Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-09 / 33. szám

4. oldal Megyei Körkép SZEKSZÁRD, BÁTASZÉK És KÖRNYÉKE 1998. február 9„ hétfő VÁROSHÁZI Hírek Megbeszélés a borról Borról, még hozzá szek­szárdiról lesz szó a Szek­szárdi Borvidék Szőlő és Borkultúra Alapítvány feb­ruár 9-i, hétfői ülésén. A vá­rosházán 14 órakor kezdődő ülésen a kuratórium beszá­molója hangzik el az 1977- ben végzett munkáról, va­lamint az alapítvány idei terveiről. Táboroztatás, támogatások A gyermektáboroztatás ta­pasztalatairól hangzik el tá­jékoztatás a művelődési bi­zottság következő ülésén. A február 10-én, kedden 15 órakor, a polgármesteri hi­vatal első emeleti tárgyaló­jában kezdődő összejövete­len emellett szó lesz még a nem önkormányzati intéz­mények 1998. évi támogatá­sáról is. Kérelem garázsépítésre Garázsépítési kérelmet tár­gyal a a gazdasági és kör­nyezetvédelmi bizottság február 12-i, 15 órakor kez­dődő ülésén. A garázsokat a Körösi Csorna Sándor utcai lakók szeretnék megépít­tetni. Napirenden szerepel még a városi televízió 1998. évi működtetése és az évi költségvetési rendelet. Francia kapcsolat A Szekszárd-Bezons Baráti társaság február 12-én, csü­törtökön 17 órakor tartja so­ros ülését a városháza kon­ferenciatermében. Könyvvizsgálói vélemény A közelmúltban könyvvizs­gálói véleményezés alapján fogadta el a város közgyű­lése a költségvetési rendelet módosítását. A megalapo­zott tervekkel találkozó szakmai vizsgálat megálla­pította: az új rendeletterve­zet a bevételeknél a fejlesz­tési hitelek előirányzatát 71 millió forinttal csökkenti, mert a ténylegesen felvett rövid lejáratú fejlesztési hi­tel összege 120 millió forint volt. A fejlesztési hitel tőke- tartozásának állománya ta­valy január 1-jén 112,5 mil­lió forint volt, mely ez év végére 170 millió forintra emelkedett. Aranylakodalom a Hrabovszky utcában Ha zörgött is a tányér, össze azért nem törött Fél évszázad után ismét elhangzott az igen Holtomiglan, holtodiglan, szólt az eskü 1948. február 1-én, majd pedig ötven év múlva, 1998. február 1-én ismét Szekszár- don, az újvárosi templomban. Kondult a harang, könnybelá- badtak a szemek, a 75 éves Horváth Mihály és 69 éves párja, Horváth Mihályné született Nagy Terézia aranylakodalmát ünnepelte a verőfényes délelőttön szeretteik, fiaik, menyeik, unokáik között. — Tűznél kezdődött a sze­relmünk, emlékszel apukám? Rondították a harangot éjjel li­kőr, égett a temetőház a közeli Kadarka utcában, futottunk ol­tani ahányan voltunk az újvá­rosban. 1946. nyarán volt ez, aratás időben, nagy hőség volt, öntöztük a gabonát a Föglei- néknél nehogy meggyulladjon. Mire elhamvadtak a lángok - éjfél után -, már egyedül ma­radtam, akkor kísértél haza elő­ször. — A kapujukig kísértem a Terikét, nem laktunk messze egymástól, az ő házuk a Rózsa utcában volt, a mienk a Hra- bovszkyban. így kezdődött a kapcsolatunk, utána rendszere­sen találkoztunk. Huszonhárom éves voltam, nemrég jöttem meg a német hadifogságból, éppen Teréz napon, mondogat­tam is magamban, hogy nekem ilyen nevű lány lesz a felesé­gem. A szüleim földjén dolgoz­tam, a Tériké a selyemgyárban. Nem volt vezetékes víz akkor még a házakban, az utcán volt egy a csap, reggelenként oda mentem vízért, ott beszélget­tünk egymással. — Tősgyökeres újvárosiak vagyunk mind a ketten, itt szü­lettünk, itt jártunk iskolába, ide jöttem férjhez a Hrabovszky utca 7/C- be, itt volt a lakodal­munk, itt születtek a fiaim. Nem is tudnánk máshol élni, annyira szeretünk itt lenni. Árva kislány voltam, a nagy­anyám nevelt, a Miska pedig egyedüli gyerek volt, így én költöztem hozzájuk. Nagyon sze­rettem az anyósom, el­mondhatom, hogy anyu­kám lett az első pillanat­tól. Erős va­gyok, szívós a munkában, de érzelgős, rög­tön sírok, mint most is, ha erről be­szélek. — Nagyon szép eskü­vőnk volt, a Horváth Ká­roly esperes úr adott össze bennünket, ismert mind­kettőnket, ő keresztelt, el- sőáldoztatott. Háznál volt a lakodalom, voltunk vagy ötvenen, sze­gény világ volt az a há­ború után, nem volt na­gyon mit ajándékozni, zománcos- edényt lehe­tett kapni, azt hozott min­denki, még most is van belőle. — Mindig nagyon sokat dolgoztunk, én a postához kerültem csomagkihordónak, harminchá­rom évet húztam le ott, előbb lovaskocsin jártunk, később au­tón. A mama a selyemgyárból a műszergyárba ment dolgozni három műszakba. Iparkodtunk, hogy vigyük valamire, egy szoba konyhás kis ház volt ez akkor, ahogy összejött egy kis pénzünk, úgy építettük a többit hozzá szép lassacskán. Szeren­csénk volt, az akkori miniszter- elnök, a Nagy Imre akkor indí­totta az újjáépítési akciót, kap­tunk hitelt, kamatra ugyan, de az építőanyag olcsó volt. Sze­rettünk volna máshol építkezni, idővel ki is néztünk magunknak egy telket a Rákóczi utcában, 700 forint volt, de aztán nem lett belőle semmi, a feleségem lemondta. — Megsajnáltam az anyó­som, annyira könyörgött, ne hagyjuk őket magukra, hallgat­tam is érte később eleget a pa­pától! — Naná, 300 négyzetméte­res telek lett volna, itt meg csak kis terület tartozik a házhoz! Amúgy szépen éltünk mindig, nem mondom, hogy nem11 volt veszekedés soha, de ha zörgött is a tányér, össze azért nem tö­rött! — Nagyon szerettük és ma is szeretjük egymást a papával! Sohasem voltunk haragban, el­néztük egymás hibáit, nálunk a gyerekek hangos szót nem hal­lottak. Úgy sem veszel össze velem, mert én nem akarom, szoktuk mondani egymásnak, ha a másik a kelleténél idege­sebb volt. Mi még most is tévé­nézés közben megfogjuk egy­más kezét. — Nagyon szeretném az unokák esküvőjét megérni, az­tán a mosolygó dédunokáimban gyönyörködni, ezek a legszebb gondolataim. — Azt mondd mama, hogy a legfiatalabb unokád gyerekét akarod dajkálni, kevesebbet ne kívánj! Ha most lennénk ott a tűznél, ismét haza kísérnélek, na ne törölgesd már a könnyei­det! F. Kováts Éva Árva kislány voltam fotó: bakó jenó Iparkodtunk, hogy vigyük valamire Ezen a festői szépségű vidéken töltötték sítáborukat a szekszárdi Garay János Gimnázium diákjai, akik a közel­múltban érkeztek vissza Semmeringből, az osztrák sípara­dicsomból. Szekszárdi mezőgazdasági bizottság Együttműködés, pályázat Szekszárd közgyűlésének mezőgazdasági bizottságának tajgai a legutóbbi bizottsági ülésén a megyei állategész­ségügyi állomás, a megyei növényegészségügyi állomás és a megyei földművelésügyi hivatal vezetőivel találkoztak. Tájékoztatót hallgattak meg a felsorolt hatósági jogosítvá­nyokkal rendelkező hivatalok tevékenységéről és keresték az együttműködés lehetősé­geit. A mezőgazdasági bizottság határozatban kezdeményezi az állategészségügyi jogsza­bályok fokozott betartatását a megyeszékhelyen és a helyi rendeletekben az e tárgyra vonatkozó joghézagok fel­számolását. Ä mezőgazdasági bizottság álláspontja szerint itt az ideje kidolgozni a város hosszú távú mezőgazdasági koncepcióját. Szóba kerültek a testvérvárosi kapcsolatok is, nevezetesen, hogy több - kö­zöttük mezőgazdasági - szak­embert kellene meghívni, il­letve utaztatni a delegációk­ban, erősítve ezzel a települé­sek szakmai kapcsolatait is. Ezen kívül tárgyalt a bi­zottság a Béla király téri, je­lenleg üresen álló volt virág­bolt és italbolt épületének hasznosításáról, erre a bizott­ság a közeljövőben pályázatot ír ki. Aki kért, az kapott is Deli István, a szekszárdi pol­gármesteri hivatal szociális irodájának a vezetője kérdé­sünkre elmondta, hogy a pá­lyázati kiírás szerint az kaphat támogatást a gázfűtés költsé­geihez, aki valamelyik szociá­lis segély formából már ré­szesül. A szociális iroda bár­melyik ügyintézőjéhez for­dulhattak az állampolgárok az igazolásért. A számítógépes nyilvántartásnak köszönhe­tően könnyen lehetett ellen­őrizni az adatokat. Egyéni kérelem esetében kereseti igazolást kértek. Mozgáskorlátozottak, rok­kantak, egyedülálló idősek, vagy nagycsaládosok kértek támogatást azok közül, akik más segélyformát nem vettek igénybe. Á többség kisnyug­díjas volt. A kérelmezőkről nem készült lista, ezért nem is tudni, hogy hányán kértek támogatást. Mintegy nyolc- vanan otthagyták pályázatu­kat a hivatalban, ezeket az iroda továbbította az alapít­ványhoz. A DD-Gáz Rt. is terjesztette és gyűjtötte a nyomtatványokat, s továbbí­totta az alapítványhoz. Az irodavezető tapasztalati ala­pon azt mondta, hogy 3-500 között lehet azon családok száma, akik éltek a lehetőség­gel. Az alapítvány tájékozta­tása szerint a februári számlá­kon írják jóvá a 3000 forint körüli összegeket. A sport támogatása Bátaszéken is fontos A polgárok testi és lelki egészségének megőrzését, valamint a versenyszerű sporttevékenység minél szélesebb körű előmozdí­tását Bátaszék Város Önkormányzata a város költségvetéséből - a teherbíró képességének figyelembe vételével - támogatja. E cél érdekében a szempontokat is megfogalmazták, amellyel elő kívánják segíteni a város sportéletének megújítását. Az önkormányzati törvény fel­sorolja azokat a közszolgálati feladatokat, amelyeket a telepü­lési önkormányzatoknak támo­gatniuk kell. Ide tartozik a sport is, ámely feladat jelentőségét az is alátámasztja, hogy a központi költségvetés a helyi sportélet támogatására meghatározott fejkvótát biztosít minden helyi önkormányzat számára. Báta­szék Város Önkormányzata - nemcsak a törvényalkotók szándékától indíttatva, hanem azért is, mert a testileg és lelki­leg egészséges ember felnöve­kedéséhez elengedhetetlenül szükséges a rendszeres mozgás, sportolás - eddig is és a jövő­ben is feladatának tekinti a te­lepülés sportéletének támogatá­sát. . A sport jótékony hatása a felnövekvő generációk eseté­ben akkor érvényesül, ha minél több fiatal, minél korábban és minél rendszeresebben találko­zik a testmozgással. Ezért kell törekedni arra, hogy az általá­nos iskolás korú gyerekek szá­mára az önkormányzat teremt­sen sportolási lehetőséget, szakemberek irányításával. A széles választékból a gye­rekek, illetve a szülők megtalál­ják azt a sportágat, amelynek gyakorlása a legtöbb sikerél­ményt nyújtja. A lehetőségek megteremtésében szerepet játszhat az általános iskola, a gimnázium, a helyi sportegye­sület. Az önkormányzati támo­gatás célpontja, illetve mértéke tehát attól függ, hogy a külön­böző intézmények milyen sze­repet vállalnak a célul tűzött feladat ellátásában. Bátaszék városi létének egyik fokmérője az uszoda fel­épülése, amely az úszás gyakor­lására teremtene lehetőséget. Egy uszoda megépítése óriási anyagi áldozatot követel a tele­püléstől, ám mint lehetőséget a testületnek számba kell vennie. A sportra szánt költségvetési té­telből kell biztosítani továbbá a különböző sportcsoportok ver­senyeztetését is, ide értve a fel­szerelés biztosítását, utazási költséget, nevezési díjat. Azok az intézmények, egye­sületek, amelyek támogatást kapnak, minden évben tájékoz­tatják a testületet a munkájuk­ról. Ha ennek nem tesznek ele­get, ez bizony szankciókat von­hat maga után. A sportegyesületek és az is­kolák együttműködése elen­gedhetetlen annak érdekében, hogy a különböző korcsoportok edzésmunkája, versenyzési le­hetősége ne szenvedjen törést, akkor, amikor a sportolók az oktatási intézmény sportcso­portjából átkerülnek az egyesü­letekbe. Bátaszék sportéletének leg­főbb értékmérője az, hogy a te­lepülésen hányán és milyen rendszerességgel sportolnak. Fontos továbbá, hogy a minél szélesebb alapokra épülő, mi­nőségi sporttevékenység kö­vetkeztében a tehetséges fiata­lok minél nagyobb számban válhassanak olyan sportolókká, akik magas színvonalú bajnok­ságokban versenyezhetnek, ez­zel is szolgálva a kimagasló hagyományokkal rendelkező magyar sportmozgalom meg­erősödését és a település hírne­vének öregbítését. (péteri) Bartina bál fél millióval Nagy sikert aratott a vendé­gek körében a múlt hónap végén a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Ház márványtermében tartott Bartina mecénásbál. Az ér­deklődőkkel zsúfolásig megtelt teremben ez alka­lommal is sikerült meglepe­tést aratniuk a csapat tagjai­nak, hiszen a tavalyi merész kánkán után most újdonság­ként vérpezsdítő latin-ame­rikai táncokat mutattak be a Royal zenekar kitűnő mu­zsikájára. A vendégek bő­kezűségének eredménye­ként a Bartina mintegy fél millió forint bevételt köny­velhetett el, az összeg ter­mészetesen az együttes to­vábbi eredményes munkáját segíti.

Next

/
Thumbnails
Contents