Tolnai Népújság, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-21 / 68. szám
Magángazda nem lett, író viszont igen Garaysta öregdiákok: László Lajos László Lajos két alkalommal is nekirugaszkodott a szekszárdi Garay János Gimnáziumnak. Rosszra persze senki ne gondoljon: mindez még akkor történt, amikor a gyerek kezére, munkaerejére is nagy szükség volt a földeken. Az 1936-os évkezdés tehát még ott találta az Alma Mater épületében, ám az 1937-es esztendő már a szekszárdi családi birtokon. . — Apám beszélt rá arra, hogy menjek csak vele a birtokunkra, segítsek neki, nem fogom megbánni. S őszintén szólva, magam is untam a tanulást - idézte fel szépítés nélkül iskola-elhagyásának történetét László Lajos, aki 12 éves kora ellenére is erős testalkatú lévén, gyorsan beletanult a tennivalókba. — S valóban, nem is bántam volna meg ezt a váltást, sőt, a kertész- kedést-szőlészjkedést kifejezetten meg is kedveltem. El is végeztem néhány mező- gazdasági tanfolyamot, s az évek múlásával egyre biztosabbnak tűnt, hogy semmi sem ment meg a földművességtől. Ám a sors mégsem akarta, hogy László Lajos magángazda legyen, ami talán - ismerve további pályafutását - nem feltétlenül súlyos veszteség a hazai agrárágazatnak, viszont egyértelműen nagy nyereség az irodalomnak. — A negyvenes évek végén, mint ismeretes, nem igazán jártak jó idők a gazdákra - folytatja történetét beszélgetőpartnerem. — Szegény apám hiába teljesítette 249 százalékra a beadási tervet, világosan látszott, hogy a „kulákoknak” - jóllehet, mi igazából nem is voltunk azok - nem lehet nagy jövőt jósolni. Ezért apám most azt javasolta, hogy folytassam annak idején megszakított tanulmányaimat a gimnáziumban. így, tizenkét esztendő elteltével - némi meglepetést okozva 6-7 évvel fiatalabb osztálytársaim körében - 24 éves fejjel mint magántanuló, ismét a pad mögé ültem. Számomra is meglepő módon, nagyon jól mentek a dolgok, úgyhogy egy évben több osztályt is elvégeztem, s ennek eredményeként 1951 nyarán átvehettem a Garay János Gimnáziumban az érettségi bizonyítványomat. László Lajos szinte valamennyi tantárgyból jeles, illetve jó osztályzatot szerzett, így nem okozott gondot a felvételi az Eötvös Loránd Tudományegyetem matematika-fizika szakára. Ám ahogy földművelő, úgy matematikatanár sem lett belőle. — Idegenül éreztem magam Budapesten, nem is szoktam meg ebben a nagyvárosban, úgyhogy még az első évfolyam vége előtt szinte hazamenekültem. Némi tanakodás után Pécsre, a Pedagógia Főiskola magyar szakára iratkoztam be. A főiskola harmadik, gyakorlati jellegű évét az előzetes elosztás értelmében a szekszárdi Garay János Gimnáziumban kellett volna töltenem, sőt, úgy tűnt, hogy rendes tanári pályámat is itt kezdhetem el. Talán mondanunk sem kell, hogy László Lajos mégsem lett gimnáziumi tanár, sem Szek- szárdon, sem másutt. Miután menetközben beadott pályázata eredményesnek bizonyult, egy hirtelen váltással a fővárosba került, ahol mint a Magyar Rádió irodalmi lektora dolgozott. De csak rövid időre: Budapesttől való idegenkedése miatt a pécsi stúdió fogadta be 1953 végén. Ezt követően nemcsak mint lektor, hanem idővel - napjainkig - mint hírszerkesztő, riporter, műsorvezető is dolgozott és dolgozik a szerkesztőségben. S csak úgy mellékesen elvégezte a bölcsészkart, majd beiratkozott a jogra is. Doktori címet politikai gazdaságtanból, illetve régi és újabb kori magyar irodalomból szerzett. Ennyi oklevél - és természetesen tudásanyag és tapasztalat - birtokában arra a követ- ■keztetésre jutott, hogy saját magát csak valamilyen elemző munkában, például könyvírás révén lenne képes igazán kifejezni. Mégis, 1953-tól több mint tíz évig kellett várnia arra, hogy bekövetkezzen a nagy áttörés, a Sorsunk című folyóirat-monográfia révén. Még nagyobb visszhangot váltott ki Uránbányászok című, 1974-ben megjelent riportkötete. S miután még gyermekkorából, családi indíttatásként magával hozta a német szót - s emellett Jugoszláviából menekült felesége német származású - egyre szenvedélyesebben kezdte el kutatni a hazai kisebbségek történelmi viharokkal terhes múltját, életét. A Jégszikrák, a Jákob kútja, a Halálpolka, a Könyörgés a hontalanokért irodalmi igénnyel dolgozza fel a hazai németség megpróbáltatásait. — Szokták mondani, hogy minden ember élete kész regény. Most éppen egy olyan könyvön dolgozom, melyben néhány ecsetvonás, életrajzi elem erejéig én is benne vagyok. Igaz, úgy tervezem, hogy a történetet külföldi színtérre helyezem, de azért a figyelmes olvasó ráismerhet majd a ma is otthonomnak vallott Szek- szárdra, sőt, a Garay János Gimnáziumra is. Szeri Árpád Olvasmányélmény inspirálta a pályaválasztást Az 1848-49-es események szerelmese Interjú Hermann Róbert történésszel Az Illyés Gyula Megyei Könyvtár Gyermekkönyvtárában -----------------------------------„48 emlékezete” címmel zajlik rendezvénysorozat. Ennek keretében tartott előadást a szabadságharc jelentős csatáiról : és kimagasló katonai vezetőiről Hermann Róbert történész, * a Hadtörténeti Intézet tudományos főmunkatársa. Vele készült az alábbi interjú. — A laikusok hajlamosak azt hinni, hogy erről az időszakról már mindent tudunk, ismerünk. — Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kutatása előtt még mindig óriási lehetőségek állnak, annak ellenére, hogy már könyvtárnyi anyagot írtak az akkor történtekről, az események kiemelkedő személyiségeiről. A kutatók számára a résztvevők visszaemlékezésein kívül az 1920-as évekig alig álltak rendelkezésre dokumentumok, mert azokat Bécsben őrizték. A század 20-as, 30-as éveiben aztán nagy ütemben folyt a kutatás, aránylag függetlenül a politikától. Az 1948-at követő időszakban azonban ez a korszak politikai kérdéssé vált, úgy lehetett róla beszélni, hogy az akkori jelennel állították párhuzamba mind a személyeket, mind az eseményeket. Kossuth Lajos mondjuk azonos volt Rákosival, Jellasics Titóval, stb. Az 1956. utáni évek némi változást hoztak, bár a „történetírók” ugyanazok maradtak. Igazi áttörést hozott az 1973-as esztendő, a forradalom 125. évfordulója, amikor a „régiek” már nem tudták lefedni az új kutató nemzedék tőlük eltérő értékelését, a tényeknek megfelelő megközelítést. Ezután a Batthyányi kormány már nem „balfácánok gyülekezete”, felfedezik, hogy Kossuthon kívül voltak még más csillagok is a forradalom egén, s nem csak a partizánokhoz hasonló „gerillaháborúk” voltak hősiesek. A nyolcvanas évek elejére már „helyére kerül” például Görgey is az események palettáján. — A szabadságharc hadserege milyennek számított az adott kor nívóján és hogyan épült fel? — A mi szabadságharcunk európai kuriózumnak számít, az egyetlen, ami komoly alapok nélkül meg tudta szervezni saját védelmét. Az új hadsereg ellátás és felszerelés tekintetébena hiányosságok ellenére - állta a versenyt az európai hadseregekkel szemben. Különösen annak fényében, hogy néhány hónap alatt állt fel. A Habsburg-biroda- lom akkoriban már évtizedek óta nem viselt nagyobb háborút, tehát a seregben sok volt a jól képzett, alacsony rangfokozatú tiszt, akiknek jó lehetőséget kínált az önálló Magyar- ország születő honvédserege. Komoly szerepük volt a külföldi - elsősorban lengyel - önkénteseknek, akik nagy harci tapasztalatokkal érkeztek a lengyelországi szabadságharc után. A legénységi állomány rögtönzött volt ugyan, de néhány hónapos kiképzésük jó szakemberek irányításával folyt. — Hogyan épült fel a honvédsereg? — Akkoriban három fő fegyvernem alkotta a sereget, nálunk is és más országokban is. A lovasság, amire általában a legbüszkébbek szoktunk lenni, elég felemásan állta meg a helyét. Nagyon kackiá- sak voltak a huszáraink, de nem ők vitték a vállukon a háborút. Talán azért is, mert nehézlovasságunk nem volt, mindenre szegény huszárokat kellett használni. A másik két fegyvernem viszont igen jól „szerepelt”. A honvédgyalogság hamar felnőtt az osztrákokhoz, jól használták a „bátrak fegyverét”, a szuronyt. Nem ritkán bravúrokat hajtottak végre, például lovasságra támadtak. Á tüzérségünk kiváló volt. Az ellenség sokáig azt hitte, francia tüzéreink vannak, olyan jól lőttek. Ennek az a magyarázata, hogy fiatal, nem ritkán tizenéves műszaki érdeklődésű diákok jelentkeztek ide, akik gyors felfogásukkal igen hamar elsajátították az ismereteket. Jó értelemben vett tapasztalatlanságuknak köszönhetően nem alkalmazkodtak a megcsontosodott regulához, saját elképzeléseiket, ötleteiket valósították meg, elképesztve az ellenHermann Róbert séget. Az sem elhanyagolható szempont, hogy míg az osztrák hadvezetésben általában 50 éven felüliek voltak a tábornokok, a magyarban sok volt a fiatal, 30 év feletti. — Milyen jelentősége volt az ozorai diadalnak? — Erre méltán lehet büszke Tolna megye, a szabadságharc második legnagyobb győzelmének lehet tekinteni. Példa nélküli, hogy nemzetőrök, népfölkelők, s némi reguláris erő 9 ezer fős hadosztályt kényszerítsen térdre. Ez a diadal morálisan jelentett sokat, de sajnos igaz a mondás: egy fecske nem csinál nyarat, nem volt több hasonló haditett. Azt is hozzá kell azonban tenni, hogy az ellenség sosem aratott ehhez hasonló győzelmet. — S most egy személyes kérdés. Miért éppen ezt az időszakot választotta kutatásai tárgyául? — Választásom egy szép- irodalmi élményhez kapcsolódik. Féja Géza: Visegrádi esték című könyvét olvastam 13 éves koromban, s azóta ebbe a korszakba vagyok szerelmes. — Mit publikált legutóbb ebben a témában ? — „Mindig az elsők között” címmel Poeltenberg Ernő tábornokról írtam egy könyvet. — Hogyan juthatnak hozzá az érdeklődők? — A könyvet a budapesti Hadtörténeti Intézeten keresztül rendelheti meg, aki a tábornokról szeretne olvasni. Venter Marianna Útmutató, sorselemzés Tárót kártyával Herczeg Kata segítségével. 0)06-90-330 513 Címünk: AS-B Kft Audiotex 1539 Bp. Pf. 591. Hívás dija: 88 Ft +Áfa/perc KEDVES OLVASÓNK! LKJVAHJ] KJ4AJ A Tolnai Népújság és a Vasárnapi Tolnai Népújság azon olvasói között, akik a Suzuki Karácsonyi fél-fél emblémáját kivágják a szombati Tolnai Népújságból és a Vasárnapi Tolnai Népújságból - beküldik a Márkakereskedés címére - teletankolt Suzuki szgk. hétvégi használati jogát sorsoljuk ki. Beküldendő: 1998. március 26. SUZUKI Karácsonyi, Szekszárd, Palánk! út 1. Telefon: 74/415-611. $ 1 SUZUKI ■ Évente sokszáz ajándékot sorsolunk ki. Ön még nem nyert? Legyen szerencséje! Az AS-M Tolna Megyei Irodája szolgáltatása a lakosság rés TISZTELT HIRDETŐNK! Segíteni akarunk Önnek hirdetése feladásában. A Tolnai Népújságba szánt hirdetését közve ben is elküldheti. írja a megrendelőlapra a hirdetés szövegét - egy betűt, írásjelet egy kockába. Kérjük, hogy a hird< gében a címét és telefonszámát is tüntesse fel. A sorok előtt feltüntettük a hirdetés fizetendő diját. Jeligés hirdet jeligedíj plusz 100,- Ft. A pénzt rózsaszínű postautalványon adja fel címünkre. A pénzfeladást igazoló szelvényt, valam és az újságból kivágott megrendelőlapot küldje el címünkre. A borítékra legyenek szívesek ráírni: APRÓHIRDETÉS bizalmát és reméljük, elégedett lesz szolgáltatásunkkal. Címünk: AS-M Kiadói Kft. Tolna Megyei Irodája, 7101 Liszt Ferenc tér 3. Pf.: 71. zé tleni ?tés és e nta Kös Szel* re I levél- szöve- setén a kitöltött zönjük szárd, APRÓHIRDETÉS-MEGRENDELŐLAP (Lakossági: adás-vétel, ingatlan, állást keres, társat keres.) Megrendelem önöknél az alábbi szövegű apróhirdetés megjelentetését: 180 Ft 360 Ft 540 Ft 720 Ft 900 Ft 1.080 Ft 1.260 Ft 1.440 Ft Feladó neve:....................................................................................................................................... címe:................................................................................................................................................................................
