Tolnai Népújság, 1998. március (9. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-14 / 62. szám
12. oldal Ünnepi Magazin 1998. március 14., szombat Rejtett értékeink 1848-1849 hatása történelmi tudatunkra „Sivár jelenünk s csak halvány remény sugarakból szőtt jövőnk szomorú látköréből érzelmeinek tápot menteni a magyar szív ösztönszerűleg visszahajlik a múltba, hogy a lezajlott - de nemzeti dicsőségben ragyogó múltunk fényes ívezete alatt megszente- lődvén: kitartást nyerjen a jelenre s reményt a szebb jövőre” - írta Egy régi honvéd 1878-ban a Tolnamegyei Közlönyben. Tolna megye, az itt élők, vagy ide származónak a forradalom és szabadságharc tevékeny résztvevőiként, vagy az utód szemével nosztalgikus szemlélőként tisztelték az első és legtejesebb nemzeti összefogás emlékét. A magyarajkú helységek éppúgy sajátjuknak vallották a tetteket, mint a német vagy délszláv népességűek, mert ritka kivétel volt, ha egy-két polgáruk nem támogatta a nagy ügyet. A közös szabadság mámorító érzése egybeesett a jobbágyok és zsellérek addigi jogérzetével, természetes örömmel fogadták. Az egyenlőséggel már akadt némi probléma, mert több helyen próbálták visszakövetelni-fog- lalni egykor volt közös földjeiket, irtásföldjüket. Ennek megakadályozására és a békesség megteremtésére Bartal György főjegyző 1848 májusában 600 magyar és 400 német nyelvű hirdetményt szerkesztett, osztatott szét, sőt a szószékekről is kihirdettette. A testvériség gondolata és napi gyakorlata - különösen a szabadságharc alatt - zökkenőmentesen megvalósult, mert a magyarul alig tudók is egyazon nemzet teljesjogú tagjainak érezték magukat, azzá lettek a honvédcsapatokban. Közös tragikus élménnyé lett a világosi fegyverletétel, az aradi tizenhárom emléke, a csaknem minden családot közelről érintő megtorlás. A besorozott, megbüntetett katonák, ha kiváltásuk után haza jöttek, hamar megtalálták a velük együtt érzőket, minden évben megemlékeztek - többnyire a szőlőhegyeken, lehetőleg az 1848-ban először dézsmamentesen szűrt bor mellett - március 15-éről és október 6-ról. Ezekről az alkalmakról biztosan tudunk, de arról nem, hogy a szépszámú kémek és besúgók egyike- másika ilyesmit följelentett volna. Amikor 1867 után már megtehették, az egykori honvédek, megmaradt politikusok szívesen és sokat meséltek a nagy időkről, emlékeztek társaikra. Szekszárdon és választási körzetében - az országban egyedül itt - egészen 1918-ig 1848 eszméihez hű politikust választottak országgyűlési képviselőnek, nem egyszer két 48-as küzdött egymással a voksokért. (Ez persze nem jelentette azt, hogy a képviselő ne lett volna jóban a kormánypárt megyei embereivel...) Az is természetes volt, hogy például a kormánypárti Tolna vármegyébe írta a legszebb és legtartalmasabb 1848-1849-es tárgyú történelmi cikkeket az a Székely Ferenc, akinek atyja maga is honvédtiszt volt egykoron. Önérzetes negyvennyolcasaink nemcsak hogy nem igényelték, de nem tűrték nevük nyilvános megörökítését: úgy gondolták, többet ér az élő emlékezet a holt kőnél. Meghalt társaik emlékjeléről azonban sokszor maguk gondoskodtak. (Az élőknek legtöbbször csupán igen szerény honvédnyugdíj jutott, még az agg honvédek közös lefényképezése is anyagi gondot okozott). Ugyanakkor az egykori honvédek és üldözöttek nem voltak bosszúállók: egyetlen esetről sem tudunk, amikor a császári oldalra állt politikust vagy katonát megbélyegeztek volna. (Gondoljunk arra, hogy Liszt látogatásakor annak az Augusz Antalnak az ablakából hallgatta a fél Szekszárd a Rákóczi-indu- lót, aki a Bach-korszak második embere volt pár évvel előbb!) A régi negyvennyolcasok csak egyetlen ellenséget nem tűrtek és nem szerettek, s ez a besúgó volt. Egy ilyen osztrák „kémmel” szállt szembe - konyhakéssel a kard ellen! - Kristofek Teréz, egy másikat a szekszárdi szőlősgazdák szabályosan halálra ítéltek, nyakába kötelet tettek, elmondatták vele utolsó imáját - azután szabadon engedték. (Ez az ún. „baktai statárium”). Akadtak azonban olyanok is, akik - mint Babits Halálfiai című regényének Döme bácsija - azt mondták: a magyar elnyomott nemzet a kiegyezéstől függetlenül, ezért a szabadulása érdekében többet és jobban kell tanulnia, tudnia, erkölcseiben szigorúan kell élnie és ítélnie. Ők ezzel vélték teljesnek küldetésüket. Dr. Töttó's Gábor „Keressük egymást!” Jelige: Falusi idill 54 éves, kissé molett, leszázalékolt, magányos asszony vagyok, Szekszárd közeli faluban élek. Keresem társamat 55-65 éves korig olyan férfi személyében, aki szintén magányos, társra vágyik, kölcsönös harmóniára törekszik, és nem munkanélküli. Figyelem! Valentin Klub társkeresőknek. A megbeszéltektől eltérően március 28-án (szombaton) 16-18 órakor lesz a Babits Mihály Művelődési Ház Társalgójában azoknak, akik az elmúlt évben bemutatkoztak a Tolnai Népújság „Keressük egymást” rovatában. Jézus a tanítványaival egyszeregyszer pogány városokat is meglátogatott. Mikor Tirusz és Szidón területén járt, akkor jön hozzá egy asszony, akinek a lánya nagyon beteg (Mt. 15,21-28). A gonosz tartotta hatalmában és kínozta. Jézus mindig készségesen segített az Őt megszólító emberen. Itt nem így cselekszik. Nem válaszol az Öt kérő, utána kiáltó asszonynak. A kiáltás, ami az asszony ajkáról elhangzik: imádság és hitvallás. Jézus hallja, de nem válaszol. Már a tanítványok is biztatják Jézust! Az asszony közben odaér, Jézus elé borul és Jézus szájából kell hallani az elutasító szót. Minden bizonnyal gyötrődtünk már nagyon nehéz terhekkel. Amikor kiáltottunk és úgy tűnt, hogy a plafonról meghallha- tatlanul hullik vissza az imádságunk. Közben nagy a szükség! Jézus hallgatásának oka van: Küldetése korlátozott. Sorsfordító helyszínek A régi Városháza, amelynek tárgyalótermét és környékét március 15-e délutánján el- özönlötték az ifjak a 12 pont megvitatását követelve. A városatyák a nyomás hatására engedni kényszerültek. A polgármester, tiszténél fogva, a polgárság nevében aláírta a 12 pontot és az ablakban lobogtatva bemutatta a kint várakozó tömegnek. Ebben az épületben ma az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsész Kara működik. A Magyar Királyi Helytartótanács egykori, Úri utcai épülete, amely a bécsi udvarnak alárendelt, legfőbb kormányszerv székháza volt. Itt kényszerítette ki a forradalmi tömeg a cenzúra eltörlését, Táncsics Mihály szabadon bocsátását és a katonaság visszavonulását. Jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének ad otthont az épület. Táncsics Mihály börtöne: ebben az épületben raboskodott Táncsics Mihály, a kor jobbágy* származású írója és politikusa, aki a polgári átalakulásért, a jobbágyfelszabadításért küzdött. 1848. március 15-én a pesti nép szabadította ki fogságából. A épület falán ma is emléktábla áll, bár magánkézbe került. JELES NAPOK 1848. március 15. A polgári forradalom győzelme 1848. március 15-én. Az európai forradalmak kihívására egyszerre felelt a pozsonyi ország- gyűlés és a pesti nép. A Petőfi Sándor és társai vezette néptömegek nagyszerű tettek sorozatában kivívták a sajtószabadságot, így figyelmeztetve a hatalom bécsi urait, hogy teljesíteniük kell az országgyűlés reformprogramját. 1848. április 11. A polgári átalakulást megalapozó törvények szentesítése. Az áprilisi törvényekben megvalósultak a márciusi forradalom legfontosabb eredményei. Egész Közép-Európában elsőként - nemzetiségre való tekintet nélkül - megszűnt a feudális jobbágyrendszer, továbbá megszületett a parlamentáris államberendezkedés, a közteherviselés és a törvény előtti egyenlőség. 1848. április 12. Első pozsonyi ülésével ezen a napon kezdte meg érdemi munkáját az - április 7-én kinevezett és 11-én felesketett - első felelős magyar kormány. A Batthyány Lajos gróf vezette minisztertanács politikai célja a polgári reformok továbbfejlesztése volt, továbbá minden olyan eszköz és feltétel megszerzése, amelyekkel Magyarország Habsburg Birodalmon belüli teljeskörű önrendelkezése biztosítható. 1848. július 5. Az első népképviseleti ország- gyűlés megnyitása. A reformkori „haza és haladás” programjának mindkét törekvése megtestesült az első népképviseleti ország- gyűlés intézményében: a modernizációt képviselte az államélet területén, és ugyanekkor - az összetétele és funkciói révén - nemzeti garanciának számított bármiféle külső érdekbefolyás ellen. 1848. július 11. Az önálló magyar pénz kibocsátása Az országgyűlés ezen a napon - Kossuth Lajosnak a teendőket felvázoló hatalmas beszédére válaszul - 200 ezer katonát és 42 millió Ft hitelt szavazott meg a hon védelmére. Az önkéntes nemzetőr alakulatokból formálódtak az első honvédzászlóaljak és megkezdődött az önálló magyar papírpénz kibocsátása. 1848. szeptember 29. Magyarországnak aligha volt esélye a szabadságharc véráldozatának elkerülésére, mert ha Jó hír Minden ajtó bezárult? Mit lehet ilyenkor tenni? Amikor a hivatalvezető mondja ki az elutasító szót, amikor a gyermekünk valóban ösz- szecsomagol és elköltözik, amikor az anyós vagy a meny szépítés nélkül megmondja a véleményét, akkor összetörünk, elveszítjük a reménységünket. Hogyan lehetséges, hogy ekkora a baj és a Jézushoz kapcsolódó hitre Jézus szíve nem indul meg? Amikor valódi a szükség, akkor az imádságot nem lehet abbahagyni. Aki térdre borult Jézus előtt az nem fog felállni égető bajával. Jézus előtt az ember mindent megtanulhat, ott tanulhatunk igazán. Ez az asszony megtanulja és vele együtt én is megtanultam, hogy nincsenek jogaim. Nincs lemond a tavaszi vívmányokról, akkor is kell katonát és pénzt adni a császárnak - csakhogy a nemzet érdekei helyett immár a Habsburgok nagyhatalmi politikájának szolgálatára. A szeptember 29-i pákozdi győzelem bizonyította, hogy a sajnálatosan hibás nemzetiségi politika ellenére is a magyar nemzet képes és kész önmaga védelmére. 1849. április 14. A Függetlenségi nyilatkozat kihirdetése A debreceni Nagytemplomban az országgyűlés - arra válaszul, hogy a császár megszüntette Magyarország alkotmányos önállóságát - Függetlenségi Nyilatkozatot fogadott el és trónfosztottnak nyilvánította a Habsburg-dinasztiát. Abban bízott, hogy az ily módon a nemzetközi viszonyokban is önálló állammá váló Magyarország az európai szabad népek családjába visszatérve könnyebben elérheti a nyugati hatalmakmire hivatkozni. Ez a pogány asszony tudta jól, hogy Jézus a Dávid Fia. Jézus előtt érti meg, hogy nem neki. Ő erre nem hivatkozhat. Ma is gyártunk előjogokat, buzgón emlegetjük „imádságainkban”. Isten színe előtt az embernek nincs, nem is lehet semmire hivatkozni. Egyedül a meg nem érdemelt kegyelemre apellálhatok! Arra igen! Az isten kimondhatatlan kegyelméből mindenki kaphat. Ahogy az ebek esznek a fiák kenyeréből - nem is keveset - úgy jut egy pogány asszonynak is. Ez az asszony tudja ezt nagyon jól. Ezt a részt akaija, ezért harcol is! Amikor az ember szíve a lényegre fordul, akkor az Isten ajtaja kinyílik. Imádságainkért nem tehet értünk semmit, de önmagáért igen! Uram, éretted a lehetetlen is lehetséges! Csernák Erzsébet nál a cári intervenció megtiltását. 1849. május 21. A tavaszi hadjárat dicsőséges sikersorozatát Buda bevétele koronázta meg - május 21-e ezért a magyar honvédség napja. A főváros visszafoglalása azonban nem csupán ragyogó haditény volt, hanem fontos politikai tett s annak szimbolikus jele, hogy a felelős kormány az ország majd egész területén képes az állami felségjogok gyakorlására, és a nemzet képviselői önrendelkezésük teljes birtokában döntenek a jövendőről. 1849. július 28. A katonai összeomlás végső heteiben is fontos gesztusokkal jelezte a Szegedre költöző magyar országgyűlés, hogy a legtragikusabb kérdésekben megértette az idők szavát. Július 28-i ülésén törvénybe iktatta a nemzetiségek szabad nemzeti kifejlődésének lehetőségét....és a zsidók egyenjogúsítását. Az áprilisi alap továbbfejlesztése azt jelezte, hogy a magyar liberálisok legjobbjai európai kor- és eszmetársaikat megelőzve felismerték: a magyarság jövője szempontjából létkérdés a nemzetiségi probléma megoldása. 1849. október 6. Az aradi tizenhármak kivégzése. A gyásznapon nemcsak a kegyetlen megtorlás áldozatainak szenvedéseit idézzük, hanem azt is, hogy küzdelmük nem volt hiábavaló: a szabadságharcot leverte ugyan az önkényuralmak túlereje, de a forradalom legfontosabb - a feudalizmust felszámoló - eredményeit a győzteseknek is el kellett fogadniuk. Sokszorosan igazak tehát a vértanú költő szép szavai: Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak. És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.00 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 10.00 óra Kálvin tér (gyermekistentisztelet), 18.00 Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther- tér. (minden hónap második vasárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. 18.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa Gy. u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.
