Tolnai Népújság, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-21 / 68. szám

SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK ■ WW HÍREK Balesetek.Majoson egy személykocsi egy kerékpá­ros előzése közben egy, az út szélén álló kocsinak üt­között, amelynek vezetője könnyű sérülést szenve­dett. Kocsolán, a Hunyadi utcában nem az útviszo­nyoknak megfelelő sebes­séggel haladt egy Lada. Az autó az útról lecsúszva egy fának csapódott, vezetője súlyosan megsérült. Lába kelt az aranynak. Eddig ismeretlen tettesek bemásztak Nagymányokon egy lakóházba, ahonnan arany ékszert és német márkát vittek el, mintegy ötvenezer forint értékben. Avartűz. Csupán egyszer kellett vonulniuk tegnap a Tolna megyei tűzoltóknak: Kalaznóra, ahol öt hektáron égett az avar. Házhoz ment a halál (Folytatás az 1. oldalról) Még most is félek, főleg így, hogy egyedül lakom. Tudja, a férjem már nem él, a gye­rekeim pedig Tolnán laknak. AZ autó vágta lyukat mat­racokkal, ruhaneművektöm- ték be. A tetővel egyelőre nem tudtak mit csinálni. Hogy hogyan sérült meg a tető? A háznak ütköző autó hátulja felcsapódhatott. Iszonyatos sebességgel ér­kezhetett a kocsi Rakasd fe­lől, ha mindez bekövetkez­hetett. A háztól mintegy öt­ven méterre térhetett le az útról, kiütött egy kresz-táb­lát, átugrott az árkon és még így is hatalmas erővel vágó­dott a házba. Biztosító? - néz rám vissza a néni. Remélem, fizet! Nézze meg, hogy megreped­tek a falak. A rendőrségtől származó információnk szerint a Honda Civic 1,6-os fekete sportkocsit a 25 éves bony­hádi D. A. vezette. Egy ko­csisort előzött, amikor szemben vele Bonyhád felől érkezett egy szabályosan közlekedő jármű. Feltehe­tően vissza akart térni a jobb oldalra, amikor lesodródott az útról és a tragédia bekö­vetkezett. Az első szakértői vélemény szerint az autó mintegy 160 km/óra sebes­séggel haladhatott. ..- háj -GK­Hogyan lett „langyos keresztényből, Isten kegyelméből jó katolikussá”? Szamóca megtérése Isten számára nyájának minden báránya kedves, de mind közül a legkedvesebb a nyájtól elkóborolt, majd visszatért bárány. Ismerős példa a bibliából a tékozló fiú esete vagy bűnbánó Magdolna története. Eperjes Károly megtérésével hétfőn, a szekszárdi katolikus plébánia közösségi házában ismerkedhettünk meg, ahol a kollégái, barátai által Szamócának becézett színész számolt be arról, hogy miként lett „langyos ke­resztényből Isten kegyelmével jó katolikussá”. A tévéből, filmvászonról is­mert színész jó propagandis­tája egyházának, oly sokan voltak kíváncsiak rá, hogy ki­csinek bizonyult a Wosinsky- ház, a hallgatóság fele állva hallgatta végig a több mint három órás előadást. Sekrestyébe járó keresztények Eperjes gyermekkori, sop­roni élményeivel kezdte. Hívő, katolikus család első­szülöttje. Nagybátyja pap volt, hittanra mégsem járt, mert pedagógus szülei el­vesztették volna állásukat. A vasárnapi szentmisére min­dig másik Sopron környéki kis faluba mentek a családfő Danuvia motorkerékpárján, négyen. A két szülő között szorongott a fiú, az apa előtt, a tankon ült a húga. — Sekrestyébe járó ke­resztények voltunk, beha­rangozás után óvakodtunk be a templomba a hátsó aj­tón -, emlékezett vissza a ka­landos évekre Szamóca. Szóböjt a Mindenhatóról Kamaszkorának meghatá­rozó élménye volt az az egy hét, amit tizennégy éves ko­rában katolikus pap nagy­bátyjával és annak keresz­tény - mérnök, orvos, fizikus - barátaival töltött a Balaton déli partján, ahol három na­pig arról folyt a vita, van Is­ten vagy nincs. A hosszas elmélkedést a társaság világ­hírű fizikus tagja zárta le, aki három napos szótlanság után -, addig ugyanis szavát sem hallották, „szóböjtje volt” -, matematikai követ­keztetéssel, kizárásos alapon bebizonyította, hogy igenis van valaki, valahol, aki a ká­oszt egységgé rendezi. Keresd a nőt! Nem csoda hát, hogy Sza­móca is papnak készült egész addig, amíg tizenhét évesen rá nem jött, a lányokról még Isten kedvéért sem tud le­mondani. Sőt, nem is akar. így lett színész. A főiskolán sok más meg­határozó élménye mellett útmutatóul szolgált számára egyik tanárának az a kijelen­tése, hogy csak abból az em­berből lesz valaki, aki két könyvet a szívébe zár, a bib­liát és Arisztotelész Poétiká­ját. Ezek tartalmazzák ugyanis mindazokat a bölcse­leteket, melyek útmutatásul szolgálhatnak az életben való eligazodáshoz. Igaz, Eperjes jó ideig még nem ezeket a bölcseleteket kereste, hanem inkább az élet örömeit. Lányok, pia, bulik. Sok mindent kipróbált, élete egy szakaszában még a dro­got is. — Van egy olyan nézet, hogy attól jobban lehet ját­szani, de ez nem igaz, hülye­ség - mondja utólag. Kegyelem a betegágyon A kegyelem Szamócára a kórházi betegágyon talált az utolsó kenet feladása után. A 27 éves színész - akkor már családos, egy két éves fiú­gyermek apja - a diplomaosz­tás előtt tüdőembóliát kapott, amit az orvos nem ismert fel, tébécésként kezelték és ebbe kis híján belehalt. — Halálos beteg voltam, papot kértem, édesapám el­hozta. A szentgyónás, szent­áldozás után olyan hihetetlen öröm fogott el, hogy jobban lettem. Az ágyamon feküd­tem, az ablak előtt állt egy gesztenyefa, ahogy néztem a zöld lombot, egyszerre fényt láttam, elszállt a lelkem, de az imára visszatért. Szamóca a gyilkos kórból egy másik orvos immár he­lyes diagnózisának köszön­hetően kigyógyult. Hite mel­lett bizonyára sokat köszön­hetett a humorának is. Ami­kor „elszállt a lelke”, elvesz­tette eszméletét, lóhalálában vitték hordágyon az intenzív osztályra, a betegszállítók fo­gadásokat kötöttek rá, hogy túléli-e vagy nem a krízist. Szamóca, aki épp ekkor tért magához, a fogadást hallva olyan röhögő-görcsöt kapott, hogy ha nem raknak rá oxi­génmaszkot, ott helyben megfullad. Ne ugráljon, nem maga a halott! — Tudják, Major Tamás mondása jutott eszembe, ne­vezetesen, hogy a tragédia és a komédia között csak néző­ponti különbség van. Bekat­tant az a történet, amikor az ismert színész sírjánál ott áll a búcsúztatására összegyűlt tömeg, a protokoll, a család, a kollégák. A gyászbeszéd közben a csípőficamos portás ide-oda ugrál, rendezgeti a temérdek koszorút, félhan­gosan olvasva a gyászszala­gok feliratait. A dolog annyira nevetséges és zavaró, hogy végül valaki megszólal, Szabó úr, ne ugráljon, nem maga a halott! Nos, a félhalott a gyógyító nevetés után, immár megfe­lelő kezelést kapva meggyó­gyult. Egy darabig hívő ke­resztényhez illő életet élt, de aztán ismét engedett az ör­dög csábításának, újra a po­hárhoz és a a droghoz nyúlt. Három rózsafüzér és egy tábori pap — Könnyen elszánhattam volna, ha egy hajnalban, a téren, a pádon ülve, a rosszul- léttel küszködve magamba nem szállók. Kértem az Urat, hogy segítsen, adjon erőt el­lenállni a kísértéseknek. A hit gyógyít, az ima a megtört lélek borogatása - ál­lítja az immár „tiszta” Szarni. Hogy mi az ára mindennek? Naponta szentmise, gyónás és három teljes rózsafüzér elmondása. Mindenkor, min­den helyzetben. A színész ragaszkodik eh­hez, számára nem létezik le­hetetlen. Amikor Törökor­szágban, a muszlimok között forgatott filmet, családján kí­vül magával vitte katolikus pap barátját is, aki reggelente a szállodai szobában misé­zett. A mohamedánok azóta is emlegetik Szamócát és az ő tábori lelkészét. F. Kováts Éva A felszámoló biztos megy, Herr Weigl talán jön Továbbra is bizonytalan a paksi konzervgyár sorsa. Pénteken felbontották az üzem eladá­sára hirdetett pályázatra érkezett egyetlen ajánlat borítékát, döntés azonban egyelőre nincs. Talán a jövő hét elején lesz új tulajdonos, de ez közel sem biztos. Biztos viszont a felszá­moló biztos távozása. Budapesten, pontosabban Csepelen, a gyár felszámolá­sára szeptember elején kije­lölt (azóta egyszer már bíró­sági határozattal felmentett, de a fellebbezés miatt jogerő­sen még el nem távolított) cég, a Hunyadi Kft. irodájá­ban pénteken bontottak borí­tékot. Az üzem egészére egyetlen ajánlat érkezett, ezt a Pakson már ismert német Weigl Managment GmbH. nyújtotta be. (A másik két bo­ríték a konzervgyár Dombo­dban lévő üdülőjének meg­vásárlására tartalmazott aján­latot.) A nürnbergi Herbert Weigl, a német cég tulajdonosa társa volt Gombos Lászlónak, a Sigma-Ex nevű cégben, amely 1995-ben megszerezte a kon­zervgyár tulajdonjogát. Innen számítható a gyár második mélyrepülése - az első a rendszerváltást követő évek­ben, még állami tulajdonként működve történt - egészen tavaly őszig, a felszámolás kezdetéig. Mértékadó kon­zervgyári vélemények szerint azonban Herr Weigl aligha tehet arról, hogy a gyár csődbe jutott, ő mindig kor­rekt módon viselkedett. Ép­pen ezért a munkások re­ménykednek, Herbert Weigl lesz az új gazda. Erre még várniuk kell, legalább a jövő hét elejéig, ekkor kerül sor pályázatának értékelésére. Többet hivatalosan nem is tudunk az ügyről, meg nem erősített információk szerint azonban ajánlatát alacsony­nak tartják az illetékesek. Vita tárgya az is, hogy van-e lehetősége emelni az árat. Hírlik, hogy amennyiben el­utasítják, máris helyébe lép egy újabb befektető csoport, amelynek kilétét egyelőre sűrű homály fedi. A helyzet tehát - mint azt már sajnos megszokhatták a konzerv­gyáriak - továbbra is bonyo­lult, azt sem lehet tudni, való­jában ki keveri a lapokat. A tavaly szeptember eleje óta tartó felszámolási eljárás is számos furcsa momentu­mot tartalmaz. A felszámolást végző cégnek a június óta nem működő üzem újraindí­tására nem sikerült megol­dást találnia. A Hunyadi Kft. most lépést és felszámoló biztost váltott, pénteken beje­lentették, hogy március 23-tól megszűnik Lakos Alfréd megbízatása és más veszi át a helyét. Rákosi Gusztáv

Next

/
Thumbnails
Contents