Tolnai Népújság, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-11 / 86. szám
14. oldal Gyermekvilág 1998. április 11., szombat Egy koncert margójára Repültünk a Hollókkal Egy szokásosnak tűnő márciusi napon az iskolában Joli néni szólt, hogy ajándékként a kultúrházban meghallgatjuk a Holló együttes koncertjét. Ekkor még nem tudtam, hogy mennyi vidámság és kaland vár rám. Kissé bizalmatlanul léptem át a kultúrház küszöbét, azon gondolkodva, hogy milyen lehet az a híres Holló együttes. Amikor leültünk még panaszkodtam is magamban, hogy majd unatkozom itt a hátsó sorok egyikében. Felfigyeltem azonban, amikor köszöntött bennünket az együttes, s azt mondta az egyik tagjuk, hogy örül annak, hogy Várdombon lehet. Ez a bizalom egyre nőtt bennem. Kezem dobként kísért az énekben. A csattogtató hangszer ritmusát fülsiketítő tapssal visszhangoztuk. A szél szárnyán, egy képzeletbeli léghajóban utazva Németország, Lengyelország, Szülinap-szigetek és egy vásár dalai maradt el alattunk. Sajnos elérkezett a pillanat, amikor leszállt a léghajó és szívfájdító búcsút kellett venni a Hollóktól, akik továbbrepültek, itt hagytak bennünket. Ezután visszaindultunk az iskolába. Az a sok táj, és a sok-sok szép és vidám dal már csak emlék volt. A képzeletemben még láttam elszállni a képzeletbeli léghajót és a Hollókat, akik, ha csak egyetlen órára is, vidámságot és felszabadultságot csempésztek belénk. Kaszás Tünde 4. osztály Várdomb Gyermekvilág-divat Horváth Andrea (Szekszárd) ruhaterve Kedves divattervezőink! Több szép rajzot azért nem tudunk közölni, mert ceruzával készült. Kérjük, hogy tollal, vagy filctollal (lehetőleg feketével) készített, nem színes rajzokat küldjétek! Híres indiánok A kalumettöl a vigvamig Ha nem is sok, de néhány indián szó meggyökerezett a magyar nyelvben is, elég utalni például a tomahawk-ra vagy a moka- szin-re. Alábbi összeállításunkban a leggyakoribb, legismertebb szavak jelentését adjuk meg. Kalumet: békepipa, az északamerikai síksági törzsek használták. Az indiánok a fontosabb szertartásokon szívták a kővagy fémfejű kalumetet, amit sastollakkal díszítettek. Pemikán: szántott bölényhús- ból, zsiradékból és vadcseresznyéből készített, rendkívül tápláló élelem. Akár évekig is elállt. Az illusztráción látható bölény jelentette a síksági indiánok legfőbb táplálékát. Tipi: Kúp alakban összerakott rudakból és összevart bölénybőrből álló, hordozható sátor. Tomahawk: harci bárd, szeKenu (Canoe): A fehér nyírfa kérgéből készült, akár 7 méter hosszúságot is elérő csónak. A vázat fehér cédrusból építették meg, a vízhatlanságot a feketefenyő gyantája biztosította. Mokaszin: őzbőr lábbeli, gyakorta díszítették mintákkal, illetve üveggyöngyökkel. kerce, fémpengével és díszített fanyéllel. Totemoszlopok: A családok társadalmi rangját hirdető, céd- rusfa-emlékművek. Magasságuk elérhette a 12 métert is. Vampum (wampum): kagyló- gyöngy-füzér, amiből több méter hosszú öv készült. Az irokézek a fehér és bíbor vampumot ajándékként is használták. Vigvam (wigwam): Amerika északi részén használatos, sátorhoz hasonló épület, mely nyírfakéregből készült. Zenesarok Total Dance Fesztivál, slágerekkel A kilencvenes évek kétségtelenül legnépszerűbb európai könnyűzenei stílusa a dance-floor: ennek az irányzatnak a jeles képviselői a múlt év végén adtak egymásnak találkozót Budapesten, az V. Total Dance Fesztivál alkalmából. Mára már megjelent kazettán és cd-lemezen is az a válogatás, mely a legsikeresebb fesztiváldalokat kötötte csokorba. Hallható mások mellett Lutricia McNeal, valamint a 9 éves Aaron Carter slágere is. A Clock ugyancsak szerepel a névsorban. De nem kell a hazai közönségnek különösebben bemutatni a Scooter-t, Dr. Alban- t, az Outhere Brotherst-t vagy a Steel Pulse-t sem. S ugyanez igaz a Brooklyn Bounce, Marcel Romanoff, a Flip Da Scrip, Pappa Bear, a Down Low, Blümchen és az egyetlen magyar csapatként a lemezen szereplő Bestiák esetében is. Figyelem, játék! A Record Express kiadó jóvoltából az alábbi három kérdésre helyesen válaszoló olvasónk egy Total Dance kazettát kap ajándékba. 1. Melyik város adott otthont az V. Total Dance Fesztiválnak? 2. Mit jelent Blümchen neve magyarul? 3. Melyik hazai csapat lépett fel a fesztiválon? A Zenesarok jeligével ellátott megfejtéseket levélben kérjük a Tolnai Népújság címére - 7100, Szekszárd, Liszt tér 3. Lutricia McNeal is szerepel a válogatásban eljuttatni. A nyereményt postán küldjük el. Előző rejtvényünk megfejtője: Acsádi Mária nagy- kónyi olvasónk, aki egy In Da House kazettát kapott jutalmul. Itt a Húsvét! Locsolóversek Húsvét hétfőjén a fiúk és férfiak öntözködni járnak. Amikor a lakásba bemennek, köszönnek, az ajtó mellett megállnak, s locsolás előtt verset mondanak. Az alábbiakban ezek közül olvashattok - s még meg is tanulhattok - néhányat: Annak ünnepére, hogy ő feltámadott, Pirosra festik a fehér tojásokot. Mi pedig, kertészek, virágokat szedünk, Minden virágszálat tojásért megöntünk. (Tamásfalva) Húsvét másodnapján Vettem magam észre Cukros vízipuskát Kaptam a kezembe. Elindultam vele Piros tojást szedni, Lányok, ha nem adtok, Le foglak öntözni. Adjon Isten sok Húsvétot érni, S a mostanit békével tölteni. Azért jöttem én ide önökhöz, Kertész vagyok, s most a kertész öntöz. Ha a víz a virágoknak nem árt, Adni kell a kertésznek pár tojást,. Azt a kertész megköszöni szépen, S azt kívánja, hogy sokáig éljen. (Tamásfalva) Azt hallottam, hogy e háznál Van egy lankadó virágszál. Szagos vízzel megöntözöm, Úgy feléled, csupa öröm. Mert hát itt a feltámadás, Készült-e sok piros tojás? Húsvét ünnep emlékére, Keresztények örömére. Adjon Isten mennyből áldást, Köszönöm a szíveslátást. Ajtó megett állok, Piros tojást várok. Ha nem adnak, visszatérek, Jó anyámtól kettőt kérek. (Lisznyó) Ajtó megett állok, Piros tojást várok. Ha a párját nem adják, Estig is itt állok. Húsvét másodnapját örömmel köszöntöm, Aki tojást nem ad, azt mindjárt leöntöm. Amit megmondottam, no, csak hamar legyen, Mert itt a víz készen, s most mindjárt megteszem. (Mártonfalva) A sötét szörnyek éjszakája (1.) Már nagyon régen történt, de még mindig úgy emlékszem rá, mint ha ma lett volna. Egy pénteki nap, esti futásom után, hazafelé mentem. Nagyon fura jeleket láttam az égen. Megijedtem, de megnyugtattam maga, hogy biztosan egy repülő. Vicces! — Mászik a kaktusz, Jean? — Nem, uram. — Akkor én egy sündisznót öntöztem meg... — Mondjon egy hosszú szót, Jean? — Gumi. — Ez magának hosszú? — Nem uram, de nyújtható... — Jean, menjen és kérdezze meg a kovácsot, hogy van-e nála mák? — Miért, uram? — Mert mákos patkót akarok csinálni! — Kisasszony, ez a kávé nagyon gyenge! — Ha valami panasza van, kihívatom az üzletvezetőt, az viszont nagyon erős! (Wéhrrnn Zoltán gyűjtése) Ahogy közeledtem a házunkhoz, az a kis fényes valami felém tartott. A sötétség még jobban fokozta bennem a félelmet, ráadásul egy kutya is megijesztett. Nem tudtam, mi lehet az a kis valami, ami eny- nyire közeledik felém. Annyira féltem, hogy elkezdtem sza- . ladni. Már-már hazaértem, amikor végre rájöttem, hogy mi az! A repülő csészealj leszállt a földre. Azt hittem, elájulok, de nem volt rá időm. Olyan volt, mint valami diszkófény. Annyira világított, hogy belepte az egész falut. A szomszédunkban lakik a legjobb barátnőm, ő is kijött a fényre és odafutott mellém. Nagyon tetszett nekünk ez a furcsa fény, ezért elkezdtünk közeledni felé. Egyszer csak kinyílt az ajtaja és megszólalt egy hang, azt mondta, nyugodtan lépjünk csak be. Nekünk sem kellett kétszer mondani, rögtön be is mentünk. Ahogy beléptünk, elkaptak minket és valami átlátszó, rugalmas hengerbe zártak. A berendezés és az egész csészealj tetszett, de a benn lévők már annál kevésbé. Miközben így nézelődtünk Erikával, valaki hátulról megérintette a vállamat. Lassan megfordultunk, s kiderült, nem csak minket kaptak el. Melinda, az osztálytársunk is ott volt, meg egy másik lány, akit még nem ismertünk. Megtudtuk, hogy Vivien a neve. Ők már hamarabb fogságba estek, s meggyőződtek róla, hogy a földönkívüliek szándékai nagyon sötétek. Ezt nem nézhettük tétlenül! Valahogy ki kell jutnunk innen! Raboskodtunk a hengerben, ám egyik nap sikerült kilesni, hogy hová teszik a kulcsot. Sajnos, ez a hely számunkra sehogy sem volt elérhető. Az volt a szerencse, hogy Melinda és Erika valameny- nyire megtanulta a szörnyek nyelvét, így könnyen kiderítettük, hogy valahol van egy másik kijárat is. De két olyan akadály volt, ami nem tette lehetővé a kijutást. Az egyik az, hogy sehogy sem tudtunk volna mozogni a hengerrel együtt, a másik, hogy a terem, ahol raboskodtunk, tele volt kamerákkal. Telt-múlt az idő, borzasztó volt, hogy nem tudhattuk hány napja vagyunk itt, reggel van- e, vagy este. Egyszer csak leszállt a csészealj, annyit láttunk, hogy megint a Földön vagyunk, s rabtartóink újabb elfogásra készülnek. Természetesen sikerült is nekik. Az új rabot ismertük, nem messze lakott tőlünk és Ritának hívták, épp hazafelé ment, amikor elkapták. Arra gondoltunk, a szüléink már mennyire kereshetnek minket. Olyan letörtek voltunk, hogy Vivien és Rita már pityergett is, alig tudtuk őket megvigasztalni. Ahogy ott szomorkodtunk, Ritának hirtelen eszébe jutott egy elképzelhető menekülési útvonal: a szellőztető nyílás. Volt is egy a közelünkben, valahogy odaaraszoltunk a hengerrel, de sajnos a nyílás túl szűknek bizonyult. Most már minden reménnyel felhagytunk, ólomlábakon járt az idő. Ám egyik nap Erika felfedezte: az egyik szörny résnyire nyitva felejtette a minket fogva tartó áttetsző henger oldalát. (Folytatjuk.) sty
