Tolnai Népújság, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)

1998-03-21 / 68. szám

1998. március 21., szombat Hétvégi Magazin 11. oldal Rejtett értékeink Csapó Dániel korszakos hatása „Földeddel az embert is átka­roltad: /Jobbágyaidra átszállt szellemed, -/ S a tespedésnek rögzött emberéül/ Az értelem gazdája lenni készül” - írta Garay János Csapó Dániel emléke című versében 1845- ben, de a sorok igazi értelmét érdemes előzményeibe és táv­lataiba helyeznünk. Az 1778. március 21-én Győrben született Csapó Dá­niel, akinek családja már ek­kor birtokos volt megyénk­ben, könnyen lehetett volna ma már névtelen nemeseink egyike: volt hozzá kellő bir­toka, érdeme a napóleoni há­borúban inszurgens tisztként, jogi képzettsége, mint annyi kortársának, s valószínűleg közepes-gyenge szónoki ké­pessége. Az 1809-ben - első­ként honunkban - a megyei jegyzőkönyvek nyelvéül ma­gyart megszavazó Tolna az­zal, hogy kinevezte a lóbíráló bizottság vezetőjéül, más úton indította el. Jóval Széchenyi fellépése előtt a mezőgazda­ságára oly büszke megye te­temes elmaradását tapasz­talta, s ahogy Garay emlék­versében hűen sorra veszi: „Lovát, melyet nyúzott, ne- mesbíti;/ Amaz sivány ho­mokján is hasznot hajt,/ Pél­dád után fákkal beülteti;/ Az frigyre lép a kis selyembogár­ral,/ S iparra buzdul új szor­galma által/. Emez zsíros, kérges dohánya magvát,/ Újabbal és jobbal cseréli ki,/ Mely jobb tövön termett Amerikában, /S melyet Te osztál bőkezűn neki./ Amab­ban, látva szép s nemes juh- nyájad,/ Juhnemesítés gondo­lata támad”. A költő nem so­rolta fel, de színvonalas ta­nulmányában dr. Balázs Ko­vács Sándor megtette, hogy ehhez mindenképpen számí­tandó a méhészet terén a Ten- gelici rajfogó kas - ahogy a Magyar Gazda 1939. évfo­lyamában írt cikke jelzi, a ro­varpusztításokról és a burgo­nyabetegségről közölt írása, de legfőképpen az általa szer­kesztett Gazdasági Kistükör, amely számtalan kiadást ért meg. A művet először az a Ma­gyar Gazdasági Egyesület adta ki, amelynek létrejötté­ben, alapszabálya kidolgozá­sában és alelnökként még utolsó munkaútjában is fontos szerepe volt, mert ahogy meg­írják róla: „az ügyek sürgeté­sére indulva Pozsonyba, Bécsbe, e sorsteljes útjának áldozata lön”. 1844. augusz­tus 5-én Pesten már nem tu­dott megküzdeni elhanyagolt betegségével. „Reményeink megvalósu­lását nem élte meg az, ki az ügyért legtöbbet fáradott” - írja róla az előbbi cikkben Gorove István, aki azt is meg­említi, hogy Tolna vármegye jelképesen meghagyott egy szobát a megyeházán Csapó­szobának, s a jeles férfiú arc­képét az általa oly ügyszere­tettel építtetett székház dísz­termében már 1845-ben elhe­lyezte ... Akik erről gondos­kodtak, a saját életükkel pél­dázták Csapó Dániel hatását. Augusz Antal alispán még a forradalom előtt olyan gazda­ságstatisztikai munkát szer­keszt megyei állapotainkról, amely ma is bámulatra kész­tet. Bezerédj István, aki fő­jegyző és megyei országgyű­lési követ is volt Csapó olda­lán, példaképe halála évében teszi lehetővé jobbágyai szá­mára az örökváltságot. Sztan- kovánszky Imre, al-, majd fő­jegyző a megye alispánja lesz 1848 forradalma idején, 1849-ben a végsőkig szervez, buzdít és kitart, utóbb 1860- ban és 1867-ben ismét főis­pán. Apponyi György, a ké­sőbbi miniszter, 1829-ben nála kezdte joggyakorlatát és bámulattal említetté Csapó jobbágyügyekben mutatott jogi jártasságát. Szomszédja, Gindly Rudolf az ő ösztönzé­sére varázsol paradicsomot Alsótengelic sivány (termé­ketlen, kietlen) homokjából s honosít meg soha nem látott haszonnövényeket. Nagy Iván családtörténete „a haladási párt ősi zászlósa, s mind haláliglan tisztakeblű, következetes híve, a hazának nehéz időkben is tántoríthatat­lan hűségű fia, s munkás, lel­kes polgára” jelzőkkel illette azt a Csapót, akinek vezeté­sével működött az 1830-as országgyűlés legjelentősebb ellenzéki frakciója. Négy év múlva, amikor 1834. június 17-én betegségére hivatkozva lemondott mandátumáról, Kölcsey Ferenc szerkesztette s többek között Deák Ferenc és Klauzál Gábor is aláírta azt a búcsúiratot, amellyel meg­tisztelték. Hálás megyéje me­zőgazdasági iskolát nevezett el arról a férfiúról, akiről Sztankovánszky megállapí­totta: „nemes jelleme, jeles észtehetsége, tudományos szép műveltsége” mellett „példátlan munkásság”, „ügyvezérlő tapintat” tette eszményképpé. Dr. Töttős Gábor A 27. Dél-dunántúli Schneider Lajos népdaléneklési verseny Cinegések mohácsi sikere A „Cinege madár” népdaléneklési verseny fordulóiról folya­matosan beszámolt lapunk. Hagyománya e vetélkedőnek, hogy a dr. Gáli Ferencné, Lányi Péter, Szabadi Mihály és Marosi Jú­lia által értékelt és javasolt versenyzők részt vehetnek a Mohá­cson rendezett dél-dunántúli versenyen. Tolna megyében a Pedagógiai Intézettel közösen szervezi a Közművelődési és Szolgáltató Iroda a mind népszerűbbé váló dalostalálkozót. Még nem ért véget a „cine- gés”, hiszen a döntő, a gála majd április 4-én lesz, ám a mohácsi regionális vetélkedőre Balogh Attila kölesdi, Fekete Krisztián györkönyi, Juhász Diána szekszárdi, Kárpáti Kata szekszárdi, Kecskeméti Eszter és Kecskeméti Ilona sárpilisi, Lovász Johanna és Lovász Gabriella varsádi, Lisztmayer Ilona dunaszentgyörgyi énekes jutott tovább. Mohács város önkormány­zata és a mohácsi Bartók Béla Művelődési Központ a magyar népdalkincs ápolására a hang­szerkíséret nélküli, szóló nép­daléneklési versenyt a 27. alka­lommal hirdette meg. A mohá­csi népdalgyűjtő és iskolaigaz­gató Schneider Lajos emlékére rendezett verseny Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyé­ből két kategóriába gyűjtötte össze az énekeskedvű 10—18 év közötti tanulókat, megyénként öt-öt személyt egy-egy kategó­riából. Olsvai Imre népzenekutató, Budai Ilona népdalénekes, Dé­vai János népzenei főszer­kesztő, Horváth László, az új­vidéki rádió népzenei osztály- vezetője és dr. Várnagy Ferenc zeneszerző, a mohácsi zsűri tagjaiként oly módon is segí­tették a dél-dunántúli ver­senyben résztvevőket, hogy előre ismertették elvárásaikat. Elmondták, mit értenek azon, hogy népi éneklési mód, mi­lyen éneklési technika szük­séges ehhez. Az első kategó­ria 10-13 éves tanulóinak 20, a második kategória 14-18 éves tanulóinak 25 magyar népdalt kellett megjelölni, amit bármikor előadhatnak. A dalok felének régiesnek, és öt dalnak abból a tájegységből valónak kellett lenni, ahol a versenyzők élnek. A népdalé­neklési versenyeket iskolai szinten szaktanárok segítik. Közülük a kölesdi Falkai Gyu- láné pedagógus kísérőként is jelen volt a mohácsi verse­nyen. Tapasztalata szerint a Tolna megyei népdaléneklés sorsa jó kezekben van. A szakemberek bírálatai, tanácsai nagyon sok segítséget jelentenek a felké­szítésben. Ennek meglett az eredménye, hiszen a mohácsi négy megyés versenyben: a sárpilisi Kecskeméti Eszter 6., a györkönyi Fekete Krisztián 3., és a kölesdi Balogh Attila első helyezett lett. A középiskolás lányok kategóriájában a duna­szentgyörgyi Lisztmayer Ilona az első helyre került. A mohácsi rendezők azt tervezik, hogy 1999-ben a Dunántúl egészére, 2000-ben országosan és a határon túli magyarságnak hirdetik meg versenyüket, egyengetve, őrizve a magyar népdal útját, szájról-szájra, nemzedékről- nemzedékre, amint a cinege madár is ágról-ágra száll. Decsi Kiss János Griffmadár és rózsa Egy regényes szerelem története A kismartoni kastélyban 1901. március 23-án született a 12. Esterházy herceg, (V.) Pál, aki apjának korai halálát követően Európa egyik legnagyobb földbirtokát örökölte. Ugyanabban az évben, 1920-ban született Budapesten egy bíró lányaként Ottrubay Melinda. A nők által körülrajongott agglegény és a budapesti ál­lami operaház prímabalerí- nája (ballerina assoluta) 1946-ban házasságot kötött. A hercegi pár nem minden­napi történetét beszéli el Hanna Molden Ausztriában most megjelent „Greif und Rose” (Griffmadár és rózsa) - a griffmadár utalás a hercegi család címerére) című könyve. Különösen azért tarthat igényt érdeklődésre a könyv, mivel szerzője Esterházy Melinda hercegnővel, rokona­ival és munkatársaival folyta­tott beszélgetésekre támasz­kodhat. Arra a kérdésre, hogy vajon az élet adósa maradt-e valamivel, a családi biroda­lom örökösnője határozott nemmel válaszolt. Hangsú­lyozta, hogy voltak próbatéte­lek életében, de a próba­tételek filozofikussá teszik az embert. „Az életem csodák láncolata volt” - tette hozzá. Kezdetben mindenesetre semmi nem utalt csodára. Az akkor 45 éves herceg és a 26 éves prímabalerína szerelmi házasságának megkötését Budapesten 1946-ban szerény esküvőn szűk családi körben tartották. Csak két évre rá kezdődtek a sorscsapások. Egy nappal szenteste előtt (1948-ban) Esterházy Pált lakásán letertóztatták, vádat emeltek ellene a Mindszenty bíboros, esztergomi érsek elleni kirakatperben és 1949- ben „összeesküvés” címén ti­zenöt évi börtönbüntetésre ítélték. Óriási birtokát elko­bozták. Esterházy Melinda a legna­gyobb veszély ellenére is Ma­gyarországon maradt. Előbb egy idegszantóriumban talált menedéket, majd albérletet bérelt. Szenvedéseit súlyosbí­totta, hogy férje éveken át nem adott életjelt magáról. Csak 1954-ben kapott először hírt róla. 1956-ban csoda tör­tént: forradalom tört ki Ma­gyarországon és a herceg ki­szabadult börtönéből. A forradalmi napok zűrza­varában ausztriai barátok és munkatársak megszervezték a hercegi pár menekülését Ma­gyarországról. Két, vöröske­resztes járműnek álcázott gépkocsin érkeztek Nickels- dorfon át Ausztriába. Pál és Melinda ezután Bécsen ke­resztül Zürichbe utaztak, ahol második otthonukra leltek. A 12. Esterházy herceg ott hunyt el 1989-ben és ott is temették el. Végrendeletében milliárdos vagyonának egye­temes örökösévé - a vagyon oroszlánrésze Burgenlandban van, Magyarország semmit nem adott vissza az Esterházy vagyonból - „hőn szeretett hitvesét” tette meg. A magára maradt gyermektelen asszony szívós munkával újjászer­vezte az óriási vagyont és be­vitte három alapítványba, mi­közben gondolt a hercegi csa­lád minden ágára. A könyv érdekfeszítőbb bármely regénynél és kiváló filmtörténet. Nemcsak a nagyhatalmú hercegi család történetébe nyújt betekintést, hanem a két főszereplő, Es­terházy Pál és Melinda életút- ján keresztül azokba a politi­kai eseményekbe és viha­rokba is, amelyek a XX. szá­zadban Európa, de különösen Ausztria és Magyarország sorsát meghatározták. (Az APA alapján.) Zarándokévek A Liszt Ferenc Társaság szekszárdi csoportja már­cius 25-én, szerdán este 6 órakor tartja klubestjét a megyeszékhely zeneiskolá­jába. Az est előadója dr. Hamburger Klára, a Liszt Ferenc Társaság főtitkára. Előadásának címe: Zarán­dokévek, III. kötet. A klu­bestre nem csak a Liszt Fe­renc Társaság, a Várostörté­neti Klub tagjait, hanem minden érdeklődőt várnak. A belépés díjtalan. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmi­sék. Belváros: Szombat: 18.00, Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.00 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasár­nap: 7.30, 10.00. Református istentiszte­letek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér (gyermekisten­tisztelet), 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentiszte­letek. Vasárnap: 9.30 Lut­her tér. (Minden hónap má­sodik vasárnapján német áhítat). 10.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentisztele­tek. Szerda: 17.30 óra Mun­kácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekis­tentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmi­sék. Jézus Szíve Nagy­templom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és di­ákmise), 18 óra. _ Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Va­sárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra. Jó hír „Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet azúr megígért az őt szere­tőknek. Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért en­gem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csa­logatva esik kísértésbe. Azután a kívánság megfoganva búht szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz". Jak. 1,12-15. „.. .és ne vígy minket kísér­tésbe, de szabadíts meg a gonosz­tól ...” Ki tudja, egy keresztyén ember életében hányszor hangza­nak el a jól ismert Miatyánkbeli kérések. Annyiszor kérjük, hogy az Atya ne hozzon minket olyan kínos helyzetbe, ami a kegyes Job­bal történt, mert a mi hitünk a ko­molyabb megpróbáltatást talán nem bírná ki. Gonosz, kísértés, fájdalmak, kínos bukások? Ne is halljuk, ne is beszéljünk róluk, mert akkor talán nem lesz részünk bennük. Jó lenne, ha életünkben ki tud­nánk kerülni a nehéz helyzeteket. Jó lenne, ha komolyabb felelőssé­get nem igénylő döntéseket kéne csak meghoznunk, ha mindig, mindenkinek tetsző válaszokat ad­hatnánk. Azonban előbb-utóbb szembesülnünk kell a kísértés rea­litásával. Általában első gondola­tunk ilyenkor, talán éppen a Mia­tyánk miatt, hogy most valaki ép­pen minket kísért, úgy, ahogyan Jézus kísértetett meg a pusztában, úgy, ahogyan Jób, akinek Istent követő élete nyeri el a kísértés alatt a végső koronát. Ha a kiindulásunk ez, akkor komoly veszéllyé válhat hamis biztonságérzetünk. Hiszen magunkat ebben a gondolatmenet­ben egy passzív helyzetbe képzel­jük, amikor körülöttünk megjele­nik az Isten és a gonosz egymással versengve életünkért, mi pedig „kegyesen” Isten mellett tesszük le a voksunkat. Ezt az érzetet kelti az a fajta bizonyságtétel is, amelyben a keresztyén úgy dönt, hogy Isten­nek adja az életét. Talán nem eről­tetett ez a megközelítés, ugyanis a döntést nem egyedül az ember hozza, hanem az Isten útjának vá­lasztásában már benne van Jézus Krisztus váltsághalálának az em­ber felé irányuló szeretete. Hibáznánk akkor is, ha a kísér­tés tényéből Istenre próbálnánk va­lamiféle negatív következtetést le­vonni: ha ő mindentudó és én szemmel láthatóan keresztyén va­gyok, mi értelme van az egésznek. Csak az amúgy is túltengő miszti­kát erősítené. Jézus áldozata után nem gondolhatjuk komolyan, hogy Isten kísérletezget velünk, ha a sa­ját fiát adja értünk, akkor meg kell értenünk, milyen fontos számára az ember. Ha nem az Isten, akkor a sátán: mondja az előbbi gondolat­menetembe belefáradt kegyes hívő egy jókora legyintéssel. Kis hitta- nosaim között végzett felmérésem szerint nem létezik a gonosz. So­kan gondolják úgy a templomláto­gatók közül is, hogy csak gyerek­riogatásra való. A tudomány, a fi­lozófia oldaláról közelítők azt mondják, hogy egy, minden társa­dalmat valamiképpen jellemző du­alizmus maradványa, tehát a min­denkori rossz megtestesítője. Krisztus Urunk tanítása, a Szent­írás azonban határozottan jelzi: a sátán igenis valóságosan létezik. Pál apostol a második korinthusi levélben egyenesen e világ istené­nek nevezi, aki megvakítja az em­bereket. Persze melyikünk imád­ságát ne zavarta volna meg utála­tos gondolatokkal, melyikünk ke­gyességét ne változtatta volna időnként farizeusi magamutoga­tásra. Nem szabad a fejünket ho­mokba dugni, hogy elhitessük ma­gunkkal, amit nem akarunk látni az nem is létezik. Luther felfogása szerint a keresztyén ember élete ál­landó harc a sátán ellen, de Isten feltétlen hatalmát látva azonnal kimondja, hogy a világon még az ördög is Isten ördöge. Goethe Fa­ustja nyomán hasonlóan mondja el ugyanezt a gondolatot Madách: Te Lucifer meg, egy gyűrű te is Mindenségemben, működjél tovább: Hideg tudásod, dőre tagadásod Lesz az élesztő, mely forrásba hoz S eltántorítja bár, - az mitse tesz - Egy percre az embert, majd visszatér. De bűnhődésed végtelen lesz. Szüntelen látva, hogy mit rontani vágysz, Szép és nemesnek új csírája lesz. Ne félj! Nem maradsz egyedül vele szemben. Bár földi, esendő testünket újra és újra megpró­bálja, kilátástalan helyzetekbe kerget, elvakítja szemünket a világ múlandó értékeivel, ha Krisztusban bízol, nem győzhet le. Ha megérted a megváltás evangéliumát, akkor életed bűnei nem újabb és újabb válságba ker­getnek, hanem meglátod a Sza­badító művét. Boldog embernek mondja Ja­kab apostol azt az embert, aki a kísértés közben meg tud állni. Persze nem arról van szó, hogy aki olyan erős, hogy saját erejé­ből ellenáll a kísértésnek, az ereje boldog tudatában él, hanem arról, hogy az a boldog, aki a Kísértő­vei szemben Istenbe vetett biza­lommal tud megállni. Áldott böjti készülést kívánok mindenkinek. Johann Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents