Tolnai Népújság, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-28 / 74. szám
AKIRŐL, AMIRŐL BESZELNEK ' Sí;': 1998. március 29., vasárnap Villanófény „Sokan megkerestek, lesznek-e Frideriknsz-műsorok a közszolgálati televízió-műsorokban, és mikor. Ezennel válaszolok mindannyiuknak a sajtón keresztül: öt és fél év után úgy döntöttem, kényszerszabadságra megyek. Nem kívánok a választások előtt politikai pártok akár akaratlan manipuláltja lenni, ezért őszig biztosan nem szerepelek egyetlen tévé képernyőjén sem. ” A napokban sajtónyilatkozatot tett Friderikusz Sándor, amiben egyebek között azt indokolta, miért nem láthatják műsorait a nézők a közeljövőben . A nyilatkozat sajátosan „fridisre” sikeredett. Némi sértődöttség keveredik a rátartisággal.- Egyetért ezzel?- ítélje meg a helyzetet az, aki veszi magának a fáradságot, hogy végigolvassa érveimet. Szerintem a közszolgálati televíziót hatalmi harcok jellemzik. A mindenkori elnököt az alelnökök, intendánsok felülbírálják annak reményében, hogy belőlük lesznek a következő elnökök. A tulajdonost képviselő kuratórium elnöksége hisztérikus hangulatot gerjeszt azzal, hogy kézi vezérléssel működteti az intézményt, akárcsak abban a bizonyos „átkosban”. A tévé gazdasági vezetése velem szemben dilettáns és provokatív lépések sorozatát teszi. Soroljam tovább?- Különféle hírek keltek lábra tárgyalásait illetően. Sokan tudni vélték, a nagyobb bevétel reményében más társaságoknak is felajánlotta a szolgálatait...- Ez nem így van. 1997 novemberében kezdtem tárgyalásokat az MTV szórakoztató stúdiójának vezetőjével, Bánki Ivánnal műsoraim folytatásáról, majd az akkori elnöknek, Peták Istvánnak decemberben bejelentettem, hogy az új műsorunkat előkészítendő, három hónap szünetet kérek, de áprilistól visszajövök. A tárgyalásokon pénzügyi kalkulációt és részletes javaslatot nyújtottam be, amelyre három hétig senki sem felelt. Amikor Petákot leváltották, a tárgyalások nem folytatódtak. Az új kinevezett ügyvezető elnöknek ajánlatot tettem egy minden hétköznap délelőtti, Friderikusz-produkció által létrehozandó szórakoztató műsor elindítására, melyhez irodánk garantálta volna a napi félmillió forintos tiszta nyereséget; ez egy évben 120 millió hasznot hozott volna az MTV-nek. Az ügyvezető elnök azonban türelmet kért a válaszra. Eközben az MTV még múlt évi műsorai után 32 millió forinttal tartozott az irodánknak, újabb és újabb fizetési haladékot kértek. Mivel a gazdasági igazgatót nem lehetett elérni és szóra sem méltatott, igazgatóságunk úgy döntött, felszámolási eljárást indít az MTV ellen. Ahogy ez a hír az újságban megjelent, az MTV elkezdte fizetni a részleteket, de hangsúlyoznom kell, hogy a teljes összeget még ma sem kaptuk meg, most is 17 millióval tartozik nekünk a tévé. Más cégek is jelentkeztek, hogy az MTV nekik is adósuk; most azon dolgozunk, hogy ezektől a cégektől és magánszemélyektől felvásároljuk a tévével szembeni jogos követelésüket. Ezt követően a Friderikusz-produkció a hitelezők nevében két és fél, esetleg há- rommilliárd forintos tartozás behajtását követelheti majd az MTV-től. A tévének van miből fizetnie, hisz megannyi ingatlantulajdona van, arról nem is szólva, hogy a vezetők havi fizetése ösz- szességében a százmillió forintot is megközelíti. Ami a kereskedelmi tévéket illeti, úgy gondolom, hogy ameddig tárgyalásban állok az MTV-vel, az üzleti tisztesség nem engedi, hogy komolyabb egyeztetéseket kezdjek másokkal is ugyanarról. Bár felvetettem egy Ünnep című új műsor terveit is, melyet mindhárom televíziós társaság adóján egyszerre sugároztak volna, e tárgyalások megakadtak, mert az RTL-Klubnak nincs erre pénze, a TV2 pedig kivárja az MTV teljes összeomlását, csak utána kezdhetjük a tárgyalásokat.- Most következik a szabadság, és mi lesz azután?- Ahogy a műsoraimban szoktam mondani, visszajövök, ha nem is a reklám után, de ez év őszétől. Szokásos szerénységem miatt csak annyit: remélem, sikerül majd megint valami nagyot dobni.- Beszéljünk Friderikuszról, az üzletemberről. Milyen megfontolások alapján szokott dönteni?- Soha nem ültem neki még egyetlen műsor tervezésének sem úgy, hogy azzal mennyit lehet keresni. A fontos csak az, hogy mennyire tu dók újat mutatni, önma gam megújítani és sikeres műsorokat kreálni. S ez az eltelt hat év alatt bizonyíthatóan sikerült.- Mennyiben egyéni döntés, illetve csapatmunka a műsorok készítése?- Komoly szervezet áll mögöttem, hisz nem is győzném egyedül. Segítenek az alanyok felkutatásában, a műsorok szerkesztésében, az adott programban szereplő személyek ötleteinek kitalálásában. Együttes munka eredményeként válik fordulatossá a műsor, és áll már öt és fél éve a toplista élén.- Milyen meggondolások alapján választják ki a riportalanyokat?- Olyanokat hívunk, akik engem is érdekelnek, így is előfordul néha, hogy a korábban érdekesnek tartott téma alatt halálra unom magam. „példányban” kell jelen lennie az emberek otthonában, ha a nézők kedvében akar járni, ha mindig korábbi önmaga fölött akar teljesíteni. Komoly önkontrollra van szükség ahhoz, hogy megőrizzük értékeinket és önmagunkat.-És a közönség, a szakma által elvárt normák?- A szakma normái különösképpen nem érdekelnek, mert kevés olyan emberben hiszek, aki nálam jobban tudja, melyek a mi pályánk szakmai normatívái. Engem csak a közönség érdekel, hogy mire kíváncsi. Próbálok az igények előtt járni és műsoraimmal felzárkóztatni a nézőimet.- Ki határozza meg az imázsát, a ruháját, a haját?- Mindig mindent én. Legfeljebb vannak tanácsadóim, akik időnként megpróbálnak beleszólni a külsőmbe, és ha nagyon fáradt vagyok, hagyom magam.- A rengeteg munka mellett jut idő a kikapcsolódásra is?- Időnként szeretnék több szabadidőt, de mikor van belőle, akkor unatkozom. Mindenesetre az idő előrehaladtával egyre inkább vágyom egy normális életrendre, hogy legyen annak is értelme, amiért dolgozom.- Mennyire tud kikapcsolni, kikapcsolódni, a showman szerepéből? Mennyire „alakít” a magánéletben is?- Ha alszom, ugyanabban a pózban vagyok, mint a többi „normális” ember. De a viccet félretéve: az életben természetesen sokkal visszahú- zódóbb vagyok, mint mások. Kifejezetten jólesik, ha nem ragyognak körül a fények, és nem kell spiccen állva teljesítenem. Henyei Helga Tünde Liza Minelli, egy a showműsor népszerű, de drága vendégei közül dolgozni és ez ma sem esik nehezemre. Bármilyen, a szakmával kapcsolatos kétkezi tevékenységet szívesen ellátok.- Soha nem bánta meg, hogy épp ezt a szakmát, az állandó rivaldafényt, a hírnevet és az ezzel járó esetleges zaklatásokat, irigységet választotta?- Szeretem a munkámat, de ami a hírnevet illeti, az egy olyan országban, mint Magyarország, kifejezetten hátrányos dolog. Az ember körül egy csomó dolog megszűnik, ami emberinek nevezhető. Nálunk a hírnévnek csak árnyoldalai vannak. Amerikában a sztárok egy különálló, elkerített területen, városrészben élnek, ahol saját élelmiszerüzletük, piacuk, közösségi házuk, postájuk van, így nem okoz megoldhatatlan problémát, ha maguk akarnak elintézni vagy vásárolni valamit. Ha én felülnék a metróra vagy a postán sorban állnék, ez nemcsak illúzióromboló lenne a szomszéd néni számára, hanem kellemetlen is. Előfordult már az is, hogy séta közben belecsíptek a fenekembe, hogy nekem is olyanból van-e? Ezeket a zaklatásokat és irigységet természetesen nem választottam, hanem így alakult.- Mennyiben tudja önmagát, saját személyiségét megőrizni? Mennyiben változtatta meg emberileg, pszichikailag a munka, az anyagi jólét, az állandó feszültség?- Az ember sokat változik és állandó feszültségben él, ha alkalmanként négymillió Gyakran utazik Amerikába, a profi showműsorok hazájába. Mennyiben mások és miben eltérőek az ott készített talk-show jellegű műsorok?- Nagyban különböznek az itteniektől. Nagyüzemi módon készített, naponta jelentkező, egyforma típusú műsorszámok mennek, az elkészítési idő rövidsége miatt. Nekünk két hetünk van a műsor megszerkesztésére, s bár az amerikai showtechnika szervezéséből, lebonyolításából, és felvételi profizmusából van még mit tanulnunk, meg kell mondanom, hogy nálunk sokkal ötletgazdagabb, látványosabb és sokoldalúbb műsorok készülnek.- Amerikai útja során mi az elsődleges szempont: a műsorkészítés, új ötletek szerzése, riportalanyok felkutatása, új kapcsolatok kiépítése?- Mind együttvéve.- Szenvedély, üzleti vállalkozás vagy mindkettő ez az elkötelezettség?- Szenvedély, amely üzleti haszonnal is jár. De soha nem cserélném fel a kettő sorrendjét. Az, aki napi 16-18 órát dolgozik, feltétlenül „szenvedélybeteg”, igazi munkamániás. S ahhoz, hogy ennyit bírjon az ember, szükség van arra, hogy nagyon érdekelje ez a tevékenység. Tizenkét éves koromtól dolgozom a média területén. Tizenöt éven át rádióztam, és mindent magam végeztem - a riportalanyok felkutatásától, a felvételeken! a vágáson át a zenei szerkesztésig. Megtanultam Előfordult, hogy séta közben belecsíptek a fenekébe Az életben sokkal visszahúzódóbb, mint mások „A zaklatásokat, az irigységet nehezen viselem...
