Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-07 / 32. szám

1998. február 8., vasárnap SZŰKEBB SZÜLŐHAZÁNK Közelről Vettek már ki vesét, májat, szívbillentyűt (Agy) halálunk után dönt a bizottság Hetek óta foglalkoztatja a közvéleményt a miskolci ügy kapcsán a szervátültetés. Mint ismeretes, a mis­kolci Semmelweis kórház patológiáján a boncolások alkalmával szövetmintákat és csontdarabokat vettek ki az elhunytakból, hogy azokat külföldre szállítsák. A Tolna megyei kórház orvosainak segítségével annak jártunk utána, milyen jogaik vannak az embernek a je­lenlegi törvények szerint a szervátültetés kapcsán. Másként ítéli meg a helyze­tet, akinek az élete azon mú­lik, hogy időben megkapja-e az új veséjét, szívét, és más­ként az, illetve annak hozzá­tartozója, aki egy baleset után kerül be a kórházba és mások döntik el, hogy ugyan még él, de már csaTc a gép­nek köszönhetően, a szervei viszont felhasználhatók. Számít-e az adott embernek még az életében megfogal­mazott akarata? Van-e lehe­tőségünk arra, hogy a szer­veink további sorsáról még az életünkben döntsünk? Dr. Horgász János főorvos, a megyei kórház patológiai osztályának vezetője: — Az egészségügyi tör­vény szabályozza a transz­plantáció elvégzését. Esze­rint aki életében nem tilta­kozott szerveinek a felhasz­nálása ellen, elméletben akár donor is lehet. De ez nem ilyen egyszerű. Például egy autóbalesetesnél, ha beáll az agyhalál, akkor a kezelő or­voson kívül három tagú, or­vosokból álló bizottság dönt arról, hogy valóban meg­szűntek-e a beteg életfunk­ciói. Én úgy tudom, hogy a hozzátartozók tudtával jöhet szóba a szervek kivétele. Ezt követően értesítik a transz­plantációs team-et, amely­nek tagjai Pécsről jönnek au­tóval Szekszárdra és elvég­zik a beavatkozást.- Tolna megyében milyen gyakran van erre lehetőség? — Általában évenként egyszer, de például a múlt évben nem volt erre példa. A megyei kórházban csak ve­seátültetést végeztek.- Hogyan zajlik általá­ban egy boncolás? — A mellüreget és a has­üreget megnyitjuk, majd a szervek kivételére, vizsgála­tára kerül sor, illetve ezek visszahelyezésére. — Ha kórházi betegről van szó, akkor a betegágyról a halál beállta után kerül a ha­lott a patológiára, ahonnan a boncolás után a temetke­zési vállalat viszi el a ravata­lozóba. A hozzátartozók mi­kor találkozhatnak vele? — Általában a rava­talozóban, de arra is van lehetőség, hogy még a patológián megnézzék. — Ezt azért kérdez­tem, mert a hozzátar­tozók csak az orvosi etikában bízhatnak, hiszen nincs módjuk arra, hogy ellenőriz­zék, kivettek-e bármi­lyen szervet a szeret­teik testéből. — Lehet bízni az or­vos szavában. Dr. Hulin István, a megyei kórház baleseti sebészetének osztály- vezető főorvosa: — A jelenlegi törvény sze­rint aki nem tiltja, az engedi szerveinek a felhasználását a halála után. Milyen nyom­tatványt kell kitöltenie an­nak, aki nem szeretné ha a szerveit felhasználnák? — Erre nincs rendszeresí­tett nyomtatványt, tehát elég ha papírra veti, miszerint „halálom után nem járulok hozzá, hogy szerveimet fel­használják”; és ezt a szemé­lyi igazolványába teszi. Eb­ben az esetben a kérést tisz­teletben kell tartani. — Találkozott már ilyen esettel? — Nem, még nem talál­koztam ilyen kéréssel. — Adott esetben értesítik-e a családot arról, hogy az el­hunytból kivesznek egy vagy több szervet? — Nem, mert nincs is erre idő. Miután a három főből álló orvoscsoport megállapí­totta az agyhalál tényét (csak a szív működik, a tüdőt gép lélegezteti, az agykéreg már nem működik stb.), azonnal értesítik a pécsi transzplan­tációs team-et, amely speciá­lis autóval érkezik a hely­színre és elvégzi a szervek kivételét. Úgy tudom, Prágá­ban van a központja annak a kelet-európai számítógépes központnak, amelyben nyil­vántartják az ebben a régió­ban élő, szervátültetésre váró betegeket. A várakozók listájáról a legsürgősebb ese­teket látják el elsőként, de ha a szervet innen viszik, meg­nézik, hogy megyénkben van-e erre igény, és csak ezt követheti a többi beteg. — Milyen szerveket vettek ki eddig Tolna megyei el­hunytból? — Évente egy-két, esetleg három alkalommal van erre lehetőség. A leggyakoribb eset, hogy vesét távolítunk el, de csontszövet, máj, sőt szívbillentyű kivételére is volt már példa. Ha arra gon­dolunk, hogy ezzel egy má­sik ember életét tudjuk megmenteni, akkor a meg­ítélés is mindjárt más.-mau­JA szerencse napja feßruär 13. pénteki A ÉS A ————H VASÁRNAPI I» ' Tolnai Népújság Péntek 13-hoz babonák, hiedelmek kötődnek. Mi a szerencsét kínáljuk olvasóinknak. Vegyenek részt játékunkban. Január 24-től február 13-ig szombaton és vasárnap a Tolnai Népújságban és a Vasárnapi Tolnai Népújságban 3-3 alkalommal a szerencséhez kapcsolódó 1-1 képet helyezünk el. A játékban résztvevőknek ezeket a képeket (összesen 6 db-ot) kell a szombati és a vasárnapi újságból kivágniuk és egyszerre levelezőlapra ragasztva beküldeniük a Tolnai Népújság szerkesztősége címére: 7100 Szekszárd, Liszt Ferenc tér 3. Beküldési határidő: február 12., 10 óra Sorsolás: február 13-án, pénteken. A beküldők között 13 ajándékot sorsolunk ki 1. Stereo rádiósmagnó 2. Nile gőzölős vasaló 3. Kukorica pattogtatógép 4. Clock quartzfalióra 5. Mokkás készlet 6. Siemens hajszárító 7. Süteményes készlet 8. Quartz falióra 9. Konyhai mérleg 10. Kompótos készlet 11. Pohár készlet 12. Elin konyhai mixergép 13. Philips kisrádió Évente több száz->S ajándékot sorsolunk ki. Ön még nem nyert? Legyen szerencséje! A nyertesek nevét a február 14-1 Tolnai Népújságban és a február 15-1 Vasárnapi Tolnai Népújságban közöljük. Ott a lopott kocsik 87 százalékát megtalálják Paksi kommandósok Amerikában Amerikát látni nem mindennapi dolog. Belesni a filmek­ből (félre)ismert amerikai zsaruk igencsak mozgalmas életébe sokkal inkább unikum. Csoda, hogy a paksi kommandósok közül négynek akkora kedve támadt erre, hogy magánúton átrepülték az óceánt? Nem tették hiába, felejthetetlen élményekkel, felbecsülhetetlen szakmai tapasztalatokkal tértek haza két hét után. _§L_^;____:... ............. .......... I Pataki alezredes a lőtéren, két jenki között Pataki Rezső alezredes, a Neutron Beavatkozó Egység (az atomkommandó) pa­rancsnokhelyettese sokat lá­tott ember, bejárta már Euró­pát. Amerika azonban más - mondja. Igaza lehet, két órán át egyvégtében beszél élmé­nyeiről, és legalább ennyit mondhatna még. Los Ange­les, az angyalok földje or- szágnyi város - széle, hossza egyaránt 160 kilométer, 18 millió lakossal. Itt töltött két hetet a „colonel” és három kommandós társa, magánúton ugyan, de ki nem hagyva a lehetőséget, hogy megismerkedje­nek Amerika bűnül­dözésének világával. Kemény világ a kom­mandósoké Európá­ban épp úgy, mint az Újvilágban, szükséges az összetartás, szíve­sen fogadták hát a négy magyart ameri­kai kollégáik minde­nütt. Meglepetéssel kezdi Pataki úr az él­ménybeszámolót Los Angelesben a két hét alatt mindössze három­szor látott szirénázó rendőr­autót. Kaliforniában tavaly 30 millió gépjárműből 45 ezret loptak el - Budapesten, a kétmilliós városban 17 ezret. A kaliforniai 45 ezernek 87 százaléka meglett! Beveze­tésnek ennyit az amerikai bűnözésről. Tény, hogy vannak negye­dek, ahová nem tanácsos bemenni a bandák miatt, ám ezt az átlagpolgár tudja. Tény az is, hogy mi, turistaként a két hét alatt nem találkoz­tunk a bűnözéssel. Ettől persze nagyon ke­mény bűnözés van Los Ange­lesben. Három éve megindult egy folyamat, hogy ezt rendbe kell rakni. Hihetetlen sikereket értek el - negyven százalékkal csökkent a bűn­esetek száma. Ezt úgy csinál­ják, hogy mindenre reagálnak a rendőrök: a legkisebb sza­bálysértést is büntetik. Ot szakmai szervezettel ta­lálkoztunk, az első, az ATF - Bureau of Alcohol I Tobacco and Firearms 1 - nagyon nagy ha­talmú rendőri szerve­zet, érdekes, a Pénz­ügyminisztériumhoz tartozik. (Mindenki rendőr, aki az igaz­ságszolgáltatáshoz tartozik, a járőr az of- ficier.) Komolyan ve­szik a jövedéki tör­vény betartását, de legfontosabb a lő­fegyverek ügye. Nem lehet senki fegyveré­nek tíz darab lőszer­nél nagyobb tárkapa­citása, sorozatlövő fegyvere sem, enge­dély ilyenekre nem lé­tezik. Akinél ilyet ta­lálnak, gondolkodás nélkül 15 évet kap, még vádalkuval sem kevesebbet. Ami engem, mint rendőrt nagyon megfogott: a hangtompító. Akinél ilyen fegyvert találnak, helyből harminc év börtönt kap. (Ná­lunk gyenge vétség!) Hang­tompítót csak bűnös célra le­het használni, emberi vagy ál­lati élet ellen. Az amerikai gondolkodás szerint, aki ilyen fegyvert birtokol, az csak bűnöző lehet! Ami még nagyon tetszett az ATF-nél, a bandákba való beépülés. Re­mekül csinálják, minden élet­szerű, az öltözet, a kocsi, amelynek csomagtartójában ott a teljes felszerelése, beve­tési ruhák, három maroklő­fegyver, géppisztoly, sörétes puska. Csak érdekesség: mos­tanában számolt fel ez a szer­vezet három magyar bűnöző bandát, több ellen még nyo­moznak. Nagy tisztelete van a rend­őrnek, a különleges felada­tokra kiképzetteknek kivált­képp. Úgy néznek rájuk, mint az istenre, tudják, a polgár békéjére vigyáznak. Aki a rendőrrel szembe kerül, bű­nöző, ez nem kétséges az amerikai polgár szemében. Jártunk egy kiképzőbázi­son, amely egy „lézerfalu”, minden a valóságnak megfelelően fel­építve, étterem, ben­zinkút, lakóházak, a rendőrök itt gyako­rolnak, vizsgáznak. Ezt cégek építették, tudják, az az ő érde­kük is. A jelszó: „Mindenkinek ér­deke a bűnözés elleni harc”. (Itthon nem­rég hangzott el, a bű­nözés terjedése nem csak a rendőrség, a társadalom ku­darca is.) Lőkiképzés: kipróbáltuk a szimulátort. A srácok (a pak­siak) remekül reagáltak, csak az itthon megszokott két lö­véssel. Szólt is a kiképző, nem kettő, ameddig van a tárban. Ha még mindig mo­zog (a bűnöző), még mindig bele! Éles lőtéren is voltunk a „Cobra” egységnél. Alapelv, gyorsan, pontosan, stabilan. Első a túlélés. Ha a bűnöző meghal, nincs baj. Ha a rendőr, az a társadalom hát­ránya. Statisztikákkal bizo­nyították, a 9 milliméteres fegyver nem elégséges a rendőrségnek. A megállító ereje ennek 36 százalék, spe­ciális lőszerrel is. Az ennél nagyobbaknál ez 97 százalé­kot is eléri. Új testhelyzeteket is javasoltak tűzharcra. Nagyon céltudatos a ki­képzésük: megsemmisíteni és te életbe maradj! Találkoz­tunk kiképzővel, aki aktív pá­lyafutása során több mint tíz bűnözővel bánt el. Egy mási­kat, Steve-t a Special Force tisztjét sikerült meglepnie egyik munkatársunknak - nevezzük Úézának: megmu­tatta, mit tudunk lövészetből. Steve bevallotta, egyszer már volt egy kollégája, aki így tu­dott lőni, Rákosi Gusztáv Úgy néznek a rendőrre, mint az Istenre fi Amerikai-magyar vegyeskommandó

Next

/
Thumbnails
Contents