Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-07 / 32. szám
1998. február 7., szombat Gyermekvilág 9. oldal Elet a tenger mélyén Borotvaeles képeket továbbított a felszínre a tengerfenékről a "Ropos" nevű, több tonnás kutatórobot videokamerája. A kamerát 6 kilométeres, speciális rézzel megerősített, üvegszálas kábel kötötte ösz- sze a felszínen úszó laboratóriummal, ahol sosem sejtett élővilág tárult a kutatók szeme elé. Régóta tudott, hogy a tengeralatti melegforrások környékén tobzódik az élet megannyi sajátos formája. A 4 fokos hidegforrások viszont az iszonyatos nyomás alatt lévő sötét mélységben nem tűntek alkalmasnak az életre. A "Ropos" kamerái és reflektorai azonban gazdag élővilág képét mutatták. A tengerfenékről vett minták tanúsága szerint a mélytengeri hidegforrás előterében széles baktériumszőnyeg terül el. Széndioxid és metán van jelen odalenn, és ebben a közegben nemcsak baktériumok élnek, hanem csigák, kagylók, fonalférgek, sőt különböző mélytengeri vak halak is, természetes táplálékláncot alkotva, biológiai egyensúlyban. Genetikai vizsgálatokkal igyekeznek most válaszolni arra a kérdésr§, vajon milyen korúak ezek a mélytengeri élőlények, s hogyan illeszkednek a földi élővilág rendszerébe. A kérdések kérdése mégis az, vajon mennyi metánt köt meg a hideg mélytengeri víztömeg, mert ha elegendőt, ennek segítségével talán hamarosan megoldhatók lesznek az emberiség növekvő energiagondjai. FEB Gyermekvilág-divat Békési Eszter (5 éves) ruhaterve Kedves divattervezőink! Nagyon sok szép és kedves rajzot küldtetek be hozzánk, ám sajnos ezek közül a legtöbbet nem tudjuk a Gyermekvilág oldalon közzétenni. Mégpedig azért, mert grafitceruzával készültek, s így nem látszanának a képek. Kérjük, hogy ruhaterveiteket vékony hegyű fekete filctollal, vagy golyóstollal készítsétek. Várjuk az új rajzokat! Híres indiánok Istenek Alaszkától a Tűzföldig Nemcsak az egyiptomiak, a perzsák vagy a görögök népesítették be világukat istenekkel, hanem az indiánok is. A romantikus kalandregényeknek köszönhetően az iskolásgyerekek előtt is ismert Manitu (Manito) neve: ez az algonkin szó voltaképpen védőszellemet jelent, tehát a közhiedelemmel ellentétben nem afféle főisten a mellékistenek társaságában. A hatalmas amerikai kontinens legészakibb részén - Alaszkában, illetve a jeges kanadai szigeteken - élő indiánok ugyanúgy hitték és tisztelték a természetfeletti lényeket, mint a legdélibb, tűzföldi, patagóniai őslakosok - erre példa a számtalan totemoszlop, avagy valamilyen állattól való törzsi származás legendája. Ám az istenségek Közép-Amerikában és az Andok mellékén találtak igazi otthonra, vagyis azokon a területeken, ahol az indiánok fejlett civilizációkat hoztak létre. Ide sorolható mások mellett az azték, a maja, az olmék, illetve az inka kultúra. A rejtélyes maja indiánok szent könyve, a Popol Vuh tárja elénk azt a Xibalbá nevű alvilági birodalmat, melyben Egy- vadász és Hétvadász küzd meg az alvilág uraival. A maják mindemellett Gi-hez, az eső és az áldozatok urához, valamint a Halálistenhez, a Jaguáristenhez és a Kukoricaistenhez is fohászkodtak. A maják közeli szomszédságában élő aztékok - illetve hasonlóképpen a rokonnép olmé- kok - vallási életének középpontjában a csodálatosan újjászülető Huitzilopochtli állt. Anyjának, Coatlicue (Kígyószoknya) földistennőnek volt egy lánya is, Coyolxauhqui holdistennő. A tavasz és az eső Xipe Tec akaratának megfelelően érkezett. A legfőbb istenség címét Tezcatlipoca (Füstölgő Tükör) birtokolhatta, s hasonló fontos szerepet töltött be kozmikus ellentéte, Quetzal- coatl, azaz Tollas Kígyó. Mint ismeretes, a fehér bőrűnek és szakállasnak tartott Tollas Kígyó legendáját használták ki az azték birodalmat leigázó spanyol hódítók. Az inkák - s az Andokban élő, környező népek is - Vira- cocha istennek áldoztak a leggyakrabban. Kőből faragott, monumentális domborműve a tihuanacói Nap Kapujának központi figurája: valószínűleg különböző néven és formában tisztelték. Ugyancsak általánosan elterjedt volt a Földanya tisztelete is. Az őslakók istenei azonban nem sokkal élték túl a spanyolokkal, pontosabban a kereszBelakúla napmaszk Tollas Kígyó ténységgel való találkozást. Bár egyes ősi rítusok, szertartások ma sem tűntek el, az indián istenségek, miután helyüket átadták a kereszténység egyetlen istenének, - stílszerűen szólva - elköltöztek az Örök Vadászmezőkre. -szúFrédi és Béni szülőháza Nemes egyszerűséggel barbároknak neveztetnek azok, akik nem átallnák Hollywood egyik legrondább, zöld-sárga épületegyüttesét lebontatni. Csakhogy a stúdió valaha a Hanna- Barbera rajzfilmtársaság székhelye volt, többek közt Foxi Maxi, Maci Laci, Frédi és Béni szülőháza. Ezeken a rajzfilmeken Amerikában generációk nőttek, és nőnek fel, s több millióan nézik őket az egész világon, köszönhetően a Cartoon Network-nek és a műholdas televíziózásnak. A rajzfilm-rajongók szerint a stúdió, ha ronda, ha nem, mégiscsak része Hollywood kulturális örökségének. Joggal tarthatna igényt a műemléki védettségre, hiszen átvitt (sőt, nem is annyira átvitt) értelemben az e falak között megszületett rajzfilmek felmérhetetlen hatást gyakoroltak az amerikai kultúrára. A Los Angeles-i Kulturális Örökség Bizottság viszont legfeljebb arra hajlandó, hogy egy évre szóló minimális védettséget biztosítson. William Hanna és Joseph Barbara - ma már mindketten nyolcvanas éveikben járnak - eredetileg a Metro-Goldwyn- Mayer "színeiben" alkották meg Tom és Jerry halhatatlan párosát és 1957-ben alapították meg önálló stúdiójukat, a Hanna-Barberát. A Hanna-Barbera stúdiót 1991-ben vette meg "Mr. Jane Fonda", azaz Ted Turner médiamágnás, aki tavaly majd minden tulajdonával (pl. a CNN tévécsatornával) együtt eladta azt a Time Warner birodalomnak. A Time Warner konszern pedig az ósdi épülettől (és fenntartásának gondjaitól) szívesen megszabadulna, mondván: a Hanna-Barbera társaság "védjegye" a fontos, és nem az elavult és ronda épület. Ne menj senkivel! Az Egyesült Államokban néhány fontos viselkedési szabályra nevelik a gyerekeket, amit nem árt, ha ti is megfogadtok és ekként cselekedtek: 1 .Mielőtt elindulok, bejelentem a szüleimnek, vagy annak, aki vigyáz rám, hova, milyen úton megyek és mikorra érek haza. 2. Ha valami vagy valaki miatt változik a program, akkor is értesítem szüléimét. 3. Biztonságosabb, ha nem egyedül, hanem inkább barátaimmal együtt megyek a közös programokra. 4. Ha bárki hozzám akar érni, elutasítom, és szólok annak a felnőttnek, akiben megbízom. 5. Ha mégis zaklatott valaki, azt nem tartom titokban, azonnal elmondom a szüleimnek. 6. Ha úgy érzem, bajba kerülhetek, olyan felnőtthöz fordulok, akiről tudom, hogy segít. 7. Soha nem késő, hogy segítséget kérjek. • • Ügyeskedjünk! A bűvös szék Tegyünk keresztbe egy szék támláján egy botot úgy, hogy egyensúlyban legyen. ha most egy melegített kártyalapot vagy vastag kartonlapot tartunk hozzá közel, akkor a bot vége szép lassan megindul a kártya felé. Ha a kártyát mindig odébb és odább tartjátok, akkor a botot körös-körül lehet forgatni, amíg eredeti helyére vissza nem tér. (Fontos, hogy a szék támlája felül minél gömbölyűbb és simább legyen. Búgó vonalzó A vonalzó nyílásába fűzzünk egy darabka spárgát. Gyorsan körbe forgatva különös búgó hangot ad. Különböző vastagságú vonalzó más-más hangon szól. Gyors forgatásnál úgy látjuk a levegőben, mintha összefüggő, korong alakú test volna. Eltévedtél! Bekötött szemű játszótársunkat háromszor körbe forgatjuk. Állj! - kiáltjuk, és a jó lélek azt hiszi, tudja, hol áll. Most indulj az ablak bal sarka felé! - vezényeljük. És biztos, hogy mindenhová megy, csak jó helyre nem. A nyuszi, a denevér és a bagoly Vicces! — Keressünk valami külföldi állomást a rádión, Jean! — De uram, hiszen egy idegen nyelven sem tudunk! — Nem baj, Jean, legfeljebb levesszük a hangot... — Beteg vagyok, Jean, hozzon néhány előre gyártott elemet! — Minek, uram? — Mert gyorsan fel akarok épülni... — Adja fel ezt a levelet a postán, Jean! — Uram, ez a levél nagyon nehéz, több bélyeg kell rá. — És gondolja, hogy attól könnyebb lesz? — Megjött a tél, uram! — Nahát, mára nem is vártunk vendéget... Wéhmann Zoltán gyűjtése Egyik nap a nyuszika gyanútlanul sétálgatott a rengeteg erdőben, s beleszaladt egy csapdába, amit a vadász rejtett el a földön. Jajgatott szegény nyuszi, hogy egészen berekedt, de senki nem jött a segítségére. Azaz valaki mégis jött a nagy rikácsolásra, de sajnos az a vadász volt. — No, megvagy! - kiáltott fel amikor meglátta a nyuszit, kiemelte a csapdából és már vitte is. Meg sem állt a házáig, ott a nyuszit berakta egy ketrecbe, ami az istállóban állt. Azzal biztatgatta a szegény nyuszit, hogy nem sokáig kell a ketrecben raboskodnia, mert másnap ő lesz a főszereplő az ebédnél: mint nyúlpaprikás. Az istállóban, a szellős gerendák rejtekében lakott egy denevér. Senki sem tudta, hogy ott lakik, hiszen napközben csendesen aludt, csak akkor ébredt fel, mikor beállt a sötétség. Ilyenkor indult bogár-vadászatra. Ahogy leszállt az éj, felébredt a denevér, s meghallotta a szomorú nyuszika sírdogálását. Odarepült a ketrechez és megcsodálta a nyuszit, mert ő még ilyet sosem látott éjszakai repülése során. Tetszett neki a szép barna, hosszú fülű, kurtafarkú állatka és nagyon megsajnálta, ahogy ott szepegett a ketrecben. — Hát te milyen Isten teremtménye vagy? - kérdezte a denevér. — Én a nyuszi vagyok, na de te kivagy? - így a nyúl. — Denevér vagyok és itt lakom a gerendák alatt. — És mit szoktál enni, denevér? Remélem, nyulat nem... — Én bogarakat eszem és éjszaka vadászok rájuk. Hogy kerültél ebbe a drót-micsodába? — Elfogott a vadász az erdőben és most pörköltet akar belőlem csinálni! — No, azt nem engedhetem meg! Várj csak, nyuszi, kiszabadítalak! Ám hiába volt a dicséretes szándék, a denevér nem boldogult a feladattal. A nyuszit olyan ketrecbe tette a vadász, aminek a teteje nyitott volt, de mégis olyan magas, hogy nem tudott a nyuszi kiugrani belőle. A denevér berepült a nyitott tetőn, de túlságosan kicsi állat volt ő ahhoz, hogy a nyuszit kimenekítse. Törte a fejét erősen, hogyan segíthetne mégis. Ekkor eszébe jutott erdei kollégája, a bagoly, aki szintén éjszakai műszakban dolgozott. Nem is volt rest, addig keresgélte az erdőben, amíg meg nem találta. A bagoly éppen egy pockot üldözött, mikor a denevér utolérte és elmondta neki a nyuszika sanyarú helyzetét. Együtt repültek vissza az istállóba, a bagoly leereszkedett a ketrec aljába, hátára vette a nyuszit és felemelkedett. Már átrepültek a ketrec peremén, mikor a nyuszi megingott a bagoly hátán. Már majdnem leesett, de a bátor kis denevér odarepült, elkapta a nyuszi hosszú fülét, s addig húzta visszafelé a nyusztit, míg ismét biztosan ült a bagoly hátán. Kirepültek a padlásablakon, s meg sem álltak a rengeteg erdőig. Ott a nyuszi megköszönte új barátainak, az okos denevérnek és a jószívű bagolynak, hogy megmentették az életét, s gyorsan elfutott az üregébe, kipihenni ezt a sok izgalmat. Attól kezdve nagyon vigyázott, alaposan megnézte, hová lép, nehogy megint hurokra akadjon. Nem felejtette el a barátait, időnként megvárta az estét, amikor a többi állat már nyugovóra tért, hogy találkozzon két barátjával, akik akkor kezdték az éjszakai műszakot a rengeteg erdőben. - abj -
