Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-07 / 32. szám
Van kiút a drogfüggőségből Önsegítő csoport létrehozását kezdeményezi egy bonyhádi olvasónk, akinek gyermeke a drog rabja lett. A Tolnai Népújságban tegnapelőtt megjelent segítségkérésére máris több szakember és magán- személy reagált. Lehet, hogy sikerül túllépnünk egy régi rossz szokáson, miszerint a drog tabu? A Bonyhádon élő édesanya azért fordult a nyilvánossághoz, mert szeretné, ha húszesztendős gyermeke ismét normális életet élne. Ezen túl az önsegítő csoport más, hasonló gondokkal küszködő szülőknek is segíthetne. A drogok következményeivel általában a rendőrség illetve a kórházak pszichiátriai osztályai foglalkoznak. Szerencsére azonban vannak más fórumok is, amelyek a narkotikumok terjedését hivatottak meggátolni. Hogy ez mennyire így van, arra bizonyíték, hogy már az írás megjelenésének napján többen megkeresték lapunkat. A szekszárdi SZEM alapítványtól Némethné Sári Júlia szociális munkás jelentkezett. Elvégzett egy narkoló- gusi tanfolyamot, jelenleg az ELTE szociológia szakán harmadéves. Elmondta, hogy a SZEM alapítvány elsődleges profilja a megelőzés. Úgy gondolják ugyanis, hogy addig kell segíteni, amíg a nagyobb baj megelőzhető. Jelenleg pénzt gyűjtögetnek, hogy legyen miből fedezni a programok költségeit. Két fő célcsoportjuk van, akiket el szeretnének érni. Az egyik a fiatalság - a potenciálisan leginkább veszélyeztetettek, a másik a pedagógus társadalom, illetve azok a felnőttek, akik rendszeresen foglalkoznak a fiatalokkal.- Ha ez a szülő Önökhöz fordulna, hogyan segítenének neki? — Először is tisztáznunk kell, hogy milyen stádiumban van a szenvedélybeteg. Ha életveszélyben van, akkor kórházi kezelésre szorul. Ha enyhébbek a tünetek, akkor valamilyen közös kitörési lehetőséget keresnénk. Mindenképpen szakemberekhez irányítanánk az édesanyát. Azt azonban nagyon fontos tudni, hogy gyógyítani csak azt lehet eredményesen, aki tudja magáról, hogy beteg. Célszerűnek látjuk a drogos fiatalok szüleinek egy klub megszervezését - amelyet mi vállalunk is - ahol a szülők a tapasztalataikat megoszthatnák egymással, illetve a klubdélutánokra meghívnánk országos hírű szakembereket, akik segítenék a szülőket információkkal. Elvinnénk őket különböző állami illetve alapítványi intézményekbe. Ilyen intézmény például a Kallódó Ifjúságot Mentő Missziót Támogató Alapítvány (KIMMTA), amely Zsibriken működtet egy otthont alkohol- és drogfüggő fiataloknak. Szabó Judit, a KIMMTA otthonvezető lelkésze:- Fontos tisztázni, hogy melyek azok a hibák, amelyeket a szülőknek el kellene kerülniük, ha kiderül, hogy a gyermekük narkós. Nagyon káros például a túlféltés, a túlszeretés. Ez megkötözi a gyereket, és csúnya idegen szóval kodependencia alakul ki. Ez azt jelenti, hogy a függőségben - dependencia - lévő fiatal az állapotával egy együttérző függőséget alakít ki a szülőkben. A szülő is függővé válik, természetesen nem a drog által, hanem a gyereke állapotától. Ez kóros struktúrát eredményez a családban, és megszilárdítja a drogos helyzetét. A tapasztalatok szerint csak akkor várható siker, ha a szülő ki tud lépni ebből a szerepből. — Mit tehet a szülő? — Próbáljon meg megértéssel fordulni a gyermeke felé, igyekezzen kialakítani egy olyan bizalmas légkört, amelyben a gyerek hozzá fordul és beavatja minden problémájába.- Önök miként tudnák segíteni egy megalakuló önsegítő csoport munkáját?- Szívesen elmennénk hozzájuk a nálunk gondozott fiúkkal, akik már gyógyulófélben vannak. Ők szívesen elmondják, miként találták meg a helyes utat, s azt is, hogy mi volt, amit nagyon fájlaltak a családjukkal kapcsolatban. Surján József, a Bonyhádi Nagycsaládosok Egyesületének elnöke megkereste szerkesztőségünket és elmondta: szervezetük támogatja az elképzelést - miszerint a szülők egy önsegélyező csoportot hoznának létre -, és a tavasz folyamán egy találkozót szerveznek, melyen a drog lesz a főszereplő. Kara Józsefné, humán segítő szakember, a lengyeli Apponyi Sándor Mezőgazdasági Szakképző Iskola tanára beszámolt arról, hogy szívesen segítenek azoknak, akik hozzájuk fordulnak. Elmondják nekik, miképp tudnak gyermeküknek segíteni, hogyan viselkedjen a gyermekükkel, amikor megtudják, hogy probléma van.- Tényleg, hogy kell ilyenkor viselkedni?- Nem szabad, hogy a gyermek lássa, hogy a szülő úgy érzi: összedőlt a világ. Az minden szülő számára természetes, hogy ha influenzás a gyermeke, akkor gondozza. Ugyanilyen természetes módon kellene ezt is kezelni.- Névtelenül lehet-e Önökhöz fordulni?- Természetesen. Gyakran előfordul, hogy sem a szülő, sem a gyermek nevét nem tudjuk, mégis segítünk, tanácsokat adunk, illetve rehabilitációs intézményekhez irányítjuk őket. Hangyái Hőgyész legnépszerűbb vállalkozója . A díjátadáson - balról Kristóf Károly alpolgármester, jobbról Mártonfai Dénesné, a Hőgyészi Vállalkozók Érdekképviseleti Egyesületének el■ nőké Fotó: Ifj. Mártonfai Dénes A hőgyészi vállalkozók hagyományos farsangi báljukon idén Szebényi Jenő lakatos mestert választották a község legnépszerűbb vállalkozójává. A hetvennegyedik évében járó, de koránál minimum húsz évvel fiatalabbnak látszó Jenő bácsi 1954. novembere óta önálló iparos. Inaséveit a hőgyészi Gerhard testvéreknél töltötte. Amikor 1942-ben felszabadult, Pestre, a Ford üzembe ment dolgozni. A gyárban a frontra készítettek autómotorokat. A fiatal, szakmáját szerető lakatos, mivel keresni akart, a kötelező nyolc óra helyett 16 órát dolgozott naponta. A dupla műszakokért később, a háborút követően internálták, mondván, segítette a fasisztákat. Másfél év után, 1947-ben került haza, első ténykedése volt elindítani a háború óta álló hőgyészi malmot. Addig szerelte, míg sikerült a kiengedett levegőt pótolni, újra indult a gátér, éjjel-nappal darálták a máiénak való kukoricát. Innen került a hőgyészi állami gazdasághoz, ahol elnyerte a „Kiváló dolgozó” címet, majd a téeszhez főgépésznek. Az ipart az ötvenes években azért váltotta ki, mert egyrészt úgy látta, van kereslet a munkájára, másrészt mindig is szerette a változatosságot, azt, ha több mindennel foglalkozhat. Szebényi Jenő egész életében vállalkozó szellemű volt, a helybéliek még ma is emlegetik, amikor a hatvanas években egy szál deszkán függesz- kedve festette le előbb a község templomának tornyát, majd a környékbeliekét. Ugyanezt még pár éve, hetven évesen is megtette. Az Ady Endre utcai családi háznál lévő műhelyében ma 41 éves fiával együtt dolgozik. A lakatos munkákon kívül - amelyekből egyre kevesebb van, az is jobbára csak javítás -, hogy megéljen a család, sok mindenre vállalkoznak. Vízvezetéket szerelnek, fát vágnak, tűzifát fűrészelnek. Saját gépeikkel földmunkát is vállalnak, többek között ők egyengetik, dózerolják a talajt a községi szeméttelepen. Telente, amikor egyébként is kevesebb a munka, jut idő a gépek karbantartására. Hogy mi kívánsága van a legnépszerűbb hőgyészi vállalkozónak?- Jó egészséget és minél több munkát szeretnék, mert én csak akkor érzem jól magam, ha dolgozhatok mondja. F. Kováts Éva Leszavazták a kezdeményezést A lakó ne szóljon be (le) Bizonyára senki sem örülne, ha mások, egykét emelettel lejjebb épp akkor szórakoznak, amikor ő pihenni szeretne. Ennek elkerülése volt a célja egy tamási polgárnak, aki azonban kosarat kapott az ön- kormányzattól. A Szabadság út 35. földszintjén megüresedett egy önkormányzati tulajdonú üzlethelyiség, amelynek kezelője és bérbeadója a város kommunális vállalata. Az épületben lakó Tóth Attila úgy hallotta, lehet, hogy játékterem céljára fogják bérbe adni, s úgy vélte, ez zavarni fogja a lakók nyugalmát. Ezen megfontolásból kezdeményezte a város lakás- és helyiségbérletről szóló rendeletének módosítását, egészen pontosan három javaslattal élt a képviselők felé. Először: a bérbeadó egyeztessen az önkormányzattal a bérbeadás előtt, hogy a helyiség használata zavarja-e a lakókat. Másodszor: az illetékes önkormányzati bizottság egyedileg vizsgálja meg a bérlemények hasznosítását, harmadszor pedig kérjék ki a társasházi közösségek véleményét a későbbi viták elkerülése érdekében. A képviselő-testület úgy döntött: a javaslatokat nem respektálja. Az elutasítás kettős indoka pedig, egyrészt, hogy a kérelem törvényi szempontból kifejezetten aggályos, másrészt nem ésszerűsíti, hanem ellenkezőleg, bonyolítja a jelenlegi szabályozást. (tf) Van véleménye? „Feleslegesen felfújják” Még mindig tamagocsi Ahogy az már lenni szokott, az újdonságok általában felborzolják a kedélyeket. Nem történt ez másként a mostani sláger-gyermekjáték, a tamagocsi esetében sem. A témában megszólalók általában szuper-negatívumokban beszélnek róla, mint a gyermeki lélek „megrontójáról”. Tamagocsi-ügyben mi is véleményeket gyűjtöttünk. I. szülő Szerintem az úgynevezett szakértők alaposan és feleslegesen felfújják ezt a témát. A tamagocsi ugyanolyan játék, mint bármelyik másik. Érdekes módon, a „gyilkolós” elektronikus játékokból nem csináltak ekkora cirkuszt, pedig ezekhez képest a tamagocsi ártalmatlan dolog. Ezt be is tudom bizonyítani. Két gyerekem van, az egyik precíz, amolyan rakodós-pako- lós, fegyelmezett. Ő szívesen gondozza a tamagocsiját. A másik gyerekem nem éppen a pedantériáról híres, nem kedveli a kötöttségeket. Két nap után kijelentette a tama- gocsiról, hogy hülyeség, ő nem fog állandóan ehhez a vacakhoz rohangálni, neki ugyan hiába prüttyög. Azóta sem játszik vele. Az iskolába persze a nagyobbik sem viheti el, én viszem magammal a munkahelyemre. A kollégáim jót mulattak rajta, de tetszik is nekik, mindegyik azt lesi, mikor mit kell vele csinálni. A pedagógus Ennek a játéknak az az egyetlen baja, hogy egész nap foglalkozni kell vele. Azért haragszom rá, mert megzavarja a tanítást, ezért nem is engedem az osztályomba járó gyerekeknek, hogy elhozzák az iskolába. A gyermeki lélekre gyakorolt romboló hatásáról szóló véleményeket túlzónak tartom. A gyerek Az osztályban nagyon sok gyereknek van tamagocsija, én karácsonyra kaptam egy macskásat, de azt nem szerettem, mert folyton megdöglött. Most egy kutyás van, az nagyon aranyos, már hét napos. Ha majd felnő és öreg lesz, akkor „lejár a csípje”, de az apukám szerint újra lehet indítani. Hát majd meglátom. II. szülő Ebben a tamagocsi-vitában megszólaló felnőttek egyet felejtenek el: hogy ők felnőttek. A gyerekek nagyon is jól különbséget tudnak tenni az igazi és az elképzelt között. A gyerekek élőnek tekintik a babát és a mackót is, szeretik őket és azt képzelik, hogy azok is viszontszeretik. Ha tönkremegy a maci, vagy elvész a kabalakutya, megsirat- iák, hiányzik nekik. Érdekes módon, ezt nem lelki defektusként kezelik a lélekgyógyászok. A gyerek pontosan tudja, hogy a tamagocsi nem valóságos, ugyanolyan, mint mondjuk a Super Mario, csak sokkal kedvesebb. Az a gyerek pedig, akinél mégis problémák jelentkeznek, az nem a tamagocsitól van, a játék ilyenkor már csak mint afféle katalizátor szerepel, amin keresztül előjönnek azok a lelki vagy viselkedési problémák, amik eddig is megvoltak a gyereknél. venter
