Tolnai Népújság, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-07 / 56. szám

14. oldal Gyermekvilág 1998. március 7., szombat Itt az okos bevásáriókocsi Egyszerűen zseniális talál­mány az intelligens bevásár­lókocsi. Sétál vele az ember a hatalmas boltban, és közben egy halom pénzt takaríthat meg. A német cég terméke ugyanis jól hallható pittye- géssel hívja föl a vevő fi­gyelmét: ennél a polcnál ér­demes körülnézni, mert éppen akció van, most olcsóbban ad­ják a mosóport, a kerti törpét, a kávét vagy miegymást. És ez még nem minden, ugyanis szemüveg nélkül is jól látha­tóan jelenik meg a kocsira erősített képernyőn az éppen akciós árucikk, netán termé­kújdonság neve és pillanatnyi ára is. Ha meg éppen "semle­ges övezetben" jár a vásárló a kocsijával, akkor sem unatko­zik, ugyanis bármiféle hasz­nos üzenet, közlemény, hirde­tés megjeleníthető a képer­nyőn. Ha meg végképp nincs "mondanivalója" a bevásárló­kocsinak, akkor a pontos időt mutatja. A kicsit bonyolult nevű ké­szülék az elektronikus vásár­lókísérő fölerősíthető bármely hagyományos bevásárlóko­csira. A kijelzőt a bolt sarkai­ban elhelyezett parányi infra­vörös adókészülékek látják el "olvasnivalóval", a hangjel­zésről pedig a polcokra sze­relt érzékelők gondoskodnak. A bolt vagy áruház vezetőjé­nek asztalán van az a szemé­lyi számítógép, amellyel rendszeresen frissítheti a kép­ernyők információit. Az új találmány arra is al­kalmas, hogy a boltosok zárás után elemezzék a vásárlók út­vonalát. Ennek alapján ugyanis újabb forgalomnö­velő ötleteket valósíthatnak meg. Az intelligens bevásár­lókocsi főpróbája után kide­rült: a képernyőn ajánlott termékek forgalma 60, a töb­bieké pedig 5 százalékkal nö­vekedett. Három éven belül a Né­metország valamennyi szu­permarketjét, fölszerelik a vá­sárlásra csábító készülékkel. Gyermekvilág-divat Horváth Andrea (Szekszárd) ruhaterve Híres indiánok Lehet, hogy felfedezők voltak? Az indiánok lakta amerikai kontinens a európai felfedező utak eredményeként nyílt meg a világ számára. Maguk az indiánok - a korábbi ismeretek szerint - ugyanakkor nem jeleskedtek a felfedezésekben, avagy a hosszú távú tengeri utazásokban. Ez az állítás egészen addig magától értetődőnek tűnt, amíg a szí­nen meg nem jelent egy kutató. A neve Thor Heyerdahl volt. A Norvégiában 1914-ben szüle­tett Heyerdahl már egészen fia­talon, 23 évesen eljutott a Csendes-óceán Fatu Hiva nevű szigetére, s ez a tudományos expedíció egy életre kijelölte tevékenységét. A szigeten el­gondolkodva figyelte azokat a Kon-Tiki nagykirályt ábrázoló kőszobrokat, melyek a benn­szülöttek szerint egy távoli földrészről, a tengeren túlról kerültek ide. Heyerdahl más tu­dósoktól eltérően nem minősí­tette azonnal legendának az ér­dekes történetet, ehelyett el­kezdte tanulmányozni a „túl­part”, azaz Dél-Amerika ősi al­kotásait, monumentális kőem­lékeit. Hamarosan kiderült, hogy egyes perui inka, illetve az inkák előtti korból származó szobrok, illetve az azokon ta­lálható motívumok között meg­lepő a hasonlatosság. Hosszas kutatómunka után Heyerdahl arra a következtetésre jutott, hogy a jelenleg ázsiai leszár­mazottak által lakott csendes­óceáni -szigetekre valóbán el­juthattak - valamikor időszámí­tásunk szerint 500 körül - indi­ánok a mostani Peru területéről. Nem inkák, mert ez az egyéb­ként fejlett kultúrájú nép gyenge teljesítményt nyújtott tengeri hajózásban: valószínű, hogy éppen az inka térhódítás elől menekülő, világos bőrű törzs fiai szelték át az óceánt, megtéve több ezer kilométer távolságot Polinéziáig. De vajon mivel? Ma már mindenki tudja a kérdésre a vá­laszt, miután Thor Heyerdahl 1947-ben egy úgynevezett bal­safa-tutajjal vágott neki öt tár­sával együtt a perui Callao ki­kötőjéből a csendes-óceáni szi­getek felé, hogy bebizonyítsa az átkelés lehetséges voltát. A Kon-Tiki - ezt a nevet viselte a tutaj - sikeres útja nemcsak az ősi indián hajóépítés nagysze­rűségét, hanem a Dél-Ame- rika-Polinézia kapcsolat lehe­tőségét is fényesen igazolta. A norvég kutató ezt köve­tően a Galapagos-szigeteken végzett ásatásokat, s talált is vagy százharminc törött agyag­korsót az egyik domb tövében. Ez a lelet újabb bizonyítékként szolgált elméletéhez, mely sze­rint az inkák előtti indiánok ezeken a szigeteken afféle tá­maszpontokat rendeztek be to- vábbnyomulásuk biztosítása érdekében. Hasonló célt szol­gálhatott a Húsvét-sziget, azzal a különbséggel, hogy itt - a Délkelet-Ázsia felől ötszáz év­A Hosszúfülüek szobrai az európai felfedezéskor vei később érkező, erősebb hó­dító megjelenéséig - meg is te­lepedtek az indiánok. Sőt, az egymás mellett sorakozó, úgy­nevezett hosszúfülű embereket ábrázoló óriási, ötven tonnás - s éppen ezért csak különleges technikával mozgatható - szob­rokkal örök emléket is állítottak önmaguknak. Thor Heyerdahl szerint ugyanis „ez (a munka) nem egy csónakrakomány poli­néziai fafaragó műve volt, akik (...) nekiálltak kőfejeket vésni. A klasszikus arcvonású, vörös­hajú óriásokat tengerjárók fa­ragták ki, akik olyan helyről jöttek, ahol már nemzedékek hosszú sora szerzett jártasságot a monolitok (kőtömbök) szállí­tásában.” -szá­Zenesarok Csipet-csapat csodái Amerika nemcsak a mozifilm­jeivel, de rajzfilmjeivel is meg­hódította a világot. S ott, a ten­gerentúl, Hollywoodban jöttek rá arra az igazságra is, hogy egy jó mesefilmhez egy jól énekel­hető, slágergyanús zenei betét is kell, ami megfelel a modern kor követelményeinek, vagyis akár a slágerlistákra is felkúsz­hat. A közelmúltban ezek a da­lok jelentek meg kazettán és cd-albumon, méghozzá magya­rul, Csipet-csapat csodái cím­mel. Itt van a televízió minden nézettségi rekordot megdöntő Kacsameséiből a három min­denre elszánt kiskacsa nótája, a kacsa-testvérpáros, Chip és Dalé, vagyis a Csipet-csapat slágere, azután Balu kapitány, a jámbor, ám kalandos életű medve dala. De szerepel még az albumon több sláger az Aladdinból, a Macskarisztokra- tákból, vagy a minden érző szí­vet megdobogtató afrikai törté­netből, a csodálatos Oroszlán­királyból. S akkor még nem is ejtettünk szót az igazi rajz­filmklasszi­kusokról: ide­tartozik a 101 kiskutya, il­letve Kipling- től a Dzsun­gel könyve, valamint An­dersen törté­nete, A kis hableány, de Milne Mici­mackója is. Figyelem, já­ték! A Record Express kiadó jóvoltából az alábbi három kérdés meg­fejtője egy Csipet-csapat csodái című kazettát kap jutalmul. 1. Mi a medve-kapitány neve? 2. Melyik földrészen játszódik az Oroszlánkirály története? 3. Ki a Dzsungel könyve szer­zője? A Zenesarok jeligével ellá­tott megfejtéseket levélben kér­jük a Tolnai Népújság címére - 7100, Szekszárd, Liszt tér 3. - küldeni. Előző rejtvényünk megfejtője Béres Barbara bonyhádi olvasónk, aki egy Lutricia McNeal kazettát kapott jutalmul. Játsszunk! Fogják meg! Zsuzsi megkérdi Sanyitól: — tudod-e, hogyan kell állatokat fogni? — Nem. — No, hát majd én el­mondom, hogyan kell! Elefántot úgy fognak, hogy felírják egy táblára: 2x2=5. Az elefánt okos ál­lat. Ezt látva, tömi kezdi a fejét, s mikor egészen össze­töri, megfogják. Zsiráfot úgy fognak, hogy megvárják, amíg egy magas fa mellett pihenni kezd. Odamennek a fához, s egy rúd végére kötött szénacso­móval rohanni kezdenek a fa körül. A zsiráf lusta állat, csak a nyakát nyújtja a széna után, ez lassanként rá­csavarodik a fára, s ekkor megfogják. Két oroszlánt úgy fognak, hogy egyet fognak, s meg­szorozzák kettővel. A cet fogása a legegysze­rűbb, és tanulságos is. For­dított látcsővel nézik, s mi­kor már egészen pici, bele­teszik egy szardíniás do­bozba. Ezek után Zsuzsi azt mondja: — De a legérdekesebb a majomfogás. Adj rá kezet, hogy ezt senkinek sem áru­lod el. Sanyi kezet nyújt. Zsuzsi megfogja a kezét, s megszó­lal: — Majmot így fognak! Véletlen Nem kell más hozzá, mint egy vékony darab szappan, egy tükör, és az, hogy pár percig egyedül maradhas­sunk a szobában. Ez alatt az idő alatt az üveg törésének megfelelő vonalakat rajzol­junk a tükörre szappannal. (Ez a törés egy pontból ki1 induló s a vége felé véko­nyodó vonalakból áll.) Azután vagy megvárjuk, míg valaki belép a szobába, vagy igazi üvegdarabokat ejtve a földre rjagy csöröm­pölést rendezünk... A vége vagy nagy neve­tés, vagy egy pár pofon. (A szappant ezután nedves ru­hával le lehet mosni. Vicces! — Mi van, ha valaki be­teg lesz az Űrgammák-tól? — Xénia-nátha! — Ki az abszolút kan­csal? — Akinek a hátán folyik a könnye. Egy kis tudomány Hova lett a neandervölgyi ember? Amikor 1856-ban egy német- országi kőbányában a munká­sok egy halom csontra bukkan­tak, azt hitték, medvét találtak. Rudolf Virhow, a híres anató­mus viszont azt gondolta, hogy egy angolkóros újkőkori em­ber lehetett, akit agyonvertek. A 30 ezer évvel ezelőtt élt ős­ember földi maradványait ké­sőbb a lelőhelyéről nevezték el. A neandervölgyiek körül még mindig rengeteg a ho­mály. Ma sem tudjuk, mitől pusztultak ki, s tűntek el a Földről nyomtalanul. Az a kö­rülmény, hogy kihaltak, nem elégséges ok annak feltétele­zésére, hogy szükségképpen vereséget kellett szenvedniük a "magasabbrendű" ősember fajtól, a homo sapienstől. Müncheni génkutatók most engedélyt kaptak arra, hogy a mintegy százezer éves nean­dervölgyi csontleletből 3,5 grammnyit levágjanak és porrá törjenek. A "csonkítás" célja az volt, hogy a Jurassic Park című filmből ismert módszer­rel megpróbálják rekonstruálni a neandervölgyi ember DNS- molekuláját. A tudósok a sikeres DNS- rekonstrukció eredményét ösz- szehasonlították 994 mai em­ber - európaiak, afrikaiak, ázsiaiak és ausztrál bennszü­löttek - génállományával. Megállapították, hogy a nean­dervölgyi génjei nagyon eltér­nek a mai emberekétől. Ez csak újabb adalék ahhoz, hogy a neandervölgyi ág az emberré válás törzsfáján vakon végző­dik. Ettől azonban még to­vábbra is eldöntetlen, hogy mi történt valójában Európában azokban az ősi időkben, ami­kor megjelentek az Afrikából "bevándorló" homo sapiensek. Az a legvalószínűbb, hogy mintegy ötvenezer évig béké­sen együtt éltek a neandervöl- gyiekkel, talán tudtak is egy­másról. Mindenesetre a nean­dervölgyiek nem voltak buták, hiszen fejlett volt társadal­mukban a halottkultusz, kom­munikáltak egymással, volt te­hát nyelvük, sőt még zenéltek is, amint arról a neandervölgyi leletek közelében talált síp is tanúskodik. Az sem akármi­lyen teljesítmény tőlük, hogy túlélték a jégkorszakot. Mind­ezek fényében az a legvalószí­nűbb, hogy az afrikai jövevé­nyek szervezettebben vadász­hattak, és fokozatosan kiszo­ríthatták élőhelyükről, Euró­pából és Nyugat-Azsiából a neandervölgyieket. Egyes vé­lemények szerint véres hábo­rúban „számolt le” egymással a két faj, de ennek mindeddig nem találták bizonyítékát. (Például olyan maradványo­kat, ahol együtt található meg a két embertípus, fegyverek vannak a közelükben és felis­merhető, hogy erőszakos halált haltak.) FEB Színezd ki tetszés szerint!

Next

/
Thumbnails
Contents