Tolnai Népújság, 1998. április (9. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-11 / 86. szám
1998. április 11., szombat Gazdaság 5. oldal Kutattuk a villányi borászok titkát fii Tiffón Ede S Bock József , - Hányszor permetez egy ■évben?- Egy átlag évben hétszer, de amikor jeget kaptunk, arra is volt példa, hogy egy héten belül háromszor permeteztem botritisz ellen.- Milyen viszonyban vannak a bortermelők egymással?- Mindenkinek önálló arculata van, de a baráti kapcsolatunk már akkor is megvolt, amikor ez még nem járt gazdasági előnnyel. Együtt szállítunk, gyakran ugyanarra a helyre, sőt 1994-ben Gere Attilát én mutattam be az egyik legjobb üzleti partneremnek. Gere Pince Gere Attila, 1994-ben volt az „Év Bortermelője,,- Én kicsit kilógok a sorból, mert húsz éve kerültem ide Újpetréről, amikor megnősültem. Erdész a szakmám, 1978 és 91 között másodállásban szőlészkedtem az apósom 700 négyszögölén. 1991-től felvásárlással kezdtem a vállalkozásomat, a kárpótlásnak köszönhetően ma már 22 hektáros ültetvényem van. Az új telepítésekén Saugvinont, Merlot-t ültettünk, emellett van Opor- tóm és Kékfrankosom. Tizenkét éves az első palackba töltött borom, ma már évente százötvenezret készítünk a piacra.- Két cége is van.- A családi vállalkozásom mellett alapítója vagyok a Weninger-Gere Kft-nek, egy osztrák szőlész-borásszal társulva. A megtermelt borok jelentős részét Ausztriába, Németországba, Svájcba, Dániába, Hollandiába és Finnországba szállítjuk. Ma már egyszerűnek tűnik, de a kezdet korántsem volt ilyen rózsás. A haza-haza látogató sváb rokonainkon keresztül próbáltunk kint is piacra kerülni. Ma is a rokonaim a legjobb forgalmazók.- Mennyire érinti az Önök piacait a borhamisításról felröppenő hírek?- Olyan ez, mint az időzített bomba. Egyelőre nem érzékeljük a hatását, de tudjuk, hogy ez csak idő kérdése. Amikor a kiszállított mennyiség már zavarja a kinti borászokat, abban a pillanatban be fogják dobni a magyar borok lejáratása miatt a borhamisítást. Szégyen, hogy nem tesznek országon belül semmit azok, akik tehetnének, a Sokat és sokszor írtunk már a villányi borokról, borászokról. Kutattuk a titkot: ők mitől olyan jók, mi az, amit ők tudnak és az itteniek nem? Mert, hogy tudnak valamit, az nem is lehet kérdéses, hiszen az elmúlt hét évben négyen kapták meg Villányban az „Év Bortermelője” kitüntetést. Boraikért külföldről is oda mennek. Ezúttal a kérdéseket közvetlenül nekik, a négy „legnagyobbnak” tettük fel. Polgár Pince Polgár Katalinnal beszélgettünk. A családfő, Polgár Zoltán 1996-ban volt az Év Bortermelője. Polgár Katalin- Hogyan fogadják a „nagyok,, azokat a bortermelőket, akik most szeretnének a piacra bekerülni?- Támogatással és megértéssel. Egyszerre könnyű, és egyszerre nehéz a helyzetük, hiszen egyfajta nagyság árnyékában nehezebb a megmérettetésük, mert rögtön átlagon felül kell teljesíteniük. Ugyanakkor nagy könnyebbséget jelent az, hogy ők is ide tartoznak, itt művelik a szőlőjüket. A marketing munkát megtakaríthatják. Egy azonban tény, Villány nevéért sokan és sokat dolgoztunk, a jövőben már „csak” ugyanezt, vagy jobb minőséget kell produkálnunk. Villányi pincesor \ junk magunknak. Tiffán Ede hozott Steinzből egy kézitöltőt, azt másoltuk le. Hát valahogy így kezdődött. Aztán mentek az évek, és lassacskán 1991-re jókora területet vásároltunk 800 négyszögölenként. A múlt évben már 85.000 palackot, az idei évre pedig százezret viszünk a piacra. Ez az a mennyiség, aminél szeretnék megállni. Mára már modern feldolgozóm van, apám büszke lenne, ha élne.- Melyik a kedvenc bora?- A Kékoportó. Meg van minden benne, ami az én ízlésemnek megfelel.- Család?- Van egy 23 éves lányom és egy 17 éves fiam. Azt hiszem, ezt a gazdaságot mind a két gyerekemnek át fogom adni. A lányom a bölcsészkaron végzett német nemzetiségi szakon, jelenleg tanít. Nagyon szívesen jött volna már ide, de úgy gondolom, hogy előbb ismerje meg a világot. A fiam pedig majd beérik. Egyenlőre akkor a leggyorsabb, ha be van ígérve neki, ha lepalackozza az adott mennyiséget, akkor mehet a barátaihoz. Úgy érzem viszont, hogy szeret a borról és a szőlőről beszélni.- Engedjen meg egy kényes kérdést. Szekszárdon sokan mondják, hogy árt a hírnevünknek, hogy a villányiak innen vásárolják fel a szőlőt, aminek a föléből villányi bor lesz, a gyengébb minőségből pedig szekszárdi bor.- Magántermelő nem tesz ilyet, de a nagyüzem valóban vásárol fel a szekszárdi borvidékről alapanyagot. Ez valóban nem tisztességes eljárás.- Nincs itt semmiféle titok, amit meg kellene fejteni. A mediterrán klíma, a fajták összetétele, maga a borvidék elhelyezkedése, mind a természet csodája, nekünk termelőknek már csak a technikát kellett hozzáadni, hogy az legyen belőle, ami.- Ha ilyen egyszerű lenne, akkor a szekszárdi történelmi borvidék legalább ilyen felkapott hely lehetne. Segítik-e egymást, avagy féltékenyen őrzik a saját piacaikat, kapcsolataikat?- Tisztában vagyunk azzal, hogy egy fecske nem csinál nyarat. Csak kínlódás lenne az egész, ha nem egymást segítve alakítanánk a lehetőségeinket. Csak így válhat hitelessé mindaz, amit ma Villány jelent. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy ne mérnénk magunkat a másikhoz, hogy ne figyelnénk egymást árgus szemekkel, és aki éppen lemaradt, ne szeretne felzárkózni, sőt túl is szárnyalni azt, aki éppen előtte van. Nekünk a konkurenciát az a termelő jelentheti, aki rossz bort küld a piacra. Ellene kell harcolni, mert ő az, aki árthat mindnyájunknak.- Mekkora a Polgár Pincészet?- Vegyes fajtaösszetételben 28 hektáron gazdálkodunk. A területeink azonban nem egyben vannak, hanem öt különböző dűlőben. A családi vállalkozásunk abból áll, hogy a férjem viszi a szőlő művelésének és a borászatnak a gondját, én pedig az anyagbeszerzést vállaltam, illetve a vendéglátást. A pincénk a borút egyik állomása, így tavasztól őszig vannak vendégeink. A család legrégebbi évjárata a ’79-es Hárslevelű, melyből még ma is van egy kevés. Ezt követően voltak nagyon jó éveink, így a ’81-es, a ’86-os, de mindegyiken túltesz a ’97-es. magyar borok hírnevének megvédéséért.- Család?- A feleségem vezeti a panziót, én a szőlészetet és a borászatot. A lányom főiskolás, a fiam pedig középiskolás, mindketten segítenek, amiben csak tudnak. Tiffán Pince éves, két fiú unokával is megajándékozott. Tíz hektáros területen gazdálkodunk. A kedvenc borom az Oportó, ami lágy, sima, gyümölcsízű, és ibolya illatú, sült kacsához nincs jobb nála.- Mit jelent az Ön életében a borászat?- Mindent. De ez a munka csak akkor ér valamit, ha hosszú évekig fejlődhet apáról fiúra, mint a franciáknál. A borkultúra jelentős részét ugyanis nem lehet az iskolában megtanulni, azt úgy kell ellesni az apró fogásokon keresztül. Az egész életem munkájának nem lenne semmi értelme, ha az általam kialakított pincészetet a gyerekeim nem vinnék tovább, ha ez gazdát cserélne. Én az utánam következő nemzedéknek teremtek egzisztenciát. * Tiffán Ede a rangidős borász. Ő volt az első Magyarországon, aki megkapta az „Év Borásza,, kitüntetést, ez 1991-ben volt.- Azért kaptam meg ezt a ma már rangot jelentő címet, mert 1991-ben Angliában, nemzetközi borversenyen sikert arattam a boraimmal. Az is szép ajándék az élettől, hogy azok a villányi borászok, akik szintén elnyerték ezt a kitüntetés, a tanítványaim voltak. A mai napig legendás barátság fűz össze bennünket. Minden évben, december 29én összegyűlünk, ők is hozzák a barátaikat és úgy 15-en megtartjuk az éves borkóstolónkat. Ez nem csak a mi saját borainkból áll, hanem egész évben, a világ minden tájáról összegyűjtött borokból. Ez nem egy olcsó mulatság, hiszen van amikor fél millió forintot kóstolgatunk el.- Az Ön pályája hogyan indult?- Nagyüzemben kezdtem, a Villányi tsz főborászaként. Hét éve vagyok önálló, pontosabban a fiammal közösen gazdálkodunk. Ő már 33 Egy témáról nem esett szó részletesen egyik borásszal sem, még pedig arról, hogyan kell megvédeni a szőlőt a betegségektől. Mert mint tudjuk, a jó bor alapja csakis a szép szőlő lehet. Mind a négy borász a NOVARTIS készítményeit használja és ezt büszkén vállalták. Március 25-én, a Villányban megrendezett szőlőtermesztési tanácskozáson mind a négyen egy-egy hektár területre ingyen megkapták a Novartis Kft. teljes technológiáját. Mauthner Bock Pince Bock József a múlt évben nyerte el az „Év Borásza,, kitüntetést.- Hogy hová érkezett, azt már tudjuk, de honnan indult?- Gyártáselőkészítő voltam a Mezőgépnél, mellette foglalkoztam szőlővel is 1958 óta, még gyermekként kezdtem. Apám abban az évben visszavásárolt egy fél hektárnyi családi birtokot, így kezdődött a borászatunk. Mel-. lékállás volt a szőlő, de apám halála után, 1981-től teljes elánnal kellett vele foglalkoznom. Közben megérkezett a rendszerváltás, a nagy lehetőség. Bíztunk benne, hogy újra magánbirtokok lesznek azok a területek, amelyek régebben is azok voltak. Tévedtünk, a két nagyüzem közül a Pannonvin egyáltalán nem jelölt ki területet a kárpótlásra, a téesz is csak nagyon keveset. így szőlőterületeket a villányiak csak Nagy- harsány-Kishar- sány és Siklós vidékén tudtak privatizálni. Ma ott tartok, hogy 15 hektárt mondhatok magaménak, ebből nyolc hektár termő, kettő új telepítés, ötöt pedig az elkövetkező időszakban szeretnék betelepíteni. 1987 óta palackozok borokat, akkor még az OBI vizsgálatoknál is furcsán néztek rám, mit akarsz te pár ezer palackkal, kérdezték. Akkor még a Pannonvin- hez mentünk bérpalackozásért. Mint ahogy meséltem, a Mezőgépnél dolgoztam és ott lehetőségünk volt arra, hogy egyszerű töltőgépet csinálFOTÓK BAKÓ JENŐ 5 Gere Attila
