Tolnai Népújság, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)

1998-04-18 / 91. szám

Sokadalom a lakodalomban Farkaséknál az e heti előké­szítés során volt olyan nap, amikor 200 ember(!) dolgo­zott. Az örömanya büszke erre, mert ez azt jelenti, hogy elismerik, viszonozzák az ő korábbi segítségeit. Az előkészületek - az el­jegyzést nem számítva - való­jában a lakodalom előtt jó há­rom héttel, a hívogatással kezdődnek. Ilyenkor a házi­gazda megbeszéli a rokonok­kal, ismerősökkel, tudnak-e jönni segíteni, és ha igen, konkrétan mikor. A látványosabb része a dolgoknak napokkal a lagzi előtt indul. Farkaséknál e héten, szerdán reggel. Frissi­ben mindjárt levágtak egy disznót, hogy a segítőknek „legyen mihez hozzányúl­niuk”, ha éhesek. Ezen a na­pon állították fel a „dolgozó” sátrakat, és - 12 asszony jó­voltából - készültek az apró­Olykor még vannak igazi nagy menyegzők Bogyisz- lón. Ezen a héten is egy ilyen esemény zajlott a fa­luban, 450 vendéggel. Igaz, szívesen elmentek volna még többen is. Más településeken, ilyen irdat­lan létszámú vendégsereg szíveslátásának még a gondolata is minden bi­zonnyal az őrületbe ker­getné a házigazdákat. Nem úgy Bogyiszlón. Itt ismerik a fortélyokat: rá­bízhatják magukat az év­százados népi hagyomá­nyokra. 'Az örömanya, Farkasné Saci sem először látta, hogyan is folynak egy ekkora lakoda­lom előkészületei. Sokszor vett már részt segítőként más lakodalmakban. Merthogy segítők nélkül természetesen nem menne. sütemények. Este a kuglófda- gasztáshoz leszitáltak 70 kiló lisztet és megcsinálták a ko­vászt. Csütörtök hajnalban meg­dagasztották a kuglófot. Le­vágtak három disznót, és vagy 30 tyúkot. Utóbbiakat a segítség részére. A csirkegu­lyáshoz 12 kiló csipetkét csi­náltak. (Volt még kacsasült és fasírt is.) Ezen a napon ké­és kalácsot ettek, míg a va­csora tyúkhúsleves, disznó­pörkölt és kalács volt. Mind­ehhez jött még este a legény­búcsú. Szombaton 150 főt vártak ebédre, az esti mulatságon részt nem vevő időseknek pedig csomagoltak. A menü raguleves, töltött káposzta - 25 kiló húsból és 5 kiló rizs­ből -, valamint rétes volt. segítők a tett színhelyére. És kezdődhet a romeltakarítás. Az örömanya a vélhetően óriási kiadásokat firtató kér­désre azt feleli: nem szabad pénzben gondolkodni, mert ha azt tenné az ember, száz­szor meggondolná, hogy csi- nál-e ilyet. De úgy véli, egy efféle lagzi után el tudja indí­tani a gyerekeket az életben. Hogy egyszerűen odaadhatta volna nekik is azt a pénzt, amibe a lagzi került? Igaz. De hát akkor mégis mindez mi­ért jó? A házigazda szerint azért, mert a hagyo­mányokat ápolni kell. És mert egy éttermi lakodalomnak egé­szen más hangulata van. És mert jó talál­kozni a sok régi isme­rőssel. És mert szeret adni, és örömmel látja vendégül rokonait, barátait. És mert úgy érzi, ezzel jót cselek­szik. steinbach Délután háromkor a polgári, fél négykor az egyházi esküvőre ke­rült sor. És csak mindezek után, vagy 4-5 „kislakodalmat” követően kezdődött el az igazi mulatság.-v A-vacsora: tyúkhús­leves, főtt csirke. Bir­kapörkölt. Pecsenyés tál, rajta rántott hús, fokhagymás csirke­comb, fasírt, natúr szelet, töltelék: tyúkmellből, sertéshúsból, tyúkbelsőség­ből, hagymából, fűszerekből összegyúrt, majd tepsiben ki­sütött csemege. És persze az aprósütemények, torták, ré­tesek. Áz itallap: pálinka, konyak, bor, üdítőitalok. Bogyiszlón bort iszunk — mondja az örömanya, a sör ilyen lako­dalmakon nem szokás. Vasárnap hajnalban haza­kísérik a menyecskét. Aztán kezdenek visszaszivárogni a A birkapörköit alapanyaga szültek a piskóták — 1200 to­jásból. Este egy kicsit eldano- lásztak a közreműködők. A legnagyobb üzem pénte­ken folyt. Reggel öttől da­gasztották a kalácsot, nyúj­tották a rétest, töltötték a pis­kótát. 115 darab torta készült el. Levágtak kilenc birkát, és tízszer annyi tyúkot. A segí­tők Stefánia vagdaltat, sült­húst, disznósajtot, hurkát reggeliztek, ebédre hagymás birkavért, töpörtyűt, hurkát iM I i. A bölcsődében teleírja a falat Remélik, játszani is megtanul Balázs édesanyjával - fotó: gottvald károly — Mondj egy szót, de ipszilon is legyen benne! - szólít fel. — Gólya - mon­dom, miközben né­zem, hogy ly-nal írja le. — Húsvét - diktá­lom a következőt. — Miért hosszú ú- val írtad? - kérdem. — Hát nem tudod? Azért mert olyan, mint a húúús. Ugyanakkor a men­jünk szót mennyünk­nek írja, a teljes haso­nulást „füllel” érzé­kelve. — Még leírom ne­ked, hogy Merry Christmas, azt ch-val kell írni, mert angolul van, tudod? Balázs térdel a széken, lá­bai a levegőben kalimpál­nak, kezében ceruza, előtte lepedő méretű pa­pír. Az asztalra hasal. - Ez Roland, egy kisfiú, az itt alatta a kis hajója - mu­tatja. A papíron rajz he­lyett betűk. Gyönyörűen megrajzolt, különböző tí­pusú írással leírt szavak. A még bölcsődébe járó kis­fiú mindent leír, amit hall, lát, gondol vagy mondanak neki. Amit a vele egykorú gyerek lerajzol, azt ő szép, különleges betűkkel leírja. Mindent leír, amit hall- Milyen „vé” ez? - kérdi, amikor a kü­lönböző variációkat használva leírja a „v” betűt.- Hol laksz? - kér­dezek vissza.- Mindjárt ide írom -, mondja - és máris ott a papí­ron az alföldi nagyváros neve Szeged, méghozzá úgy, ahogy egy grafikus írná. Játék helyett is A három és fél éves Vajda Ba­lázs tavaly nyáron kezdett ér­deklődni a betűk iránt. Szülei - édesanyja francia-magyar szakos középiskolai tanár, édesapja egy ifjúsági ház ve­zetője -, eleinte azt hitték, hogy az autómárkák érdeklik fiukat, amikor utazás közben folyamatosan kérdezte, milyen autó ez? Ké­sőbb derült ki, nem a gépko­csi márkák izgatják, hanem az azokon lévő betűk. — Nem tanítottuk írni, magától kezdte el - mondja az édesanyja Sásdi Mercedes, aki kisfiával a szekszárdi nagyszülőknél tartózkodik éppen. - Amikor betűt lá­tott, mindig megkérdezte mi­lyen betű ez? Megmondtuk, így kezdődött. Aztán a fér­jem, aki eredetileg grafikus akart lenni, és szeret játszani a betűkkel, mutatott Balázs­nak egy-két fajta betűtípust, azóta variálja a gyerek azo­kat. Csak az a gond, hogy mióta felfe­dezte magának az írást, azóta mással szinte nem is hajlandó foglalkozni. Nagy lelemény kell ahhoz, hogy valamilyen egyéb játékra rá tudjuk be­szélni.- És a bölcsődében mit csinál? — Ott van egy nagy tábla a falon, arra ír.- Mit szól hozzá a többi gyerek? — Semmit, ők is firkálnak, ha látják Ba­lázst ott ténykedni.- Ősztől óvodába megy Balázs. Gondol­kodtak azon, hogy olyan intézménybe írassák, ahol tovább­fejlesztik a képessé­geit? — Nem, református óvodába fog járni, de ígéretet kaptunk, hogy odafigyelnek rá. Egyébként szerintem nem tovább fejlesz­teni kell Balázs képes­ségeit, hanem inkább játszani megtanítani. F. Kováts Éva Leßyen szerencséje! TOLNAI ^NÉPÚJSÁG ÉS A VASÁRNAPI Tolnai Népújság KÖZŐS JÁTÉKA AZ OLVASÓK RÉSZÉRE A szombati Tolnai Népújságban és a Vasárnapi Tolnai Népújságban egy-egy félbe vágott képet helyeztünk illetve helyezünk el. A JÁTÉKBAN RÉSZTVEVŐ OLVASÓNK TEENDŐJE:- vágja ki a Vasárnapi Tolnai Népújságban és a szombati Tolnai Népújságban megjelenő fél-fél képet- ragassza levelezőlapra és küldje be együtt a Tolnai Népújság Szerkesztősége címére: 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3.- Beküldési határidő: 1998. április 23., 16 óráig. A beküldők között ROWENTA FT 500-as kávéfőzőgép hőtárolós kannával kerül kisorsolásra! A nyertesek nevét az április 26>i Vasárnapi Tolnai Népújságban közöljük. ■ Megsült a hurka i Jön a segítség FOTÓK: GOTTVALD I Sok munka van 115 tortával

Next

/
Thumbnails
Contents