Tolnai Népújság, 1998. január (9. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-21 / 44. szám
10. oldal Hétvégi Magazin 1998. február 21., szombat Rejtett értékeink Baranyai Decsi János közmondásgyűjteménye „Ha akadna valaki, pártatlan olvasóm, aki csodálkozna azon, hogy én e közmondások honi nyelvű kiadására vállalkoztam: nos az tudja meg, hogy én ezt nem azért tettem, mert túlságosan sok a szabad időm, noha erre nagy szükségem lenne, sem azért, mert valamiféle újításvágy vezetett, de még csak valamilyen más ok miatt sem, hanem egyszerűen csak azért, hogy csekély erőm szerint az irodalmi közjónak hasznára legyek” - vallja latin nyelvű előszavában (itt Csonka Ferenc fordításában) a jeles tudós. Egyházmegyéjéről Baranyainak, szülőhelyéről De- csinek nevezi magát a valószínűleg 1560 táján, nemesi család sarjaként született híres humanista, akit különben - családi nevén - Czimomak vagy Csimomak is mondtak a maga korában. A reformáció kezdetén virágzó tolnai iskola növendékeként kellő alapot szerzett ahhoz, hogy előbb Debrecenben, majd Kolozsvárott, utóbb a kor leghíresebb egyetemén, Wittenberg- ben tanuljon, afféle utóképzésre a strassburgi akadémiára jáijon, beutazza a fél Európát, hogy végül a marosvásárhelyi református iskola rektoraként vegyen búcsút a földi léttől 1601 táján. Anyanyelvén kívül latinul, görögül, németül kiválóan írt és olvasott, de még vagy öt nyelvről gyaníthatjuk, hogy abbanis járatos volt, hiszen arról beszél, hogy a héber nyelvet „alig tudjuk egész életünk folyamán közepesen megtanulni, a németet, franciát, spanyolt meg igen nehezen sajátítjuk el”, de emellett bírta a rácok és törökök nyelvét is. Munkássága műfajilag is hasonlóan színes: írt útirajzot 1587-ben, filozófiatankönyvet négy év múlva, ösz- szeállította és kiadta 1595- ban A magyar és birodalmi jogszabályok gyűjteményét, amely méltó előképe a mai hasonló összeállításoknak, hiszen nagyban segítette politikai és kereskedelmi kapcsolataink fejlődését. A következő évben Sallus- tius műveinek magyar fordítását jelentetik meg tőle, megkísérelte a magyar történet megírását is, de csak az 1592-1598 közti résszel készült el. (E két munkáját a közelmúltban újra kiadták). Leghíresebb mégsem e művek révén készült Adagioru- máról, arról a közmondás és szólásgyűjteményről, amely görög, latin és magyar nyelven 4787 szebbnél szebb szófordulatot ad az olvasó kezébe. Amikor 1978-ban az ELTE szerény 400 példányban, igen egyszerű kiállításban megjelentette ennek hasonmását, a bevezetőben írta Molnár József: „Baranyai Decsi János szólásgyűjteményének jelentősége és időszerűsége ma sem évült el, hiszen minden későbbi szólás- és közmondásgyűjtő, illetve munka napjainkig ezt az ösz- szeállítást vette alapul”, amely egyben a legrégibb e tárgyból fennmaradt mű is. A szerző úgy tartja, hogy az általa nem szolgaian fordított, hanem a magyar megfelelőkkel azonosított közmondások „nem mások, mint maradványai s bizonyos lángocskái ama ősi filozófiának és bölcsességnek, amely a régieknél még sokkal romlatla- nabbul élt, mint az utódoknál”, s amelyeket „nem terjedelmük, hanem a bennük rejlő gondolat értéke és emelkedettsége alapján kell értékelni”. Azt, hogy mennyire elevenek a ma már sokszor eltorzult vagy kiveszett egykori bölcsességek, magunk is megítélhetjük, akár néhány példa alapján is. „Szegény ember az, aki tyúkját számlálja. Nem fél az szegény ember fosztástól. Ha halat nem foghatok is, de vizet zavarok. Nem siet az Isten, de nem is késik. Megérdemli ám ez, hogy posztóba varrják a fejét. Ahol három asszony ember vagyon, soka- dalom (vásár) lészen ott. Elszenvedi az szamár a verést, csak adjanak enni. (Ha nem tetszik): Törd ki a fogadat, feküdj az bölcsődbe. Minél inkább gyógyítják, annál inkább öregbedik (nagyobb lesz) az nyavalya. Ha marad zavarod meg az tiszta vizet, soha nem ihatol tisztát. Barátodnak vétkét gyűlöljed, ne ő magát. Jó tött helyében jót ne válj. Hitvány egér az, az akinek csak egy lyuka vagyon. Elég szépen szól az hegedű, de hézag (üres) belül. Gyönyörűség az elmúlt nyavalyákról emlé- közni. Nem mohoszik az a kő, meg, melyet gyakran mozgatnak. Akaszd fel magad, ha hírt akarsz szőrözni”. Baranyai Decsi Jánosnak aligha volt erre szüksége ... Dr. Töttó's Gábor • • Összefogás Döbröközön A harmadikos és "elsős kőművesek dolgoztak ekkor fotó: bakó A lehető legnagyobb tragédia, amikor a családban a gyerekek magukra maradnak. A döbrö- közi Gellén-testvérek édesanyja már több mint öt éve meghalt. Apjuk otthagyta a három gyereket a Homokhegy utcai kis házukban. Gellén Tamás és József, a két fiú a dombóvári 516. számú ipari szakképzőben tanul. Az előző szobafestőnek készül, míg a másik az idén érettségizik a szakmunkások szakközépiskolájában. Tünde, az „egyszem” leány Szekszárdon, a Bezerédj középiskolában harmadikos. A gyerekek nem szívesen beszélnek a sorsukról, hogy az élet milyen kegyetlenül bánt el velük. A fiúk osztályfőnöke, dr. Urbánné Patkós Márta előtt azonban nem maradt titok, hogy milyen körülmények között élnek. A ház, amiben laktak, éppen összedőlni készült. A tanárnő, amikor a tudomására jutott a dolog, megkereste az iskolaigazgatót, Vida Jánost, aki azonnal intézkedett. A diákjóléti alapból juttattak a gyerekeknek, no nem közvetlenül pénzt, hanem fölkerestek vállalkozókat, cégeket, s olcsón építőanyagot vásároltak. A döbröközi polgármesteri hivatal és a helyi téesz sem volt szűkmarkú, mert 50-50 ezer forinttal támogatták a családi ház rendbehozatalát. Az építőanyag együtt volt, következett a kivitelezés. A szakmunkásképzőből a tanulók - mindig más-más osztály - reggeltől, kora délutánig a diáktársuk házának építésével töltötték a szakmai hetet. Az épület hátsó falát teljes egészében újjáépítették, többek között fürdőszobát csináltak, konyhát alakítottak ki, már csak a vakolás maradt. A segítség a gyerekek osztálytársaitól sem maradt el. Hétvégeken jöttek a srácok, földet hordtak, „kipucolták” a sok lim-lomot az udvarból. Amíg a családi ház újjáépül, addig a három fiatal az udvarban megépített ideiglenes lakásban lakik. Novemberben kezdődött meg az építkezés, s talán a nyárra már be is költözhetnek. — Kimondhatatlan öröm az a segítőkészség, ami körülvesz bennünket - mondta Tünde. - Szinte hihetetlen ez az egész. Az itteni hivatal úgy támogat bennünket, hogy fizeti a menzát, a kollégiumi díjat, nekünk gondunk arra nincs. A körülmények? A családi pótlékból, meg amit édesanyánk után kapunk, abból a pénzből élünk. Hogy hogyan? Szerencsére nagy az összetartás hármunk között, másként nem tudnám elképzelni. Mi is szeretnénk normális körülmények között élni, úgy, mint más hozzánk hasonló korú fiatal, megvenni azt, amit szeretnénk, vagy amire szükségünk van. Most még nem, de egyszer majd biztosan mi is megtehetjük ... (péteri) Garaysta öregdiákok: dr. Ádám Oszkár Hat év a kínai olajmezőkön Az ország veszített egy katonatisztet, viszont nyert egy nemzetközi hírű geofizikus. Mármint dr. Ádám Oszkár személyében, aki a negyvenes évek elején a szekszárdi Garay János Gimnázium diákjából - az itt megszakított tanulmány után - lett soproni, később pécsi hadapródiskolás. A „frontszolgálattal” 1944/45-ben Sziléziában, illetve Wetzlarban ismerkedett meg, majd rövid amerikai fogság után visszatért Magyarországra. Természetesen a célállomás a szülőfalu, Tengelic volt, ahol a szülők kimondhatatlan örömmel ölelték magukhoz másfél éve nem látott gyermeküket. — Először is le kellett érettségiznem, mert a maturálás a háború miatt elmaradt - folytatta élettörténetét dr. Ádám Oszkár, akivel budapesti otthonában beszélgettünk. — Ezért 1946. januárjában ismét beiratkoztam a Garay János Gimnáziumba, mint magántanuló. Tekintettel a hadapródiskolára, sok újdonságot ekkor már nem tanultam, legfeljebb a vegytan, az ábrázoló geometria és a gazdaságtan számított annak. Érettségit 1946. júniusában, 19 évesen tettem. A továbbtanulás iránya kezdetben nem volt egyértelmű a frissen végzett gimnazista számára. Végül is a véletlen úgy hozta, hogy a soproni egyetem bányamémöki kara bizonyult megfelelő - s mint azóta kiderült, a legjobb - választásnak. Dr. Ádám Oszkárnak különösebb gondot nem okoztak a vizsgák, s a négy évfolyam elvégzése után 1950-ben megszerezte a diplomát. Egy különleges - bár nem túlzottan dicsőséges - történelmi pillanat pedig a lehetőségek kapuját is kitárta a bányamérnökök előtt. — Az akkori politikai elképzeléseknek megfelelően a vas és acél országává kellett volna válnunk, ez pedig azt jelentette, hogy foglalkozásunk - a többi hasonlóval együtt - hirtelen divatszakma lett. Egyik napról a másikra rengeteg geofizikusra, geológusra és bányamérnökre lett szükség. Igaz, egyszer korábban az egyetem pártpoliti- kailag is megbízható tanára kijelentette, hogy én oda - kulák származású szüleim, illetve hivatásos katonai múltam miatt - nem mehetek, ahol emberekkel kell foglalkozni. így kerültem 1950. október 5-én Budapestre, az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézethez. Egészen pontosan az olajkutatással összefüggő sze- izmikával foglalkoztam. Dr. Ádám Oszkár munkája folyamán - az 1950-es évek közepéig - Zala megyében, az ottani olajmezőkön, később pedig Pécsen, Hajdúszoboszlón, illetve Komlón dolgozott. Az igazi áttörést azonban az 1956- os esztendő hozta meg számára, amikor is - feleségével és gyermekével együtt - részese lehetett egy szakmai expedíciónak az akkor baráti Kínában. — Mi, magyarok szállítottuk az olajkutatáshoz szükséges szeizmikus és elektromos berendezéseket, az öcsém teluri- kus gépezeteit (dr. Adám Oszkár öccsét, az ugyancsak geológus - és természetesen garaysta öregdiák - dr. Adám Antalt egyik korábbi lapszámunkban mutattuk be - a szerk.) ebbe a hatalmas keleti országba, egészen pontosan a Hoangho folyó nagy kanyarulata északi, sivatagi részére, illetve Yenan löszterületeire. Itt élt egy ideig Mao Ce Tung, így ezt a helyszínt mondhatni szentté nyilvánították . . . Később elkerültünk Mandzsúriába, a Senjang és Harbin közötti Changchunba. Dr. Ádám Oszkár - egy megszakítással - összesen hat évet töltött Kínában. Elutazása, tehát 1956 után első alkalommal 1960-ban tért vissza hazájába, Magyarországra, de csak rövid időre. Ezt megelőzően, mint ismeretes, itt, nálunk - gondoljunk a forradalomra, a harcokra, a még az ötvenes évek végén sem szűnő megtorlásra - zajlott az élet... Érthető, hogy gyorsan vissza is kívánkozott Kínába (s amúgy is hívták vissza), s az utazás elé a hivatalok nem is gördítettek akadályt. Az újabb expedíció két esztendőt vett igénybe. — A mi csapatunk nevéhez fűződik a Ta Tung Chen-i olajmezők felfedezése 1959-ben. Óriási, 300 ezer négyzetkilométernyi, tehát három magyaror- szágnyi területet kellett ehhez átfésülnünk. Egyébként itt ma is működő kutakat találunk, miután ez a vidék látja el Kínát 80 százalékban olajjal. A szovjet-kínai viszony időközbeni elmérgesedése miatt végül is 1962-ben a magyar expedíciónak is haza kellett térnie. Dr. Ádám Oszkár először a Geofizikai Intézet igazgatóhelyettese lett, később pedig - még az 1968-as kandidátusi disszertáció, illetve az Akadémiai tagság és a címzetes egyetemi tanári cím megszerzése előtt - a Központi Földtani Hivatalba került, mint osztályvezető. Számos szakmai elismerés odaítélése után innen is ment nyugdíjba 1987-ben: ám ma is tevékenyen dolgozik nemcsak egykori munkahelyén, a Geofizikai Kutatóintézetben, hanem otthon, a laikus számára rejtélyes egyenleteket és számoszlopokat tartalmazó könyvei között is. Szeri Árpád „Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz és sokan vannak, akik azon járnak. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz és kevesen vannak, akik azt megtalálják". Máté 7,13-14. Naponta nagyon sok ajtón, kapun ki- és belépünk. Van ahol gyakran és szívesen átkelünk, de van olyan ajtó, amelyik előtt görcsbe rándul a gyomrunk és szorongva lépünk be. Belépés előtt végiggondoljuk, mit is akarunk, a célunkat még egyszer pontosítjuk. Sőt, vannak olyan ajtók, ahol a technika vívmányait is ismerni kell a bejutáshoz. Az ajtók mögött egy más út kezdődik el. Másnak az útja. El kell döntenem: elfogadom vagy nem. Ha kintmaradok, ha visszafordulok, ha az ajtó előtt topogok, az is döntés. A fenti isében Jézus Krisztus Jó hír ad elénk két kaput. Mind a két kapu az örökkévalóságba vezet. Az egyik az örök életre, a másik az örök kárhozatra. Jézus Krisztus világosan felhívja a figyelmünket, hogy válasszuk a szoros kaput, mert az visz az örök életre. Á széles úton születtünk, ha nem választjuk a keskeny utat, az is választás. Vagyis itt akarunk maradni. A választás kikerülhetetlen, ha nem választok tudatosan, akkor együtt menetelek a tömeggel, amely a széles úton hömpölyög. A széles úton nem kunszt járni, ott senki sem szólja meg a batyumat, mindegy, mit cipelek. Mindenki vonszolja a maga önelégült, kapzsi, haragos, akaratos életét. Jézus a szoros kaput másik he- lven a tű fokának is nevezi. A tű fokán a teve úgy jut át, ha minden rakománytól megszabadítják és térden átcsúszik. A szoros kapunál az embernek is mindent le kell rakni és meg kell hajtania magát. Életre vagy halára megy tovább az út, az ettől a döntéstől függ, ettől a választástól. „Mert elődbe adtam az életet és a halált” - mondja újra és újra Isten az embernek! Választási lehetőségünk van. Jézus Krisztus azt mondja: „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam megy be, megtartatik”. Jn. 10,9. Az életet, a keskeny utat, a szoros kaput választani azt jelenti: Jézus Krisztust választani! Nem szabályokat kell betartani, nem előírásokhoz igazodni, hanem Jézus Krisztushoz, az élet Urához! Az élet útja a Jézus Krisztussal való szövetség megvalósulása. Istentiszteletek Szekszárd Római katolikus szentmisék. Belváros: Szombat: 18.00. Vasárnap: 9.00, 11.00, 18.00 óra. Újváros: Szombat: 17.30. Vasárnap: 7.30, 10.00. Református istentiszteletek. Vasárnap: 9.00 óra Kálvin tér, (gyermekistentiszte- let), 10.00 Kálvin tér. 18. Kálvin tér. Evangélikus istentiszteletek. Vasárnap: 9.30 Luther- tér. (minden hónap második vasárnapján német áhitat). 10.00 Luther tér. 18.00 Luther tér. Baptista istentiszteletek. Szerda: 17.30 Dózsa Gy. u. 1. Vasárnap: 9.30 Dózsa u. 1. Metodista istentiszteletek. Szerda: 17.30 óra Munkácsy u. 1. Szombat: 16.00 Munkácsy u. 1. (gyermekistentisztelet). Vasárnap: 17.30 Munkácsy u. 1. Paks Római katolikus szentmisék. Jézus Szíve Nagytemplom: Hétköznap: 6.30, 7.00 órakor. Szombat: 18 óra. Vasárnap: 7.00, 9.00, 10.00 (gyermek és diákmise), 18 óra. Szentlélek Újtemplom. Kedd, csütörtök: 17.00 óra. Szombat: 17 óra. Vasárnap: 8.00 (gyermek és diákmise), 11.15 óra.
