Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-07 / 32. szám
1998. február 8., vasárnap SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Közelről Vettek már ki vesét, májat, szívbillentyűt (Agy) halálunk után dönt a bizottság Hetek óta foglalkoztatja a közvéleményt a miskolci ügy kapcsán a szervátültetés. Mint ismeretes, a miskolci Semmelweis kórház patológiáján a boncolások alkalmával szövetmintákat és csontdarabokat vettek ki az elhunytakból, hogy azokat külföldre szállítsák. A Tolna megyei kórház orvosainak segítségével annak jártunk utána, milyen jogaik vannak az embernek a jelenlegi törvények szerint a szervátültetés kapcsán. Másként ítéli meg a helyzetet, akinek az élete azon múlik, hogy időben megkapja-e az új veséjét, szívét, és másként az, illetve annak hozzátartozója, aki egy baleset után kerül be a kórházba és mások döntik el, hogy ugyan még él, de már csaTc a gépnek köszönhetően, a szervei viszont felhasználhatók. Számít-e az adott embernek még az életében megfogalmazott akarata? Van-e lehetőségünk arra, hogy a szerveink további sorsáról még az életünkben döntsünk? Dr. Horgász János főorvos, a megyei kórház patológiai osztályának vezetője: — Az egészségügyi törvény szabályozza a transzplantáció elvégzését. Eszerint aki életében nem tiltakozott szerveinek a felhasználása ellen, elméletben akár donor is lehet. De ez nem ilyen egyszerű. Például egy autóbalesetesnél, ha beáll az agyhalál, akkor a kezelő orvoson kívül három tagú, orvosokból álló bizottság dönt arról, hogy valóban megszűntek-e a beteg életfunkciói. Én úgy tudom, hogy a hozzátartozók tudtával jöhet szóba a szervek kivétele. Ezt követően értesítik a transzplantációs team-et, amelynek tagjai Pécsről jönnek autóval Szekszárdra és elvégzik a beavatkozást.- Tolna megyében milyen gyakran van erre lehetőség? — Általában évenként egyszer, de például a múlt évben nem volt erre példa. A megyei kórházban csak veseátültetést végeztek.- Hogyan zajlik általában egy boncolás? — A mellüreget és a hasüreget megnyitjuk, majd a szervek kivételére, vizsgálatára kerül sor, illetve ezek visszahelyezésére. — Ha kórházi betegről van szó, akkor a betegágyról a halál beállta után kerül a halott a patológiára, ahonnan a boncolás után a temetkezési vállalat viszi el a ravatalozóba. A hozzátartozók mikor találkozhatnak vele? — Általában a ravatalozóban, de arra is van lehetőség, hogy még a patológián megnézzék. — Ezt azért kérdeztem, mert a hozzátartozók csak az orvosi etikában bízhatnak, hiszen nincs módjuk arra, hogy ellenőrizzék, kivettek-e bármilyen szervet a szeretteik testéből. — Lehet bízni az orvos szavában. Dr. Hulin István, a megyei kórház baleseti sebészetének osztály- vezető főorvosa: — A jelenlegi törvény szerint aki nem tiltja, az engedi szerveinek a felhasználását a halála után. Milyen nyomtatványt kell kitöltenie annak, aki nem szeretné ha a szerveit felhasználnák? — Erre nincs rendszeresített nyomtatványt, tehát elég ha papírra veti, miszerint „halálom után nem járulok hozzá, hogy szerveimet felhasználják”; és ezt a személyi igazolványába teszi. Ebben az esetben a kérést tiszteletben kell tartani. — Találkozott már ilyen esettel? — Nem, még nem találkoztam ilyen kéréssel. — Adott esetben értesítik-e a családot arról, hogy az elhunytból kivesznek egy vagy több szervet? — Nem, mert nincs is erre idő. Miután a három főből álló orvoscsoport megállapította az agyhalál tényét (csak a szív működik, a tüdőt gép lélegezteti, az agykéreg már nem működik stb.), azonnal értesítik a pécsi transzplantációs team-et, amely speciális autóval érkezik a helyszínre és elvégzi a szervek kivételét. Úgy tudom, Prágában van a központja annak a kelet-európai számítógépes központnak, amelyben nyilvántartják az ebben a régióban élő, szervátültetésre váró betegeket. A várakozók listájáról a legsürgősebb eseteket látják el elsőként, de ha a szervet innen viszik, megnézik, hogy megyénkben van-e erre igény, és csak ezt követheti a többi beteg. — Milyen szerveket vettek ki eddig Tolna megyei elhunytból? — Évente egy-két, esetleg három alkalommal van erre lehetőség. A leggyakoribb eset, hogy vesét távolítunk el, de csontszövet, máj, sőt szívbillentyű kivételére is volt már példa. Ha arra gondolunk, hogy ezzel egy másik ember életét tudjuk megmenteni, akkor a megítélés is mindjárt más.-mauJA szerencse napja feßruär 13. pénteki A ÉS A ————H VASÁRNAPI I» ' Tolnai Népújság Péntek 13-hoz babonák, hiedelmek kötődnek. Mi a szerencsét kínáljuk olvasóinknak. Vegyenek részt játékunkban. Január 24-től február 13-ig szombaton és vasárnap a Tolnai Népújságban és a Vasárnapi Tolnai Népújságban 3-3 alkalommal a szerencséhez kapcsolódó 1-1 képet helyezünk el. A játékban résztvevőknek ezeket a képeket (összesen 6 db-ot) kell a szombati és a vasárnapi újságból kivágniuk és egyszerre levelezőlapra ragasztva beküldeniük a Tolnai Népújság szerkesztősége címére: 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Beküldési határidő: február 12., 10 óra Sorsolás: február 13-án, pénteken. A beküldők között 13 ajándékot sorsolunk ki 1. Stereo rádiósmagnó 2. Nile gőzölős vasaló 3. Kukorica pattogtatógép 4. Clock quartzfalióra 5. Mokkás készlet 6. Siemens hajszárító 7. Süteményes készlet 8. Quartz falióra 9. Konyhai mérleg 10. Kompótos készlet 11. Pohár készlet 12. Elin konyhai mixergép 13. Philips kisrádió Évente több száz->S ajándékot sorsolunk ki. Ön még nem nyert? Legyen szerencséje! A nyertesek nevét a február 14-1 Tolnai Népújságban és a február 15-1 Vasárnapi Tolnai Népújságban közöljük. Ott a lopott kocsik 87 százalékát megtalálják Paksi kommandósok Amerikában Amerikát látni nem mindennapi dolog. Belesni a filmekből (félre)ismert amerikai zsaruk igencsak mozgalmas életébe sokkal inkább unikum. Csoda, hogy a paksi kommandósok közül négynek akkora kedve támadt erre, hogy magánúton átrepülték az óceánt? Nem tették hiába, felejthetetlen élményekkel, felbecsülhetetlen szakmai tapasztalatokkal tértek haza két hét után. _§L_^;____:... ............. .......... I Pataki alezredes a lőtéren, két jenki között Pataki Rezső alezredes, a Neutron Beavatkozó Egység (az atomkommandó) parancsnokhelyettese sokat látott ember, bejárta már Európát. Amerika azonban más - mondja. Igaza lehet, két órán át egyvégtében beszél élményeiről, és legalább ennyit mondhatna még. Los Angeles, az angyalok földje or- szágnyi város - széle, hossza egyaránt 160 kilométer, 18 millió lakossal. Itt töltött két hetet a „colonel” és három kommandós társa, magánúton ugyan, de ki nem hagyva a lehetőséget, hogy megismerkedjenek Amerika bűnüldözésének világával. Kemény világ a kommandósoké Európában épp úgy, mint az Újvilágban, szükséges az összetartás, szívesen fogadták hát a négy magyart amerikai kollégáik mindenütt. Meglepetéssel kezdi Pataki úr az élménybeszámolót Los Angelesben a két hét alatt mindössze háromszor látott szirénázó rendőrautót. Kaliforniában tavaly 30 millió gépjárműből 45 ezret loptak el - Budapesten, a kétmilliós városban 17 ezret. A kaliforniai 45 ezernek 87 százaléka meglett! Bevezetésnek ennyit az amerikai bűnözésről. Tény, hogy vannak negyedek, ahová nem tanácsos bemenni a bandák miatt, ám ezt az átlagpolgár tudja. Tény az is, hogy mi, turistaként a két hét alatt nem találkoztunk a bűnözéssel. Ettől persze nagyon kemény bűnözés van Los Angelesben. Három éve megindult egy folyamat, hogy ezt rendbe kell rakni. Hihetetlen sikereket értek el - negyven százalékkal csökkent a bűnesetek száma. Ezt úgy csinálják, hogy mindenre reagálnak a rendőrök: a legkisebb szabálysértést is büntetik. Ot szakmai szervezettel találkoztunk, az első, az ATF - Bureau of Alcohol I Tobacco and Firearms 1 - nagyon nagy hatalmú rendőri szervezet, érdekes, a Pénzügyminisztériumhoz tartozik. (Mindenki rendőr, aki az igazságszolgáltatáshoz tartozik, a járőr az of- ficier.) Komolyan veszik a jövedéki törvény betartását, de legfontosabb a lőfegyverek ügye. Nem lehet senki fegyverének tíz darab lőszernél nagyobb tárkapacitása, sorozatlövő fegyvere sem, engedély ilyenekre nem létezik. Akinél ilyet találnak, gondolkodás nélkül 15 évet kap, még vádalkuval sem kevesebbet. Ami engem, mint rendőrt nagyon megfogott: a hangtompító. Akinél ilyen fegyvert találnak, helyből harminc év börtönt kap. (Nálunk gyenge vétség!) Hangtompítót csak bűnös célra lehet használni, emberi vagy állati élet ellen. Az amerikai gondolkodás szerint, aki ilyen fegyvert birtokol, az csak bűnöző lehet! Ami még nagyon tetszett az ATF-nél, a bandákba való beépülés. Remekül csinálják, minden életszerű, az öltözet, a kocsi, amelynek csomagtartójában ott a teljes felszerelése, bevetési ruhák, három maroklőfegyver, géppisztoly, sörétes puska. Csak érdekesség: mostanában számolt fel ez a szervezet három magyar bűnöző bandát, több ellen még nyomoznak. Nagy tisztelete van a rendőrnek, a különleges feladatokra kiképzetteknek kiváltképp. Úgy néznek rájuk, mint az istenre, tudják, a polgár békéjére vigyáznak. Aki a rendőrrel szembe kerül, bűnöző, ez nem kétséges az amerikai polgár szemében. Jártunk egy kiképzőbázison, amely egy „lézerfalu”, minden a valóságnak megfelelően felépítve, étterem, benzinkút, lakóházak, a rendőrök itt gyakorolnak, vizsgáznak. Ezt cégek építették, tudják, az az ő érdekük is. A jelszó: „Mindenkinek érdeke a bűnözés elleni harc”. (Itthon nemrég hangzott el, a bűnözés terjedése nem csak a rendőrség, a társadalom kudarca is.) Lőkiképzés: kipróbáltuk a szimulátort. A srácok (a paksiak) remekül reagáltak, csak az itthon megszokott két lövéssel. Szólt is a kiképző, nem kettő, ameddig van a tárban. Ha még mindig mozog (a bűnöző), még mindig bele! Éles lőtéren is voltunk a „Cobra” egységnél. Alapelv, gyorsan, pontosan, stabilan. Első a túlélés. Ha a bűnöző meghal, nincs baj. Ha a rendőr, az a társadalom hátránya. Statisztikákkal bizonyították, a 9 milliméteres fegyver nem elégséges a rendőrségnek. A megállító ereje ennek 36 százalék, speciális lőszerrel is. Az ennél nagyobbaknál ez 97 százalékot is eléri. Új testhelyzeteket is javasoltak tűzharcra. Nagyon céltudatos a kiképzésük: megsemmisíteni és te életbe maradj! Találkoztunk kiképzővel, aki aktív pályafutása során több mint tíz bűnözővel bánt el. Egy másikat, Steve-t a Special Force tisztjét sikerült meglepnie egyik munkatársunknak - nevezzük Úézának: megmutatta, mit tudunk lövészetből. Steve bevallotta, egyszer már volt egy kollégája, aki így tudott lőni, Rákosi Gusztáv Úgy néznek a rendőrre, mint az Istenre fi Amerikai-magyar vegyeskommandó