Tolnai Népújság, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-11 / 86. szám
Fradi-vásár - ellenfélnézetben Mit szólnak hozzá a Vasasnál az Újpestnél és Kispesten? Bemutatkoznak a vb csapatai (VI.) WSf jin ii.n.fLn.rr r-CSOPORT Volt és van választék bőven. Mondhatni a ferencvárosi vezérkar kezében a döntés, nem kell idegeskedniük, kérőkre várniuk, hiszen a kérők hetek, hónapok óta ott kopogtatnak, szerződéseket lobogtatnak az Üllői úti stadionban. Vennék, vinnék a Fradit, s ez egyrészt hízelgő a Ferencváros, no meg az egész magyar labdarúgás számára (hányadikok is vagyunk a nemzetek közötti ranglistán...?), másrészt viszont elgondolkodtató. Hiszen egy üzlet rendszerint veszélyeket (is) hordozhat magában. Szóval az angol ENIC Befektetési Rt., esetleg az IMG, az amerikai reklám- és marketingcég, vagy a legnagyobb esélyesnek tartott olasz-amerikai Dicobe „kezébe kerül” a Ferencváros? Végleges döntés még nincs, bár (s ez már nem is titok) a Dicobe pályázik a legnagyobb eséllyel az üzlet lebonyolítására. Az a cég, amely 25 millió dolláros szerződéstervezettel próbálta megnyerni a Fradi vezetőit, no meg az április 2-án, csütörtökön ülésező Ferencváros egyesületi tanácsát. A döntés nem volt könnyű, hiszen óriási a felelősség a tanács tagjain. Nagy kérdés, hogy valóban jövőformáló megállapodásra jutottak-e... Mindenesetre Szilvás Zoltán, a Dicobe magyarországi képviselője így nyilatkozott a tanács tagjainak határozata után: „Elégedett és boldog vagyok, hiszen úgy tűnik, hogy az utóbbi hetekben, hónapokban végzett munka nem volt eredménytelen. A kért négy okmányt - a szindikátusi szerződést, az alapító okiratot, a klub apportját képező névhasználati szerződést és a megalakuló részvénytársaság és a klub közötti szponzori szerződést - hamarosan elkészítjük. Születőben egy új klub, a Fradicobe... Lehet tehát irigyelni a Ferencvárost. De vajon valóban irigyek-e a vetélytár- sak? Ennek jártunk utána. Megkérdeztük Gyalog Andrást, a Vasas SC ügyvezető elnökét, Szabó Bencét, az UTE ügyvezető elnökét, valamint Komora Imrét, a Kispest-Flonvéd FC klubelnökét, mi a véleménye a Fradi üzleti akciójáról és eladásáról? Ugyanakkor arra is kíváncsiak voltunk, készül-e hasonló „akcióra” a másik három fővárosi nagy klub vezérkara. íme, a válaszok: Gyalog András:- - Mondhatnám azt is, hogy a Ferencváros belügye ez az üzleti akció, de természetesen mint mindenkinek, nekem is megvan a véleményem erről. Mindenekelőtt az a legfontosabb, hogy az esetlegesen befolyó pénzt a sportra, a Ferencváros szakosztályaira használják fel. Ha ez így lesz, márpedig miért kételkednénk mindebben, akkor jó üzletet kötnek az Üllői úton. Persze az ember óvatos, s elgondolkodik rajta, hogy mennyire biztos ez a beígért hatalmas összeg. Ahogy olvastam a híreket, úgy láttam, rengeteg a bizonytalanság ebben a bizonyos tranzakcióban. A Fradi így is remek körülmények között „élt” és gazdálkodott. Ha további hatalmas pénzekhez jut, az kivételes helyzetbe hozhatja Magyarországon. Kívánom nekik, hogy sikerüljön. Ami pedig bennünket, a Vasast illeti? Egyelőre nincsenek ilyen álmaink. Nálunk is vannak érdeklődők, bár ilyen óriási pénzekről szó sincs. Mi olyan befektetőket várunk, akik esetleg a Vasas Sportklub Fáy utcai sporttelepének a területét hasznosíthatnák. Szabó Bence:- Úgy gondolom, hogy örömteli mindaz, ami a Ferencváros háza táján történik. Nem szabad ezen keseregni, sopánkodni, hiszen azt kell nézni, hol áll a magyar futball. Ha ezt figyelembe vesszük és nem feledkezünk meg a nyolcvanadik helyről, akkor igenis óriási dolognak kell tartani, hogy egy komoly befektető cég hajlandó ennyi pénzt áldozni a magyar labdarúgásra. Ráadásul egy olyan futballkultúrájú nemzet egyik jeles képviselője dolgozna a Fradiban - gondolok itt Chinagliára -, aki nemcsak a sportmúltja, hanem üzleti tevékenysége miatt is „főnyeremény” lehet. Szerintem a Fradi-szurkolókat elsősorban az érdekli, hogy a csapat továbbra is zöld-fehérben játssza mécseséit az Üllői úton, s ha lehet, egyre jobban. A többi nem számít. Újpesten valami hasonlót szeretnénk. Mi is szívesen vennénk egy ilyen több tízmilliós nagyságrendű pénzügyi akciót. Egyelőre csupán tapogatózó tárgyalásokat folytatunk. Szerintem szó sincs kiárusításról... Komora Imre:- Minden egyesület úgy él, ahogy tud. Megpróbál kimászni a kutyaszorítóból, levegőhöz, pénzhez jutni, és ez manapság nem könnyű. Ahogy hallom, az Üllői úton szó sincs a Fradi eladásáról. Csupán részesedhetnek majd a befektetők az esetleges nyereségből. Szerintem az ilyen lehetőséget meg kell ragadni. Mi Kispesten is valami hasonló üzleti akcióban gondolkodunk. De ha nem jön valamilyen multinacionális cég, akkor kis részvényesekből állítjuk majd össze a támogatóinkat. Bízom benne, hogy hasonló utat járunk majd be, mint amilyenre most a Ferencváros lépett. Az amerikai válogatott számára elsősorban a szereplés kiharcolása volt rendkívül fontos. A harmadik évét kezdő Major League Soccer szponzorai - áttételesen az egész amerikai soccer jövője - szempontjából létkérdés volt a világbajnoki szereplés kiharcolása. Az 1994-es, ha úgy tetszik: Milutinovics-féle keret szinte minden „menője” átmentette magát, a négy évvel későbbi tornára készülő US Teambe is. Marcelo Balboa így már például 125. válogatottságán is túl jár, Paul Caliguri is jócskán túllépte a bűvös határt, míg az Aranykupán Cobi Jones ünnepelte századik válogatottságát. De Európában a legismertebb „jenki” futballistának számító Alexi halas, valamint Eric Wynalda, Jeff Agoos, Tab Ramos, John Harkes, Roy Wegerle, Érnie Stewart is „régi motoros”. Érdekes, hogy csapatukban akad egy-egy játékos, aki kötődik a két további ellenfélhez. A veterán Thomas Dooley ugyanis Németországban nőtt fel, s még ma is némi germán akcentussal beszéli az angolt, bár az utóbbi négy esztendőben már az Egyesült Államokban él és futballozik. A hozzá hasonlóan jócskán harmincas éveiben járó Predrag Radoszavljevics, azaz Preki viszont Jugoszláviából származik, csak két éve kapta meg az amerikai állampolgárságot. Egyébként pályafutása legelején még játszott együtt Drágán „Pikszi” Sztojkoviccsal is - utóbbi ma a jugoszláv válogatott kapitánya. Sztojkovics lesz egyébként a jugoszláv csapat, a kékek egyik frontembere, mellesleg azon kevesek egyike, aki a mai játékosok közül fontos szerepet játszott már a jugoszlávok legutóbbi vb-részvételét jelentő, 1990-es Mondialén is. Ott a „plávik” súlyos vereséggel kezdtek (éppen a németek ellen), de aztán csak a későbbi döntős argentinok állították meg őket, a tizenegyes rúgásokat megnyerve. A Sztojkovicsot, Szavicsevicset felvonultató gárda nagyon erős volt - ám a mostani még acélosabb. Volt alkalma ezt a magyar válogatottnak a saját bőrén is tapasztalni. Ivica Kralj kapuson kívül szinte nincs is otthon futballozó a jelöltek közül, a csapat nyolcvan százaléka az olasz és a spanyol bajnokságban szerepel hétről hétre. Mijatovics a Real Madrid, Jokanovics a Tenerife, Djukics a Valencia, Vidakovics és Nadj a Betis, Brnovics az Espanyol, Mihajlovics a Sampdoria, Jugovics a Lazio, Szavicsevics a Milan tagja, s a névsor közel sem teljes! Egy gondolat erejéig érdemes kitérni az iráni válogatottra: furcsa véletlen, hogy éppen a németekkel kerültek egy csoportba, ugyanis a Bundesliga lett az iráni csillagok külhoni gyűjtőhelye. A három - kétségtelenül legfényesebb - perzsa csillag: Karim Bagheri, Khodadad Azizi és Ali Daei már német klubcsapat (Arminia Bielefeld, 1. FC Köln) alkalmazottja, míg Mansourian már élénk tárgyalásban áll a dortmundiakkal. A csoport első számú gárdája a német csapat: 1986 óta a Nationalelf (az 1994-es világbajnokságot leszámítva) mindig legalább az elődöntőig jutott a világ- vagy Európa-bajnokságokon. A válogatott most is erős, az 1996-os Európa-bajnokság győztese márciusban a brazilok ellen veszítette csak el 22 mérkőzésen át tartó veretlenségét. Ugyanakkor az is könnyen megjósolható: az egyébként is híres német küzdőszellemet néhány játékos esetében még az is megsokszorozza, hogy generációjának ez lesz, ez lehet az utolsó nagy fellépése. A hírek szerint ugyanis 1990 világbajnokai közül Jürgen Köhler és Jürgen Klinsmann biztosan, Stefan Reuter, Olaf Thon és Thomas Hessler valószínűleg végleges búcsút int a Nationalelfnek a torna után. F-csoport (Németország, Egyesült Államok, Jugoszlávia, Irán) Jugoszlávia-lrán: június 14., 17.30, Saint-Etienne Németország-Egyesült Államok: június 15., 21.00, Párizs Németország-Jugoszlávia: június 21., 14.30, Lens Egyesült Államok-Irán: június 21., 21.00, Lyon Németország-lrán: június 25., 21.00, Montpellier Egyesült Államok-Jugoszlávia: június 25., 21.00, Nantes Százezer dolláros ajánlat Öcsi az egyik megnyert Európa-kupával A Kispest egyre erősödött, és az 1946- 47-es bajnokságban már a második helyen végzett. A Bozsik és Patyi előtt játszó Béres, Budai I., Mészáros, Puskás, Babolcsay csatársornak kevés párja akadt akkor idehaza. Az 1947-es év első válogatott mérkőzésén (május negyedikén) a magyar csapat ismét az osztrákokat fogadta. Gallowich Tibor együttese - 37 000 néző előtt - 5:2-re nyert az Üllői úton. Puskás immár a 11. percben „felavatta” Pelikan kapust. Egy héttel később Torinóba utazott a csapat, a Stadio Counaléban a világ- bajnoki cím védőivel, az olaszokkal játszott. A squadra azzurra pazar mérkőzésen, Lóik 89. percben szerzett góljával győzött. Ritkaság, de szinte „klubmeccset” vívott a két csapat, az olaszoknál a Juventus kapusa, Sentimenti IV. mellett csupa Torino- játékos kapott helyet, míg a magyarok kezdő tizenegyébe kilenc újpesti mellé csak a ferencvárosi Rudas, illetve az akkor már kihagyhatatlan Puskás fért be. Puskás Ferencnek azonban más oka is van a mai napig pontosan emlékezni a részletekre:- Torinóban 3:2-re kikaptunk az olaszoktól, az utolsó előtti percben szerezték a győztes gólt. A második félidőben, amikor 2:l-re vezettek az olaszok, berúgtam egy tizenegyest hetvenezer fanatikus néző ordítása közepette. Az olaszoknak lenyűgöző támadósora volt Valentino Mazzola vezetésével. Remek felépítésű, technikás középcsatár volt, aki szerencsétlenül fejezte be pályafutását: szinte pontosan két évvel később, Supergánál lezuhant a Torino csapatával. Mindenki szörnyethalt. Elég különös, hogy majdnem húsz évvel később a fia játszott ellenem Bécs- ben, az Inter ellen elveszített, Bajnok- csapatok Európa Kupája-döntőben. A fiú, azaz Sandro Mazzola két gólt is szerzett azon a bizonyos mérkőzésen. 1964. május 27.-én az Internazionale 3:l-re győzött a Real Madrid ellen. Az volt egyébként Puskás harmadik - s egyben utolsó BEK- döntője. Az 1965-66-os sorozatban már csak a döntőig vezető úton játszott, a fináléban nem. Puskás Ferenc:- Nemcsak ezért emlékszem a negyvenhetes torinói túrára, hanem főleg azért, mert a mérkőzés után fantasztikus összeget, százezer dollárt ajánlottak, ha a Juventushoz szerződök. Egészen nyíltan, a legkisebb titkolózás vagy konspirálás nélkül két olasz férfi sétált hozzám. Lobogtattak egy papírt, azt mondták, ez az a szerződés, amelyen százezer dollár szerepel. Zavarban voltam, izgatott lettem és időt akartam nyerni. Megkértem őket, hogy írjanak a budapesti címemre és vázolják a részleteket is. Ez megtörtént, néhány napon belül megkaptam az ajánlatot részletező levelet. Hatalmas összeg volt ez egy olyan fiatalembernek, mint én, de valójában nem voltam abban a helyzetben, hogy komolyan mérlegelve az ajánlatot, szabadon döntsék. Nem is az volt a gond, hogy nem hagyhattam el az országot - akkor valószínűleg még meg lehetett volna tenni - de itt kellett volna hagynom a szüléimét, a nővéremet és a rokonaimat. Azért sem volt ez egyszerű döntés, mert a családom német, pontosabban sváb származású volt, és a háború utáni légkörben mindenki félt a megtorlástól. Attól tartottam, esetleg kitelepítik őket, vagy más módon büntetik meg szegényeket. Az én budapesti jelenlétem ezt szinte kizárta, így aztán bármennyire is vonzott Olaszország, s csábított a pénz, nemet mondtam. Nem csináltam ebből nagy ügyet, így döntöttem és nem bántam meg. Nagyon szerettem a családomat és nem akartam veszélynek kitenni őket. (Részletek a Puskás Marketing Tanácsadó kft. gondozásában megjelent Dénes Tamás-Jamrich Klára Egy legenda életre kel című könyvéből). 1