Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-28 / 50. szám
14. oldal Gyermekvilág 1998. február 28., szombat Kellemes hőmérséklet, sekély víz, sok hal Karibi - a cápák bölcsődéje Szokatlanul sok, növésben lévő cápára bukkant Janaka de Silva biológus a Mexikóiöböl amerikai partjai mentén. "Könnyen lehet, hogy itt, a louisianai partok mentén találtunk rá a cápák "gyerekszobájára", netán "bölcsődéjére"..." - véli a szakember. A tengeröbölnek ebben a térségében annyira sekély a víz, hogy felnőtt, kifejlett cápával szinte nem is lehet találkozni. Nem falják föl tehát a táplálékot a fiatal állatok elől. A tengerek és óceánok élővilágának kutatói mindeddig nemigen tudták, hol töltik kölyök- és fiatalkorukat a végtelen vizek félelmetes ragadozói. Úgy látszik, hogy a kellemes vízhőmérséklet és a halban gazdag Mexikói-öböl a bölcs természet által kialakított cápanevelde. De Silva felfedezése különösen fontos a természetvédelem, az állatvédők számára, akik azt állítják, hogy a különféle cápafajokat máris csaknem a kihalásig elpusztított a túlzott mértékű halászat. Éppen ezért a tengernek az a területe, amely a fölnövekvő cápanemzedékeknek ad otthont és táplálékot, különös megbecsülést, védelmet érdemel. Ferenczy Europress Gyermekvilág-divat Illés Réka (Bonyhád) ruhaterve Jól válaszolt, megnyerte! Az elmúlt héten a Másfél zenekar új CD-ROM-jával kapcsolatban tettünk fel egy kérdést a Gyermekvilág zenei összeállításában. A kérdésre a helyes válasz: villamos. A helyes megfejtést beküldők közül a szerencse Gerendái Attila szekszárdi olvasónknak kedvezett, ő nyerte meg a Villamos című CD-ROM-ot. Híres indiánok Találkozás egy másik világgal Sorozatunk egyik korábbi fejezetében bemutattuk azokat az indiánokat, akik a II. világháborúban (1939-1945) a csendesóceáni fronton küzdöttek a japánok ellen. Ugyancsak szóltunk az I. világháborúban (1914-1918) Franciaországban harcoló indiánokról. S megismerkedhettünk Pocahontas indián hercegnővel is, aki 1619-ben került férjével együtt Angliába. Ám az indiánok megismerkedése Európával jóval korábban, már Kolumbusz idején megtörtént. Különös menet járta be 1493. áprilisában Andalúziát és Kasz- tüiát, egészen pontosan a Sevillától Barcelonáig tartó útszakaszt. A nagy felfedező, Kolumbusz Kristóf szelte át kíséretével Spanyolország déli részét, hogy a királynőhöz és a királyhoz - Izabellához és Fer- dinándhoz - eljutva, bemutassa újvilági szerzeményeit. Köztük azt a hat bennszülöttet, akiket Guanahani szigetén ejtett foglyul, s hurcolt magával afféle egzotikus látványosságként. A hat indián ágyékkötőben, fejükön tarka toliakkal, arcukon aranyból készült álarccal, s hátukon egy-egy, kalitkába zárt papagájjal vonult keresztül a tömeg sorfalán, s meg kell hagyni, óriási feltűnést keltett. A spanyolok ugyanis mindeddig azt hitték, hogy a fehér embereken kívül csak feketék léteznek: a beszámolók szerint csodálkoztak is az indiánok bőrszínén, sima, fekete hajukon, mely „a lovak sörényére emlékeztette őket.” A jobb sorsra érdemes bennszülöttek többsége nem sokkal élte túl az Európával való találkozást: egy kivételével valamennyien elpusztultak vagy betegségben, vagy a gyötrő honvágyban. Egy „fürge és eszes” szigetlakó azonban életben maradt, s komoly karriert futott 'be, s éppen Kolumbusz oldalán: a kereszt- ségben a Diego nevet felvevő indián az admirális személyi tolmácsa lett annak második amerikai útján. Anglia is viszonylag korán, már az 1500-as évek legelején megismerkedhetett az indiánokkal Sebastian Cabot révén. VII. Henrik királynak (1485- 1509) bemutattak három bennszülöttet, akik „érthetetlen nyelven beszéltek, nyers húst ettek és állatbőrökbe öltöztek.” Franciaországba Jacques Car- tier 1534-ben vitte az első indiánokat. IX. Károly (1560-1574) a krónikák szerint egyszer hosszasan elbeszélgetett három, Brazíliából behurcolt indiánnal: azt akarta megtudni, hogy a messziről érkezett „vademberek” mit tartanak különösnek Európában. A bennszülöttek így válaszoltak: „megfigyelték, hogy vannak kövér, minden kényelemmel ellátott emberek, ugyanakkor ott van a másik felük, szegénységtől és éhségtől elkínzottan, akik koldulva állnak az előbbiek ajtaja előtt; és furcsának tartják, hogyan tűrik ezt az igazságtalanságot, és miért nem ragadják torkon a kövéreket, vagy miért nem gyújtják fel házaikat.” A felfedezések korai szakaHispaniola, 1492: találkozás az indiánokkal szában, a gyermekcipőben járó orvostudomány idejében az indiánok szinte kivétel nélkül mind elpusztultak Európában, feltéve persze, ha túlélték a hosszú és megerőltető átkelést az Atlanti-óceánon. Urs Bitterli Vadak és civilizáltak című könyvében így összegzi ezt a tragikus találkozót: „Nincsenek indián kézből származó adataink, amelyek tájékoztatnának arról, hogyan vélekedtek ezek a sajnálatra méltó emberek az európai fejedelmi udvarok merev ceremóniáiról és a tolongó tömegről, ami közszemlére állításukat kísérte; sejthetjük azonban, milyen végtelenül furcsán érezhették magukat ebben a környezetben ezek az egzotikus emberek, akiket kiszakítottak életük természetes teréből, és akiknek tiszteletre méltó szokásait látványossággá alacsonyí- tották le.” -száZenesarok Lutricia a templomi kórusból Egy kitűnő énekesnő - remek hanggal. Ilyen és ehhez hasonló jelzőket már sok kezdő énekesnő kapott, s azután vagy tudta igazolni, sőt, kamatoztatni tehetségét, vagy nem. Lutricia McNeal is egy ilyen jó hangú, tehetséges és csinos hölgy, csakhogy ő már olyasvalamivel büszkélkedhet, amivel sok társa még nem: az ő nevét már ismerik, sőt, egy slágerét már dúdolják is az emberek, ez pedig a siker biztos jele. Nyu- gat-Európa legtöbb országában éppen a közelmúltban hódította meg a slágerlistákat első nemzetközi sikere, az Ain't that just the way. Lutricia az Amerikai Egyesült Államokban, Oklahoma egyik déli kisvárosában született, s már gyermekkorában tagja volt - négy lány és négy fiútestvérével együtt - a templom kórusának. Egészen fiatalon, 1989-ben egy meghívás nyomán Stockholmba került, ahol együttesével két sikeres lemezt is kiadott. Nemrég azonban visszaköltözött az Egyesült Államokba, Dallasba, ahol szólópályája jelentős állomásaként megjelent My side of town című albuma, mely el is indult világhódító útjára. Lutricia egyébként Aretha Franklint és Tina Tűmért tekinti példaképeinek. Figyelem, játék! A Record Express kiadó jóvoltából az alábbi három kérdésre helyesen válaszoló olvasónk egy Lutricia McNeal kazettát kap ajándékba. 1. Hol tanult meg énekelni Lutricia? 2. Melyik országba költözött 1989-ben? 3. Hol él jelenleg? A Zenesarok jeligével ellátott megfejtéseket levélben kérjük a Tolnai Népújság címére - 7100, Szekszárd, Liszt tér 3. - küldeni. A nyereményt postán küldjük el. Élőző rejtvényünk megfejtője: Zatykó Andrea paksi olvasónk, aki Aaron Carter kazettát kapott jutalmul. Ákos; újRaMIX Egy új album, egy új csoda - ÚjRaMIX címmel jelent meg Ákos remix albuma. A remix dalok elsősorban a Beavatás album dalainak feldolgozásai - az eredeti dalok progresszív dance verziói (house, trip-hop) ezek, melyeket Ákos saját stúdiójában saját maga rögzített, kevert és készített!!! Egy régi-új és egy vadonatúj dal is megtalálható még az ÚjRaMIX album 13 dala között: a „Monumentum” című, mely a régi Bo- nanza sláger „Rock the Nation” live mix-e, és az erre az albumra komponált instrumentális „Do You Like Life?” Az ÚjRaMIX első slágernótája a „Minden, ami szép volt”, amely egyébként a harmadik sláger dal a Beavatás című, tavasszal megjelent albumról, és amelynek az ún. „High Fever House mix” változatát hallhatjuk. Játsszunk! „Aráth” Hosszabb, vagy rövidebb gyakorlással ti is megtanulhattok visszafél beszélni. Ilyenkor minden szót fordítva kell kimondani. Például: város soráv szép pész aludni indula Eleonóra Arónoele Hasonló eredményt értek el vele, mint a titkos beszéddel. Senki sem érti meg, hogy mit beszélgettek egymással. (Előfordul, hogy ti magatok sem...) Aki nem vigyáz, kitöri a nyelvét. Kos Técsneresz áz- zoh! Vicces! A moszat és a beszédhibás moszat találkoznak. Megkérdi a moszat: — Mondja, maga moszat? — Nem, én magam mo- szok... — Mikor etetik a Lánchíd oroszlánjait? _ ? ? ? — Amikor üvölteni kezdenek... — Mi a különbség az autó és a tű között? — Az autó tudja mondani, hogy „tü-tü-tü”, de a tű nem tudja mondani, hogy „autó-autó-autó”... A kis magocska története Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magocska. Alig volt nagyobb, mint egy mákszem, szellő szárnyán utazott a nagyvilágban, mígnem egyszer hirtelen elállt a szél, s a magocska lepottyant a földre. Jó puha földbe esett, kicsit ijedten, kicsit csodálkozva nézett körül, s már éppen nyújtózkodni kezdett, hogy újra felkapaszkodhasson a szellők szárnyára, amikor eleredt a zápor. A nehéz esőcseppek egyre mélyebbre és mélyebbre taszították a ma- gocskát a földbe, míg a rögök teljesen beborították, melegbe és sötétbe takarták a magocs- kát. Egy kicsit félt odalent, de hamar megnyugodott és kíváncsian nézegetett körül. Gyökérszálak szőtték át a földet, pici rovarok, karcsú giliszták rótták titokzatos útjukat a föld alatti járatokban. A magocska egészen jól érezte magát, de egyre jobban elfáradt, mígnem mély álomba merült. Arra ébredt, hogy napsugarak melegítik át a földet, s ettől a magocska nyugtalanná vált. Langyos eső hullt a földbe, megfürdette a ma- gocskát, aki ettől elkezdett duzzadni, mocorogni, s hirtelen cémavékony „lábacskája” nőtt. Ez a lábacska nagyot rúgott, s a magocska kidugta a fejét a földből. Méregzöld apró hajtás nőtt ki belőle, ami a szép tavaszi napfényben apró levélkéket kezdett nevelgetni. A napocska sütötte, az eső öntözte, s nőtt, nőtt a kis növény egyre magasabbra. Nahát, milyen szép a világ! - csodálkozott a magocs- kából lett növényke, ahogy fejét felemelve körbenézett a tavaszi mezőn. Pompás virágok nyíltak, ameddig a szem ellátott, s a mi kis növényünk úgy, de úgy szeretett volna olyan szép lenni, mint azok. Egyik reggel aztán teljesült ez a vágya. Gyönyörű, bíborlila szirmok koszorúzták a fejét, a méhecskék nem győztek elismerően döngicsélni körülötte. Egész nyáron pompázott a réten, egyik szépséges virágot hozta a másik után. Amikor eljött az ősz, apró tokok szakadtak le a száráról, mindegyikben sok-sok magocska. Vitte, sodorta a szél a magocskákat, míg termékeny földre nem találtak, ahová lehullottak, hogy a következő tavaszon bíborlila szírmű, szépséges virággá cseperedjenek. vévé
