásban szenvednek, izmaik havonta egy százalékot zsugorodnak. Mindennek élettani okai ugyan nem ismertek, de vannak szakemberek, akik szerint a rejtélyes ok nagyon egyszerű: pusztán a fizikai tétlenség okozza a jelenségeket, hasonlóakat azokhoz, amelyek hosszú ideig kórházi ágyon fekvőknél lépnek fel. A kérdésre a majmoknak kell segíteniük feleletet adni. Az állatok szorosan beszíjazva ülnek az űrkabinban. Végtagjaikból drótok lógnak ki, koponyájukba elektródákat építettek, hátukba hőmérőt varrtak. Életfunkcióikat seregnyi műszer méri. Az ilyenfajta kísérletek ellen hevesen tiltakoznak is a nemzetközi állatvédő szervezetek, de a kutatók azzal érvelnek, hogy az állatokkal kíméletesen bánnak, azok nem éreznek többet, mint egy ember, akinek szívritmus-szabályozót építettek be. Útjukra hónapokon át edzik őket, így a fellövésnél nem is tapasztalnak stresszes jelenségeket. Igaz, emlékeznek még a Bion-8 expedíció esetére. Akkor a Jerosa nevű majom annyira lefogyott az úton, hogy ki tudott szabadulni „kényszerzubbonyábói” s vadul ütögetni kezdte e műszereket, olyannyira, hogy az űrkabin lezuhanása fenyegetett - szükségleszállást kellett elrendelni. Az illetékesek szerint ilyen veszély manapság nem fenyeget. A majmokra pedig, ha a szerencsés utat követően visszatérnek a Földre, mindennap friss banán vár. Feb Gyermekvilág-divat Híres indiánok Amilyennek a krónikások látták őket Az indiánok a fehérek szemében évszázadokig egyfajta egzotikumokat jelentettek: nem véletlen, hogy szinte valamennyi, rézbőrűekkel foglalkozó utazó, író megpróbálta jellemezni ezt a népet - sajnálatos módon nem kerülve el a túlzásokat. Kenneth Roberts valóságos történelmi eseményeken alapuló, Északnyugati átjáró című regényében a rövid elismerés után a következőképpen mond véleményt az indiánokról. „Vannak köztük olyanok, akik egyenes gondolkodásmódjukban , nyíltságukban, becsületességükben, de még bölcsességben is felülmúlják a fehér embereket. Legtöbbjük azonban olyan primitív, hogy nem is tudja, mikor cselekszik helyesen és mikor becstelenül. Elpazarolják az ételt, amikor gondosan be kellene osztani; átadják magukat ábrándjaiknak, amikor életük függ attól, hogy szemüket nyitva tartsák; hanyagok, amikor vigyázniuk kellene magukra, és hihetetlenül óvatosak, amikor nem fenyegeti őket semmi veszedelem.” Nem kevésbé elítélő egy neves némpt történész a XVIII. századból. „(Az indiánok) tompa szellemében a legújabb tárgyak sem ébresztik fel a kíváncsiságot, merev és állati szemükben a kíváncsiság legcsekélyebb jelét sem fedezhetjük fel.” Le Jeune jezsuita páter ugyanakkor úgy vélte, hogy az ' indiánok járása, viselkedése a római szenátorok szenvtelensé- gére és méltóságára emlékeztet. Du Tertre domonkos-rendi szerzetes szintén védelmébe veszi a bennszülötteket: „úgy élnek, ahogyan a természet megalkotta őket, vagyis nagyon egyszerűen és természetes naivitásban. Mindnyájan egyen- lőek, senki sem gazdagabb vagy szegényebb a társainál, és mindenkinek csak olyan vágyai vannak, amelyek valóban hasznára válnak.” A „vadak” jelleme és életformája ez utóbbi véleményben már egyfajta mintaként is kívánt szolgálni az európai civilizációval szemben. A dicsérő jelzők azonban nem sokat segítettek az indiánokon, akiket általában - és igaztalan módon - rendkívül kedvezőtlenül ítéltek meg a betelepült fehérek. Még az Egyesült Államok híres tábornoka, W. T. Sherman (1820- 91) is a következő kijelentésre ragadtatta magát: „Láttam már jó indiánokat is, de azok mind halottak voltak.” -száZenesarok In da House Party - sztárokkal Stefan „Dämon” Behrends frontember mellett Ulrika és Maewa gondoskodik a remek hangulatról. Figyelem, játék! A Record Express lemezkiadó jóvoltából az alábbi három kérdésre helyesen válaszoló két olvasónk egy-egy, a fenti koncertre érvényes belépőjegyet kap ajándékba. 1. Mit jelent magyarul a Scoo- ter neve? 2. Melyik országban van a Brooklyn Bounce névadó városnegyede, azaz Brooklyn? 3. Melyik tenger partján található Hamburg? A Zenesarok jeligével ellátott megfejtéseket levélben kérjük a Tolnai Népújság címére - 7100, Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. - eljuttatni. A nyereményt A két világsztár csapatra előze- nekarként a DNS és a Kozmix hangolja rá a közönséget. A buli előtt, 19 órától 20 óráig D. J. Junior, utána pedig, 23 órától hajnalig D. J. Sterbinszky szórakoztatja a fiatalokat. Ez az este azért lesz különleges, mert ebben a formában egy helyszínen közös koncerten sem ezelőtt, sem ezután soha nem fognak fellépni az említett együttesek. Különösebb bemutatása egyik zenekar sem szorul rá: a Scooter-ről elég annyi, hogy a H. P. Baxxter, Rick Jordan és Ferris Bueller alkotta trió mindent megtesz azért, hogy igazi, jól táncolható slágereket halljon tőlük a közönség. A csapat nem véletlenül lett az új rave-generáció bálványa. A Brooklyn Bounce nevével elA Brooklyn Bounce mindegyik száma sláger lentétben nem New Yorkból, hanem Hamburgból indult hódító útjára, s hamarosan ünnepelt sztár lett egész Európában. postán küldjük el. Előző rejtvényünk megfejtője: Fejős Béla zombai olvasónk, aki egy Total Dance kazettát kapott jutalmul. Egy igazán különleges koncert - már jó előre bízvást így lehet nevezni azt a rendezvényt, melynek keretében május 9-én, szombaton 20 órától Budapesten, a BNV C pavilonjában a Scooter és a Brooklyn Bounce lép az érdeklődők elé. A Scooter -ez a szupertrió is hamburgi Tojás-vita Közel egy évtizede folyik a vita arról, hogy a dinoszauruszoknak és a madaraknak van-e közük egymáshoz. Egyes kutatók váltig állítják, hogy semmi, mások viszont az őslényekben a mai szárnyas-tollas repülőjószágok közvetlen elődeit látják. Egy nemrégiben Madagaszkáron felfedezett lelet is az ő álláspontjukat támasztja alá. A 65 millió évvel ezelőtt élt, hollóméretű lény - talán fajtájának utolsó példánya - lábain olyasféle karmok vannak, mint a Jurassic Park című film emlékezetes, „konyhai üldözéses” jelenetében látott ragadozó veloci- raptoroknak. Ám mellső lábai testéhez képest túl hosz- szúak, s kimutatható a kövületen a tollak maradványa, ami a repülő életmódra utal. De a mai madarakkal ellentétben csontos farka volt, tehát elölről madárnak, hátulról dinoszaurusznak látszhatott. Jelentősége abban áll, hogy akárcsak a régen kihaltnak hitt, és pár évtizede megtalált bojtosúszós hal, a maga korában ez az állat is „élő kövületnek” számított. Azt, hogy az Archaeoptery- xet 15 millió évvel túl élte, valószínűleg annak köszönheti, hogy Madagaszkár szigetén, a világtól és a ragadozóktól elzárva, senki sem háborította életét. így maradhatott fenn egészen a krétakörig, amikor pedig már „igazi” madarak is repkedtek a fészkek felett. Feb Gólyalábas világrekord Új rekordot állított fel egy wisconsini tinédzser, aki a világ leghosszabb gólyalábain tett meg 25 lépést. Aló éves fiú hónapokon át gyakorolt az apja fűrésztelepén méretre szabott, 12,5 méteres gólyalábakon. Teljesítménye nemcsak bátorságot, egyensúlyérzéket, hanem tiszteletet parancsoló fizikumot is igényelt, mivel a lábak egyenként 22 kilót nyomnak. A Guiness Rekordok képviselője hitelesítette a különleges teljesítménycsúcsot, amellyel a fiú - és itt van a valódi meglepetés - az apja világrekordját múlta felül. Az öreg 1988-ban állította fel a régi rekordot 12,4 méterrel, így a gólyalábazás magassági rekordja apáról fiúra szállt. A sötét szörnyek éjszakája (2.) Abszolút vicces! — Mi az abszolút felesleges kérdés? — Megkérdezni az aludttejtől, hogy mit álmodott! — Kire mondhatjuk, hogy abszolút buta? — Arra, aki egyedül indul egy szellemi vetélkedőn és csak a második helyet szerzi meg! — Ki az abszolút hiú horgász? — Hát az, aki kizárólag tükörpontyot hajlandó fogni! — Mi az abszolút fogászati csoda? — Ha fogfúrás közben olaj tör fel! Wéhman Zoltán gyűjtése Nekünk sem kellett több! Irány a szabadság! (A szörnyek éppen megbeszélést tartottak a szomszéd teremben.) Elég ebből a szörnyűségből, gyerünk haza! A terv nagyon szép volt, csak éppen nem tudtuk működtetni a csészealj berendezéseit, nem tudtuk a Földre irányítani. Megint kitört a nagy sírás-rívás, de egykettőre magunkhoz tértünk, mert a jármű egyszer csak elkezdett meredeken lefelé zuhanni. A földönkívüliek any- nyira elmerültek a tanácskozásba, hogy semmit sem vettek észre. Láttuk, hogy itt nekünk kell cselekedni. Szerencsére Viviennek sikerült megtalálni azokat a kapcsolókat, amikkel sikerült megmenteni a csészealjat a szörnyű lezuhanástól. Nagyon megkönnyebbültünk. Ekkor a Földtől mintegy 20 ezer kilométerre jártunk. Erika és én felderítő útra indultunk, hogy kiderítsük, hogyan lehet megszökni ebből a helyiségből. Ezalatt Melinda a gépeket tanulmányozta, Rita őrt állt, Vivien pedig a szörnyek beszélgetését hallgatta ki és fordította le. A megbeszélésen rólunk folyt a vita. Mint kiderült, a szerveink kellettek nekik. Amint ezt megtudtuk, majdnem elájultunk. Melinda közben kutatása során megtalálta a gépezet tervrajzát, amit kitörő örömmel fogadtunk. A rajz segítségével meghatároztuk azt az útvonalat, amin kijuthatunk a járműből. A baj csak az volt, hogy át kellett haladnunk a felett a szoba felett, ahol a nagy tanácskozás folyt. Halkan osontunk, amikor Viviennek kiesett a csat a hajából. Nagyot koppant, de a szörnyek annyira el voltak foglalva egymással, hogy nem vették észre. Végre átjutottunk felettük és kikötöttünk egy furcsa szobában. Olyan volt, mint egy műtő. Találtunk egy üvegtartályt, benne egy lefagyasztott testtel. Rögtön az jutott eszünkbe, milyen szerencsések vagyunk, hogy eddig elkerültük ezt a sorsot. Hirtelen nyílt az ajtó, s néhány földönkívüli lépett a szobába. Gyorsan a hatalmas műtőasztal alá bújtunk, amin földig érő terítő volt. A szörnyek kivették a testet a tartályból és elkezdték felolvasztani. Valamiért kimentek megint, akkor kibújtunk az asztal alól. Ámulva láttuk, hogy nem más fekszik az asztalon, mint egyik osztálytársunk, Ili. Szerencsére éppen felolvadt, úgyhogy gyorsan őt is magunkkal vittük, ismét felmásztunk az álmennyezet fölé. Ili elmondta, hogy mindenféle kísérletet végeztek rajta, nem érzi, hogy baja lenne, ráadásul úgy ismeri a csészealjat, mint a tenyerét. Pontosan tudta, hogyan lehet innen kijutni. Mutatta az utat, mi pedig követtük őt az irányító terembe. Ámulva láttuk, hogyan tudja Ili tökéletesen utánozni a szörnyek hangját. Kihívta őket a teremből, mi pedig beszaladtunk és belülről magunkra zártuk az ajtót. A csészealjat a Földre irányítottuk, amikor leszállt, azonnal kiszaladtunk belőle. Ili azonban nem jött velünk: azt mondta, ő már nem igazi ember és így nem akar velünk jönni. Ezt persze nem hagyhattuk! Bár egy por- cikánk sem kívánta, visszamentünk a csészealjba. Lesben álltunk és sikerült elfognunk egy szörnyet. Akkor azt kértük a többitől, hogy változtassák vissza Ilit igazi emberré. Nem volt más választásuk, megtették. Végre együtt hagyhattuk el az űrhajót, épen és egészségesen. Otthon persze senki sem hitt nekünk, sem a szüléink, sem a barátaink. Minden esetre azóta együtt járunk futni, nehogy hasonló kellemetlen kalandba keveredjünk! sty
