Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-21 / 44. szám
14. oldal Gyermekvilág 1998. február 21., szombat Az állat is lehet depressziós Minden állatbarát sejti, hogy négylábú, vagy kétlábú kedvencei is szenvedhetnek egy emberinek gondolt bajtól, a depressziótól. Ha például a kutyát a gazdája gorombán lezavarja a kanapéról, gyakran megesik, hogy a megszeppent jószág lekuporodik egy sötét zugba, és szomorú szemekkel néz maga elé, még enni sem akar. Nienke Endenburg holland állatpszichológus egyenesen azt állítja, hogy a háziállatok ugyanolyan depressziósak és magányosak tudnak lenni, mint gazdáik. Egyébként is a magány az első számú tényező, amely megbetegíti az állatokat. A jószágok első reakciója, vagy ha tetszik, a rendszeres és hosszú egyedüllétből fakadó lelki betegségük első tünete, hogy valami módon megpróbálják felhívni magukra a figyelmet, amikor egy-egy hosszú távoliét után előkerül a gazda. Ilyenkor zajonganak, ugatnak, nyávognak, csipognak, idétlenkednek, ilyenkor rohangálnak össze-vissza a lakásban, döntenek fel minden útjukba akadó tárgyat, kaparják le a tapétát, tépik szét a szőnyeget, sőt az is előfordul, hogy a szobatisztaságról is elfeledkeznek. Aki tehát állatot tart, gondoljon arra, hogy nemcsak etetnie kell, hanem foglalkozni is illik vele. Az állatok nagyon érzékenyek - akárcsak a gyerekek - többek között a családi háborúságra, a veszekedésre, a durva, hangos szóra, esetleg a tettlegességre. Háziállataink lelki egészsége a saját kiegyensúlyozottságunktól is függ, vallja a holland kutatónő, aki betegeit, a depressziós állatokat mindeddig sikeresen kezeli az emberek lelki bajain segítő gyógyszerekkel. FEB Gyermekvilág-divat Horváth Andrea (Szekszárd) ruhaterve Híres indiánok Akik eltűntek, és akik megmaradtak Hogy mennyi indián élt Amerikában a kontinens felfedezése - 1492 - idején, arra nézve csak becsléseink vannak. A számok a 14 milliótól a 30 millióig terjednek, ami, tekintettel az Újvilág óriási kiterjedésére, egyáltalán nem nevezhető' jelentős népességnek. Egyvalami azonban biztos: az indiánok lélekszáma a felfedezést követő négy évszázadban rohamosan fogyott, s csak hosszú idő elteltével, századunkban kezdett el ismét növekedni. Azonnali tragikus helyzetbe kerültek a spanyolok által elsőként meghódított karibi-szigetek lakói: nem kellett sokkal több, mint száz év a Bahamákon, Kubában, Jamaicán, Haitin, Dominikán és Puerto Ricón élő lukájok, tainok, sziguájok, szibonék és borikvényók teljes kiirtásához. Az aztékok társadalmi és kulturális fejlettségük mellett viszonylagos sokaságuknak - 3-4 millió fő - köszönhették, hogy Cortez és utódai, bár igyekeztek, mégsem tüntethették el őket a föld színéről. Ugyanez vonatkozik Dél-Amerika inka népcsoportjára is: az említett két törzs maradéka már meglehetősen korán keveredett a spanyolokkal, s így kialakult az úgynevezett mesztic réteg. (Ezért Közép-és Dél-Amerikában - az ősi életformához ragaszkodó őserdőlakók kivételével - ma nehéz meghatározni, hogy valójában ki az igazi indián. Ezeken a területeken adott esetben az is fehérnek számít, akipek egyik őse száz évvel ezelőtt fehér volt; ugyanakkor Észak-Amerikában indián lehet az is, akiben legfeljebb egy csepp indián vér van.) Egyes adatok szerint 1492-től 1570-ig az amerikai indiánok létszáma - lemészárlásuk miatt - 2,5 millióval csökkent. 1650- re ismét legalább 2,5 milliós veszteséggel lehet számolni. Nagyjából ekkor kezdődött el Észak-Amerika gyarmatosítása, melynek következményeként újabb háromszáz évvel meghosszabbodtak az őslakók szenvedései. A legkeletibbek, a kanadai Új-Foundland beotu indiánjai hosszú küzdelem után a 1829-ben pusztultak ki. Viszont a közhittel ellentétben a mohikánok leszármazottai - mintegy ezer főről van szó - ma is élnek, akárcsak a delavárok. A Nagy-Tavak vidékén élő ma- jamikat és pikókat az angol puritánok tizedelték meg, a Te- nessee folyónál tanyázó cserokikat pedig az amerikai katonák. Floridában néhány száz szeminól megmenekült, viszont az ugyanitt letelepült timukák, kaluszák, tekeszták és jamaszik már a XVIII. században megsemmisültek a fehérekkel való találkozás következtében. A síksági, más néven a préri indiánok - a dakoták, az arapa- hók, a kajovák, a komancsok, a csejennek, illetve délebbre az apacsok és a navahók - véres veszteség után rezervátumokba kényszerültek. Hasonló sors várt a Csendes-óceán partján élő népekre, a tlingitekre, a ha- idákra és a kvakiutlokra, illetve a kaliforniai klamathokra, sasz- tákra és modokokra. Napjainkban Észak-Amerika nem egész 0,4 százaléka nevezhető indiánnak. Némileg jobb a helyzet Közép-Ameri- kában (14-15 százalék), Dél- Amerikában viszont ugyanez az arány 6-7 százalék. Az amerikai kontinensen mindent ösz- szegezve 5 százalékra (nagyjából 30-35 millió főre) tehető a tiszta vérű, s kultúrájukban is annak tekinthető indiánok száma a lakosság összességéhez viszonyítva. -szóMásfél: Villamos - CD-Rom Új lemezzel jelentkezett a Másfél együttes, sőt, ez nem egyszerűen egy maxi CD, hanem ráadásul egy multimédia CD- ROM is helyet kapott a korongon. A Bahia Music már sokadszor ad ki CD-ROM-mal dúsított lemezt. A mostani megjelentetését különösen indokolttá teszi, hogy egy rövidfilm is elkészült, aminek a zenéjét a Másfél együttes készítette. A CD-t a számítógép meghajtójába helyezve Windows 95 alatt automatikusan elindul. Az első rész tulajdonképpen két fél részből épül fel. Az első a Nyitrai Márton rendezte „Villamos” című film és az a köré csoportosítható területeket öleli fel. A nyitóképen a főszereplő villamost láthatjuk műszaki profilból. Az egyes villamosszerelvényekre kattintva érhetjük el a témákat. Az első rész minden interaktivitást mellőzve a teljes film megtekintését teszi lehetővé. Egy másik leágazáson a videó egyes részeihez tartozó, forgatás közben készült képeket tekinthetjük meg, bolyongva, kattingatva a díszletek és szereplők egyes részeire. Még ennél is izgalmasabb nyomkövetést ígér a számtalan háttér(dez)információt tartalmazó harmadik leágazás. Az egyes jelenetek képsoraihoz kapcsolódva párhuzamosan olvashatunk a szereplőkről és az eseményekről verses beszámolókat, korabeli újságcikkeket, gyermekmeséket, valamint megfigyelői jelentéseket. Egészen más szálat jelent az együttesről szóló rész. Helyet kapott itt a Menetmetsző című számhoz készült videóklip, diszkográfia, próbatermi kalandozás, fotók a tagokról és számos egyéb információ. Kalandos vállalkozás ma itthon CD-ROM-mal kísérletezni, hiszen nem szokott a közönség efféle „úri huncutságokhoz”, de a kiadó, a budapesti Bahia Music, mégis reméli - s eddig úgy tűnik - elnyeri a megérdemelt sikert. Azok között, akik helyesen válaszolnak az alábbi kérdésre, egy darab Másfél: Villamos CD-ROM-ot sorsolunk ki. A válaszokat az alábbi címre küldjétek: Tolnai Népújság (Gyermekvilág), 7100 Szekszárd, Liszt tér 3. Kérdés: Mi látható a CD nyitóképén? vem A CD-ROM borítója Emlékezz! Minél többen játsszák, annál érdekesebb és nehezebb. A példában az egyszerűség kedvéért tételezzük fel, hogy hárman játsszák: Éva, Zsuzsa, Ági. Éva mond egy tetszés szerinti szót. Zsuzsa elis- métli és hozzámond egy újabb szót. Ági elismétli az eddigi két szót és ő is mond egy újat. Ismét Éva következik, aki elmondja az eddigi szavakat és újból hozzátesz egyet. A szavaknak mindig az elhangzás eredeti sorrendjében kell ismétlődnie. Például: — Asztal. — Asztal, kalap. — Asztal, kalap, lámpa. — Asztal, kalap, lámpa, medve. — Asztal, kalap, lámpa, medve, terítő. És így tovább. Ha valaki hibát ejt, zálogot ad. Aki annyira belezavarodik, hogy nem tudja helyesen elmondani a sort - ez tíz szón felül egyre nehezebb - kimarad a játékból. Addig folytatják, míg végül csak egy játékos marad, ő lesz a győztes. A viták elkerülése végett célszerű, ha a játékvezető nem vesz részt a játékban, hanem minden új szót sorrendben felír, ő azután ellenőrizheti, hogy helyesen mondják-e a szavakat a játékosok. Vicces! — Képzeld, fogyókúrázom! Minden nap gyalogjárók be az iskolába. — Na és, van már valami eredmény? — Hogyne! Minden nap elkésem... A kisvárosban gépkocsivezetői vizsgára jelentkezik egy hölgy. Elindulnak, mire a hölgy csodálkozva mondja a mellette ülő vizsgabiztosnak: — Nahát, milyen érdekes, ma szinte teljesen kihalt a város. Alig jár valaki az utcán. — Ne csodálja! Kisváros a miénk, hamar elterjedt, hogy ön ma vizsgázik... A birkózók edzője táblát akasztott a szőnyeg fölé a mennyezetre, a következő szöveggel: „Ha ezt el tudod olvasni, bajban vagy.” — Miért nem esznek lakájt a kannibálok? _ ? ? ? — Mert nagyon inas... Wéhman Zoltán Fényes csillagocska az égen Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sziporkázó csillagocska az égen. Szépséges, szivárványszínű fényeket vetett, nem olyan volt, mint a többi, mert ő sokkal szebben világított a többieknél. Ez a csillagocska minden este beragyogott egy kislány ablakán, egészen úgy nézett ki, mintha keresett volna valakit. Addig- addig világított be azon az ablakon, amíg a kislány is felfigyelt a csillagocskára. Minden este, mielőtt lefeküdt, odaállt az ablakhoz, s kimosolygott a csillagocskára. Egyik este felhők takarták el a csillagos eget, s a kislány szomorú lett. Nagy búsan feküdt be az ágyába, s ahogy ott helyezkedett, forgolódott, s hirtelen meglátta a csillagocskát az ablakában. Odafutott az ablakhoz, kinyitotta, s intett a csil- lagocskának: kerüljön beljebb! De az nem mozdult, lebegett az ablak előtt, ragyogott a fénye, mint a gyémánt. A kislány sokáig nézte a csillagocskát, de végül mégis lefeküdt és álomba merült. Csodálatos álmot látott: a csillagocska magával vitte, felrepültek az éjszakai égboltra, ami olyan volt, mint a legfinomabb sötétkék bársony, s olyan csodálatos fények ragyogtak rajta, szebbek mint százszor száz szivárvány. Másnap reggel a kislány boldogan ébredt fel, mindenld észrevette, milyen jó kedve van. Mosolyogva ment az iskolába is. Alig ült be a padba, kezdődött az óra, s a tanító néni bevezetett a terembe egy új fiút, aki kissé félénken, lehajtott fejjel állt az osztály előtt. A tanító néni bemutatta a fiút, s az végre felemelte a fejét. A kislánynak elakadt a lélegzete. Az új fiú tekintetéből az a kedves, ragyogó fényű csillagocska ragyogott rá szépséges fényével. A kislánynak nagyot dobbant a szíve, s válaszul felragyogott a fiú csillagszeme. Ahogy eljött a szünet, kirohantak az iskola udvarára, s csak álltak egymással szemben, fogták egymás kezét és egy szót sem szóltak. Beszélt helyettük a tekintetük. A két szempár elmondta egymásnak, milyen jó, hogy végre találkoztak, milyen jó, hogy egy levegőt szívnak, együtt süt rájuk a napfény, s egy ritmusra ver a szívük. Amikor vége lett a tanításnak, a fiú fogta a holmiját, s elsőként ment ki a teremből. A kislány rohant utána, de már sehol sem látta. Összeszorult a szíve, mert megértette: a csillagocska nem tud többé eljönni hozzá csillagszemű fiú képében. Hazament és alig várta az estét, hogy ismét láthassa a csillagocskáját az égen. Azóta is minden este megkeresik egymást, ő és a csillagocska, egyikük a Földön, másikuk a magas égben, s hiszik: valamikor még egyszer találkoznak majd. - abj Ugye ti is felismeritek Micimackót, Malackát, Fülest, Tigrist és Kangát. A képen látható figurák nem „akárkik", az igazi Róbert Gida igazi játékállatai, akik megihlették Milne-t, a Micimackó alkotóját. Az ő főszereplésükkel íródott a máig népszerű könyv, s a könyv alapján készült a Walt Disney - a televízióban most is vetített - rajzfilmsorozata.
